Lege Artis Medicinae

Savcsökkentők alkalmazása pancreasbetegségekben

GERVAIN Judit

2007. SZEPTEMBER 19.

Lege Artis Medicinae - 2007;17(08-09)

Összefoglaló közlemény

A pancreasbetegségek jelenlegi terápiás protokolljainak nagy részében szerepelnek a hisztamin- 2-receptor-antagonisták és a protonpumpagátló készítmények. Krónikus pancreatitisben, valamint egyes gyomor- és pancreasműtétek következtében kialakult maldigestióban az enzimpótlók hatásosságának javítására kifejezetten javasolt a savcsökkentés a hatékony tartós gátlást biztosító protonpumpa- inhibitorokkal. Cisztás fibrosisban már szubklinikus stádiumban is indokolt adásuk, Zollinger-Ellison-szindrómában az alapterápia részét képezik. Az akut pancreatitis terápiás protokolljaiban nem szerepelnek a savcsökkentők, mint rutinszerűen adandó készítmények. Necrotizáló pancreatitisben, a sokszervi elégtelenség stádiumában alkalmazásuk a stresszfekély kivédésére megalapozott. Enteralis szondatáplálás alatt a tartósan üres gyomor védelme és a gyakori refluxos tünetek indokolják adásukat. Az ellenjavallatként szereplő bakteriális túlnövekedés veszélye a jejunalis szondatáplálás és a gyakran alkalmazott antibiotikus kezelés mellett jelentéktelen.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

TNF-alfa-ellenes antitest-terápia Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos kórkép, amely a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. A betegség patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és egyéni (például genetikai, epithelialis, immun- és nem immun-) tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításához, amelyben egyaránt jelentős szerepe van a pro- és antiinflammatorikus citokineknek és a lamina propria T-sejtjei defektív apoptózisának. A proinflammatorikus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α és TNF-α-receptorellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. A szerzők az anti-TNF-α-kezeléssel kapcsolatos eredményeket foglalják össze.

Lege Artis Medicinae

Üregárnyék a tüdőben Esetleírás képekben

PÁPAY Judit, MOLDVAY Judit

Az Aspergillus-infekció okozta tüdőtályog általában már meglévő, többnyire felső lebenyi üreg területén alakul ki - például cavernával gyógyult tébécében -, azonban megjelenhet korábban egészséges tüdőben is, különösen krónikus alkoholizmus, malignus betegség vagy más ok miatt létrejött immundeficiens állapot esetén.

Lege Artis Medicinae

A hazai gyógyszerpiac átalakulása napjainkban

GÁLNÉ Knippel Barbara

A kormány az elmúlt hónapokban életbe lépett intézkedései gyökeresen átstrukturálják a gyógyszerpiacot. A változások a gyógyszergyártóktól az orvosokon át a betegekig mindenkit próbára tesznek. De hova vezet ez a gyors hadjárat?

Lege Artis Medicinae

Gyulladásos bélbetegségek gyermekkorban

BODÁNSZKY Hedvig, VERES Gábor

A krónikus gyulladásos bélbetegségek csoportja magában foglal két hasonló, egyelőre még ismeretlen etiológiájú, de jól megkülönböztethető bélelváltozást - ez a colitis ulcerosa és a Crohnbetegség. Régebben mindkettőt a fiatal felnőttkor betegségének tartották, de az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban lépnek fel gyermekkorban is, ekkor jellegzetességeik eltérnek a felnőttkori megjelenéstől. A korábban súlyos, gyógyíthatatlannak tűnő betegségek ma már a korszerű táplálás, gyógyszeres kezelés és sebészeti eljárások alkalmazásával kezelhetővé váltak, de végleges gyógyulásra egyelőre nem lehet számítani.

Lege Artis Medicinae

Molekulárisan célzott biológiai terápia a szolid tumorok kezelésében I. Emlőrák és colorectalis rák

LÁNG István, HITRE Erika

A szolid tumorok molekulárisan célzott korszerű biológiai onkoterápiája a klinikai gyakorlatban ma azt jelenti, hogy a különböző kinázinhibitorok által közvetített jelátviteli utakat specifikusan gátoljuk. Ez történhet a sejten kívüli receptor vagy a ligand blokkolása révén specifikus monoklonális antitestekkel (trastuzumab, cetuximab, panitumumab, bevacizumab), vagy gátolhatjuk a sejten belüli jelátviteli utakat kis molekulatömegű orális kinázinhibitorokkal (imatinib, sunitinib, lapatinib, erlotinib, gefitinib, sorafenib). A következőkben a célzott biológiai terápiák klinikai alkalmazását foglaljuk össze emlőés colorectalis rákban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A légúti megbetegedések újabb, nem invazív vizsgálómódszerei

