Magyar Radiológia

Osteoid osteoma: diagnózis és kezelési módok

SHOAIB Shaikh, LOMBAY Béla

2008. MÁRCIUS 22.

Magyar Radiológia - 2008;82(01-02)

Az osteoid osteoma olyan ritka, általában kicsi benignus csontdaganat, amely az általa okozott csontfájdalom miatt igényel valamilyen terápiás beavatkozást. Közleményünk célja összefoglalni a daganat patofiziológiáját, megjelenési formáit, csoportosítását, a különböző képalkotó eljárások nyújtotta diagnosztikus lehetőségeket, továbbá megkíséreljük összegezni a napjainkban használatos sebészeti és intervenciós radiológiai eljárásokat. Nagyobb teret szenteltünk az egyre inkább terjedő rádiófrekvenciás ablatiónak.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Nobel-díjas tudósok- A képalkotó diagnosztika úttörői

KISS-TÓTH Emőke, KUN Gáborné, LOMBAY Béla

A radiológia az elmúlt több mint száz év egyik orvosi sikertörténete. Az X-sugárzást szinte felfedezésétől kezdve használják a diagnosztikában, hiszen ez volt az első olyan eljárás, amellyel műtét nélkül bele lehetett látni az élő emberi szervezetbe.

Magyar Radiológia

Egy gyermek sugárkezelésre felszívódó, rosszindulatú, intracranialis daganata

YEBOAH Alex, DZEFI-TETTEY Klenam

Our patient is a 9-year-old boy who was well until four months prior to admission to hospital following ataxia with persistent vomiting and later headaches. He was seen at the Sunyani Hospital in the northern part of Ghana and thereafter, referred to the neurosurgical department of the Korle-Bu Teaching Hospital, Accra. The patient, a class two pupil who lives with his parents, had no previous history of admission to hospital. On examination, he was ill-looking, though not pale, and afebrile. He was observed to be slightly wasted. He did not cough nor had dyspnoea. Chest radiograph was normal with uneventful cardiovascular system. He had ataxic gait and nystagmus, power was five in all limbs. Tone was slightly increased in the left lower limb. Laboratory data were nearly normal.

Magyar Radiológia

Lányi Márton-díj, 2007 A díjazott: dr. Milics Margit

GÖBLYÖS Péter

A Magyar Radiológusok Társasága Emlődiagnosztikai Szekciójának közgyűlésén, 2007. november 17-én nyújtotta át dr. Forrai Gábor, a Pro Radiologia Alapítvány titkára a kitüntető okiratot és jutalmat a Lányi Márton-díj ez évi kitüntetettjének, dr. Milics Margit főorvosnak. A díjat idén második alkalommal ítélték oda, az első kitüntetett dr. Riedl Erika főorvos volt.

Magyar Radiológia

A Radiológiai Szakmai Kollégium ülései

PALKÓ András

2007. DECEMBER 12. A kollégiumi ülésen egyetlen napirendi pont szerepelt: a 2007. évi szakfelügyelő főorvosi akkreditációs anyagról szóló beszámoló meghallgatása és megvitatása.

Magyar Radiológia

A Radiológiai Szakmai Kollégium 2007. évi tevékenysége

PALKÓ András

A Radiológiai Szakmai Kollégium tevékenységét mindvégig a Magyar Radiológusok Társasága vezetőségével és szekcióival, a szakfelügyelő főorvosi apparátussal, az OEP és az Egészségügyi Minisztérium vezetőivel és munkatársaival, illetve a társkollégiumokkal együttműködésben végezte. Munkánk során az elfogadott munkaterv megvalósítása mellett folyamatosan reagálni kellett az időközben érkező kérésekre, feladatokra is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Az emlődaganatok 2008-2009. évi radiológiai diagnosztikai és terápiás újdonságai - Onco Update, 2010

FORRAI Gábor

A 2008-2009. év szakirodalmának áttekintésével az emlődaganatok radiológiai diagnosztikájának és célzott radiológiai terápiáinak eredményei, illetve az egyes képalkotó és intervenciós módszerek aktuális helye kerül bemutatásra.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentôsebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható elôrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedô egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítô a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérô vagy nagyon eltérô javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különbözô véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhetô elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.

Lege Artis Medicinae

Esettanulmány a koronavírus-járvány kezelési lehetôségeirôl 2020 tavaszán a budapesti Olajág Idôsek Otthonában

PETRÓ Kata, PETKE Zsolt, RADNAI Zoltán, SZIRMAI Viktor

A SARS-CoV-2 okozta Covid-19-világjárványban az idôsotthonokban élôk különösen veszélyeztetettek voltak. Jelen tanulmányban a szerzôk Budapesten, az Olajág Otthonok Vezér utcai telephelyén kialakult lokális járvány okait és a fertôzés megfékezésének lehetôségeit elemzik. Összefoglalják azokat az intézkedéseket, amelyek a betegek elkülönítése és kezelése során hatékonynak bizonyultak. A fertôzésben megbetegedettek számát, valamint a betegség lefolyását statisztikai adatokkal demonstrálják. A szerzôk kiemelten fontosnak tartják a tünetmentes, de fertôzött lakók felkutatását, a szûrôvizsgálatok gyors bevezetését, a protokollok szigorú betartását, a betegutak szabályozását és a fokozott, segítô kommunikáció alkalmazását.