Lege Artis Medicinae

Kulcskérdések a hepatitis C kezelésében

MAKARA Mihály, HUNYADY Béla

2014. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2014;24(03)

A krónikus hepatitis C kezelésében mérföldkövet jelentett a direkt ható antivirális szerek első generációjának megjelenése, de újabb áttörés is várható a még újabb antivirális szerek és az interferonmentes kombinációk törzskönyvezésekor. Az új gyógyszerek ára és a rendelkezésre álló források korlátozottsága indokolttá teszik a források felhasználásának optimalizálását: a viszonylag olcsóbb kezeléssel meggyógyítható betegek továbbra is interferonalapú kezelésben részesülnek először, és csak az erre nem gyógyuló betegek számára tartjuk fenn a drágább készítményeket. A jövőben az várható, hogy az interferonalapú kezelésre nem reagáló, illetve interferon- ellenjavallattal rendelkező betegek kaphatják majd először az interferonmentes legköltségesebb szereket. Mindezek figyelembevételével helyes, ha minden közepesen előrehaladott állapotú vagy már cirrhoticus, de még interferonnal kezelhető beteg ma terápiában részesül a jelenleg rendelkezésre álló szerekkel, a súlyosabb szövődmények elkerülése érdekében. Olykor egyéb egészségügyi vagy szociális szempontok is sürgethetik a kezelést. A ke - zelések sorrendjét a prioritási index szabályozza. Az első generációs proteázgátló szerekkel végzett hármas kezeléseket a gyógyszer- és ételkölcsönhatások, illetve a megszaporodó mellékhatások nehezítik. Ezek gondozásában a családorvosoknak, illetve a társszakmáknak is szerep jut. Mindennél fontosabb azonban az, hogy a betegek időben, azaz a dekompenzáció és a carcinoma kialakulása előtt jussanak hepatológiai centrumba. A felismerés kulcsa az anti-HCV-szűrés a veszélyeztetett csoportokban, illetve a leginkább átfertőzött korcsoportban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretek és szűrővizsgálaton való részvételi mutatók vizsgálata

VAJDA Réka, KARAMÁNNÉ Pakai Annamária, ÉLIÁS Zsuzsanna, SÉLLEYNÉ Gyuró Mónika, TAMÁS Péter, VÁRNAGY Ákos, KÍVÉS Zsuzsanna

CÉLKITŰZÉS - A vizsgálat célja a 9-14 éves leánygyermeket nevelő nők méhnyak - rákkal és méhnyakrákszűréssel kapcsolatos ismereteinek feltárása, valamint a szűréssel kapcsolatos attitűdök, a szűrésen való megjelenés vagy távolmaradás motivációinak megismerése volt. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk saját szerkesztésű kérdőív segítségével 2012- ben Nagyatád városban. Azok a nők kerültek a vizsgálatba, akik 9-14 éves leánygyermekkel, valamint Nagyatádon bejelentett lakcímmel rendelkeztek. Értékelhető választ 186 főtől kaptunk (válaszadási arány: 75,3%). EREDMÉNYEK - Jelentősen különböztek a megkérdezett nők ismeretei a méhnyakrákról életkortól, iskolai végzettségtől, családi állapottól, gazdasági aktivitástól függően. Mindössze 45 fő - felsőfokú végzettséggel rendelkező nő (p=0,043) - tekinthető tájékozottnak a témával kapcsolatban. A méh - nyakrákszűrésen való részvételi hajlandóság kedvezőbb az ismereteiknél, a nők 96,2%-a bevallása szerint évente eljár rákszűrésre. Az első vizsgálaton való megjelenés alkalmával a válaszadók átlagéletkora 20,92 év volt. KÖVETKEZTETÉSEK - Ugyan a szűrővizs - gálaton való részvételi arány jóval meghaladja a szakirodalomban közölt értékeket, mégis kiemelt jelentőségű az édesanyák tudásszintjének emelése a méhnyakrákkal, a kialakulását elősegítő tényezőkkel kapcsolatban, hogy ismereteiket átadva gyermekeik védelmét erősítsék az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő vírusfertőzéssel - illetve azzal összefüggésben kialakuló méhnyakrákkal - szemben.