HORVÁTH Ildikó

A krónikus légúti megbetegedések korai diagnózisa, kezelésük monitorozása, az exacerbatiók minél korábbi, egyszerű felismerése, valamint a differenciáldiagnosztikai kérdések számos problémát vetnek fel. Ezek megoldása új vizsgálómódszerek kidolgozását, klinikumba történő bevezetését indokolja. A fejlesztések igényét az is alátámasztja, hogy jelenleg nem áll módunkban a légúti gyulladás intenzitását megfelelően nyomon követni, noha ez a krónikus légúti megbetegedések egyik fontos eleme, és kezelése például asthma bronchialéban a terápia központi része. Az elmúlt évtizedekben a légutakból történő közvetlen, nem invazív mintavételi módszerek alkalmazása egyre nagyobb teret hódított a pulmonológiai kutatásokban, és több módszert már a klinikumban is alkalmaznak. E módszerek közé tartozik a köpetindukció és az indukált köpet sejtes fázisának, valamint felülúszójának vizsgálata, a kilégzett nitrogén-monoxid mérése, valamint a kilégzett levegő kondenzálása és az abból történő mediátormeghatározás. A jelen közleményben ezek a módszerek és a segítségükkel nyert legfontosabb információk kerülnek ismertetésre.

Magyar Radiológia

A pancreas exokrin működésének vizsgálata szekretinstimulált mágneses rezonanciás pancreatoduodenographiával

ENDES János, CZAKÓ László, TAKÁCS Tamás, BODA Krisztina, LONOVICS János

BEVEZETÉS - Tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a szekretinstimulált mágneses rezonanciás pancreatoduodenographia (SS-MRPD) használhatóságát a pancreas exokrin működésének a megítélésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Húsz krónikus pancreatitises (a Lundh-teszt eredménye alapján nyolc enyhe és 12 súlyos exokrin pancreaselégtelenségben szenvedő) betegen és 10 önkéntesen végeztük el az SS-MRPD-t. 0,5 NE/ttkg szekretin iv. adása előtt és azt követően 10 perccel történt az MRPD-képalkotás. A pancreasszövet T2-jelintenzitásában és a duodenumátmérőben szekretin hatására létrejövő változásokat mértük az SS-MRPD során. Ezeket az eredményeket a Lundh-teszt eredményeivel hasonlítottuk öszsze. EREDMÉNYEK - A pancreas bazális T2-jelintenzitása az enyhe és a súlyos krónikus pancreatitises betegekben szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban (826,5±36,36 és 908,0±80,51 vs. 659,2±41,67). Szekretin adását követően mindhárom csoportban szignifikáns mértékű T2-jelintenzitás-növekedés jött létre. Ez a T2-jelintenzitás-növekedés szignifikánsan kisebb mértékű volt az enyhe és súlyos pancreaselégtelenségű csoportban a kontrollcsoporttal összehasonlítva (66,85±15,77 és 24,45±5,85 vs. 200,0±45,07). Szekretin adását követően mindhárom csoportban szignifikánsan nőtt a duodenum átmérője. A duodenumtelődés mértéke szignifikánsan kisebb volt az enyhe és súlyos krónikus pancreatitises betegcsoportban a kontrollhoz képest (4,12±1,33 és 1,70±0,77 vs. 15,38±1,73 mm). Sem a T2-jelintenzitás-változásban, sem a duodenumtelődés mértékében nem volt szignifikáns különbség az enyhe és súlyos exokrin pancreaselégtelenségben szenvedő csoport között. Szignifikáns korrelációt találtunk a pancreas T2-jelintenzitás-változása és a Lundhteszt eredménye, illetve mértéke és a Lundh-teszt között (r=-0,616 és -0,78).KÖVETKEZTETÉS - Szekretin hatására növekszik a pancreasszövet T2-jelintenzitása és a duodenum átmérője, de a kontroll- és a krónikus pancreatitises csoportban eltérő mértékben. Ennek alapján az SS-MRPD hasznos információkat szolgáltat a pancreas exokrin funkciójának a megítéléséhez.

