Magyar Radiológia

A hasnyálmirigy-átültetés napjainkban: indikáció, műtéti technika, szövődmények, képalkotó vizsgálatok és eredmények

NÉMETH Andrea, DOROS Attila, HARTMANN Erika, WESZELITS Viola, DABASI Gabriella, LANGER Róbert, MÁTHÉ Zoltán, JÁRAY Jenő

2007. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2007;81(05-06)

A diabetes mellitus krónikus micro- és macrovascularis szövődményekkel járó betegség. Napjainkban a pancreasátültetés az egyetlen, hosszú távon inzulinmentességet biztosító terápiás eljárás, ezért a kombinált vese- és hasnyálmirigy- átültetés jelenleg az optimális gyógymód juvenilis diabetesben és veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében. Összefoglaló közleményükben a szerzők beszámolnak a pancreasátültetés indikációiról, fő típusairól - szimultán pancreas- és vesetranszplantáció; veseátültetést követő pancreastranszplantáció; csak hasnyálmirigy-átültetés; szigetsejt- átültetés -, valamint ezek műtéti technikájáról. Taglalják az immunológiai, a metabolikus, a fertőzéses, a technikai és a késői szövődményeket, a különböző képalkotó vizsgálómódszerek jelentőségét és az eredményeket. A szimultán vese- és pancreastranszplantáció műtét utáni mortalitása és a szövődmények aránya szignifikánsan magasabb, mint a csak veseátültetésben részesülőké. A radiológus szerepe, hogy a számos lehetséges szövődményt időben felismerve hozzájáruljon a műtét sikeréhez.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A nem tapintható emlőtumorok és az őrszemnyirokcsomók izotópos jelölése

MONOKI Erzsébet, VARGA Erika, SZABÓ Tünde, TARJÁN Tibor, PETRI István, ZS. TÓTH Endre, BAGDI Enikő, KRENÁCS László

BEVEZETÉS - A mammográfiás emlőrákszűrés eredményeinek is betudható, hogy megnövekedett a diagnosztizált malignus tumorok, illetve a sebészi eltávolítást igénylő, nem tapintható emlőelváltozások száma. A közleményünk célja, hogy bemutassuk a radioizotópos jelölés alkalmazását, a gamma-szonda használatát és eredményességét az őrszemnyirokcsomók azonosításában, valamint a nem tapintható elváltozások intraoperatív lokalizálásában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Összesen 26 betegnél alkalmaztuk a kézi gamma-szondát a stádiummeghatározást biztosító őrszemnyirokcsomó azonosítására. Közülük nyolcnál nem tapintható emlőelváltozás állt fenn, ezeket izotópos jelöléssel intraoperatívan lokalizáltuk. EREDMÉNYEK - Valamennyi emlőelváltozás pre- és intraoperatívan jelölődött. Az őrszemnyirokcsomó-azonosítás érzékenységét növelte a párhuzamosan alkalmazott patentkékjelölés. Tizennégy betegnél a negatív őrszemnyirokcsomó alapján nem volt szükség a műtét axillaris kiterjesztésére. KÖVETKEZTETÉS - A gamma-szondával egyszerű, gyors és pontos módszer áll rendelkezésünkre a nem tapintható emlőtumorok intraoperatív lokalizálására, továbbá az őrszemnyirokcsomók azonosítására, ezáltal az emlőtumorok korszerű és az onkológiai elvárásoknak megfelelő kezelésére.

Magyar Radiológia

XV. Gyermekradiológus Szimpózium és Továbbképzés Pécs, 2007. szeptember 6-8.

KIS Éva

A Magyar Radiológusok Társaságának Gyermekradiológiai Szekciója kétévenként rendez háromnapos, továbbképzéssel egybekötött szimpóziumot. Ebben az évben a pécsi gyermekklinika adott otthont az összejövetelnek, a szervező a klinika csapata volt Mohay Gabriella vezetésével. A helyszín a Baranya megyei közgyűlés impozáns díszterme volt. A program, beleértve az öszszefoglaló és a rövid előadásokat egyaránt, továbbképzésnek tekinthető. Magas színvonalú, szépen dokumentált, érdekes előadások hangzottak el, nemegyszer pergő vitát kavarva, amelyekből mindannyian tanultunk, gazdagodtunk.

