Lege Artis Medicinae

Rehabilitáció akut coronariaszindróma után

SÁNDORI Klára

2005. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(01 klsz)

Az akut coronariaszindróma kezelésében bekövetkező változások hatást gyakoroltak a rehabilitációra is. Az érvényben lévő nemzetközi és hazai szakmai ajánlások ezekkel a változásokkal alig foglalkoznak. Annyi biztosan látható, hogy a betegek túlnyomó többsége nem kerül rehabilitációs programokba az akut revascularisatiós beavatkozás után. Éppen azok maradnak ki, akiknek a legtöbb hasznuk volna a multidiszciplináris megközelítésből. Egységes szakmai elvekre van szükség a betegek kiválasztásában. A beteg személyisége, pszichoszociális státusa jelentősen befolyásolja a beavatkozások eredményességét. A hasznos, de csodaszernek nem tekinthető fizikai tréning mellett a pszichoszociális intervencióknak kulcsszerepük van a rehabilitációs kezelés sikerében, ez azonban csak a betegekkel foglalkozó rehabilitációs szakemberek létszámának növelésével, a finanszírozás alapvető javításával lehetséges.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Antithromboticus gyógyszeres kezelés akut coronariaszindrómában

KISS Róbert Gábor

Az akut coronariaszindróma ellátása igen kiterjedten átalakult az elmúlt két-három évtizedben. Az orvoslás haladása egy nagyságrenddel kedvezőbb kórházi halálozást eredményezett, legalábbis ST-elevációs akut coronariaszindrómában. Jelenleg az orvosi gondolkodás homlokterében az akut coronariaszindróma ellátásában az invazív percutan revascularisatiók állnak. Ennek az eszközös beavatkozásnak a sikerét javarészt az erőteljes adjuváns, antithromboticus kezelés fejlődésének köszönhetjük. Hazánkban is alapvetően átalakult az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek ellátása, átstrukturálva az ellátás szerkezetét. Ez egyben az ajánlások betartásához való tökéletesebb ragaszkodást is eredményezte.

Lege Artis Medicinae

Percutan coronariaintervenció alkalmazása akut coronariaszindrómában

ANDRÁSSY Péter

Napjainkban változott a percutan coronariaintervenció indikációja mind az ST-elevációs, mind a nem ST-elevációs, instabil angina csoportba tartozó, akut coronariaszindrómás betegek esetében. Rövid áttekintést adunk az indikációkról a fenti csoportokban, valamint ismertetjük a primeren végzett és a sikeres vagy sikertelen thrombolysist követő intervenciók eredményeit és javallatait a legújabb ajánlások szerint. A technikai vonatkozások közül a beavatkozást végzők gyakorlottsága, a stentbeültetés vagy ballonos tágítás kérdése, továbbá az emboliavédelem kerül említésre.

Lege Artis Medicinae

Vérnyomáscsökkentés akut coronariaszindrómában

BECKER Dávid

Az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek korai megfigyelése és kezelése a coronariaőrzőben történik. A hypertonia a szindróma egyik fő kockázati tényezője. A betegek jelentős részének az akut szituációban magas a vérnyomása, amelyet az akut stresszhatás is tovább emelhet. A vérnyomáscsökkenés kontrollálhatósága érdekében akut coronariaszindróma esetén az intravénásan alkalmazható nitroglicerin, a béta-receptor-blokkoló, az angiotenzinkonvertáz- gátló, illetve a centrális hatású gyógyszerek kerülnek előtérbe.

Lege Artis Medicinae

Az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek mentőellátása

BURÁNY Béla

Magyarországon az Országos Mentőszolgálat roham- és esetkocsi-állománya hivatott biztosítani az akut coronariaszindrómás betegek eredményes prehospitalis ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A mellkasi fájdalom jelentkezésekor minél előbb értesíteni kell a mentőket. A mentésirányítás feladata a várható szükségletnek megfelelő mentőegységek riasztása a betegekhez. A helyszíni kezelést és az optimális betegút megválasztását meglévő algoritmusok támogatják. Korai prezentációjú ST-elevációs myocardialis infarctus esetén a prehospitalis fibrinolízistől várhatjuk a legnagyobb hasznot. A sürgős szekunder transzportok jelentős késéssel valósulhatnak meg, ezért csak megalapozott esetekben célszerű ezt a betegutat választani.

