Lege Artis Medicinae

Az urogenitalis rendszer betegségei okozta halálozás területi adatai 2010-2014 között Magyarországon

KISS István, PAKSY András

2017. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2017;27(03)

Eredeti közlemény

A Betegségek Nemzetközi Statisztikai Osztályozása (10. revízió, BNO 10; XIV) alapján az urogenitalis rendszer főcsoportjába tartozó betegségek következtében 2010-2014 között évente átlagosan 910 személy halt meg Magyarországon, mely az összes halálozásnak kevesebb, mint 1%-a. Az urogenitalis betegségek főcsoportjában a vese és a húgyúti betegségek teszik ki a halálokok legjelentősebb hányadát, 2010-2014 között ez az arány átlagosan 85% volt. Az adatok értékelésénél hangsúlyozni kell, hogy ebben a haláloki csoportban nem szerepelnek a daganatos betegségek, a hypertoniás és diabeteses eredetű vesebetegségek, a fejlődési rendellenességek, továbbá a női genitaliák vonatkozásában a terhességgel, szüléssel kapcsolatos betegségek és kóros állapotok. A megyei szintű haláloki adatoknál a KSH nem közöl nemek szerint és korcsoportonkénti bontásokat ezért csak a nemek szerint összevont adatokat közöljük. Tekintve, hogy az évente előforduló urogenitalis ha­lálesetek száma egy megyén belül viszonylag kevés, évente jelentős szóródást mutat, ezért a 2010-2014. évek ötéves átlagadatait közöljük. Az urogenitalis betegségek miatti halálozásban igen jelentős különbségek vannak a megyék között. A 100 ezer lakosra jutó ha­lálozás Békés megyében 6,74, Fejér me­gyében 16,38. Még egy régión belül is je­lentős különbségek vannak a megyék kö­zött, Győr-Moson-Sopron megyében 7,01, Vas megyében 14,73 a 100 ezer lakosra ju­tó mortalitás. A megyék/főváros népességének kormegoszlási különbségeit kiküszöbölő standardizált mortalitási hányadosok is hasonló különbségeket mutatnak. Még jelentősebbek a területi különbségek, amennyiben az urogenitalis betegségek kö­zül csak a vesebetegségek miatti halálozást vesszük figyelembe. Ekkor 2-3-szoros kü­lönbségek is vannak a megyék között. Egy régión belül itt is jelentős különbségek vannak a megyék között, a 100 ezer lakosra jutó halálozás Hajdú-Bihar megyében 3,74, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 8,04. A háziorvosok által regisztrált vese­betegségek megyei szintű gyakorisága tendenciájában szignifikánsan összefügg a vesebeteg-mortalitással, azonban csupán ezzel nem magyarázhatók a területi kü­lönbségek. A dialízisellátottság megyei/re­gionális jellemzői nem mutatnak semmiféle összefüggést a vesebeteg-mortalitással.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Életvégi döntéshelyzetek Orvos által asszisztált öngyilkosság: A jogok nyelvén megfogalmazott érvek - pró és kontra

KŐMÜVES Sándor

Az asszisztált öngyilkosság legalizálásának kér dését egyaránt az érdeklődés homlokterében tartják az asszisztált öngyilkosság bíróságra került esetei, illetve azoknak az egyéneknek és szervezeteknek a tevékenységei, akik, illetve amelyek az asszisztált öngyilkosság legalizálásáért harcolnak.

Lege Artis Medicinae

Milyen betegségekre jók a magyar gyógyvizek a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján?