Lege Artis Medicinae

Vastagbél polypoid cavernosus haemangiomájának eltávolítása gumigyűrű segítségével

ÁCSNÉ Tóth Andrea, LUKOVICH Péter, LAKATOS Péter László, KARDOS Magdolna, ARANY Andrea Szilvia, HARSÁNYI László

BEVEZETÉS - A polypoid cavernosus haemangioma általában a bélrendszer distalis részén megjelenő jóindulatú, ritkán fellelhető elváltozás. ESETISMERTETÉS - Vastagbélre lokalizált Crohn-betegség miatt gondozott 19 éves nőbeteg kolonoszkópos kontrollvizsgálata során a sphincterizomtól 25 cm-re lilás színű, erezettnek tűnő polypoid képletet találtak. Az elváltozásról MSCT-vizsgálat is történt, mely megerősítette a képlet vaszkularizáltságát. A képlet eltávolítása a jelentős vérzésveszélyre tekintettel sebészeti osztályon történt, ahol a polipra első lépésként endoszkópos módszerrel két gumigyű - rűt helyeztünk. A gyűrűk fölé 1 ml Tono - gént infiltráltunk, majd a polipot polypectomiás hurokkal távolítottuk el. A beteg megfigyelése során szövődmény nem lépett fel. Az eltávolított képlet szövettani vizsgálata haemangioma cavernosumot igazolt. KÖVETKEZTETÉS - Korábbi esetek és a mi esetünk alapján összefüggés feltételezhető az IBD és a haemangioma cavernosum kialakulása között. A gumigyűrű ilyen esetben történő alkalmazásáról irodalmat nem találtunk, ám olyan esetekben, amikor a vérzés kockázata nagy, a módszer egyszerűen kivitelezhető és biztonságos.

Lege Artis Medicinae

A harkovi egyetem szemészprofesszora

MOLNÁR László

A 19. század elején Oroszországban dolgozó magyar származású medikusok közül különös figyelmet érdemel az 1772. április 6-án, a Hont megyei Korponán (ma Krupina) evangélikus családban született Koritáry György (1772-1810) pályafutása, aki 1806 és 1810 között a harkovi egyetem orvosi karának professzora volt.

Lege Artis Medicinae

A hepatitis C-vírus szerepe a non-Hodgkin lymphomák kialakulásában

SULYOK Mihály, MAKARA Mihály, ÚJHELYI Eszter, VÁLYI-NAGY István

A krónikus hepatitis C-vírus-fertőzés és egyes B-sejtes non-Hodgkin lymphomák közötti kapcsolatot egyre több bizonyíték támasztja alá. Az asszociált lymphomák gyakran kevert, 2-es típusú cryoglobulinaemia talaján alakulnak ki. Összefoglalásunkban áttekintjük a legfontosabb epidemiológiai adatokat és a HCV-asszociált lymphomagenesis lehetséges molekuláris mechanizmusainak modelljét. A vírus di rekt onkogén hatását egyelőre nem sikerült igazolni, azonban a replikáció által fenntartott krónikus antigénexpozíció és a vírus B-sejtek iránt mutatott tropizmusa mind szerepet játszhat a lymphomakép ződésben. Fontos hangsúlyozni, hogy a hepatitis Cvírus eliminálásával a folyamat cryoglobulinaemia és alacsony malignitás (általában marginális zóna lymphomák) esetén gyakran megszüntethető. Ezekben az esetekben a vírusellenes kezelés hasz nos alternatívája lehet a hagyományos immunkemoterápiának. A hepatológusok és hematológusok együttműködése tehát új fejezetet nyithat ezeknek a kórképeknek a gyógyításában. Továbbra sem eldöntött, hogy az interferonalapú rövidebb kezelé sek, illetve az interferonmentes terápiák is hatékonynak bizonyulnak-e majd az asszociált lymphomák kezelésében.

