Az evészavaroknak a 20. század második felétől tapasztalható egyre markánsabb terjedése szülte azt az igényt, hogy e kór­képek szűrése a lehető legegyszerűbb módon, rövid kérdőív segítségével kivitelezető legyen. Morgan és munkatársai ezt az igényt felismerve alkották meg 1999-ben a SCOFF kérdéssorát, amely az egyén evés-zavar-érintettségét hivatott felmérni öt eldöntendő kérdés segítségével. A kérdőív tömörsége, egyszerű alkalmazhatósága miatt hamar népszerűvé vált, számos nyelvre lefordították, validitását több populáción is vizsgálták. Az eredmények szerint a SCOFF alkalmas az evészavarok elsődle­ges szűrésére, nem diagnosztikai céllal, a kérdőív kidolgozói által meghatározott két „igen” válasz szerinti kritikus határt figyelembe véve. A jelen irodalmi áttekintésünk célja a SCOFF eddig pályájának bemuta­tása.

Minden második nőnél jelentkezik akut hólyaghurut élete folyamán legalább egy alkalommal, és ezen esetek 20%-ában alakul ki visszatérő hólyaghurut. A betegségnek komoly negatív hatása van az életminőségre; a betegek 60%-ánál kimutatható valamilyen fokú depresszió, illetve 90%-ban enyhe-közepes fokú szorongás, mely megfelelő profilaxisalkalmazással akár 30-40%-kal csökkenthető. A kezelési és meg­előzési lehetőségek korszerű ismerete elengedhetetlen az ilyen betegekkel foglalkozó szakemberek számára. Visszatérő húgyúti fertőzés esetén nem elegendő az aktuális epizódok antibiotikum-kezelése, a hangsúlyt a megfelelő megelőzésre kell helyezni. A megelőzési lehetőségek közül mindig a nem antibiotikumon alapuló módszereket szükséges előnyben részesíteni, anti-biotikum-profilaxis csak ezek sikertelensége esetén alkalmazható. A cikkben a szerzők összefoglalják a visszatérő hólyaghurut kor­szerű megelőzési lehetőségeit az Euró­pai Urológus Társaság irányelvei ajánlásainak megfelelően.

Amedeo Modigliani Ülő akt című, 1916-ban készült képének címe nem jelöli, ki a festő modellje. Mintha nem lenne fontos. Ez a személytelenség egyébként is jellemző Modigliani - ra; meglepően kevés erőfeszítést tesz, hogy modelljei érzelmileg közel kerüljenek a nézőhöz.

Nagy cardiovascularis rizikójú, cardiovascularis eseményt elszenvedett betegeknél 25-35%-os relatív cardiovascularis rizikócsökkenés érhető el, amennyiben azonnal elkezdenek statint szedni. Mégis sok beteg nem szedi rendszeresen a felírt gyógyszerét. A további sikerek érdekében az eddigi gyakorlat javítása fontos lépés, annál is inkább, mivel a koleszterinszint-csökkentés területén olyan új adatok és irányelvek jöttek létre, amelyek jelentős mértékben alátámasztják az eddigi törekvésünk irányának helyes voltát. Bemutatjuk tíz, myocardialis infarktuson átesett, rosuvastatinnal kezelt betegünk eredményeit, akik az ALADDIN vizsgálatban vettek részt. A hat hónapos követés alatt a 40 mg rosuvastatin hatására az LDL-koleszterin 55%-kal (3,55±1,1-ről 1,58± 0,6 mmol/l-re, p<0,01), a non-HDL-koleszterin 52%-kal (4,15±1,23-ról 2,0±0,8 mmol/l-re, p<0,01), a triglicerid 26%-kal (1,63±0,41-ról 1,2±0,4 mmol/l-re) és a hsCRP-szint 61%-kal (5,47±3,8-ról 2,1± 1,0 mg/l-re, p<0,01) csökkentek. A kétéves perzisztencia 100%-nak bizonyult betegeinknél. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a napi rendszerességgel szedett nagy hatású statin (rosuvastatin) kedvező hatású a lipidparaméterekre és elősegíti a célértékek na­gyobb arányú elérését, illetve tényleges car­diovascularis rizikócsökkenést is eredményez.

Amúlt század harmincas éveiben feltűnt az operaszínpadon egy istenáldotta tehetségű énekesnő, aki már a húszas éveinek kezdetén meghódította a közönséget. Hangja könnyed volt és erőteljes.