BEVEZETÉS - Az epekő okozta bélelzáródás ritka, idős betegek között előforduló kórkép. Az epekő bilioenteralis fistulák kialakulása útján jut a gyomor-bél traktusba és - az esetek 0,5%-ában a duodenumba ékelődés miatt - bélelzáródást okozhat. A kórképet - első leírójáról - Bouveretszindróma néven említi az irodalom. ESETISMERTETÉS - A 72 éves nőbeteg anamnézisében ismert epekövesség szerepelt. A felvételét megelőző évben hasi panaszai hátterében epekövesség állt, az akkor javasolt műtétet nem fogadta el. Négy napja tartó hasi fájdalmak, hányás miatt vették fel aktuálisan a kórházba. A klinikum és a natív hasi röntgenvizsgálat alapján magas ileus gyanúja merült fel. A gyomor röntgenvizsgálata és a gasztroszkópia során a bélelzáródás okaként a duodenumba ékelődött epekő igazolódott. A műtét során gastrotomiából az epekövet eltávolítottuk, a beteg gyógyultan távozott. KÖVETKEZTETÉS - Az epekőbetegséget időben, lehetőleg elektív műtéttel kell megoldani. Gyomorürülési zavar és epekövesség esetén gondoljunk erre a ritka kórképre!

BEVEZETÉS - A szerzők pyeloplasticán átesett csecsemők posztoperatív követése során azt vizsgálták, hogy változott- e az operált vese morfológiai képe és működése, továbbá hogy észlelhető-e obstrukció. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1988-2001 között 184 újszülött- és fiatal csecsemőkorú (1 nap-36 hónap) betegnél történt műtét pyeloureteralis stenosis miatt. Kilencvenegy beteg adatait dolgozták fel, akiknél az elváltozás egyoldali volt, más vesefejlődési rendellenesség sem az azonos oldali, sem az ellenoldali vesében nem volt. A műtét előtt valamennyi gyermeknél ultrahangvizsgálat és diuresisrenográfia történt. A műtét után 3, 6, 12 hónappal, majd évenként ultrahangvizsgálatot végeztek, izotópos kontrollvizsgálatra a műtét után az ultrahangvizsgálat eredményétől függően került sor. EREDMÉNYEK - A műtét előtt valamennyi betegnél 3-4. fokú hydronephrosis állt fenn. Az izotópvizsgálat szerint kilenc betegnél nem működött az érintett vese (10%), náluk nephrectomia történt, 82 betegnél a görbe obstrukcióra utalt. A hydronephroticus vese tubulosecretiós kapacitása 37 esetben (41%) beszűkültnek bizonyult. Az első posztoperatív évben az ultrahangvizsgálat szerint a hydronephrosis az esetek 56%-ában, az 5. évben 91%-ában, a 8. évben 97%- ában javult vagy gyógyult. A javuló ultrahangkép miatt 35 betegnél nem történt posztoperatív izotópvizsgálat. A műtét után az elfolyás az összes vizsgált esetben javult, az obstrukció megszűnt. A műtét előtt csökkent funkciójú vesék közül (37 beteg) nyolc (22%) vese funkciója javult az első posztoperatív év végére. A vesefunkció a későbbi kontrollok során sem mutatott további javulást. KÖVETKEZTETÉS - A csecsemőkorban végzett pyelonplastica után az obstrukció röviddel a műtét után megszűnik. Az üregrendszeri tágulat javulása viszonylag lassú. A vesefunkció csak az esetek kisebb részében mutat javulást.

BEVEZETÉS - A campomeliás dysplasia egy jellegzetes csontosodási rendellenesség, amelyet a végtagcsontok rövidültsége és hajlottsága jellemez, külső megjelenését tekintve törpeséghez vezet. ESETISMERTETÉS - A második ultrahangos szűrővizsgálat alkalmával merült föl a huszonegy éves, primipara nőnél a terhesség 19. hetében a magzat végtagrövidülésének gyanúja. Ismételt vizsgálatok igazolták a femurok és tibiák rövidségét, hajlítottságát és a csontok rendellenes echószerkezetét. A felső végtagok csaknem normális hosszúságúak voltak. A terhesség 19. hetében a genetikai vizsgálatok után a házaspár élt a terhességmegszakítás lehetőségével, amely szövődménymentesen lezajlott. A magzatról készült fénykép és röntgenfelvételek igazolták a diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - A terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatoknál figyelemmel kell lenni a végtagcsontok pontos mérésére is, amely alapja lehet a végtag-rövidüléses kórképek korai felismerésének. Pozitív genetikai vizsgálatok és a szülői kérés alapján ilyen esetben indokolt a terhesség megszakítása.

BEVEZETÉS - A hereditaer angioneuroticus oedema (HANO) az ascites egyik ritka etiológiai tényezője. A betegség akut hasi rohamai sürgősségi sebészeti kórképeket utánozhatnak, így alapvető fontosságú a gyors és pontos diagnózis. Jelen vizsgálatunk során a hasi ultrahangvizsgálatok differenciáldiagnosztikai hasznosságát értékeltük. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hetven HANO-ban szenvedő beteget követtünk majdnem egy évtizeden keresztül. Minden akut hasi oedemás rohammal érkező beteget megvizsgáltunk hasi ultrahanggal, és a megfelelő kezelést követő 24 és 48 óra elteltével megismételtük a hasi ultrahangvizsgálatot. EREDMÉNYEK - A vizsgált populációban 22, hasi panaszszal járó akut oedemás roham alatt került sor kórházi megfigyelésre. A roham alatt készített hasi ultrahang az esetek 80%-ában mutatta a bélfal oedemás megvastagodását, és minden betegben mutatott szabad hasűri folyadékot. A kezeléssel elért gyors tüneti javulást az ultrahang-elváltozások regressziója követte. KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahanggal kimutatott átmeneti ascites segítség a HANO akut abdominalis attakjának diagnosztikájában. A HANO lehetőségét mindig föl kell vetni, amikor ismeretlen etiológiájú hasi fájdalom ismétlődik ascitesszel vagy a nélkül.

BEVEZETÉS - Az epehólyag-sérülés tompa hasi traumát követően ritkán fordul elő, és rendszerint más hasi szervek károsodásával társul. Az epehólyag izolált rupturája nagyon ritka. ESETISMERTETÉS - A 42 éves férfi beteg kórházunkba érkezése előtt négy nappal, ittas állapotban tompa hasi traumát szenvedett. Az elvégzett fizikális vizsgálat negatív volt, a laboratóriumi eltérései sem voltak specifikusak. Ultrahangvizsgálat során echodúsan megvastagodott falú epehólyag ábrázolódott, echodús, inhomogén bennékkel. Az epehólyag mellett szabálytalan alakú folyadékgyülem volt kimutatható. Az „epehólyag-sérülés” diagnózisának igazolására komputertomográfiát végeztünk. Az epehólyag falán folytonosságmegszakadás, a lumenben magas denzitású, vérnek megfelelő bennék ábrázolódott. Pericholecysticusan szabálytalan alakú, a mesocolon transversumig kiterjedő folyadékgyülem volt látható. A komputertomográfia kizárta más hasi szerv sérülését. Az ezt követő sebészi feltárás igazolta a radiológiai véleményt. KÖVETKEZTETÉS - Az izolált epehólyag-sérülést szenvedett beteg klinikai képe többszakaszos lefolyást mutat. Előfordulhat, hogy a diagnózist egy viszonylag tünetmentes stádiumban kell felállítanunk. A diagnózis alapjául az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia szolgál.