Lege Artis Medicinae

Vérzsírszintcsökkentés akut coronariaszindrómában

MÁRK László

Tanulmányok sora igazolja, hogy akut coronariaszindróma esetén a betegek statinkezelése javítja a klinikai kimenetelt, részben a lipidcsökkentés, részben a plakkot is stabilizáló pleiotrop hatások révén. A statinkezelés kapcsán felmerül a kérdés, hogy a tünetek kezdetéhez képest mikor indítsuk el. Az erre irányuló vizsgálatok egybehangzóak arra vonatkozóan, hogy a statinkezelést már a tünetek felléptekor szükséges elkezdeni. Ha a beteg már szed statint, gondot kell fordítani rá, hogy a kezelést ne függesszék fel. Az érvényes magyar irányelvek szerint az akut coronariaszindrómában szenvedő betegek estében a kis denzitású lipoproteinkoleszterin célértéke 1,8 mmol/l.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az agydaganat műtéti kezelését követő rehabilitáció lehetősége, eredményei

DÉNES Zoltán, TARJÁNYI Szilvia, NAGY Helga

Célkitűzés - Az agydaganat műtéti kezelése utáni rehabilitáció lehetőségének, szükségességének, eredményességének vizsgálata, saját tapasztalatok közzététele. A vizsgálat módszere - Retrospektív leíró vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Agydaganat idegsebészeti műtéti eltávolítását követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek, 2001. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Eredmények - A vizsgált 16 éves időszakban az osztályon kezelt közel 4500 betegből 84 rehabilitációját végezték agydaganat idegsebészeti eltávolítása után. A 34 férfi és 50 nő átlagéletkora 58 év (20-91) volt. Az eltávolított daganatok közül szövettanilag 57 benignus elváltozás, 27 malignoma, ebből hat más szervből származó agyi metasztázis volt. A betegek rehabilitációs átvételére átlagosan a műtét utáni 41. napon (10-139) került sor. A vezető klinikai tünetek felvételkor: hemiparesis (64 eset), kognitív problémák (26), dysphagia (23), aphasia (16), ataxia (15), tetraparesis (5), paraparesis (1). Az osztályon végzett rehabilitációs tevékenység rehabilitációs szakorvos vezetésével multidiszciplináris teammunka keretében történt. A felvételi Barthel-index átlaga 35, a kibocsátási 75 volt. A kórházi rehabilitáció átlagosan 49 (2-193) napig tartott. Kibocsátáskor 73 esetben javulást tapasztaltak az önellátási képességben, kilenc esetben lényeges változás nem történt, míg két beteg állapota romlott. Következtetések - Agydaganat műtéti eltávolítását követő funkciózavarok miatt szükség lehet kórházi rehabilitációs kezelésre. Az idegsebészeti műtét után elengedhetetlen a sebész, a rehabilitációs szakember, a beteg és hozzátartozója bevonásával végzett konzultáció a reális rehabilitációs célok kitűzése érdekében. Malignomák esetében nélkülözhetetlen az onkológus szakemberrel történő egyeztetés a várható kimenetel és az onkológiai kezelés szervezése miatt. A szerzők tapasztalata alapján az agydaganat műtéti eltávolítását követő multidiszciplináris rehabilitációs kezelés osztályukon eredményes volt.

Ideggyógyászati Szemle

Magas nyaki gerincvelősérült beteg komplex intenzív ellátása, rehabilitációja rekeszi pacemaker alkalmazásával

FODOR Gábor, GARTNER Béla, KECSKÉS Gabriella

2016 nyarán motorbalesetben politraumát szenvedett 21 éves nőt szállítottak kórházunkba. Diagnosztikus vizsgálatokkal a C. II. csigolyán a dens teljes csontszéles­ségnyi, gerincvelőt komprimáló diszlokációval járó törése, a bal humerus mellett a femur, illetve a sacrum és az os pubis törése igazolódott. Osztályunkon eltöltött 1,5 éve alatt a légzési elégtelenség és a tetraplegia következtében fellépő problémákkal kellett megküzdenünk. Ennek része­ként került sor a svédországi Uppsalában elektrofiziológiai vizsgálatra és rekeszi pacemaker beültetésére. A gerinc­velő-sérülés korszerű, komplex ellátása és rehabilitációja több orvosi és nem orvosi szakma szoros szakmai együtt­működését igényli. Célunk a maximálisan elérhető életminőség (quality of life) megteremtése volt. Érdemes a tör­ténetünk szélesebb körben történő bemutatása, hiszen jó példaként szolgálhat orvosi és nem orvosi társszakmák szoros együttműködésére.

