Magyar Orvos

Jódizotóp-kezelés rosszindulatú tumorokban

KONRÁDY András

2014. MÁRCIUS 30.

Magyar Orvos - 2014;22(01-02)

Irányelv

A rosszindulatú daganatok kezelésében fontos szerepet játszanak a radioaktív izotópok, melyek közül a radiojód (131-I) akkor alkalmazható, ha azt a daganatsejt felveszi. Ez leggyakrabban a pajzsmirigy folliculus sejtjeiből kiinduló tumorok esetén fordul elő. A következőkben összefoglaljuk a jódizotóp-kezelés indikációit, a terápia előtti tennivalókat, az alkalmazás módját és eredményeit, valamint kitérünk a lehetséges mellékhatásokra.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Orvos

A vizeletvizsgálat eredményeinek gyakorlati értékelése

TISLÉR András

A vizeletvizsgálat az egyik leggyakrabban végzett, könnyen hozzáférhető, nem invazív laboratóriumi módszer. Az anamnézis, a fizikális vizsgálat és szérum kémiai vizsgálatok mellett a vizeletvizsgálat központi szerepet játszik a heveny és krónikus vesebetegségek diagnosztikájában és követésében. Emellett gyakran a kóros vizeletlelet az egyébként panaszmentes egyénnél a vesebetegség egyetlen tünete. A vizeletvizsgálat három összetevője a makroszkópos megtekintés, a leggyakrabban vizelet-tesztcsíkkal végzett kémiai analízis és a vizeletüledék mikroszkópos vizsgálata. Ezen összetevők eredményeinek megfelelő értékelése minden klinikus számára elengedhetetlen. A jelen összefoglaló ehhez kíván segítséget nyújtani.

Magyar Orvos

Új terápiás lehetőségek az emlődaganatok kezelésében

BOÉR Katalin

Az emlőrák kezelésében alkalmazott szisztémás gyógyszeres terápiának mind a korai, mind az áttétes stádiumú daganatokban jelentős szerepe van. Szisztémás gyógyszeres kezelés során kemoterápia, hormonterápia és biológiai célzott gyógyszerek, illetve ezek kombinációi kerülnek alkalmazásra. A korai stádiumú daganatoknál a relapszusok kockázatának csökkentése, és ezáltal a túlélés javítása a cél, míg áttétes esetekben a gyógyszerek adása a betegség stabilizációját, a túlélés meghosszabbodását és a tünetek enyhítését eredményezi.

Magyar Orvos

Endokrin hipertóniák

TÓTH Miklós

Endokrin hipertónia alatt - tágabb értelemben - az agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, vesék ás mellékvesék számos betegségéhez társuló magas vérnyomást értünk. Gyakorisága, illetve gyakorlati jelentősége miatt jelen közleményünkben három kiemelt fontosságú endokrin kórképhez, a primer hiperaldoszteronizmushoz, a phaeochromocytomához és a Cushing-szindrómához társuló hipertónia legfontosabb diagnosztikus és terápiás kérdéseit ismertetjük. Mindhárom kórképben közös, hogy súlyos, terápia-rezisztens hipertóniára vezet- (het)nek, ezért minden súlyos, nehezen kezelhető hipertóniás beteg esetében mérlegelni kell fennállásuk lehetőségét.

Magyar Orvos

Agyat célzó reklámmerénylet

LÓRÁNTH Ida

Az orvostudomány kutatási eredményeit, legújabb eszközeit ma már nemcsak a gyógyításban használják fel, hanem az élet számos olyan területén, amelyről aligha jutna eszünkbe az orvosi tevékenység. Ilyen például a neuromarketing, amely a vásárlók kognitív, affektív és szenzomotoros képességeit kihasználva éri el, hogy egy-egy árucikket, szolgáltatást kívánatosabbá tegyen a fogyasztói társadalom számára.

Magyar Orvos

Növekedési zavarok gyermekkorban

PÉTER Ferenc

A növekedés folyamatának értékelését friss hazai magasság és növekedési sebesség referenciaértékek teszik lehetővé. A növekedési zavar kialakulásának hátterében genetikai és környezeti tényezők jelentősen gyakoribbak, mint az endokrinológiai mechanizmusok hibája. Növekedési hormonhiány, az optimális felnőtt magasság elérését veszélyeztető korai, illetve késői nemi érés kezelésére egyre jobb és folyamatosan fejlődő lehetőségek állnak rendelkezésre. Néhány nem endokrin növekedési zavar esetében is gyakorlattá vált a növekedési hormon (farmakológiás dózisú) adása; ezek hosszú távú értékelése nem tekinthető lezártnak. Több növekedési zavartípus kezelése még nem megoldott.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Nővér

