Magyar Orvos

A ráksejtek megkerülik az immunrendszert

LÓRÁNTH Ida

2014. NOVEMBER 05.

Magyar Orvos - 2014;22(08-09)

Amerikai kutatók azt vizsgálták, mi lehet az oka annak, hogy bizonyos rákbetegeknél hatástalan az immunterápia, mások viszont jól reagálnak a kezelésre.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Orvos

A dementia korai felismerésének és gondozásának fontossága az alapellátásban Óra Rajzolási Teszt, mint gyors segítség

HORVÁTH Krisztina

Az összefoglaló célja a figyelem ráirányítása a dementia korai szűrésének lehetőségére, gyanújának megerősítésére az alapellátásban is alkalmazható egyszerű módszerekre, valamint a háziorvos napi gyakorlatában releváns teendők áttekintése. A dementia kockázati tényezőinek és klinikai tüneteinek figyelembevételével szeretnék áttekintést adni a kezelési lehetőségekről, a nootropikumok közül a nicergolin kiegészítő klinikai alkalmazása során szerzett egyéni tapasztalatokról, illetve áttekinteni az irodalmi adatokat, melyek a dementia kezelésében alkalmazott nootropikumok, különös tekintettel a nicergolin terápiás hatását vizsgálták. Mivel a dementia az egyik leggyakoribb mentális zavar idős korban, megfelelő kezelése különösen nagy terhet róhat a számos egyéb, szomatikus betegségtől szenvedő beteget kezelő családorvosra. Fontos, hogy az idős betegeknél a testi tünetek kezelése mellett figyelmet fordítsunk a szellemi teljesítőképesség vizsgálatára is. Szerencsére könnyen kivitelezhető, Magyarországon is validált eszközök - Mini-Mentál Teszt, Óra Rajzolási Teszt - állnak rendelkezésünkre, melyek az alapellátásban dolgozóknak is fontos információkkal szolgálhatnak. A kiemelt, diagnosztizált betegek esetében a szakorvosi ellátás mellett a családorvos szerepe szintén kardinális jelentőségű: a rendszeres kontroll biztosítása mellett a nootropikumok alkalmazásával, melyek - a dementia minden stádiumában és etiológiától függetlenül - a kezelés egyik fontos pillérét jelentik, nagyon sokat tehetnek a legkedvezőbb kimenetel biztosításáért.

Magyar Orvos

Gombamérgezések

ZACHER Gábor

Évi több százan kerülnek gombamérgezés miatt kórházba. Egy ártatlannak imponáló gastoenteritisről van szó vagy a látványos tünetek mögött alattomos toxin lapul, mely 3-4 nap múlva akár halálhoz is vezethet. Így lehet egy vacsora valóban utolsó. A gombatoxinok már évezredek óta ismertek, és nem egy olyan történelmi személyiség van, akivel nem merénylet végzett, hanem gombamérgezés. Euripidész saját családjának tragédiájáról számol be i. e. 430-ból, feleségével és gyermekeivel is gombamérgezés végzett. VI. Károly francia király és II. Kelemen pápa is hasonlóképpen járt. Az első orvosi beszámoló halállal végződő gombamérgezésről 1871-ből származik. A pálmát Közép-Európa viszi el, hiszen itt a legtöbb az egy főre eső gombamérgezéses halál- eset. Ennek oka a kiváló éghajlat, mely alkalmas arra, hogy igazi csúcsragadozó gombák teremjenek, melyek hívogatják a turistát, de ez az ártalmatlannak tűnő kapcsolat könnyen fatális lehet. Nos, kedves olvasó, akkor lássuk a medvét (gombát)!

Magyar Orvos

Clostridium difficile fertőzés a mindennapi gyakorlatban

DOMJÁN Beatrix

Napjainkban a fejlett országok egészségügyi ellátásának egyik legfontosabb kérdésévé az antibiotikumok széles körű, sokszor azonban mértéktelen és helytelen alkalmazásával összefüggésbe hozható multirezisztens kórokozók megjelenése és terjedése, ezzel párhuzamosan pedig a Clostridium difficile fertőzések előfordulási gyakoriságának növekedése vált. Jelentősége nem vitatható, hiszen Európában a nosocomialis hasmenések leg- gyakoribb korokozója, a Clostridium difficile baktérium tehető felelőssé a kórházi gasztrointesztinális fertőzések 60%-ért, az antibiotikum használattal összefüggésbe hozható hasmenések 25%-ért. Az egészségügyi ellátás során szerzett fertőzések 9%-át a Clostridium difficile okozza, napjainkban 2-4-szer gyakoribb, mint a korábban évekig a közegészségügyi kérdések középpontjában álló meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) előfordulása.

