Tájékoztatás terhes nőn végzett képalkotó vizsgálat alkalmával
DÓSA Ágnes
2010. OKTÓBER 15.
Magyar Radiológia - 2010;84(03)
DÓSA Ágnes
2010. OKTÓBER 15.
Magyar Radiológia - 2010;84(03)
A tájékoztatás, az ellátással kapcsolatos, szükséges információk átadása a beteg részére rendkívül fontos eleme az orvos-beteg kapcsolatnak, hiszen számos tanulmány rámutatott, hogy a megfelelően tájékoztatott beteg együttműködése sokkal jobb, és a betegnek az egészségügyi ellátás minőségéről alkotott véleményét is nagyban meghatározza a tájékoztatás minősége.
Magyar Radiológia
CÉLKITŰZÉS - A real-time ultrahang-elasztográfia új vizsgálóeljárás, amely alkalmas a kóros és normális szövetek közötti különbségek meghatározására, rugalmasságuk alapján. Jelen közlemény célja, hogy bemutassa a real-time ultrahang- elasztográfiát és a Doppler-ultraszonográfiát (DUS) egyenként és egymással kombinálva, a jó- és rosszindulatú nyaki nyirokcsomók differenciálásában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvenegy beteget (12 férfi és 39 nő) nyaki nyirokcsomó finomtű-aspirációja, illetve sebészi biopsziája előtt vizsgáltunk a fenti két módszerrel. A DUS-vizsgálatnál néztük az ereket, illetve meghatároztuk a rezisztenciaindexet (RI). A nyaki nyirokcsomó ultrahangelasztográfiájának értékeléséhez öt csoportot állítottunk föl a színes elasztográfiás képek alapján (1. csoport: kemény, rugalmatlan terület nincs vagy nagyon kicsi; 2. csoport: a kemény, rugalmatlan terület kisebb, mint 45%; 3. csoport: a kemény terület nagyobb, mint 45%; 4. csoport: perifériás kemény, rugalmatlan és centrális rugalmas terület; 5. csoport: a kemény, rugalmatlan terület teljeséggel kitölti a solid komponenst rugalmas gyűrűvel vagy a nélkül). Ezenkívül a nyirokcsomó és a környező izomzat feszességét mértük és kiszámítottuk az izom-nyirokcsomó hányadost (feszülési index). Az elasztográfia és a DUS által kapott eredményeket összehasonlítottuk a végső biopsziás eredményekkel. A malignus daganatok kritériumainak meghatározásához uniés multivariációs analízist alkalmaztunk, p>0,05 jelentette a statisztikai szignifikanciát. EREDMÉNYEK - A 2,45-nál magasabb feszülési index és a 4-5. csoportú színes minta nagy valószínűséggel malignus nyirokcsomót jelez, 93,8% szenzitivitással és 89,5% specificitással (p<0,001). Az eredmények szignifikánsan jobbak voltak, mint a DUS-sal kapott eredmények, vagyis ha az RI nagyobb volt, mint 0,57, a szenzitivitás 78,9% (p<0,001) volt. KÖVETKEZTETÉS - A real-time ultrahang-elasztográfia 93,8% szenzitivitású és 89,5% specificitású a jó- és rosszindulatú nyaki nyirokcsomók elkülönítésében olyan betegeknél, akiknél finomtű- vagy egyéb sebészi biopsziás mintavétel is történt a malignitás megállapításához, tehát a két módszer együtt javíthatja a nyaki nyirokcsomók differenciáldiagnózisát.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - Kutatócsoportunk 2007 áprilisában Széchényi Pál, a kiváló egyházi személyiség és diplomata Nagycenken található múmiájának természettudományos vizsgálatát végezte el több neves hazai intézet összefogásával. Elsődleges célunk az volt, hogy megtudjuk, természetes vagy mesterséges múmiáról van-e szó, valamint hogy kiderítsük a kalocsai érsek valóban arzénmérgezés következtében halálozott-e el 1710-ben, vagy a gyilkosság teóriája csupán legenda. MÓDSZEREK - A vizsgálatsorozatot noninvazív technikai eszközökkel végeztük el, úgymint: CT, hagyományos röntgen, energiadiszperzív röntgen, röntgenfluoreszcens analizátor, 3D optikai digitalizáló mérőrendszer, endoszkóp és 3D rapid-prototyping nyomtatás. EREDMÉNYEK - A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy Pál érsek testét mesterségesen mumifikálták. A kutatás cáfolja az arzénmérgezéssel kapcsolatos korábbi feltételezéseket. A koponya-CT-vizsgálatok 1 mm alatti szeletvastagságban történtek, így a felvételek alapján 3D rapid-prototyping eljárással nyomtatott koponyamásolat megfelelő pontosságú és részletgazdagságú egy későbbi arcrekonstrukció készítéséhez.
