Nővér

120 éve született Baloghy Mária, a hazai gyárgondozónői képzés alapítója

HIRDI Henriett Éva1,2

2015. FEBRUÁR 28.

Nővér - 2015;28(01)

Baloghy Mária, a magyarországi gyárgondozónő képzés alapítója, 120 évvel ezelőtt született Kassán. Jelen rövid tanulmány célja, hogy megemlékezzünk érdemeiről, amelyek halála óta eltelt hosszú évtizedek után is példaképül szolgálhatnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara
  2. Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Ápolói pályát választó hallgatók értékkutatása szakközépiskolában

KOVÁCSNÉ MELHER Marianna

A vizsgálat célja: Az Egri Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium ápoló tanulóinak értékrendszerének, a pályaválasztási indíttatásuknak, valamint a szociokulturális hátterüknek a felmérése. Vizsgálati módszer és minta: A kutatás leíró jellegű, a minta elemszáma 169. (n=169) Az adatok összegzése Microsoft Office Excel 2007 program segítségével történt. Eredmények: A szülők iskolázottságának és foglalkozásuk hatásának nagyságát tekintve megállapítható, hogy szülők hatása érvényesül gyermekük iskolaválasztásánál. Minden vizsgált csoportban erős családi támogatás áll a hallgatók mögött. A legtöbb tanulót pályaválasztási döntésében az ápolói hivatás választásában az emberek segítésének a vágya motiválta. Az iskolai tanulmányok befejezése után pályát választók a pályaválasztása határozottabb, mint fiatalabb hallgató társaiké. Az ápolói hivatás legfontosabb értékeinek a szakmai tudás, felkészültség, felelősségteljesség és a pontosság bizonyult. Nem nyert bizonyítást az, hogy az ápolói pályához tartozó értékek az életkorral növekednek. Következtetések: A tanulók értékrendszerének megismerése nagyon fontos feladat, mivel a hallgatók a képzés során kapott és az otthonról hozott értékei meghatározóak az ápolási munkában.

Nővér

Terápiás hypotermiával végzett posztreanimációs ellátás jelentősége intenzív osztályon

SZŰCS Erika

Vizsgálat célja: Felmérni, hogy CPR után a cerebrális neurológiai károsodás kialakulásának megelőzésében mekkora jelentőséggel bír a TH (terápiás hypotermia) alkalmazása. Vizsgálati módszer és minta: Retrospektív, kvantitatív jellegű kutatás, keresztmetszeti, nem véletlenszerű mintavétel. A kutatás orvosi-, és ápolói dokumentációelemzéssel történt, direkt adatgyűjtéssel. Megyei kórház intenzív osztályára PLS miatt felvett betegek száma a vizsgált két évben (n= 68). 2005-ben, TH-ban nem részesülő betegek száma (n= 28) és 2010-ben TH-ban részesültek (= 29) és 2010-ben TH-ban nem részesült betegek száma (n= 11). Eredmények: A két betegcsoport kutatási eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy a 2010-ben TH-ban részesült betegek nem szignifikáns különbséggel, de jobb neurológiai funkcióval kerültek el az intenzív osztályról. A teljes testhűtéssel végzett PLS hatékonyabbnak bizonyult, az agyszövet hypoxiás károsodásának csökkenése által, amely következtében jobb neurológiai kimenetel várható. Következtetés: A TH alkalmazására minden olyan CPR követően szükség van, ahol a spontán keringés visszatérése után is eszméletlen a beteg. Az intenzív osztályon a mindennapi gyakorlatban, evidencia szinten kell alkalmazni a TH-t. Minden ápolónak ismernie kell a hűtési technikákat, az eszközös lehetőségek kihasználásával. A TH gyakorlatban történő alkalmazása, mielőbbi megkezdése az ápolók ezen irányú ismereteinek bővítésével, magasabb anyagi támogatással, az eszközös lehetőségek bővítése által hatékonyabban végezhető.

Nővér

Az idősotthonokban élő ellátottakra vonatkozó jogi ismeretek a gondozók és az ápolók körében

MÉSZÁROS Lászlóné

A vizsgálat célja: A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény által biztosított betegjogokkal kapcsolatos ismeretek felmérése a gondozók és ápolók körében. Vizsgálati módszer és minta: A kutatás során kérdőíves adatgyűjtés, dokumentumelemzés, és statisztikai módszerek lettek alkalmazva. A vizsgálat 2013 decemberében és 2014 januárjában történt. A mintát a Fővárosi Idősek Otthonának gödöllői intézményének gondozói és ápolói adták. A dokumentum-elemzésben a házirend került áttekintésre. A szerző a kérdőív segítségével összegyűjtött adatokat az SPSS 22 statisztikai program segítségével elemezte. Leíró statisztikai módszereket és a változók kapcsolatának vizsgálatára khi-négyzet próbát alkalmazta. Eredmények: A gondozók és az ápolók ismeretei hiányosak a betegjogok területén. A szociális törvény által biztosított jogokat jobban ismerik, mivel a dolgozók többsége már régóta dolgozik a szociális szférában, és a szociális törvény által biztosított jogokat a munkájuk során folyamatosan sajátították el. Következtetés: Mivel a betegjogokat nem tudták iskolában elsajátítani, ezért az otthonban kell biztosítani a dolgozók számára, hogy ezeket a hiányosságokat be tudják pótolni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.