Magyar Radiológia

AZ MRT RENDEZVÉNYNAPTÁRA

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológus Asszisztensek XII. kongresszusa Kaposvár, 2007. június 28-30.

TIHANYI Gyöngyi, VANDULEK Csaba

A Magyar Radiológus Asszisztensek XII. kongresszusának a festők városa, Kaposvár adott otthont. A tudományos programok helyszíne a Kaposvári Egyetem volt. A rendezvényt 2007. június 28-án dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter nyitotta meg. Az ezt követő szekcióülésen kreditpontos továbbképző kurzusok hangzottak el „Képalkotás a sürgősségi ellátásban” címmel.

Magyar Radiológia

Campomeliás dysplasia praenatalis felismerése ultrahangvizsgálattal

NAGY Gábor, VRECZENÁR László

BEVEZETÉS - A campomeliás dysplasia egy jellegzetes csontosodási rendellenesség, amelyet a végtagcsontok rövidültsége és hajlottsága jellemez, külső megjelenését tekintve törpeséghez vezet. ESETISMERTETÉS - A második ultrahangos szűrővizsgálat alkalmával merült föl a huszonegy éves, primipara nőnél a terhesség 19. hetében a magzat végtagrövidülésének gyanúja. Ismételt vizsgálatok igazolták a femurok és tibiák rövidségét, hajlítottságát és a csontok rendellenes echószerkezetét. A felső végtagok csaknem normális hosszúságúak voltak. A terhesség 19. hetében a genetikai vizsgálatok után a házaspár élt a terhességmegszakítás lehetőségével, amely szövődménymentesen lezajlott. A magzatról készült fénykép és röntgenfelvételek igazolták a diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - A terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatoknál figyelemmel kell lenni a végtagcsontok pontos mérésére is, amely alapja lehet a végtag-rövidüléses kórképek korai felismerésének. Pozitív genetikai vizsgálatok és a szülői kérés alapján ilyen esetben indokolt a terhesség megszakítása.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Erythropoiesisstimuláló hatóanyagok és az oxidatív stressz kapcsolata hemodializált betegekben

MONOSTORI Péter, S. VARGA Ilona, KISS József Zoltán, KISS István, HASZON Ibolya, PAPP Ferenc, SÜMEGI Viktória, BERECZKI Csaba, NÉMETH Ilona, TÚRI Sándor

A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek cardiovascularis rizikójának emelkedésében jelentős szerepet játszik az oxidatív stressz (több más kockázati tényezőn túl). Az oxidatív stressz mértéke a vesefunkció romlásával együtt növekszik, a hemodialíziskezelések pedig ismétlődő oxidatív hatást jelenthetnek. Az erythropoesisstimuláló ágensek (ESA) a haematopoesisre, és ezen keresztül indirekt módon a vasháztartásra és az antioxidánsokra kifejtett hatásuk révén befolyásolhatják az oxidatív markerek szintjét. Cikkünkben áttekintjük az ESA-készítmények hemodializált betegekben történő alkalmazásával kapcsolatos ismereteket az oxidatív stresszre gyakorolt hatások fényében. Korábbi és újabb kutatási eredmények alapján foglalkozunk az ESA-kezelés jellemzői (az ESA típusa és adagolási rendje, a terápia időtartama, a kezelés megszakítása) és az oxidatív stressz összefüggésével.