Lege Artis Medicinae

„Legjobban a műtéttel kapcsolatos különleges, megoldhatatlannak tűnő problémák érdekelnek” - Beszélgetés dr. Vogt Gáborral

FERENCZI Andrea

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Honvédkórház Szemészeti Osztályának osztályvezető főorvosaként dr. Vogt Gábor számos korszerű műtéti és diagnosztikai eljárást fejlesztett és vezetett be. Kutatásai első ízben bizonyították a magas láznak az izolált veleszületett szürkehályog kóreredetében játszott szerepét, amivel lehetőség nyílt a gyermekkori vaksághoz vezető egyik szemfejlődési rendellenesség megelőzésére.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A hepatitis C-vírus szerepe a non-Hodgkin lymphomák kialakulásában

SULYOK Mihály, MAKARA Mihály, ÚJHELYI Eszter, VÁLYI-NAGY István

A krónikus hepatitis C-vírus-fertőzés és egyes B-sejtes non-Hodgkin lymphomák közötti kapcsolatot egyre több bizonyíték támasztja alá. Az asszociált lymphomák gyakran kevert, 2-es típusú cryoglobulinaemia talaján alakulnak ki. Összefoglalásunkban áttekintjük a legfontosabb epidemiológiai adatokat és a HCV-asszociált lymphomagenesis lehetséges molekuláris mechanizmusainak modelljét. A vírus di rekt onkogén hatását egyelőre nem sikerült igazolni, azonban a replikáció által fenntartott krónikus antigénexpozíció és a vírus B-sejtek iránt mutatott tropizmusa mind szerepet játszhat a lymphomakép ződésben. Fontos hangsúlyozni, hogy a hepatitis Cvírus eliminálásával a folyamat cryoglobulinaemia és alacsony malignitás (általában marginális zóna lymphomák) esetén gyakran megszüntethető. Ezekben az esetekben a vírusellenes kezelés hasz nos alternatívája lehet a hagyományos immunkemoterápiának. A hepatológusok és hematológusok együttműködése tehát új fejezetet nyithat ezeknek a kórképeknek a gyógyításában. Továbbra sem eldöntött, hogy az interferonalapú rövidebb kezelé sek, illetve az interferonmentes terápiák is hatékonynak bizonyulnak-e majd az asszociált lymphomák kezelésében.

Lege Artis Medicinae

A krónikus C hepatitis kezelésének újabb lehetőségei: a pegilált interferonok

GERVAIN Judit, NEMESÁNSZKY Elemér, CSEPREGI Antal

A krónikus C hepatitis antivirális terápiájának jelenleg is leghatékonyabb gyógyszere az interferon- α, amelyet ribavirinnel kombinálva alkalmaznak világszerte. Ennek az elvnek az alapján hazánkban huszonkét májcentrumban folyik a betegek kezelése. Nemzetközi multicentrikus felmérések szerint a standard interferon-α 48 héten keresztül történő adásával (antivirális monoterápia) csupán a betegek 12-19%-a válik tartósan vírusmentessé. Az interferon-ribavirin kombinációval jobb eredmények érhetők el. A kezelés 48. hetét követő 6. hónapban a betegek 35- 45%-ában a vírus nem mutatható ki. A terápiában érdemi áttörés következett be a 2000-ben, az Egyesült Államokban forgalomba került pegilált interferonoknak köszönhetően. A molekulatömeg és szerkezet megváltozásával az interferonok farmakokinetikai tulajdonságai is előnyösen módosultak. Multicentrikus tanulmányok adatai bizonyítják, hogy a 40 kD molekulatömegű peginterferon-α-2a, valamint a 12 kD molekulatömegű peginterferon-α-2b ribavirinnel kombinált adásával 56%-os, illetve 54%-os tartós virológiai válasz következik be. A kezelés eredményességét az alkalmazott gyógyszerkombináción kívül jelentősen befolyásolja a hepatitis C-vírus (HCV) genotípusa (1 vagy 2, 3), a kezelés előtti vírustiter és a májfibrosis súlyossága. Víruskinetikai vizsgálatok bizonyították, hogy ha a vírus aktivitása a HCV-nukleinsav-meghatározás pozitivitásával (HCV-RNS-PCR) még a terápia 12., illetve 24. hetében is igazolható, akkor a beteg „non-responder”, tehát a kezelésre nem reagál, és antivirális kezelése felfüggeszthető, mert a gyógyszerek további adásától nem várható a vírus eradikációja. A szerzők jelen összefoglalójukban a pegilált interferonok jellemzőit, a kezeléssel elérhető eredményeket és a nemzetközi konszenzus alapján ajánlott terápiás protokollt ismertetik.

