[A Parkinson-kór motoros és nem motoros tünetekkel járó, progresszív neurodegeneratív betegség. A betegség tüneti kezelésében a levodopa a leghaté­ko­nyabb gyógyszer. A dopaminreceptor-agonisták tartós dopaminerg stimulációt biztosítanak, és a tapasztalatok szerint késleltetik a levodopakezelés bevezetésének szükségességét, valamint csökkentik a hosszú távú levodopa­kezelés következtében kialakuló motoros mellékhatások gyakoriságát. A jelen vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy összehasonlítsa két po­tens nem ergolin dopamin­agonista, a pramipexol és a ro­­pi­nirol hatékonyságát dopaminagonista monoterápiás csoportokban, valamint hozzáadott levodopa terápiás csoportokban. A másod­lagos cél a pramipexol és a ropinirol dep­resszióra gya­korolt hatékonyságának és biztonságos­sá­gának meg­állapítása volt. Módszerek – A randomizált, párhuzamos csoportos kli­nikai vizsgálatba 44, 36 és 80 éves kor közötti, idio­pa­thiás Parkinson-kórral diagnosztizált beteget vontunk be a török egészségügyi minisztérium ankarai Diskapi Yildirim Beyazit Oktató- és Kutatókórház neurológiai klinikáján. A betegek két csoportba randomizálva dopaminagonista pramipexol- vagy ropinirol-monoterápiában, vagy hozzá­adott levodopa terápiában is részesültek. A pramipexol, illetve a ropinirol maximális napi dózisa 4,5 mg, illetve 24 mg volt. A betegek utánkövetése 6 hónapig tartott, ezalatt rögzítésre kerültek az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála, a Betegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás és a Klinikai Összbenyomás javulása értékeiben történő változások, valamint az előrehaladott állapotú betegeknél a levodopadózisokban történő változás. Rögzítésre és összehasonlításra kerültek a gyógy­szer­alkal­mazással összefüggő nemkívánatos események is. Eredmények – A dopaminagonista monoterápiás csoportban szignifikánsan javult az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála összes alcsoportjának pontszáma és összpontszáma, szignifikánsan javult továbbá a prami­pexolcsoportban a Betegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás, különösen a hatodik hónap végére. A hozzáadott levodopa- és pramipexolkezelésben része­sülő csoportban szignifikáns mértékben növekedett a Be­tegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás- és a Beck Depresszió Kérdőív-pontszám, továbbá a 6. hónap végén szignifikáns javulás volt kimutatható a ropinirol­kezelésben részesülő alcsoport Betegségsúlyosságra Vonatkozó Klinikai Összbenyomás-pontszámában is. Számos korábbi vizsgálat demonstrálta már a pramipexol és a ropinirol Parkinson-kór elleni hatékonyságát mono­terápiában és hozzáadott levodopa kezeléssel, továbbá a hozzáadott levodopa kezelés hatékonyságát a motoros komplikációkkal kapcsolatban. A vizsgálat támogatja a pramipexol- és a ropinirol-monoterápia, valamint a hozzáadott levodopa kezelés hatékonyságát és biztonságosságát Parkinson-kórban.]