Nővér

A teammunka és a tájékoztatás jelentősége a stroke utáni rehabilitációban

HORVÁTH Orsolya, STERLIK Krisztina

A vizsgálat célja: A stroke betegség népegészségügyi probléma, Magyarországon is évente több tízezer beteg él túl szélütést és folytatja életét annak egészségi állapotot befolyásoló negatív következményeivel. Jól szervezett korai, a betegek klinikai állapotához igazodó rehabilitációs program nem csak az érintettek életkilátását és életminőségét javíthatja, hanem az önellátó életvitel visszaszerzésében is segítséget nyújthat. A betegek döntő többsége számos hajlamosító tényezővel terhelt életmódot folytat, mely miatt az egyénre szabott betegedukáció kiemelt jelentőséggel bír az ismételt agyi érkatasztrófa megelőzése érdekében. Anyag és módszer: Vizsgálatunkban a neuro-rehabilitációs teammunka és betegedukáció hatékonyságát mértük fel a Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet fekvőbeteg stroke rehabilitáción résztvevő betegeink körében (2016-2017). A betegek önálló életvitelre való képességének alakulását FIM skálával és Barthel index-el vizsgáltuk, míg az egyén vagy hozzátartozó által kitöltött kérdőív segítségével a befolyásolható rizikófaktorok jelenlétét, valamint a betegek betegségükkel kapcsolatos ismeretanyagát elemeztük (2016-2017). Eredmények: Eredményeink szerint halmozottan fordultak elő befolyásolható rizikótényezők betegeink körében, és annak ellenére, hogy a kórházi szakban kaptak tájékoztatást, ismeretanyaguk a betegséggel kapcsolatban igen hiányos volt. Következtetések: Eredményeink alapján az akut szakot követő, minél korábban elkezdődő komplex rehabilitáció a legeredményesebb. Az akut szakban betegedukációs ápoló, írott tájékoztató anyagok megkönnyíthetik a gyógyulási folyamatot, a rehabilitációig otthon töltött időt.

Lege Artis Medicinae

Az oropharyngealis dysphagia komplex kezelése

MÉSZÁROS Krisztina, HACKI Tamás, VARGA Zsuzsa

A szerzők felvázolják a fej-nyaki daganatok műtéti, illetve sugárterápiája után fellépő dysphagia, valamint a neurogén eredetű nyelészavarok rehabilitációjának módját és jelentőségét. A bemutatott komplex terápia célja a súlyos állapotot előidéző és szociális izolációt okozó nyelészavar megszüntetése, az orális táplálékfelvétel helyreállítása, valamint evvel párhuzamosan a hangképzés és az artikulációs funkciók javítása. A szimptómák és a terápia módjainak ismerete lehetővé teszi a háziorvos számára páciensének helyes vezetését.

Lege Artis Medicinae

Mit jelent a diabetes mellitusban szenvedő beteg „egész”-sége?

VÁLYI Péter

A diabetes mellitus krónikus, progrediáló betegség, amit a vércukor kóros szintje jellemez, a szervi szövődményei miatt pedig az idő előtti rokkanttá válásnak és halálozásnak az egyik fő kockázati tényezője. A diabetes mellitusban szenvedő személy ellátásának legújabb irányelvei részletesen tárgyalják a diagnosztikai kritériumokat, a megelőzést, az életmódi és gyógyszeres kezelést, a szövődményeket, az életkori sajátosságokat. Ugyanakkor a cukorbajban szenvedő személy mindennapos ellátása során alig fordítanak kellő figyelmet a betegséggel kapcsolatos anatómiai és funkcionális károsodások súlyosságára, azok hogyan és milyen mértékben korlátozzák az ember mindennapi megszokott tevékenységét, akadályozzák a társadalmi szerep betöltését, milyen jelentősége van az ember és a környezete kölcsönhatásának és a személyes tulajdonságoknak. A közlemény célja annak a bemutatása, hogyan változik meg diabetes mellitusban az ember teljessége, „egész”-sége, milyen eszközei vannak a károsodások és a funkcióképesség objektív felmérésének, mekkora jelentősége van a megmaradt képességek fejlesztésének, a támogató környezet kialakításának, a szükségletek értékelésének, a személyes tulajdonságok pozitív befolyásolásának, mindezek hogyan hatnak az ember életminőségére, együttműkö­dési készségére. Az ember „egész”-ségének az átfogó szemlélete hozzájárulhat a megelőző, gyógyító és a rehabilitációs te­vékenység nagyobb sikerességéhez a diabetes mellitusban szenvedő betegekben.