Lege Artis Medicinae

Hepatitis C-vírussal fertõzött cirrhosisos betegek kezelésével nyert hazai real-life tapasztalatok a két pegilált interferonnal

CÉLKITŰZÉS - A kelet-magyarországi hepatológiai centrumokban 2004 és 2010 között kezelt naiv és újrakezelt krónikus C-vírus-hepatitises betegek adatait gyűjtöttük össze. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ebben a tanulmányban kizárólag a cirrhosisos betegek adatait elemeztük, mert a hármas kombinációk idején elsősorban az előrehaladott betegségben szenvedőket kezeljük. Összesen 272 beteget találtunk, akik túlnyomó többségénél a cirrhosis szövettani diagnózison alapult. Közülük 172 beteg első alkalommal kapott kettős kezelést pegilált interferon (pegIFN) és ribavirin kombiná­cióval, 100 beteg esetében már ismételt kezelés történt. A retrospektív adatgyűjtés során elemeztük a kezelés előtti kiindulási paramétereket, az életkort, a nemek ará­nyát, az induló transzaminázszinteket, a testsúlyt, a genotípust, a kezdeti vírustitert, a társbetegségeket, és a terápianaivak és újrakezeltek arányát. Vizsgáltuk az induló paraméterek és az alkalmazott pegIFN típusának a hatását a kezelés során a komplett korai vírusválaszra (cEVR) és a tartós virológiai válaszra (SVR). EREDMÉNYEK - A teljes betegcsoportban a cEVR 27% (74/272), az SVR 21% (58/272) volt. PegIFN-a-2a-val a cEVR 32% (45/141) és az SVR 28% (39/141), míg pegIFN-a-2b-vel a cEVR 22% (29/131) és az SVR 15% (19/131) volt. Az összes beteg közül a legnagyobb csoportot a terápianaiv, magas induló vírusszámú (HVL) bete­-gek képezték. Ebben a csoportban az SVR 21% (28/132), pegIFN-a-2a-val 29% (21/73), míg pegIFN-a-2b-vel 12% (7/59). A két pegIFN közötti különbség statisztikailag minden felsorolt adat esetén szignifikáns volt. A többváltozós logisztikai regressziós analízis során, a kezelés alatti és a kezelés befejezése utáni virológiai válaszok vonatkozásában a kimenetelt kedvező módon befolyásoló független tényezőnek bizonyult a 40 évesnél fiatalabb életkor, az alacsony kiindulási vírustiter (LVL) és a pegIFN-a-2a-kezelés választása. KÖVETKEZTETÉS - A pegIFN-a-2a bázisterápia választása az IFN-alapú hármas kombinációs kezelés során is előnyt jelenthet a cirrhosisos krónikus C-vírus-hepatitises betegek számára.

Lege Artis Medicinae

A krónikus C-vírus-hepatitis peginterferonkezelése - Peginterferon alfa-2a vagy alfa-2b?

TORNAI István

A krónikus C-vírus-hepatitis kezelése során a cél a tartós virológiai remisszió (SVR) elérése. Ekkor a hepatitis C-vírus-nukleinsav a kezelés után 24 héttel sem mutatható ki a betegek vérében. Az 1- es genotípusú vírussal fertőzött betegek esetén ez a peginterferon (pegIFN) alfa-2a, illetve alfa- 2b plusz ribavirin kombinációval 40-50% valószínűséggel érhető el. A két pegIFN alfa farmakokinetikai tulajdonságai jelentősen különböznek egymástól. Az elmúlt nyolc évben számos klinikai vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy tisztázzák, van-e különbség a klinikai hatékonyságukban vagy biztonságosságukban. Több prospektív összehasonlító vizsgálat ért véget a közelmúltban. Közülük a legnagyobb jelentőségű a legtöbb beteget vizsgáló, amerikai IDEAL tanulmány, de számos kisebb vizsgálat eredménye is rendelkezésre áll. Az IDEAL tanulmányban több mint 3000 HCV-1 genotípusú beteg kezelése során nem találtak szignifikáns különbséget a két pegIFN hatékonyságában, de a ribavirin dozírozása több kérdést is felvet. A két kisebb olasz tanulmányban szignifikánsan jobbnak találták a pegIFN alfa-2a plusz ribavirin kezeléssel elérhető SVR-t. A Cochrane adatbázis metaanalízisében további öt tanulmány eredményeit öszszesítve, 4335 beteg adatai alapján a pegIFN alfa-2a alapú kezelést szignifikánsan hatékonyabbnak véleményezték. A hatékonyság mellett egy szintén nagy beteganyagot vizsgáló amerikai tanulmány a gazdaságossági szempontok szerint vetette össze a két kezelési kombinációt, ebben szintén a pegIFN alfa-2a bizonyult kedvezőbbnek.

Lege Artis Medicinae

Előrehaladott májbetegséggel járó krónikus C-vírus-hepatitises betegek kezelésével nyert tapasztalataink a telaprevir Korai Hozzáférési Program keretében: interim analízis

TORNAI István, BÁNYAI Tivadar, GERVAIN Judit, HORVÁTH Gábor, MAKARA Mihály, MARTYIN Tibor, NEMES Zsuzsanna, PÁR Alajos, PÁR Gabriella, PÉTERFI Zoltán, SZALAY Ferenc, SZINKU Zsolt, TÓTH Tamás, VINCZE Áron, ISABELLE Lonj

A krónikus C-vírus-hepatitis kezelésében mérföldkövet jelent a direkt ható antivirális ágensek első képviselőinek, a telaprevirnek és a boceprevirnek a törzskönyvezése. Mindkét proteázgátló az eddigi peginterferon plusz ribavirin kettős kombináció mellé adandó. A hármas kombinációval mind a naiv, korábban kezelést még nem kapott, mind pedig a korábban már sikertelenül kezelt betegek esetén jelentősen javult a gyógyulási arány. A telaprevir törzskönyvezését követően 16 országban indult el a telaprevir „ Korai Hozzáférési Program”, melynek keretében 132 beteg került bevonásra hazánkban. Az első inte - rim analízis során 92 beteg első 16 hetes kezelésének adatait elemezzük. A betegek 70%-ának volt biopsziával vagy tranziens elasztográfiával bizonyított cirrhosisa (F4), 30%-ban előrehaladott súlyos fibrosis (F3) volt igazolható. A korábbi antivirális kezelésre a betegek 64%-a parciális vagy nullreszponder, 26%-a relapszer választ adott és 10% naiv beteg került a programba. A hármas kombináció virológiai hatékonysága kifejezetten jónak mondható, mivel a 12. hétre a betegek 82%-ánál a HCV-RNS nem volt detektálható. Mind a 4., mind pedig a 12. héten negatív volt a vírusvizsgálat eredménye a betegek 48%-ában. Virológiai elégtelenség miatt a kezelést a betegek 5,4%-ában kellett leállítani. A mellékhatások közül az anaemia volt a leggyakoribb, a betegek 40%-ánál 100 g/l alatti hemoglobinszint alakult ki. A vérszegénység kezelésére a betegek többségénél elegendő volt a ribavirindózis csökkentése, a betegek 16%-ánál alkalmaztak transzfúziót is. A súlyos bőrkiütések aránya 6% volt. A hatékonysági mutatók és a biztonságossági szempontok érdemben megegyeznek számos más nemzetközi vizsgálat publikált eredményeivel. Adataink szerint a telaprevir, peginterferon, ribavirin hármas kezeléssel várhatóan kifejezetten hatékony kezelést tudunk a betegek számára biztosítani ebben a kifejezetten súlyos beteganyagban is. Ezzel megállítható lehet a cirrhosis progressziója és a hepatocellularis carcinoma gyakorisága is csökkenhet.