BEVEZETÉS - Az epekő okozta bélelzáródás ritka, idős betegek között előforduló kórkép. Az epekő bilioenteralis fistulák kialakulása útján jut a gyomor-bél traktusba és - az esetek 0,5%-ában a duodenumba ékelődés miatt - bélelzáródást okozhat. A kórképet - első leírójáról - Bouveretszindróma néven említi az irodalom. ESETISMERTETÉS - A 72 éves nőbeteg anamnézisében ismert epekövesség szerepelt. A felvételét megelőző évben hasi panaszai hátterében epekövesség állt, az akkor javasolt műtétet nem fogadta el. Négy napja tartó hasi fájdalmak, hányás miatt vették fel aktuálisan a kórházba. A klinikum és a natív hasi röntgenvizsgálat alapján magas ileus gyanúja merült fel. A gyomor röntgenvizsgálata és a gasztroszkópia során a bélelzáródás okaként a duodenumba ékelődött epekő igazolódott. A műtét során gastrotomiából az epekövet eltávolítottuk, a beteg gyógyultan távozott. KÖVETKEZTETÉS - Az epekőbetegséget időben, lehetőleg elektív műtéttel kell megoldani. Gyomorürülési zavar és epekövesség esetén gondoljunk erre a ritka kórképre!

BEVEZETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitis az epehólyagfal megvastagodásával járó kórképek ritka, jóindulatú formája. Radiológiai felismerése fontos, mert könynyen összetéveszthető az epehólyagrákkal. A jellegzetes ultrahang-, CT- és MR-tünetek ismerete sokat segíthet a differenciáldiagnózisban. ESETISMERTETÉS - Két középkorú nőbeteg esetét ismertetjük. Mindkét beteg anamnézisében néhány hete fennálló, kisugárzó, jobb bordaív alatti fájdalom szerepelt láz nélkül. Az ultrahangvizsgálat az epehólyag kifejezetten, körkörösen megvastagodott falában echószegény nodulusokat fedett fel. További, a kórképre jellemző, de nem specifikus jeleket, mint a cholecystolithiasist, a cholecysta körüli zsírtér finom beszűrtségét, az extra- vagy intrahepaticus epeutak tágulatát szintén megfigyeltük. CT-vizsgálattal a posztkontrasztos sorozaton széli halmozás ábrázolódott, az MR-, illetve MRCP-vizsgálat a máj és az epehólyag éles elkülönülését mutatta. Mindkét betegnél cholecystectomia történt. A szövettani vizsgálat mindkét betegnél kizárta a malignitás jeleit és megerősítette a xanthogranulomatosus cholecystitis diagnózisát. KÖVETKEZTETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitisre jellemző eltérések, mint a megvastagodott epehólyagfalban lévő, echószegény xanthogranulomák és a cholecystolithiasis ultrahangvizsgálattal kimutathatóak. A CT- vagy MR-vizsgálat a gyulladásos folyamat diagnózisának megerősítésében, az epehólyag-carcinomától való elkülönítésében játszhat fontos szerepet.

Gyermekek esetében a kismedencei szervek alapvizsgálata a transabdominalis ultrahangvizsgálat, amely az esetek többségében elegendő információt nyújt a diagnózis felállításához és a kezelés tervezéséhez. Bonyolult fejlődési rendellenességek, tumor gyanúja esetén, illetve daganatstádiumbesorolás és -követés céljából kiegészítő vizsgálatra is szükség lehet. A modern képalkotó eljárások közül a CT- és az MR-vizsgálat jön szóba. A szerzők a gyakorlatukban leggyakrabban előforduló kórképeket mutatják be, és röviden tárgyalják azokat az anatómiai, fiziológiai ismereteket, amelyek szükségesek a vizsgálatok pontos értelmezéséhez.

BEVEZETÉS - A szerzők pyeloplasticán átesett csecsemők posztoperatív követése során azt vizsgálták, hogy változott- e az operált vese morfológiai képe és működése, továbbá hogy észlelhető-e obstrukció. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1988-2001 között 184 újszülött- és fiatal csecsemőkorú (1 nap-36 hónap) betegnél történt műtét pyeloureteralis stenosis miatt. Kilencvenegy beteg adatait dolgozták fel, akiknél az elváltozás egyoldali volt, más vesefejlődési rendellenesség sem az azonos oldali, sem az ellenoldali vesében nem volt. A műtét előtt valamennyi gyermeknél ultrahangvizsgálat és diuresisrenográfia történt. A műtét után 3, 6, 12 hónappal, majd évenként ultrahangvizsgálatot végeztek, izotópos kontrollvizsgálatra a műtét után az ultrahangvizsgálat eredményétől függően került sor. EREDMÉNYEK - A műtét előtt valamennyi betegnél 3-4. fokú hydronephrosis állt fenn. Az izotópvizsgálat szerint kilenc betegnél nem működött az érintett vese (10%), náluk nephrectomia történt, 82 betegnél a görbe obstrukcióra utalt. A hydronephroticus vese tubulosecretiós kapacitása 37 esetben (41%) beszűkültnek bizonyult. Az első posztoperatív évben az ultrahangvizsgálat szerint a hydronephrosis az esetek 56%-ában, az 5. évben 91%-ában, a 8. évben 97%- ában javult vagy gyógyult. A javuló ultrahangkép miatt 35 betegnél nem történt posztoperatív izotópvizsgálat. A műtét után az elfolyás az összes vizsgált esetben javult, az obstrukció megszűnt. A műtét előtt csökkent funkciójú vesék közül (37 beteg) nyolc (22%) vese funkciója javult az első posztoperatív év végére. A vesefunkció a későbbi kontrollok során sem mutatott további javulást. KÖVETKEZTETÉS - A csecsemőkorban végzett pyelonplastica után az obstrukció röviddel a műtét után megszűnik. Az üregrendszeri tágulat javulása viszonylag lassú. A vesefunkció csak az esetek kisebb részében mutat javulást.

BEVEZETÉS - A campomeliás dysplasia egy jellegzetes csontosodási rendellenesség, amelyet a végtagcsontok rövidültsége és hajlottsága jellemez, külső megjelenését tekintve törpeséghez vezet. ESETISMERTETÉS - A második ultrahangos szűrővizsgálat alkalmával merült föl a huszonegy éves, primipara nőnél a terhesség 19. hetében a magzat végtagrövidülésének gyanúja. Ismételt vizsgálatok igazolták a femurok és tibiák rövidségét, hajlítottságát és a csontok rendellenes echószerkezetét. A felső végtagok csaknem normális hosszúságúak voltak. A terhesség 19. hetében a genetikai vizsgálatok után a házaspár élt a terhességmegszakítás lehetőségével, amely szövődménymentesen lezajlott. A magzatról készült fénykép és röntgenfelvételek igazolták a diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - A terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatoknál figyelemmel kell lenni a végtagcsontok pontos mérésére is, amely alapja lehet a végtag-rövidüléses kórképek korai felismerésének. Pozitív genetikai vizsgálatok és a szülői kérés alapján ilyen esetben indokolt a terhesség megszakítása.