BENDER Tamás

Magyarországnak rendkívül kedvező geotermikus adottságai vannak, amelynek következtében a termálvíz orvosi célú felhasználásában és e témában az orvosi tanulmányok publikálása terén is a világ élvonalába tartozunk. Az elmúlt évtizedekben összesen negyven balneológiai tárgyú közlemény jelent meg angol nyelven, impakt faktorral rendelkező lapokban, amelyből 25 eredeti közlemény, főleg a mozgásszervi betegségek témaköréből. Emellett készültek gyulladásos és metabolikus paraméterek vizsgálatával foglalkozó cikkek, bőrgyógyászati és nőgyógyászati tárgyú vizsgálatok, öt kísérletes munka és tíz összefoglaló közlemény, valamint szerkesztői levelek. Ezenkívül 20 közlemény jelent meg magyar szakmai újságban mozgásszervi betegségek tárgykörében, ebből hat kettős vak, hat pedig egyszeresen vak módszerrel végzett klinikai tanulmány. A megjelent külföldi és hazai publikációk alapján kijelenthetjük - mivel ezt megcáfoló vizsgálat nem történt -, hogy a magyar gyógyvizek az ásványianyag-tartalomtól és -koncentrációtól függetlenül fájdalomcsillapító és számos esetben életminőséget javító hatással rendelkeznek degeneratív mozgásszervi megbetegedésekben és krónikus derékfájásban. A kisszámú adat alapján a kénes és sós fürdő előnyös lehet bőrgyógyászati és nőgyógyászati megbetegedésekben, a szénsavfürdő, szénsavhó és a mofetta cardialis és angiológiai rehabilitációban. A radonos fürdő és a radontartalmú barlangi levegő befolyásolhatja az endok­rin rendszer működését, de ezek alátámasztására nagy létszámú beteganyagon végzett klinikai vizsgálat szükséges.

Lege Artis Medicinae

Lila vizeletgyűjtő zsák szindróma

VANDRUS Boglárka, KALABAY László, HARGITTAY Csenge, MÁRKUS Bernadett, TAMÁS Ferenc, TORZSA Péter

A vizeletgyűjtő zsák lilás elszíneződése ritka jelenség, ami mind a beteg, mind az orvos számára alarmírozó lehet. A vizeletgyűjtő zsák lilás elszíneződése katétert viselő betegek húgyúti infekciójával áll kapcsolatban, legtöbbször idős nőknél alakul ki. A vizelet rendszerint alkalikus. Leginkább Gram-negatív baktériumok állnak a háttérben, illetve a triptofán-anyagcsere érintettsége. Az alábbiakban egy ilyen esetet mutatunk be, és ismertetjük a jelenség kórélettanát.

Lege Artis Medicinae

Veszteségélmények, gyász, megküzdési stratégiák a prae- és perinatalis ellátásban

ZSÁK Éva, HEGEDÛS Katalin

A prae- és perinatalis gyász a komplikált gyász egyik jelensége lehet, amelynek megélése, az azzal való szembesülés terhet ró a szülőkre, környezetükre és az egészségügyi szakemberekre egyaránt, mégis ke­véssé feldolgozott, tanulmányozott terület. Célki­tűzésünk a prae- és perinatalis veszteséget átélő egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos szakirodalom rendszeres áttekintése annak érdekében, hogy átfogó képet le­hessen kapni a nemzetközi és nemzeti szin­ten ismert, a témát illető szakmai atti­tűdökről és létező megoldásokról. A problémakör jelentősége és komplexitása szükségessé te­szi a nagyobb figyelmet, aktív és naprakészen elérhető szakmai programok meglétét, a hivatásukat ezen a területen gyakorló egészségügyi szakemberek képzésének minden elérhető szintjén.

Lege Artis Medicinae

Diabeteses betegek Doppler-indexeredményeinek vizsgálata egy családorvosi praxisban

GALVÁCS Henrietta, HASITZ Ágnes, BALOGH Zoltán

BEVEZETÉS - A cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye a macroangiopa-thia. A hazánkban elvégzett lábszár-amputációk leggyakoribb oka a diabetes, illetve az érszűkület. A szerzők célja, hogy a praxis diabeteses betegeinek Doppler-index-eredményeit bemutassák a HbA1c-értékek, a dohányzás és a nem - mint rizikófaktor - összefüggésében, az alsó végtagi érszű­kü­let megelőzésének, illetve annak mielőbbi diagnosztizálása céljából. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A praxisban gondozásba vett cukorbetegek Doppler-index-eredményeit mértük és vizsgáltuk meg statisztikai módszerek segítségével, a három említett szempont alapján. A kutatás a 2015 júliusa és a 2016 szeptembere kö­zött vizsgált betegekre terjedt ki. EREDMÉNYEK - A vizsgált betegek (n=65) 47,69%-ánál mértünk patológiás boka-kar index értéket. Szignifikáns összefüggés volt tapasztalható a boka-kar index és a nem (p=0,054) között, a dohányzás (p=0,838) és a glikált hemoglobin (p=0,430) között viszont nem találtunk szignifikáns összefüggést. KÖVETKEZTETÉSEK - A cukorbetegek Doppler-vizsgálatát a kutatási eredményeink alapján rendszeresíteni kellene a háziorvosi praxisokban, mivel magasnak tekinthető az enyhe atherosclerosisos betegek aránya, szűrés nélkül pedig csak előrehaladottabb állapotban kerülhet sor a diagnózis felállítására.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Lege Artis Medicinae

