BEVEZETÉS - A Bouveret I. szindróma ritka klinikai entitás, az epekőileus különleges formája. A szerzők célja e kórkép tünettanának, klinikai megjelenésének, komplikációinak és a diagnosztikai lehetőségeknek a bemutatása egy betegük esete kapcsán. ESETISMERTETÉS - A hetvenöt éves nőbeteget ismétlődő, napok óta tartó hányás, valamint beutalása napján észlelt haematemesis miatt akutan vizsgálták. Anamnézisében évek óta ismert cholecystolithiasis és mechanikus icterus szerepelt. Felvételekor, a vérhányás miatt sürgősséggel végzett gasztroszkópia során a vérzés hátterében haemorrhagiás oesophagitist, az eszközt a pyloruson átvezetve a lument elzáró nagy epekövet találtak, amelyet radiológiai kivizsgálás során igazoltak, lokalizációját pontosították. A műtét igazolta a felvetett diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - Ismétlődő hányás miatt radiológiai vizsgálatra küldött idős nőbetegnél, akinek az anamnézisében hosszú ideje fennálló epekövesség szerepel, gondolni kell Bouveret-szindróma lehetőségére is. A hagyományos röntgenvizsgálat önmagában is elég lehet a pontos diagnózis felállításához, de a betegség további szövődményeinek és az anatómiai viszonyok tisztázására más képalkotó vizsgálatok is mindenképpen javasoltak.

Az Európai Gyermekradiológus Társaság (ESPR) és az Amerikai Gyermekradiológus Társaság (SPR) közös kongresszusa (International Pediatric Radiology, IPR) ötödik alkalommal került megrendezésre, ezúttal Montrealban. A két társaság évenként tart saját kongresszust, közös találkozásokra pedig ötévenként kerül sor, felváltva Európában, illetve Észak-Amerikában.

A Magyar Radiológusok Társaságának elnöksége egyetért az egészségügyi reformok szükségességével és - saját eszközeivel, lehetőségeivel, együttműködésben a Radiológiai Szakmai Kollégiummal, az OEP Képalkotó Diagnosztikai Szakértő Bizottságával és a szakfelügyelő főorvosi hálózattal - támogatni kívánja azok sikerét, amennyiben a majdan megismert konkrét elképzelések nem lesznek ellentétesek szakmánk érdekeivel. Ugyanakkor aggodalommal figyeljük a július 1-jén hatályba lépő jogszabályok alkalmazása által előidézett helyzetet, mivel úgy tűnik, hogy ezek több helyen veszélyeztetik a betegellátást, emellett számos radiológus orvost egzisztenciálisan is komolyan érintenek.

BEVEZETÉS - A pulmonalis multislice CT-angiográfia alkalmazása egyre inkább elterjedt, széles körben alkalmazott eljárás a tüdőembólia diagnosztikájában, és a tapasztalatok alapján gold standard módszernek tekinthető. A szerzők osztályán 1993-tól egyszeletes spirál-CT, 2004-től 24 detektorsoros, 10 szeletes berendezés áll alkalmazásban. Jelen munkájukban a tüdőembólia multislice CT-vel végzett diagnosztikájáról és a terápia utáni követésről, valamint a módszer nyújtotta előnyökről számolnak be: a diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai lehetőségekről, valamint a diagnosztikai biztonság jelentős növekedéséről. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2004. február 16. és 2005. június 30. között 2576 mellkasi multislice CT-vizsgálatot végeztek, ezek közül 261 esetben pulmonalis multislice CT-angiográfiára került sor tüdőembólia gyanúja miatt. Hét esetben más beutaló diagnózis szerepelt, de a kapott eredmény (tüdőembólia) miatt ebben a csoportban tárgyalják. A szerzők retrospektív értékelése a 268 esetet foglalja magában. Nem végezhettek kontrasztanyagos CT-vizsgálatot 12 esetben kontrasztanyag-allergia, illetve extrém rossz vesefunkció miatt, két esetben sikertelen vénakanülálás hiúsította meg az eredményes vizsgálatot. A terápiás eredmény kontrollálása a klinikus igénye szerint történt. A pulmonalis multislice CT-angiográfia szigorúan előírt és betartott akvizíciós és rekonstrukciós protokoll szerint történt. A reprocesszálási fázisban fontos volt a kétdimenziós multiplanár rekonstrukció elvégzése különböző irányokban. Ezenkívül háromdimenziós MIP- (maximum intensity projection) és szükség esetén VRT- (volume rendering technics) rekonstrukciókat készítettek. A jó kontrasztanyagfázist bolus tracking módszerrel érték el. EREDMÉNYEK - Az elvégzett 268 pulmonalis multislice CTangiográfia kapcsán 116 esetben mutattak ki tüdőembóliát. Hét betegnél nem ez a betegség szerepelt iránydiagnózisként. Nem találtak kóros elváltozást 55 esetben (20,5%), és ezeknél a betegeknél a későbbiekben sem igazolódott embólia, vagyis nem volt álnegatív eredményük. A követés során egy esetben - halált követő sectio kapcsán - nem igazolódott a pulmonalis embolia fennállása, tehát egy álpozitív eredményük volt. Kilencvenhét esetben nem tudták bizonyítani a pulmonalis embolia gyanúját, viszont a panaszokat magyarázó egyéb, kimutatott elváltozások lehetővé tették a betegek adekvát kezelését. KÖVETKEZTETÉS - A pulmonalis multislice CT-angiográfia nagy biztonsággal alkalmas a pulmonalis embolia kimutatására, kizárására, kiterjedésének pontos megítélésére, illetve a terápia eredményességének lemérésére. Emellett a multislice CT lehetőséget nyújt más akut mellkasi kórképek diagnosztizálására, ami differenciáldiagnosztikai szempontból jelentős.