Lege Artis Medicinae

Őssejtkezelés akut myocardialis infarctust követően

NYOLCZAS Noémi, GYÖNGYÖSI Mariann

2009. MÁRCIUS 21.

Lege Artis Medicinae - 2009;19(klsz)

Az infarktus egyre korszerűbb kezelési lehetőségei ellenére igen komoly problémát jelent a myocardialis infarctust követően kialakuló bal kamrai remodellizáció és krónikus szívelégtelenség. Az ezeknek a megakadályozására rendelkezésünkre álló terápiás eszközök meglehetősen korlátozottak. A myocardium regenerálása őssejtkezeléssel ígéretes kezelési alternatívának tűnik. S bár az eredmények megerősítésére még feltétlenül szükség van nagy, randomizált, multicentrikus, kontrollált vizsgálatokra, számos állatkísérlet és kis esetszámú humán vizsgálat azt mutatta, hogy az akut myocardialis infarctust követő őssejtkezelés biztonságosan alkalmazható, képes csökkenteni az infarktus nagyságát, javíthatja a balkamrafunkciót és a myocardium perfúzióját. Az összefoglalóban áttekintést kívánunk nyújtani az őssejtkezelés során alkalmazható sejttípusokról, a kezelési lehetőségekről és a rendelkezésünkre álló klinikai vizsgálatok eredményeiről.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Halál és a lányka A másiknak adott válasz

FERENCZI Andrea

A megtorlás és bosszú csak a gonoszt konzerválja. Amikor valaki gonosz tettet követ el, azt csak a másik válasza győzheti le; ha a sértett fél „feloldja”, átvállalja, s nem engedi, hogy a gonosz tovább pusztítson. Roman Polanski, az Oscar-díjas rendező filmje kapcsán a bűnről, az igazságos igazságtételről és az áldozat méltányosságáról ejtünk szót.

Lege Artis Medicinae

A pajzsmirigyrákok korszerű komplex kezelése

LUKÁCS Géza

A follicularis epithelsejtekből származó pajzsmirigyrákok szövettani szerkezetük szerint lehetnek papillarisak, follicularisak vagy anaplasticusak. A parafollicularis, más néven C-sejtekből keletkező rosszindulatú daganatok a medullaris carcinomák. A pajzsmirigyrákok éves előfordulása nem túl gyakori, három-hét beteg jut 100 000 lakosra, a csernobili katasztrófát követően azonban az érdeklődés előterébe kerültek. Előfordulásuk fiatalkorban sem ritka, gyakran és korán adnak metasztázisokat. További jellegzetességük a lassú növekedés, a jó prognózis, még a metasztatizáló stádiumban is. Az életkor, a tumornagyság és a tumor kiterjedése, a komplett sebészi eltávolítás, a távoli áttétek és a grading a főbb prognosztikai tényezők. Ezen paraméterek alapján magas és alacsony rizikójú csoportokba sorolhatók. A különböző típusú pajzsmirigy-carcinomák optimális kezelésére nincsenek prospektív, randomizált tanulmányok. Az amerikai, az ausztrál és az európai földrészen a pajzsmirigyrákok biológiai agresszivitása különbözik egymástól, ez az oka, hogy a pajzsmirigyrákok kezelése nem standardizált nemzetközileg. Európában - szemben Amerikával és Ausztráliával - számos jódhiányos vidék van, más a háttérsugárzás is. Általánosan elfogadott, hogy standard terápiának a teljes thyreoidectomiát kell tekintenünk adekvát nyirokcsomó-dissectióval, posztoperatív radiojód- ablatióval. Elvárható követelmény a radikális műtétekkel együtt járó magasabb morbiditás (nervus laryngeus recurrens paresis, posztoperatív hypoparathyreosis) minimálisra - 1% alá - csökkentése. Ajánlatos, hogy ezeket a műtéteket tapasztalt pajzsmirigysebészek végezzék olyan centrumokban, ahol multidiszciplináris endokrin team szerveződött.

Lege Artis Medicinae

A juvenilis polyposis szindróma igazi arca

TAM Beatrix, SALAMON Ágnes, BAJTAI Attila, NÉMETH Annamária, KISS János, SIMON László