Magyar Orvos

Leiden-mutáció a klinikai gyakorlatban

SZILI Balázs

Az emberi szervezetben számos molekula és folyamat felelős azért, hogy a vér az érpályában folyékony maradjon, míg sérülés esetén alvadékot képezzen. A véralvadás mechanizmusát már a XIX. században elkezdték vizsgálni, és egyes faktorait leírták (1).

Magyar Orvos

A köszvény

SZEKERES László

A köszvény (arthritis urica) akut ízületi gyulladással járó betegség, amit monosodium urat (MSU) kristályok ízületben történő kicsapódása okoz, mely az ízület destrukciójához és súlyos károsodásához vezethet. Az ízületi destrukción túl a köszvény gyakorta jár együtt atherosclerosissal, és egyben növeli a cardiovascularis betegségek előfordulásának kockázatát is. Klinikai megjelenésének egyik formája az ún. köszvényes roham, amit igen heveny és erős fájdalom jellemez - típusosan az éjszakai, hajnali órákban - egy ízületben. Leggyakrabban az egyik oldali metatarsophalangealis (MTP) ízületet érinti. Az ízület vöröses livid elszíneződésű, meleg tapintatú és igen fájdalmas, jellemzően a takaró súlyát sem viseli el. A krónikus formát változó idült ízületi elváltozások mellett, gyakran szubkután porckemény tapintatú csomók, ún. tophusok jellemezhetik (ezt a fülcimpa külső ívén, a helixen keressük először, de testszerte bármely szövetben kialakulhat). A 65 év feletti populációban a gyakorisága férfiaknál 8%, nőknél 3%. A nemek (férfi:nő) közötti előfordulás 7-9: 1-hez arányt mutat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A pszichoneuroimmunológia kialakulása

SOMOGYI István, SZEKERES György, SZENDI István

A pszichoneuroimmunológia az ideg-, a hormonális és az immunrendszert egységes és integrált védekezõ szuperrendszer részeinek tekintõ, a köztük lévõ kapcsolatokat kutató interdiszciplináris tudományterület. Önállóvá az 1980-as évek elejére vált. Lényege az a paradigmaváltás, hogy az immunrendszer nem független, hanem a neuroendokrin rendszerrel együtt az adaptáció szolgálatában álló egységes, összetett és integrált hálózat interaktív részrendszere.

Magyar Immunológia

Immunológiai változások idõskorban

MEKKEL Gabriella, BARTA Zsolt, BAKÓ Gyula

Az „immunosenescence” (immunöregedés) az immunrendszer átalakulását jelenti a kor elõrehaladtával párhuzamosan. Az immunrendszer öregedése fiziológiás folyamat, hátterében komplex immunregulációs változások állnak, amelyek az idõsek esetében gyakrabban kialakuló infekciók, malignus folyamatok, valamint autoimmun betegségek alapjául szolgálnak. Fontos azonban elkülöníteni az elsõdlegesen (élettani) és a másodlagosan létrejövõ (betegségek okozta) immunológiai változásokat. A gerontológiai/geriátriai vizsgálatok alapját képezõ szigorú kritériumrendszer (Senieur) ismertetését követõen a szerzõk részleteiben áttekintik az immunrendszert alkotó egyes sejttípusok tekintetében észlelhetõ változásokat. A veleszületett immunitásban szereplõ természetes ölõsejtek (natural killer, NK), polimorfonukleáris sejtek (PMN) és macrophagok öszszességében csökkent funkciója, míg a szerzett immunitásban a T-lymphocyták számának csökkenése és a B-lymphocyták által termelt antitestek kisebb specificitása tehetõk felelõssé az idõs emberek fertõzésekkel szembeni fokozott fogékonyságáért, valamint az idõskori malignus folyamatok nagyobb prevalenciájáért. A pro- és antiinflammatorikus citokinek egyensúlyában létrejött változásnak és a TH1- TH2 eltolódásnak is szerepe van ebben a folyamatban. Az autoantigének megjelenése és a fokozott autoreaktivitás áll az autoimmun betegségek gyakoribb megjelenésének hátterében. A malignus folyamatok kialakulása komplex, részben a veleszületett immunitásban megfigyelhetõ változásokkal, részben szuppresszor mechanizmusok aktivitásának csökkenésével magyarázható. Ezen folyamatok jelenleg csak részleteiben ismertek, de az erre vonatkozó szakirodalom egyre bõvül. A molekuláris mechanizmusok pontos ismerete a késõbbiekben lehetõséget nyújthat gyógyító célú intervenciók kidolgozására.