[Cél - Az arteria cerebri anterior (ACA) infarktusai az arteria communicans anterior által biztosított párhuzamos keringés következtében nagyon ritkák. Nagyon kevés vizsgálat foglalkozik az ACA infarktusainak hosszú távú utánkövetési eredményeivel, etiológiájával, klinikai sajátosságaival, prognózisával. A szakirodalomban a legtöbb tanulmány néhány hónaptól egy évig tartó utánkövetésről számol be. Betegek és módszerek - Összesen 27, ACA-infarktust szenvedett beteg vett részt a vizsgálatban (14 nő, 13 férfi). A 45-89 éves kor közötti betegek átlagos életkora 68,5 év volt. Eredmények - Négy beteg (14,8%) esetében kétoldali ACA-infarktus, 11 beteg (40%) esetében jobb, 12 beteg (44%) esetében bal oldali ACA-infarktus következett be. Az első kivizsgálás során 15 betegnél (55,5%) apátia, 13 betegnél (48%) incontinentia, 11 betegnél (40,7%) aphasia, kilenc betegnél (33,3%) primitív reflex volt kimutatható, hat beteg (22,2%) elhanyagolástól szenvedett. Az egyéves utánkövetési periódus végén öt betegnél (22,7%) apátia, hat betegnél (27,2%) incontinentia, egy betegnél (4,5%) primitív reflex és egy betegnél (4,5%) tartós aphasia volt kimutatható, továbbá egyetlen beteg sem szenvedett elhanyagolástól. Következtetés - A korábbi szakirodalomhoz képest viszonylag hosszú távú (három hónap - 30 hónap) utánkövetéses vizsgálat eredményeit mutatjuk be 27, ACA-infarktust szenvedett beteg esetében, a klinikai adatok feltárják az etiológiát, a speciális klinikai tünettant (ezen belül a beszédzavarokat is) és a prognózist. Bemutatjuk, hogy az ázsiai és az európai populációk esetében eltérés figyelhető meg az ACA-infarktus etiológiai tényezői között. Az ACA-infarktusok során gyakorta bekövetkező beszédzavarokkal kapcsolatban a vizsgálat eredményei összhangban vannak azokkal a korábbi megállapításokkal, miszerint ez a klinikai kép több, mint valódi aphasia, és általános hypokinesiával, valamint a pszichomotoros aktivitás csökkenésével jár együtt.]

Sokáig élt nőtlenül Kypros királya, Pyg ma - lion, amikor egyszer hófehér elefántcsontból csodálatosan szép szobrot faragott ki a vésőjével. Maga számára is váratlan meglepetés volt, amikor a világ legszebb nőalakja került ki a kezei közül. A szobor alkotója szerelemre gyulladt a saját alkotása iránt. A nőszobor, Galatea, a szerelmes festő érzelmeinek hatására megelevenedett.

Csontváry Kosztka Tivadar feltételezett elmezavaráról a neves pszichiáter, Pertorini Rezső könyvet írt. Az elmúlt években lehetőségem nyílt az újabb dokumentumok és szakirodalom feldolgozására, így megismerhettem a festőművész egészségi állapotát, személyiségét, lelki alkatát, és állítom: Csontváry nem volt elmebeteg.

A képalkotó radiológiai diagnosztikai eljárások körében egyre terjednek a viszonylag nagy dózisú sugárexpozíciót eredményező, de vitathatatlan diagnosztikus előnyt mutató komputertomográfiás (CT-) vizsgálatok. A sztochasztikus sugárhatások lineáris, küszöbdózis nélküli modellje alapján a legkisebb elszenvedett sugárdózis is kiválthatja daganatok keletkezését. A CT-vizsgálatok során elszenvedett sugárexpozíció miatt kialakuló daganatkeletkezés, magasabb sugárérzékenységük és várható hosszabb élettartamuk miatt, elsősorban a fiatal korosztályt érinti. A témakört vizsgáló legtöbb epidemiológiai tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a CT-vizsgálatok dózisfüggően megnövelik fiatalokban a leukémiák és agydaganatok kialakulásának a kockázatát. Az abszolút daganatszámok azonban nem jelentősek, így megfelelő indikáció esetén a vizsgálatot a lehető leghamarabb el kell végezni. Állapotos nőkön végzett, az alhasi régiót érintő CT-vizsgálatok fejlődési rendellenességek kialakulásához vezethetnek a magzatban. Az esetek túlnyomó többségében azonban csak sorozat-CT-vizsgálatok eredményezhetnek 100 mGy feletti magzati expozíciót, amely felvetheti a terhesség megszakítását. A sugárexpozícióval járó képalkotó vizsgálatok indokoltságáért, optimált elvégzéséért a kezelőorvos a felelős.