BEVEZETÉS - A colorectalis tumorok javarészt sporadikusan fordulnak elő, de számolni kell a familiáris halmozódású, illetve autoszomális domináns öröklődésű kórképekkel is. A juvenilis polyposis szindróma autoszomális, domináns öröklődésű kórkép, amelynek hátterében az SMAD4 vagy a BMPR1A gén mutációja állhat. A kórképre a hamartomatosus polipok nagy száma jellemző, amelyek megtalálhatók mind a felső gastrointestinumban, mind pedig a colorectum területén. A korábbi vélelmek ellenére a polipok egy része, átlagosan a 34-35. életév táján malignus átalakuláson mehet keresztül, ahogy az általunk követett család esete is mutatja. ESETISMERTETÉS - A juvenilis polyposis miatt kezelt fiatalember 18 éven át tartó, folyamatos gondozása során több mint száz polip került eltávolításra a gastrointestinumból. Nyolcéves gondozási szünet után (elégtelen compliance) betegünk 31 éves korában, súlyos klinikai állapotban érkezett vizsgálatra, amelynek során metasztatizáló colorectalis carcinomát észleltünk. A beteg rövid palliatív terápia után elhunyt. A beteg családfája alapján vizsgáltuk élő, nagykorú, elsőfokú rokonait, akik közül testvérbátyjánál szintén igazolódott a juvenilis polyposis szindróma. Az elvégzett genetikai vizsgálatok a BMPR1A mutációját igazolták a klinikailag is beteg testvérnél, annak egyik gyermekénél és az elhunyt gyermekénél is. KÖVETKEZTETÉS - A genetikai vizsgálatokkal a mutációt nem hordozókat mentesíthettük a betegségtudat nyomasztó terhe és nem utolsósorban a felesleges klinikai, főleg invazív vizsgálatok alól, míg a mutációt hordozókat a lehető legnagyobb klinikai gondossággal tudjuk ellenőrizni.

Lege Artis Medicinae

Újabb viták az eutanáziáról és a palliatív terápiáról

DR Hegedűs Katalin

Az élet végével kapcsolatos etikai és jogi döntések mind a szakmai, mind a nagyközönség érdeklődésére számot tarthatnak. Azokban az országokban is, ahol az eutanázia nem engedélyezett, időről időre vannak szenvedő betegek, akik a nyilvánosság bevonásával próbálják keresztülvinni akaratukat, hogy részesítsék őket kegyes halálban.

Lege Artis Medicinae

A Lam-díj története és nyertesei

A Lege Artis Medicinae 1994. évi szerkesztőbizottsági ülésén határozat született arról, hogy a folyóirat alapításának ötödik évfordulója alkalmából léterhozzuk és évente kiadjuk a "LAM-díjat"...

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Autoimmun betegségek kezelése autológ haemopoeticus őssejtekkel

ZEHER Margit, SZEGEDI Gyula

Az autoimmun betegségek kialakulásának oka multifaktoriális. Az immuntolerancia-zavar következtében az autoreaktív T- és B-sejtek a szervezet saját antigénjei ellen támadást indítanak, aminek következményeként maradandó szervkárosodások jönnek létre. A betegségek lefolyása krónikus, sok esetben letális kimenetelű, az újabb kezelési eljárások bevezetése ellenére is. Az őssejtkezelés hatékonyságát az autoimmun betegségek állatkísérletes modelljein és a hematológiai kórképekhez társuló autoimmun betegségeken figyelték meg. Bár az eljárás több mint 30 éves múltra tekint vissza, elterjedését az onkológiai protokollok alapján végzett kondicionáló kezelések következtében kialakuló súlyos szövődmények késleltették. Az autológ őssejtkezelésen átesett autoimmun betegek adatainak elemzése rávilágított arra, hogy a protokollok alapján végzett, elsősorban lymphoablatiót okozó kondicionáló kezelés, ha a beavatkozást speciális centrumban végzik, lényegesen csökkenti a mortalitást a terápiás hatékonyság megtartása mellett. Az autoimmun betegségekben alkalmazott autológ CD34+ őssejtkezelés indikációi nemzetközi szinten meghatározottak, elfogadottak. Új multicentrikus vizsgálatok indultak a különböző protokollok hatékonyságának összehasonlítására.

Lege Artis Medicinae

Az akut coronariaszindrómák ellátásának minőségfelmérése

ZÖLLEI Éva, PAPRIKA Dóra, VINCZE Dóra, KOVÁCS Katalin, RUDAS László

BEVEZETÉS ÉS MÓDSZEREK - Az akut coronariaszindrómák ellátásának javítása érdekében tevékenységünk folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen. Prospektív vizsgálatunkban nemzetközileg elfogadott minőségindikátorok segítségével adatbázist kívántunk létrehozni az osztályunkra akut myocardialis infarctus (1. csoport) és instabil angina (2. csoport) diagnózissal felvett betegek körében. EREDMÉNYEK - Az 1. csoport 173 betege közül 60% minősült thrombolysisre alkalmasnak. Közülük öt beteg nem részesült akut reperfúziós kezelésben, a többiek 74%-ánál szisztémás thrombolysist, 26%-ánál pedig primer PTCA-t végeztünk. A prehospitális idő 150 perc, az „ajtótól tűig” idő 30 perc, az első ballonfelfújásig eltelt idő 102 perc volt. A betegek 95%-a kapott acetilszalicilsav-készítményt, 79%-a β-blokkolót, 82%-a angiotenzinkonvertázenzim-inhibitort, 39%-a pedig koleszterincsökkentő kezelést. A 2. csoportba került 84 beteg többsége - mind a Braunwald-klasszifikáció, mind az Amerikai Kardiológus Kollégium és Társaság által ajánlott rizikóbecslés szerint - a magas rizikójúak kategóriájába esett. Ebben a csoportban 80 esetben végeztünk koronarográfiát. A revascularisatiót tekintve 43 esetben coronariaműtét, 30 esetben percutan ballontágítás történt, 18 esetben stentimplantációval kiegészítve. Acetilszalicilsav- készítményt 82 beteg kapott, kilenc beteg nem frakcionált heparint, 49 beteg alacsony molekulatömegű heparint, 15 beteg glikoproteinreceptor- blokkolót. Huszonegy beteg esetében használtunk intravénás nitrátot, 70 esetben β- receptor-blokkolót, szintén 70 esetben angiotenzin- konvertáz enziminhibitort és 57 esetben koleszterincsökkentő kezelést. MEGBESZÉLÉS - Az ellátás minőségügyi vizsgálata rendkívül hasznos saját tevékenységünk színvonalának, változásának, hibáinak és pozitívumainak felmérésére.