Lege Artis Medicinae

A diabetes mellitus genetikája

KORÁNYI LÁSZLÓ, PÁNCZÉL Pál

A cukorbetegek száma rohamosan nő; ez az emelkedés döntően a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek számának szaporodása miatt következik be. A cukorbetegség minden ismert formája a veleszületett hajlam (genetikai háttér) és a környezeti hatások következtében alakul ki. A diabetesjárvány megelőzése nem képzelhető el a betegség genetikai hátterének feltárása nélkül. Az utóbbi években jelentős eredményeket értek el az 1-es típusú diabetes mellitus genetikai hátterének megismerésében. Ezt elősegítette a betegség etiológiai klasszifikációja és homogénebb betegcsoportok kialakítása. Az 1-es típusú diabetes mellitus genetikai háttere 50-60%-ban a HLA antigénrendszerhez köthető, a többi minor genetikai faktor csak néhány százalékban szerepel. Jelenleg 18 nevesített (IDDM1-18) és hét, még nem teljesen elfogadott génrégió alkotja a genetikai tényezők csoportját. Még a HLA-rendszert illetően sem ismert a betegséget okozó gén és a patomechanizmus. A diabetes mellitus klasszifikációjában már jelenleg is használható a HLA-meghatározás, az 1-es típusú diabetes mellitus predikciójában pedig a HLA- és az INSVNTR- meghatározás. A multigénes eredetű - egyre fiatalabb életkorban manifesztálódó - 2-es típusú cukorbetegség genetikai hátteréről kevesebbet tudunk. A 2-es típusú cukorbetegségre leginkább illő és leginkább elfogadott modell a „poligénes háttéren ható néhány gén, közepes hatással”. A patomechanizmusra jellemző csökkent inzulinhatás és -szekréció létrehozásában szereplő számos „kandidáns” génről derült ki, hogy statisztikai összefüggést mutat a diabeteshajlammal. Ezeket az adatokat populációspecificitás és gyenge, gyakran nem reprodukálható statisztikai erő jellemzi. A genomszintű vizsgálatok számos olyan, különböző népcsoportra jellemző génszakaszt tártak föl, amelyek összefüggést mutatnak a 2-es típusú cukorbetegséggel, de ezekből a vizsgálatokból is csak egy, a cukorbetegséggel összefüggő gén (calpain 10) azonosítása sikerült. A legújabb, már két népcsoporton igazolt diabetogén génszakasz a 20. kromoszómán található, abban a régióban, ahol a HNF (hepaticus nukleáris faktor) transzkripciós faktorok génjei helyezkednek el. Ez a géncsalád irányítja a máj és a pancreassziget működéséért felelős számos gén átírását, így elképzelhető, hogy valamelyikük diabetesgén.

Lege Artis Medicinae

A coronariakalcifikáció vizsgálata kettős sugárforrású, sokszeletes komputertomográfiával 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedők körében

MAUROVICH-HORVAT Pál

BEVEZETÉS - A kalciumpontszám (score) a coronariakalcifikáció számszerű jellemzését biztosítja. Felnőttkorú, 1-es típusú cukorbetegek körében kardiológiai tünetmentesség esetén is számítani lehet a koszorúerek atherosclerosisára. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Rendszeresen gondozott, 1-es típusú diabetesben szenvedő, felnőttkorú, kardiológiai szempontból tünetmentes betegeket (n=46) vizsgáltunk. A kettős sugárforrású komputertomográfia során a kalcifikáció mértékét Agatston-pontszámban (Agatston score, AS) fejeztük ki. EREDMÉNYEK - Koszorúér-kalcifikációt (AS: 1-2353) találtunk 21 cukorbeteg esetében, míg 25 cukorbeteg kalciumdepozitumtól mentesnek (AS: 0) bizonyult. Az AS-pozitív betegek idősebbek voltak (51,0±9,9 vs. 42,8±7,8 év; p=0,0045), a diabetes hosszabb ideje állt fenn (30,6±9,2 vs. 24,2±8,6 év; p=0,0238), haskörfogatuk (87,9±11,5 vs. 79,7±9,4 cm; p=0,0146), testtömegindexük (26,2±2,9 vs. 23,8±3,1 kg/m2; p=0,0109), LDL-koleszterin- (3,35±0,32 vs. 3,01±0,68 mmol/l; p=0,0069) és húgysavszintjük (228,4±48,7 vs. 195,1±39,4 µmol/l; p=0,0437) nagyobb volt, mint az AS-negatív betegeké. Az AS-pozitív betegek körében gyakrabban fordult elő hypertonia (p=0,0144), mint az AS-negatív betegek között. A két csoport HbA1c- értéke érdemben nem különbözött (7,97±0,85 vs. 8,26±1,28%; p=0,7491), a becsült inzulinérzékenység kisebb volt az AS-pozitív, mint az ASnegatív betegek körében (7,15±2,09 vs. 9,20± 2,03 mg/kg/min; p=0,0017). KÖVETKEZTETÉS - Felnőttkorú, 1-es típusú cukorbetegek körében a koszorúerek atheroscleroticus elváltozására idősebb életkor, hosszabb diabetestartam és cardiovascularis kockázati tényezők jelenléte esetén számíthatunk. A hoszszú távú glykaemiás kontroll nem tűnik meghatározónak a coronariakalcifikáció alakulása szempontjából.