A kutatás célja: A háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók munkakörülményeinek megismerése, valamint az adatok összehasonlítása a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) 2006. évi, illetve Országos Alapellátási Intézet (OALI) 2004. évi felmérésének eredményeivel. Anyag és módszerek: A keresztmetszeti vizsgálat 2012. május 13. és 2012. június 30. között történt Magyarországon a háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében, egyszer véletlen mintavételi technikával (N=812). Az adatgyűjtés web-alapú anonim, önkitöltős kérdív alkalmazásával történt. A szerzők az összegyűjtött adatokat Microsoft Excel 2007 szoftver segítségével, leíró és matematikai statisztikai módszerekkel elemezték. Eredmények: A felmérés eredményei alapján megállapítást nyert, hogy az ápolók elsődleges feladata (95%) a szakterületet érintő jelentések, adatszolgáltatások elkészítése, és ezzel összhangban az elektronikus betegnyilvántartási rendszer naprakész vezetése. A második leggyakoribb tevékenységük (94%) a gondozással kapcsolatos feladatok ellátásában való részvétel. A válaszadó ápolók 67%-a végez egészségnevelési, egészségügyi felvilágosítási, tanácsadási tevékenységet, elsősorban egészséges táplálkozás, az ajánlott sűzrővizsgálatok, valamint a fertőző betegségek terjedésének megelőzése témakörökben. Az ápolók általában elégedettek a munkavégzés tárgyi feltételeivel (72%), állásuk biztonságával (77%), munkaidő beosztásukkal (77%), a munkahelyi közösséggel (83%), ugyanakkor a legelégedetlenebbek (73%) az anyagai megbecsültségükkel. Következtetések: A mindennapi tapasztalat és kutatás eredményei is azt jelzik, hogy a szakdolgozók helyzete a végzett tevékenység, a jövedelem, a szabadság kiadása és a helyettesítés tekintetében egyáltalán nem javult a 2006. évi felmérés eredményeihez képest. Az ápolók jelentős hányada szeretne tartalmasabb, több szakmai kihívást jelent feladatot végezni, ugyanakkor munkavégzési feltételeik ezt nem teszik lehetővé.

A vizsgálat célja: Felmérni, hogy az életkor és a BMI érték hogyan befolyásolja az OGTT eredményét, valamint tanulmányozni a vércukor-háztartás adatait. Vizsgálati módszer és minta: Retrospektív, kvantitatív, keresztmetszeti, nem véletlenszerű mintavétel. A GDM-os, 16-50 év közötti esetek kerültek be a vizsgálatba (n=123 f), a multiparák (n=51), illetve a primiparák (n=72) adatainak elemzésével. A kutatás orvosi-, valamint ápolói dokumentumelemzés formájában történt. Eredmények: A BMI és az OGTT 2 órás eredményei-, valamint az életkor és a BMI értékek vizsgálatakor a multiparáknál szignifikancia tárható fel. Az OGTT 0’ perces értékeit a GDM megállapítását követ 1. kontroll vizsgálat éhgyomri vércukor eredményeivel összevetve mindkét csoportban szignifikancia mutatható ki. Következtetések: A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy a magasabb BMI általában magasabb életkorral jár együtt, illetve az OGTT eredményeit kedvezőtlen irányban befolyásolja. A reklasszifikáció megismétlése szükséges a terhesség későbbi szakaszában, a szülést követ 6. héten, és a szoptatás befejezésekor.

Vizsgálat célja: felmérni, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók pszichoszomatikus állapot, kiégettségi szintje, valamint a saját egészségük megítélése hogyan változott 2008-óta. Felmérésre került továbbá, hogy pszichés illetve szomatikus szempontból mennyire érzik úgy, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolni tudják. Anyag és módszer: A két keresztmetszeti vizsgálat saját szerkesztésű, önkitöltős kérdőívvel történt, melyet a MESZK Csongrád megyében regisztrált tagjai kaptak kézhez 2008-ban és 2012-ben. Eredmények: Rosszabbnak ítélik meg saját egészségi állapotukat a felmérésben részt vevők, mint 2008-ban, de a pszichoszomatikus tüneti skálán nem jelentős javulás volt kimutatható. A fejfájás elfordulása jelentős mértékben csökkent az első felméréshez képest. A kiégés önértékelési skálán elért pontszámok emelkedést mutatnak, mely rosszabb pszichés állapotot jelent. Következtetések: A szakdolgozói társadalom elöregedőben van, melyre jellemző az egyre romló pszichés állapot.

A NŐVÉR 25 éves évfordulóját ünnepli ez év őszén. Történelmi léptékkel mérve ez nem hosszú idő, de ebben a gyorsan változó világban a csendes stabilitás és egyben látványos fejlődés különös érték. A NŐVÉR így élte meg ezt a negyed évszázadot és jutott el a „legszebb leánykorba”.