Kiégés és depresszió az egészségügyi szakdolgozói társadalomban

IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja volt felmérni az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét, valamint depressziójának mértékét. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű online kérdőívvel történt 2022. január 27.–február 14. között. 10 285 értékelhető kitöltés érkezett. A kiégés átlagpontszáma csökkenést mutat a 2021-es felméréshez képest, azonban a kiégés tüneteitől szenvedő egészségügyi szakdolgozók aránya még így is magas, 64,4% (42% esetében súlyos fokú a kiégés, már kezelés szükséges). A depressziót vizsgálva megállapítható, hogy a kitöltők 57,8%-a esetében nem állapítható meg depresszió jelenléte, a többi válaszadó esetében valamilyen mértékű depresszió felmerült. (Súlyos depresszió az összes depressziós dolgozó 6,8%-ának esetében detektálható.) Jelenleg hazánkban a betegek gyógyulási esélye alatta van annak, mint amit az egészségügyi ellátórendszerünk képes lenne biztosítani, „köszönhetően” részben annak, hogy a betegeket ellátó egészségügyi szakdolgozók súlyos lelkiállapotban vannak.

Nővér

A méhnyakrákkal érintett nők életminőség-vizsgálata a kezelést követően

KOZMANN Krisztina, JÁNOSNÉ PÁNKI Roxána, FERENCZY Mónika, KOMLÓSI Kálmánné, KARÁCSONY Ilona

A méhnyakrákban szenvedő nők körében a szexuális funkció, funkcionális működés és életminőség vizsgálata. Leíró, keresztmetszeti, kvantitatív kutatás során, a nem véletlenszerű, célirányos mintavétel célcsoportja a FIGO I./II./III. stádiummal diagnosztizált méhnyakrákkal érintett nők (N=91), akiknél több mint öt hónap telt el az utolsó terápiás kezelés óta. A vizsgálat során standard kérdőíveket alkalmaztunk, amelyeket kiegészítettünk saját szerkesztésű kérdésekkel. Az adatokat Microsoft Office Excel programmal elemeztük, leíró és matematikai statisztikai számítást végeztünk (p<0,05). A sugárterápiában részesült kitöltők szignifikánsan magasabb értéket értek el a funkcionális státuszban (p<0,05) és emocionális funkcióban, mint akik nem kaptak sugárkezelést (p<0,05). A kitöltőknek, akiknek alacsonyabb szintű a lelki jóllétük, azoknál szignifikánsan gyakrabban jelentek meg alacsonyabb szintű szexuális funkciók és magasabb szintű nőgyógyászati problémák (p<0,05). A méhnyakrákkal érintett nők gyakran tapasztalnak a betegséggel és a kezeléssel járó életminőségre visszaható szomatikus és pszichés zavarokat, amelyek gyakran úrrá lesznek rajtuk.

Nővér

Posztoperatív delírium nem gyógyszeres megelőzési és kezelési lehetőségeinek felmérése csípőműtéten átesett időskorú betegek körében – szisztematikus irodalomelemzés

VIDA Nóra, PAPP László

A delírium olyan komplex tudatzavar, melyet az éberség és a kognitív funkciók rövid idő alatt kialakuló és fluktuáló zavara jellemez. Az elmúlt évtizedben a delíriummal foglalkozó publikációk száma jelentősen nőtt, annak számos területére kiterjedően. A kutatók fókuszpontjában elsősorban a gyógyszeres megelőzés és kezelés áll. Az egészségügyi kiadások növekedése miatt azonban egyre fontosabbak azok a beavatkozások, melyek költséghatékony módon támogatják a gyógyítási-gyógyulási folyamatot. A vizsgálat célja: Jelen kutatás célja áttekinteni a delírium nem gyógyszeres megelőzési, illetve kezelési lehetőségeit csípőműtéten átesett, idős betegek körében. Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a PubMed és a Wiley Online Library elektronikus adatbázisokban, 1999 és 2019 között publikált tanulmányok alapján. A nem gyógyszeres módszerek a célcsoportban szignifikánsan csökkentették a delírium incidenciáját (p=0,003–0,045), időtartamát (p=0,009–0,03), hozzájárultak az epizódok számának csökkenéséhez (p=0,03), valamint az enyhébb lefolyáshoz (p=0,0049–0,02). A korai mobilizálás és a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás hozzájárul a delírium incidenciájának csökkenéséhez. Az oxigénszaturáció mérése és szükség esetén szupplementáció alkalmazása, a megfelelő táplálkozás segítése, a hatékony fájdalomcsillapítás, a gyógyszerfogyasztás minimalizálása, az alvás segítése, illetve az érzékszervi károsodások csökkentése szintén hatással van a tudatzavarok előfordulására, a panaszok súlyosságára és időtartamára.