Az SGLT-2-gátlók haszna: túl a glykaemiás hatáson

BALOGH Zoltán, SIRA Lívia

Az utóbbi években a nemzetközi és hazai ajánlásokban az életmód-terápia kiegészítéseként a metformin a 2-es típusú cukorbetegek első vonalbeli gyógyszeres kezelésének preferált készítményeként szerepel, ellenjavallat hiányában. A nátrium-glükóz-ko­transzporter-2-gátlók igazoltan lassítják a krónikus vesebetegség progresszióját, csökkentik a veseelégtelenség kialakulását, egyúttal csökkentik a pangásos szívelégtelenség miatti kórházi felvételi igényt és a szív- és érrendszeri halálozást a 2-es típusú cukorbetegekben, ez utóbbit főleg szekunder pre­ven­ció­ban. Jelenleg úgy tűnik, hogy a nagy cardiovascularis eseményeket és a renoprotektív hatást illetően a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlók nem egységesek. Ezzel szemben a szívelégtelenség miatti hospitalizációs igényre gyakorolt kedvező hatás csoporthatásnak tekinthető. Az összefoglaló közleményben a szerzők áttekintik a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlókkal kapcsolatos újabb adatokat, és ezen készítmények lehetséges szerepét a közeljövőben.

Lege Artis Medicinae

Lipidcsökkentés Covid-19-járvány alatt

MÁRK László

A Covid-19-világjárvány mindenütt nagy kihívás elé állította az egészségügyet. En­nek fő oka a fertőzöttek nagy száma mellett az is, hogy olyan új helyzetet teremtett, amelynek megoldására nem voltak korábbi tapasztalatok. Különösen azoknak az orvosoknak hiányozhattak ezek a tapasztalatok, akik megszokták, hogy az általuk alkalmazott terápia mögött klinikai vizsgálati bizonyítékok sorakoznak, azaz a napi munkájukat a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei szerint végzik. A fertőzöttek kezelésére vonatkozóan folyamatosan gyarapodnak azok az új megfigyelések és javaslatok, amelyek a sürgősség miatt nem mindig voltak kellően megalapozottak. Ebben a helyzetben a kezelőorvosokban gyakran felmerülhet, hogy mi legyen a beteg korábbi gyógyszerezésével, amikor egy potenciálisan életveszélyes fertőzés kezelésére kellene fókuszálni. Ilyenkor még gyakrabban maradhat el olyan, eleve mostohán és gyakran félvállról végzett terápia, mint a lipidcsökkentés. A magas koleszterinszint csökkentésének alapgyógyszerei a statinok. Ezeket a ko­lesz­terinszint és a cardiovascularis események gyakoriságának csökkentésére alkalmazzuk, de emellett a vírusfertőzésre is kedvező hatással vannak. Ebben a statinok jól ismert gyulladáscsökkentő hatá­sán és az angiotenzinkonvertáló-enzim-2 expressziójának fokozásán túl egyéb me­chanizmusok is szerepet játszanak. Ilyen lehet – egyebek mellett – az a hatás, amely elősegíti a lipidraftok lebontását, direkt módon gátolva az S-proteinen át a vírus sejtbe kerülését azzal, hogy a folyamathoz szükséges koleszterin mennyiségét csökkenti. Több mint 1200 SARS-CoV-2-fertőzött, statinnal kezelt betegen a 28-ik napnál 48%-kal alacsonyabb volt az összhalálozás, mint statint nem szedőkön. Egy közel kilenc­ezer fő adatait feldolgozó metaanalízis szerint Covid-19-fertőzöttek körében a statint szedőknél 30%-kal kisebb volt a halálozás vagy a súlyos szövődmények aránya. Az eddigi megfigyeléses vizsgálatok azt tá­masztják alá, hogy a statinterápiát és a töb­bi lipidcsökkentő szer adását Covid-19 be­tegség alatt is az irányelveknek megfelelően kell folytatni vagy elkezdeni.