Magyar Radiológia
Terhes nők sürgősségi képalkotó vizsgálatainál a helyesen meghatározott protokoll csökkenti a morbiditást és a mortalitást. A legkevésbé ártalmas, de megfelelően informatív vizsgálómódszer választása javasolt, amellyel a diagnózis a legrövidebb idő alatt felállítható. Bár fontos a káros hatások csökkentése, életet veszélyeztető szövődmények kerülhetők el egy megfelelően indikált és kivitelezett, ionizáló sugárzással járó vizsgálattal.
Magyar Radiológia
Inflálódó világunkban kellemes meglepetésként ért, hogy 2011-re a Radiology és Radiographics amerikai szaklapok előfizetési díja több mint 150 amerikai dollárral olcsóbb lesz. A jó érzés nem sokáig tartott, mert ahogyan elolvastam a megújításról szóló levelet, kiderült, hogy az árcsökkentés nem véletlen, az ok: 2011-ben a nyomtatott Radiology és Radiographics gyakorlatilag megszűnik.
Magyar Radiológia
Malignus hematológiai betegségekben az alapbetegség, a következményes immunszuppresszió és a kezelés következtében is számos tüdőelváltozás jöhet létre. Az immunszuppresszió és az intenzív kemoterápia indukálta súlyos neutropenia nagy kockázatot jelent a fertőzések kialakulása szempontjából; az infekció okozta morbiditás és mortalitás ma is jelentős mértékű. Az egyik legsúlyosabb fertőzéses szövődmény, az invazív mycosis korai kezelés nélkül gyakran halálos kimenetelű. Előfordul, hogy maga az alapbetegség jár pulmonalis érintettséggel, elsősorban lymphomák esetén. A klinikai képet súlyosbíthatják egyéb szövődmények is, így thromboembolia, vérzés vagy kemoterápia okozta fibrosis. A definitív diagnózis sokszor nehéz. Mivel az invazív beavatkozások (bronchoszkópia, bronchoalveolaris lavage, biopszia) a súlyosan neutropeniás és thrombocytopeniás betegekben nem veszélytelenek, ennek is köszönhető, hogy különösen fontos szerepet kapnak a képalkotó vizsgálatok. A radiológus számára nagy kihívás a különböző eredetű fertőzések elkülönítése egymástól, illetve a fertőzéses és nem fertőzéses folyamatok differenciálása. Ebben a CT- és HRCT-vizsgálatnak van kiemelt szerepe. A korai diagnózison a beteg élete múlhat.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.
Ideggyógyászati Szemle
[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kognitív zavar (különösen a visuospatialis és a végrehajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipotézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat következtében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Geriátriai depresszió-kérdőívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnőttváltozatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszámaival (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosítási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszámokkal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emlékezet azonnali előhívását mérő alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás nehézségét mérő alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külső orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexithymia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérő tesztek eredménye között. Az alexithymia és a depresszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]
Ideggyógyászati Szemle
Az előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek nagy részét speciális mozgászavarközpontokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nincsenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigyelésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 ország vett részt. A betegek adatait egyetlen betegtalálkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mértük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolckérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értékelése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szenvedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előrehaladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehaladott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.
Lege Artis Medicinae
Az elmúlt három évtizedben a laparoszkópos műtétek elterjedése forradalmasította a sebészetet. A német nőgyógyász, Kurt Semm a diagnosztikus laparoszkópiát műtéti eljárásként használva, appendectomiát végzett. A sebész, Eric Mühe laparoszkópos cholecystectomiával gazdagította a sebészet eszköztárát. A laparoszkópos sebészetet világszerte alkalmazni kezdték, sok eljárás még ma is felülmúlja a nyitott műtétekét. A morbid obesitas számtalan szövődménnyel és nagy halálozással jár. A dietetikai módszerek kudarca új sebészeti eljárások kifejlesztését hozta, az eredmények váratlanul kitűnőek lettek. Megszületett a „metabolikus” sebészet. A plasztikai sebészet a korszerű eszközök és az egyre növekvő társadalmi elvárások piaci hatására hatalmasat fejlődött. Az anyagtechnológiai újításoknak is köszönhetően, az emlőrekonstrukció új utakra lépett. Az 1990-es években fejlesztették ki a „master-slave” robotot, melyet a sebész működtet. A robotsebészet jövője a költségek csökkentésétől, új megoldásoktól és az optimális alkalmazás megtalálásától függ. A társszakmákkal való együttműködés a sebészet további fejlődésének elengedhetetlen része. Az új technológiák kétségtelen hatásai mellett a sebészi gondolkodás, a sebész személyisége, döntésképessége és szakmai tudása a további fejlődés alapvető feltétele.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás