Lege Artis Medicinae

Ischaemiás cerebrovascularis betegségben szenvedők cardialis veszélyeztetettsége

HORVÁTH Sándor1

1992. OKTÓBER 28.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(10)

Összefoglaló közlemények

Számos vizsgálat igazolja az ichaemiás cerebrovascularis megbetegedések és az ischaemiás szívbetegség gyakori együttes előfordulását. Tünetmentes carotis szűkület, amaurosis fugax, tranziens ischaemiás attack vagy ichaemiás agyi infarctus miatt kezelt betegek vezető haláloka nem agyi eredetű, hanem szívizom infarctus. Ischaemiás cerebrovascularis megbetegedés tünetei, vagy a nyaki nagy artériák még tünetmentes atherosclerosisa éppolyan figyelmeztető jel myocardialis in farctus veszélyére, mint ichaemiás agyi infarctuséra. Az ichaemiás cerebrovascularis betegségben szenvedők coronariabetegség irányában történő rutinszerű kivizsgálása, kezelése és gondozása rendkívül fontos teendő élettartamuk megnyújtása érdekében.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A modern orvostudomány etikai alapelvei

Az etikai kérdések elemzése és tárgyalása egyre nagyobb szerepet játszik a modern orvosi gondolkodásban és gyakorlatban. Bár etikai problémák igen régen felmerültek az orvostudományban, és hatást gyakoroltak annak fejlődésére, vizsgálatuk ezidáig nem történt szervezett, intézményes keretek között. Napjaink orvosi technológiája és ennek következményei rákényszerítettek bennünket arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk az etikai kérdéseknek, különös képpen a csecsemőgyógyászat, a geriátria és a szervátültetések, valamint az egészségügyi ellátás területén. Tanulmányozásukra új tudományág született: a bioorvosi etika vagy bioetika. Ezen gondolkozás legfontosabb fejleményének azt tekinthetjük, hogy a modern orvostudományban a hangsúly áthelyeződött az orvos kötelezettségeiről a beteg jogaira. Változásokon megy át azonban maga a társadalom is, melynek keretein belül az orvostudomány működik. Az egészségügyi szervek növekvő érdeklődést mutatnak az etikai kérdések iránt, számos esetben azonban az érintettek nem rendelkeznek kellő elméleti felkészültséggel és ismeretekkel az ilyen irányú kérdések tárgyalására. Jelen írásunkban megkíséreljük megvilágítani az idevágó két fő etikai elméletet, különös tekintettel az orvosetikai szempontokra.

Lege Artis Medicinae

Az akut szülészeti DIC diagnózisa és kezelése

RÁKÓCZI István

A szerző összefoglalja az akut szülészti DIC diagnózisát és kezelését. Számos szülészeti patológiás állapothoz kapcsolódhat akut DIC, így magzatvíz emboliához, korai lepényleváláshoz, intrauterin fertőzéshez (septicus abortus), halott magzat szindrómához és különböző eredetű prolongált shockhoz. Az akut DIC előterében a vérzés (főleg hüvelyből) és shock áll. A teljes véralvadási idő, a trombocytaszám és a fibrinogen szint meghatározás klinikailag a leghasználhatóbb laboratóriumi paraméterek az akut DIC diagnózisában. A kezelés elsődlegesen magába foglalja a precipitáló faktorok, vagyis az alapbetegség meg szüntetését (így a korai lepényleválás esetén a magzat megszületését, septicus abortusban a méh kiürítését és antibiotikum adását, halott magzat szindróma esetén szülésindukciót). Rendkívül fontos a shock-ellenes kezelés, a megfelelő volumenpótlás (crystalloid, kolloid, vér). A véralvadási zavar kezelésének célja, hogy a lecsökkent alvadási faktorokat pótoljuk, amelyre a legalkalmasabb a friss-fagyasztott plazma vagy a cryoprecipitatum. Akut, vérző szülészeti DIC-ben heparint nem szabad használni, ugyanis fokozza a vérzést. Újabban kedvező eredményekről számoltak be antithrombin III (AT III) koncentrátumokkal végzett kezelésről akut szülészeti DIC-ben.

Lege Artis Medicinae

Disszeminált intravascularis coagulatio az újszülöttkorban

GOLDSCHMIDT Béla

A szerző a disszeminált intravascularis coagulatio újszülöttkori sajátosságait foglalja össze. Ismerteti azokat a felnőttől eltérő fiziológiai és patofiziológiai állapotokat, melyek ebben az életkorban különösen hajlamosítanak e véralvadási zavar kialakulására. Foglalkozik továbbá a DIC klinikumával, a laboratóriumi diagnosztika és differenciáldiagnosztika új szülöttkori kérdéseivel, végül részletesen tárgyalja a terápia lehetőségeit.

Lege Artis Medicinae

A génterápia eredményei és perspektívái a primer immundefektusok kezelésében

SÓFI Gyula, MARÓDI László

Az elmúlt évtizedben intenzív kutatómunka irányult a genetikai megbetegedések, ezen belül a primer immundeficienciák génterápiájának kidolgozására. Technikailag kivitelezhetővé vált a gén-transzfer lehetséges mód szereit adenozin dezamináz deficienciában, leukocita adhezív protein defektusban és krónikus granulomatózisban. Két évvel ezelőtt megtörtént az első génterápiás beavatkozás ADA deficienciában szenvedő betegen. Közleményünkben összefoglaljuk a génterápia lehetséges módszereit, gyakorlati kivitelezését, és perspektíváit primer immunhiányos állapotok kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Az infarktus túlélésének harmadik nemzetközi tanulmánya

MATOS Lajos

A 35 napos mortalitásban nem volt szignifikáns különbség az aspirin + heparin és a csak aspirinnel kezelt csoport között. A re-infarctus gyakorisága kissé alacsonyabb lett a kombinált aspirin és heparin kezelés során (2p <0,09). Amikor az aspirin mellett heparint is kaptak a betegek, többször volt szükség transzfúzióra és gyakoribb volt a nem-cerebralis vérzés (2p <0,01) Az ISIS-3 és a GISSI-2 eredményeit egyesítve a kezelési időszakban a halálozás szignifikánsan csökkent (p < 0,01). A streptokinase vagy az APSAC alkalmazása között nem volt értékelhető különbség a halálozásban vagy a re-infarctus gyakoriságában, viszont az APSAC csoportban több volt az allergiás esemény. Eltérés a két csoport között a 6 hónapos túlélésben sem volt. A streptokinase és a tPA kezelés eredményessége sem a 0–35 nap közötti, sem a 6 hónapos túlélésben nem különbözött. A tPA adása során kevesebb volt az allergia, viszont gyakoribb a nem-cerebralis vérzés. A tPA kezelés szignifikánsan többször vezetett agyvérzéshez, mint a streptokinase (2p < 0,01). A hasonló GISSI-2 vizsgálat és az ISIS–3 adatait egyesítve a streptokinase és a tPA között eltérés sem a 0–35 nap közötti halálozásban, sem a 6 hónapos túlélésben nem figyelhető meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A nemzetközi tudományos társaságok ajánlásai az ACEi-, ARB- és ARNI-kezelés vonatkozásában Covid-19-vírusfertőzés során

Mivel a RAAS-gátló szereket igen széles körben alkalmazzák az orvosok ischaemiás szívbetegségben, szívelégtelenségben, hypertoniában, diabetesben és veseelégtelenségben, indokoltnak tartjuk a jelentős nemzetközi társaságok ajánlásait ebben a kérdésben.

LAM Extra Háziorvosoknak

A béta-receptor-blokkolók hatása hypertonia, angina pectoris, szívelégtelenség és metabolikus szindróma esetén

BENCZÚR Béla

A béta-receptor-blokkolók a legtöbbet használt gyógyszerek közé tartoznak a cardiovascularis farmakoterápiában. A 90-es évek közepén elsőként választandó vérnyomáscsökkentők voltak az essentialis hypertonia kezelésében. Később, az újabb szerek megjelenésével bővült az első vonalbeli kezelésként alkalmazható gyógyszerek sora. Az elmúlt évek nagy hypertoniavizsgálatai, amelyek a konvencionális (béta-blokkoló és/ vagy diuretikum) és az újabb gyógyszeres kezelést (kalciumantagonista, angiotenzinkonvertázgátló, angiotenzinreceptor-blokkoló) hasonlították össze, egyre több kétséget ébresztettek a béta- blokkolók preventív hatásait illetően. Végül 13 tanulmány metaanalízise egyértelműen igazolta, hogy szívbetegségben nem szenvedő hypertoniások esetében a béta-blokkoló kevésbé előnyös, mint az egyéb típusú szerek. Ugyanakkor a hypertonia mellett az egyéb indikációkban (ischaemiás szívbetegség, szívelégtelenség, aritmiák) a béta-blokkolók változatlanul a terápia egyik igen fontos pillérét jelentik.

Lege Artis Medicinae

A cardiovascularis betegségek kockázatának felmérése; Társadalmi befektetések és egyéni vállalások

KARLÓCAI Kristóf, CZURIGA István

A cardiovascularis betegségek kezelésében az utóbbi években elért sikerek nemhogy fölöslegessé tennék, hanem még inkább előtérbe hozzák a megelőzés fontosságát. A prevencióban prioritási sorrendet állítunk fel, és az adott egyén abszolút multifaktoriális kockázatát saját klinikai paraméterei alapján határozzuk meg. Ebben életmódbeli szokások, klinikai laboratóriumi paraméterek és a szubklinikai atherosclerosis kimutatására alkalmas metodikák egyaránt segítenek. A kockázatot az életmód megváltoztatása is csökkenti, ehhez szakszerű orvosi segítséget adunk. A kockázatcsökkentésben kimagasló szerepet játszik a hypertonia, a diabetes mellitus és a hyperlipidaemia megfelelő kezelése, de a kardiológiai, a szívsebészeti ellátás is a megelőzés része. A prevenció eredménye a várható élettartam meghosszabbodása, ami nemcsak szociális, hanem pénzügyi haszonnal is jár. Ezt az eredményt csak megfelelő befektetés után várhatjuk.

Lege Artis Medicinae

Az ACE-gátlók szerepe a koszorúérbetegek szekunder prevenciós kezelésében

SÁRSZEGI Zsolt

Számos experimentális adat igazolja az angiotenzinreceptor- gátlóknak az atherosclerosis folyamatára jellemző vascularis és biokémiai markerekre kifejtett kedvező hatását. Az angiotenzin II szintjének csökkentése kedvezően befolyásolja az oxidatív stressz, a lipidperoxidáció, az apoptosis, az inflammatorikus és protrombogén folyamatokat. Két nagy multicentrikus vizsgálat, a HOPE és az EUROPA igazolta, hogy a ramipril és a perindopril jelentős mértékben csökkenti a halálos és nem halálos cardiovascularis események különféle kombinációjának gyakoriságát az atherosclerosisban szenvedő betegekben. Ezért ischaemiás szívbetegségben a szekunder prevenció bázisgyógyszereivé váltak.

Lege Artis Medicinae

A koszorúérbetegség szekunder prevenciója Az LDL-koleszterin-szint csökkentése, az atherosclerosis regressziója

BÁRCZI György, MERKELY Béla

A szerzők cikkükben összefoglalják az ischaemiás szívbetegségben szenvedők szekunder prevenciójában alkalmazandó gyógyszeres lehetőségeket, kiemelve a statinterápia szükségességét, biztonságosságát. Bemutatják e terápia kedvező hatását a cardiovascularis mortalitásra és morbiditásra, szólnak a szérum-LDL-koleszterin-szint minél nagyobb mértékű csökkentésének klinikai hasznáról. Röviden ismertetik az ASTEROID vizsgálat eredményeit, amelyben intenzifikált statinkezeléssel plakkregressziót lehetett elérni.