Ideggyógyászati Szemle

Az intravénás immunglobulin alkalmazása autoimmun neuromuscularis betegségekben

MOLNÁR Mária Judit

Az autoimmun neuromuscularis betegségekben az intravénás immunglobulin egymással összhangban álló komplex hatások révén befolyásolja az immunrendszert. Ezek a következők: 1. az Fc-receptorok expressziójának és funkciójának módosítása, 2. a komplement- és a citokinhálózat aktiválódásának befolyásolása, 3. antiidiotipikus antitestek neutralizálása, 4. a T- és B-sejt-aktiválódás, -differenciálódás és -effektorfunkció módosítása. Kontrollcsoportos klinikai vizsgálatok eredményei igazolták, hogy az autoimmun neuromuscularis betegségek közül a Guillain-Barré-szindrómában és a multifokális motoros neuropathiában az intravénás immunglobulin adása az elsőként választandó terápia. Szteroidrezisztencia, illetve diabetes mellitus esetén krónikus inflammatorikus demyelinisatiós polyneuropathiában is ez az elsőként ajánlott kezelés. Alternatív terápiaként másodikként választható lehetőség dermatomyositisben, myasthenia gravisban, stiff person szindrómában és Lambert-Eaton myastheniás szindrómában. Az intravénás immunglobulin hosszú távon is jól tolerálható, mellékhatásként leggyakrabban bőrkiütés, thromboemboliás szövődmények, tubularis necrosis jelentkezhet. A kívánt hatást eredményező optimális dózis és infúziós frekvencia egyes kórképekben a tapasztalatokon alapuló orvoslás adatainak elemzésével egyértelműen megadható, míg más betegségekben azok meghatározása folyamatban van. A kezelés farmakoökonómiája, illetve az azonos betegségben szenvedő betegek eltérő válaszkészségét befolyásoló tényezők is további kutatásokat igényelnek.

Magyar Immunológia

A D3-vitamin immunmoduláló hatása

SZEGEDI Andrea, NAGY Georgina, BARÁTH Sándor, GAÁL János

Az 1,25-dihidroxi-D3-vitamin a D3-vitamin biológiailag aktív metabolitja. Nemcsak a csont és a kalcium metabolizmusában játszik fontos szerepet, hanem számos sejt differenciálódásában és az immunológiai szabályozásban is. Immunmoduláló hatását az antigénprezentáló sejteken és az aktivált T-sejteken megjelenő D-vitamin-receptoron (VDR) keresztül fejti ki. A VDR a hormonfüggő magreceptorcsalád egyik tagja. A receptor-ligand kölcsönhatást követően vagy transzkripciós faktorok aktiválódnak, vagy a receptor közvetlenül kötődik a citokingének promoter régiójában található D-vitamin response elementekhez. A D3-vitamin elsődleges célsejtjei a dendritikus sejtek: gátolja ezek differenciálódását, érését és ez által befolyásolja a dendritikussejt-függő T-sejt-aktivációt. Ezen immunmoduláló hatást különböző autoimmun betegség és transzplantációs modelleken in vivo tanulmányozták; számos in vitro kísérlet is bizonyítja a D3-vitamin immunrendszert szabályozó szerepét. Jelen közleményben az aktív D3-vitaminnak az immunrendszer működésére kifejtett hatásairól, az utóbbi időkben ismertté vált újabb adatokról adunk áttekintést, kihangsúlyozva immunmoduláló tulajdonságát, amit terápiásan is jobban ki kellene aknázni.