Lege Artis Medicinae

Őssejtkezelés akut myocardialis infarctust követően

NYOLCZAS Noémi, GYÖNGYÖSI Mariann

Az infarktus egyre korszerűbb kezelési lehetőségei ellenére igen komoly problémát jelent a myocardialis infarctust követően kialakuló bal kamrai remodellizáció és krónikus szívelégtelenség. Az ezeknek a megakadályozására rendelkezésünkre álló terápiás eszközök meglehetősen korlátozottak. A myocardium regenerálása őssejtkezeléssel ígéretes kezelési alternatívának tűnik. S bár az eredmények megerősítésére még feltétlenül szükség van nagy, randomizált, multicentrikus, kontrollált vizsgálatokra, számos állatkísérlet és kis esetszámú humán vizsgálat azt mutatta, hogy az akut myocardialis infarctust követő őssejtkezelés biztonságosan alkalmazható, képes csökkenteni az infarktus nagyságát, javíthatja a balkamrafunkciót és a myocardium perfúzióját. Az összefoglalóban áttekintést kívánunk nyújtani az őssejtkezelés során alkalmazható sejttípusokról, a kezelési lehetőségekről és a rendelkezésünkre álló klinikai vizsgálatok eredményeiről.

Magyar Radiológia

Az akut szívizominfarktus klinikai jellemzőinek összefüggése a szívizom-perfúzió angiográfiás paramétereivel

UNGI Tamás, JÓNÁS Zsuzsanna, UNGI Imre, SASI Viktor, ZIMMERMAN Zsolt, PALKÓ András

BEVEZETÉS - Az akut szívizominfarktushoz vezető érelzáródás megnyitása után a prognózist számos tényező befolyásolja. A klinikai rutin során az epicardialis artéria kontúrját és telődését tekintik a sikeres érmegnyitás kritériumának, ugyanakkor jó telődés és tág lumen mellett is gyakran marad fenn a szívizomban funkcionális károsodás. A szívizom életképességével szorosabban összefüggő, angiográfiával megítélhető két paraméter a szívizomban eloszló kontrasztanyag mennyiségét jellemző „myocardial blush grade” (MBG) és annak kiürülési dinamikáját jellemző „TIMI myocardial perfusion grade” (TMP). Célunk volt e két paraméter prognosztikus értékének felmérése prospektív klinikai tanulmány keretében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A két vizuális becslésen alapuló értéket (MBG és TMP) hasonlítottuk össze a szívizom károsodását jelző paraméterekkel, a falmozgászavar (WMSI) mértékével, az ejekciós frakcióval (EF) és a kreatinkináz- felszabadulás mértékével, valamint a mellkasi fájdalom erősségével 22, akut myocardialis infarctuson, majd sikeres rekanalizáción átesett betegen. Eredményeinket Spearman-féle rangkorreláció és χ2-próba használatával kaptuk, 95%-os konfidenciaintervallum mellett. EREDMÉNYEK - Mindkét ultrahanggal mérhető paraméter esetében szorosabb korrelációt találtunk a TMP-vel (EF: r=0,59, p=0,02, WMSI: r=-0,51, p=0,046). Ezeket az eredményeket alátámasztja a kreatinkináz-felszabadulással való korreláció (r=-0,54, p=0,01). Jelenlegi esetszámunk mellett az MBG nem mutat szignifikáns korrelációt a fenti adatokkal. A mellkasi fájdalom jelenléte nem mutatott összefüggést sem a TMP-vel, sem az MBG-vel. KÖVETKEZTETÉS - A vizuális becslésen alapuló szívizomperfúzió meghatározása értékes információt ad a beteg további prognózisának felállításában. A mellkasi fájdalom mértéke nem utal a szívizom-károsodás mértékére. A TMP által vizsgált kiürülési idő pontosabban tükrözi a szívizom életképességét, mint az MBG által vizsgált maximális kontrasztintenzitás.