Hypertonia és Nephrologia

Diabetes mellitus és (nephrogen) diabetes insipidus együttes előfordulása

RADÓ János

Közleményünkben egy olyan beteget mutatunk be, akiben a 2-es típusú diabetes mellitus nephrogen diabetes insipidushoz csatlakozott. A jelenleg 44 éves beteget először ötéves korában észleltük 1972-ben, egy olyan család egyik tagjaként, akikben a nephrogen diabetes insipidus egyéb veleszületett vesebetegségekkel szövődött. Az anamnézis szerint, öt generációt áttekintve, négy generációban (vizsgálatokkal három generációban alátámasztva) öt beteget találtunk, akik a renalis tubularis acidosis, a polycystás vese és a nephrogen diabetes insipidus kombinációjában szenvedtek. A nephrogen diabetes insipidust szomjazási próba során vér- és vizeletozmolalitás-vizsgálatokkal, szintetikus vazopresszinek adásával igazoltuk. A renalis tubularis acidosist vér- és vizeletgáz-vizsgálatokkal, bikarbonát- és savterhelésekkel, a polycystás vesét fizikális és képalkotó vizsgálatokkal és egy meghalt beteg esetében necropsiával diagnosztizáltuk. A distalis renalis tubularis acidosisra és polycystás vesére jellemző autoszomális domináns öröklésmenet a családban nyilvánvaló volt. A klinikai képet a polydipsia és polyuria uralta. A nephrogen diabetes insipidusért felelős vazopresszinrezisztencia jelentős interindividuális különbözőséget mutatott. Betegünkben metabolikus szindróma (cukorbetegség, hypertonia, obesitas, lipidanyagcsere-zavar, hyperurikaemia) és kalciumanyagcsere-zavar (nephrolithiasis és osteomalacia) társult a vesebetegségekhez. A (megszakításokkal) 39 évet átfogó észlelés során a beteg majdnem folyamatosan részesült az alkalizáló (bikarbonát), dezmopresszin-, tiazid diuretikum- és nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelésekben, amit időszakonként egyéb gyógyszerek (D-vitamin, antidiabetikum stb.) adása egészített ki. Ezen és más egyéb betegségek ellenére a beteg hangulata jó, fizikális állapota viszonylag elfogadható, rendszeres fizikai munkát végez.

Lege Artis Medicinae

Az enzimpótló kezelés szerepe a maldigestióval járó pancreasbetegségekben

TAKÁCS Tamás

A hasnyálmirigy több mint húszféle emésztőenzim szintézisét és elválasztását végzi, amelyek a tápanyagok fő összetevőinek, a szénhidrátoknak, a zsíroknak és a fehérjéknek az emésztését végzik el a vékonybelekben. A hasnyálmirigy számos megbetegedése során a pancreas szekréciós kapacitása fokozatosan csökken, illetve a pancreasnedv kifolyása nehezítetté válik, emiatt létrejön a jellegzetes tünetekkel és panaszokkal járó maldigestio. A pancreas eredetű emésztési zavarok leggyakoribb oka a krónikus pancreatitis, ami a tünetek és az anamnézis feltérképezésén túl elsősorban képalkotó eljárásokkal diagnosztizálható. Perdöntő szerológiai módszer nem áll rendelkezésre. A hasnyálmirigy-elégtelenség kezelésének célja a tünetek (puffadás, hasi fájdalmak, fogyás, zsírszéklet stb.) csökkentése és az emésztés javítása. Ez - egyebek mellett - a pancreasenzimek pótlásával történhet. A gyakorlatban a legfontosabb feladat a steatorrhoea megszüntetése. A rendelkezésre álló enzimkészítmények hatékonysága a lipázműködés javításával fokozható.

Lege Artis Medicinae

Az éjszakai gastrooesophagealis reflux klinikai vonatkozásai

DEMETER Pál

Az éjszakai gastrooesophagealis reflux bizonyos sajátosságai miatt kiemelt figyelmet érdemel. Alvás alatt a refluxellenes mechanizmusok többsége csökken, ebből fakadóan a nyelőcső nyálkahártyája hosszabb ideig érintkezik a gyomorsavval, mint nappali reflux esetén. Az éjszakai refluxos tünetek rontják az életminőséget, a vitalitást, a fizikai és a mentális egészséget. További fontos következmény a légzőszervi tünetek, mint az asthma, az alvási apnoe exacerbatiója. Fokozott az érdeklődés az éjszakai reflux és az extraoesophagealis tünetek - a refluxlaryngitis és a krónikus köhögés - kapcsolata iránt. A nyelőcső erozív károsodásának és adenocarcinomájának nagyobb kockázata figyelhető meg olyan betegek között, akik éjszakai refluxtól szenvednek. A kezelés fő célja az életminőség javítása és a szövődmények kockázatának mérséklése a savmucosa kontaktidő csökkentése révén. Az éjszakai refluxtünetek kezelésekor jóval nehezebben érünk el eredményt, mint nappali panaszok esetén. A kezelési irányelvek szerint első lépésként életmódbeli változtatások javasoltak, ezek azonban csak a betegek kis hányadában hoznak megfelelő eredményt. A bizonyítékokon nyugvó irodalmi összefoglalások és metaanalízisek a refluxbetegség, illetve a refluxoesophagitis kezelésére a protonpumpagátlók adását javasolják. Ezek a készítmények a leghatékonyabb savgátlók, és mérséklik a savas reflux nyelőcső-nyálkahártyára kifejtett káros hatását. További előnyük, hogy a gyomornedv mennyiségének viszszafogásával is csökkentik a refluxhajlamot.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 01.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
NOV 01.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
MÁRC 01.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
JÚN 01.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
JÚL 01.