Búcsúzunk és maradunk
LOMBAY Béla, HARKÁNYI Zoltán, NÉMETH Éva
2004. DECEMBER 20.
Magyar Radiológia - 2004;78(06)
LOMBAY Béla, HARKÁNYI Zoltán, NÉMETH Éva
2004. DECEMBER 20.
Magyar Radiológia - 2004;78(06)
Az idő gyorsan száll: szinte hihetetlennek tűnik, de már négy éve annak, hogy folyóiratunk szerkesztősége és arculata megújult. Négy éve szerkesztjük, írjuk a Magyar Radiológiát, és most számot kell adnunk az elmúlt időszakban végzett munkáról, eredményekről, hiányosságokról. Egy folyóirat igazi értékelését az olvasók adják. A Magyar Radiológusok Társasága újonnan választott vezetősége lényegében megtette ezt az értékelést, amikor a jelenlegi szerkesztőgárdának újabb négy évre bizalmat szavazott: folytassuk, amit elkezdtünk, legjobb tudásunk és energiánk szerint.
Magyar Radiológia
A mai Európában Olaszország jelentős előnyre tett szert más tagállamokhoz képest a digitális rendszerek alkalmazásában és integrálásában a radiológiai, illetve a kórházi és egészségügyi informatika terén. Jelenleg körülbelül 150 PACS rendszer működik az olasz kórházakban, ami kiugró eredmény.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - A melorheostosis ritka, de jól dokumentált betegség, 1994-ig 320 esetről számoltak be. Az előfordulási gyakoriság 0,9 eset/egymillió. ESETISMERTETÉS - Egy 40 éves férfi beteg esetét ismertetjük, aki ritka radiológiai megjelenésű melorheostosisban szenved. A csontokon nem volt kimutatható a jellegzetes, lefolyó gyertyaviasz jellegű corticalis megvastagodás. Minden felső végtagi csöves csonton kifejezett peri- és endostealis hyperostosist lehetett látni a kezek és a váll érintettségével. A jobb sacroiliacalis ízület mindkét oldalán osteosclerosis volt megfigyelhető. A scapula, a distalis ulna, a carpalis csontok és a bal hüvelyk hypoplasiásak voltak. A betegség különlegessége, hogy az anamnézisből praenatalis eredet derült ki. Az alsó végtagok normálisak voltak, és a felső végtagok kiterjedt csont- és lágyrész-eltérései ellenére a betegnek sohasem volt fájdalma, amely pedig a felnőttkori melorheostosis jellegzetessége. KÖVETKEZTETÉS - A melorheostosis ritka betegség, amely a klinikai tünetek és a röntgenvizsgálat alapján diagnosztizálható. Atípusos melorheostosis esetén az alsó végtagok normálisak lehetnek a röntgenfelvételeken, és a betegség nem jár fájdalommal.
Magyar Radiológia
A Fráter Loránd professzor által szerkesztett, új, Radiológia című könyv (tankönyv és kézikönyv - Medicina, 2004) lapozása adta az ötletet, hogy a következő portré „Lóriról” készüljön. Az általam igen nagyra becsült szakmai-egyetemi egyéniség portréjához elég nehéz volt anyagot gyűjtenem, bár eddigi pályafutása jól követhető volt az egyetemi évektől kezdve napjainkig. Amikor ugyanis konkrétumokra került sor, és önéletrajzi írást kértem tőle, elzárkózott, csak rábeszélésre állt végül kötélnek.
Szeptember 29. és október 2. között mintegy 700 résztvevővel rendezték meg Athénban a XIV. Pánhellén Radiológus Kongresszust, illetve ezzel párhuzamosan a 2. Kelet-Mediterrán Mágneses Magrezonancia továbbképző konferenciát. Az események között központi helyet foglalt el a társaság 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség és koncert.
Magyar Radiológia
A hagyományosan ősszel megrendezésre kerülő Soproni Ultrahang Napok tizenkilencedik alkalommal csábította városunkba a radiológus és a klinikus kollégákat. A legújabb képalkotó módszerek és technikai fejlesztések bemutatása mellett ismét alkalom nyílt egy-egy kiemelt témakörben a diagnosztikus és terápiás problémák megbeszélésére.
Ideggyógyászati Szemle
Máttyus Adorjántól, a tudós orvostól, tanártól búcsúzunk, aki meghatározó szerepet játszott, elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar gyermekneurológia létrejöttében, önálló szervezetté válásában, nemzetközi színvonalra emelkedésében.
Lege Artis Medicinae
Könyvtárosként naponta száz és száz emberrel - könyvtárhasználóval - találkozunk, átadva a kért műveket, válaszolva a felmerülő kérdésekre, újdonságokról tájékoztatva. Az utóbbi években az óriási elektronikus forrásanyagnak köszönhetően, a személyes találkozások ritkulnak, az irodalmazás/irodalomkutatás elektronikus módon történik, a kapcsolattartás többnyire e-mailezéssel vagy a közösségi hálókon keresztül zajlik. Vannak olvasók, akik évtizedeken át hűséges és igényes könyvtárlátogatók. Ilyen volt Kelemen Endre professzor is, aki első könyvét az ismeretlen könyvtárosnak ajánlotta, megadva ezzel a tiszteletet a könyvtárosoknak. Minden könyvtáros hosszan tudná sorolni az orvosok, nővérek, egészségügyi dolgozók neveit; a történeteket, s az emlékezetes pillanatokat a mindennapi találkozásokról. Így ismerjük meg mi, könyvtárosok - szinte belülről - az orvosi szakirodalmat, azokat a különleges szakterületeket, amelyen az illető személy dolgozik, kutat, s amely területről a legfrissebb információt igényli.
Ca&Csont
A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság és a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának orvosai, dolgozói, barátaid nevében búcsúzunk Tõled.
Ideggyógyászati Szemle
Adieu, búcsúzik az ideggyógyászat. Quo vadis, keresi az utat egy másik szakágazat. Természetesen egyetérthetünk a Szirmai, majd Halász és Rajna professzorok cikkeiben felvetett problémákkal, amelyek felsorolják és összefoglalják az ideggyógyászat összetetté és széttagolttá válását, illetve bonyolódását. Mitől is búcsúzunk? A múlttól. Hová megyünk? A jövőbe, hiszen a jelen csak rövid átmeneti állapot.
Lege Artis Medicinae
Ezért mi nem búcsúzunk Istvántól, közvetlen kedves barátunktól, munkatársunktól, hanem emlékezünk rá. 1977 őszén egy magas, fekete hajú, vastag fekete keretes szemüvegű fiatalember kopogtatott a SOTE II. Sz. Belklinikán dolgozószobám ajtaján. Bemutatkozott: „dr. Kiss István vagyok, most végeztem az egyetemen, és szeretnék csatlakozni a munkacsoportodhoz” - mondta.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás