Akut myocardialis infarctus miatti kórházi kezelés során a szabadfali ruptura a pum paelégtelenség után a leggyakoribb halálok. A noninvazív diagnosztika és a szívsebészeti technika fejlődésével a szabadfali ruptura ma már potenciálisan időben észlelhető és kezelhető. CEL - Vizsgálatunk célja az volt, hogy a postinfarctusos szabadfali ruptura klinikai és morfológiai jellemzőit elemezve megállapítsuk, milyen diagnosztikus és terápiás lépések adhatnak esélyt a túlélésre. Az Országos Kardiológiai Intézet coronariaőrzőjében és belgyógyászati osztályán 1987. január 1. és 1992. december 7. között 772 beteget kezeltünk acut myocardialis infarctus miatt. A szabadfali rupturát a kórlapok retrospektív elemzésével, az elektromechanikus disszociáció és az echokardiográfiás jelek alapján, valamint a boncjegyzőkönyvek áttekintésével kerestük: 28 betegnél találtunk szabadfali rupturát. A diagnózist 23 esetben sectio, 4 esetben intraoperatív lelet, 1 betegnél pedig echokardiográfia és pericardiocentesis során eltávolított artériás vér igazolta. Elektromechanikus disszociáció vagy tamponádtünetek miatt 14 esetben végzett sürgős echovizsgálat során 12 betegnél mutattunk ki pericardialis folyadékgyülemet, közülük 7 esetben végeztünk pericardiocentesist, 2 ízben sebészi pericardium fenestratio történt. Ezt követően 4 beteg kerülhetett akut műtét re, közülük kettő a műtét alatt, kettő pedig röviddel utána exitált. Egy betegnél à centesis után, tartós drenázs mellett a vérzés megszűnt, 12 hónapos utánkövetés során recidiva nem jelentkezett. Infarctus kapcsán fellépő elektromechanikus disszociáció vagy tamponádtünetek esetén sürgős echokardiográfia szükséges, s ha pericardialis folyadékgyülem igazolódik, pericar diocentesist kell végezni. Ez átmeneti hemodina mikai javulást hozhat, elegendő időt hagyva arra, hogy a betegek sürgős műtétre kerülhessenek.

A szerzők összefoglalják a magzati kromoszómaaberrációra gyanús ultrahangjeleket, amelyek egy részét a terhesség alatti ultrahangszűrés kapcsán fel lehet ismerni. A magas kockázat miatt javasolják, hogy ilyen esetekben praenatalis kromoszómaanalízis történjék. Ezek az ultrahangjelek a következők: a magzatvíz és a nyirokkeringés eltéréseire utaló : elváltozások (hydrops, hygroma colli, nuchalis oedema, polyhydramnion), koponya és agyi eltérésesek (ventriculomegalia, arc- vagy agykoponyadeformitás), mellkasi és hasi anomáliák (diaphragmadefektus, szívhiba, omphalokele, duodenumatresia), valamint az alábbi „minor” eltérések ha valami egyéb kóros elváltozáshoz, vagy intrauterin retardációhoz társulnak: arteria umbilicalis singularis, plexus chorioideus cysta, pyelectasia, csöves csontok méret- vagy alakbeli eltérése.

A nyelőcső vizsgálatára és a nyelőcsőbetegségek terápiás célú endoszkópos ellátására két fajta eszköz áll rendelkezésünkre: a hagyományos, merev és a flexibilis endoszkóp. Az utóbbi alkalmazásának számos előnye mellett korlátai is vannak, amelyekről nem szabad elfeledkeznünk. A merev oesophagoscop viszont távolról sem idejét múlt eszköz, hiszen korszerű változatai a terápiás beavatkozásokban egyértelműen előnyösek. A szerzők a ma használatban lévő merev és fiberoszkópos oesophagoscopiák előnyeit és korlátait tárgyalják az irodalom alapján.

Az alvási apnoe két fő formája - a centrális és az obstruktív alvási apnoe – közül az utóbbi lényegesen gyakrabban fordul elő, és a felnőtt lakosság mintegy 2%-át érinti. Az ismert jellegzetességek mellett a szerzők kiemelik az aktív fokozott nappali aluszékonyság jelentőségét, következményeit és veszélyeit. Megállapítják, hogy alváskor a csökkent felső légúti izomtónus, valamint a beszűkült légutakon keresztül való légzés okozta negatív felső légúti nyomás együttesen okozhatják a légúti kollapszust. Az anamnézis, illetve a fizikális vizsgálat szerepe korlátozott. A pontos és megbízható diagnózis laboratóriumi módszerekkel (poliszomnográfia, Multiple Sleep Latency Test, radiológiai vizsgálatok) állítható fel. Enyhe-mérsékelt esetben a test súlycsökkenéstől jó eredmények várhatók. A súlyos obstruktív alvási apnoe jelenleg legjobb kezelési lehetősége a nasalis, folyamatos pozitív légúti nyomásos lélegeztetés (nCPAP). A sebészeti megoldások értéke továbbra is vitatott, az uvulopalatopharyngo plastica (UPPP) a szerzők többsége szerint mintegy 50%-ban sikeres, míg legújabban a különböző típusú maxillofacialis műtétekkel tapasztalható kiválasztott esetekben jó eredmény.

Kamrai szívritmuszavarban szenvedők vizsgálatában mind az invazív elektrofiziológiai technika, mind a Holter-monitorozás használatos a gyógyszeres terápia hatásosságának megítélésére, előrejelzésére. Ezt a két mód szert hasonlították össze ebben az eddigi legnagyobb, ilyen jellegű vizsgálatban.