Hypertonia és Nephrologia

Az időskorú veseelégtelenségben szenvedő betegek epidemiológiája és kezelésük aktuális kérdései Magyarországon

SZEGEDI János, KISS István

Az időskorúak száma, valamint az ezzel együtt járó időskori vesebetegség és veseelégtelenség jelentősége világszerte növekedett, a krónikus vesebetegség népbetegség lett. A népesség fogyásával párhuzamosan folytatódik a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb. Előrejelzések szerint 2060-ra minden harmadik magyar lakos 65 éves vagy idősebb lesz. A születéskor várható élettartam férfiaknál 1990-2015 között 6,95 évvel (1990-ben 65,13 év, 2015-ben 72,08 év), nőknél 4,9 évvel (1995- ben 73,7 év, 2015-ben 78,6 év) növekedett Magyarországon. A krónikus vesebetegség a lakosság 10-14%-át érinti, az összes krónikus beteg 1%-a végstádiumú veseelégtelenségben szenved. 2015 végén 3,52 millió beteg részesült vesepótló kezelésben az egész világon (2,42 millió hemodialízis-, 329 000 peritonealisdialízis-programban volt kezelve, 704 000 transzplantált vesével élt). A krónikus veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, hypertonia, a diabetes mellitus és az obesitas kiemelkedő jelentőségű. Időskorban a vese anatómiája, funkciója is megváltozik, lehetőséget teremtve a ve - seelégtelenség kialakulására. Világszerte emelkedik az idős, dializált vesebetegek száma, ebben szerepet játszik az, hogy emelkedik a várható élettartam, javul az életkilátás, az idős betegek megélik a veseelégtelenség állapotát. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nő a vesebetegség, veseelégtelenség okaként szereplő hypertoniás, diabeteses időskori betegek száma. A nemzetközi adatok szerint az incidens ESRD-s betegek között a 65-74 év közötti betegek száma 68-2784 között volt, a 75 éven felüliek száma pedig 142-1660 volt 1 millió lakosra számítva. Magyarországon a 65-74 év közöttiek száma 778, a 75 éven felülieké 677 beteg volt egymillió lakosra számítva. 2015-ben a 65 év felettiek aránya a dializált incidens betegek között 58,9% a prevalens betegek között 50,3% volt. A 75 év felettiek aránya az incidens betegek között 28,2%, a prevalens betegek között 22,6% volt. A dialízisprogramban kezelt betegek között az időskorúak aránya régión ként is különbözött. Az időskorban megkezdett dialíziskezelés speciális ismereteket és teammunkát igényel, hasonlóképpen a kezelés elutasítása kérdéséhez. E teammunka fejlesztése a megfelelő szakemberek (orvosok, ápolók), a társszakmák képviselőivel együtt képezik az alapját a megfelelő klinikai gyakorlatnak.

Hypertonia és Nephrologia

Új káliumkötő szerek a hyperkalaemia kezelésében

PATÓ Éva, DEÁK György

Hyperkalaemiáról 5,5 mmol/l feletti szérumkáliumszint esetén beszélünk, súlyos fokúnak 7,5 mmol/l érték felett nevezzük, mely ventricularis aritmiát kiváltva potenciális életveszélyes állapotot jelent. Kialakulásához vezethet a megnövekedett káliumbevitel, a csökkent renalis kiválasztás, valamint az intra- és extracelluláris terek közötti kálium-egyensúly megbomlása. Kezelése ma is kihívást jelent, különösen krónikus vesebetegségben, diabetes mellitusban, valamint szívelégtelenségben, ahol a RAAS-inhibitorok alkalmazása elengedhetetlen része a kezelésnek. A nátrium-polisztirén-szulfonát ioncserélő gyantát mint a káliumkiválasztást segítő terápiát több mint ötven éve alkalmazzuk a hyperkalaemia kezelésében. Az elmúlt években megjelent új ioncserélő szerek (patiromer és nátrium-cirkónium-cikloszilikát - ZS-9) az eddigi eredmények szerint kiszámíthatóbb, tolerálhatóbb és biztonságosabb kezelést ígérnek. A patiromerrel végzett klinikai tanulmányokban krónikus vesebetegség, diabetes mellitus, hypertonia, szívelégtelenség és RAAS-inhibitor-terápia eseteiben igazolták a hyperkalaemia kezelésében való eredményességet.