Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

BEVEZETÉS - A tömegkommunikációs eszközök erős szocializációs hatást fejtenek ki a serdülőkorúakra, akik különösen fogékonyak a különböző üzenetekre ebben az életkorban. Ezért jelen kutatásunk középpontjába a serdülők médiatudatosságának megismerését helyeztük. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 546 makói serdülő vett rész; 288 (52,7%) nyolcadikos (13-15 éves) és 258 (47,3%) tizenkettedikes (17-19 éves), a minta 49,5%-a fiú, 50,5%-a lány volt. A kérdőív kiterjedt a szociodemográfiai változókra, a dohányzás és alkoholfogyasztás élet- és havi prevalenciájára, a szerfogyasztással kapcsolatos attitűdökre, valamint a médiatudatosságra. Ez utóbbi felméréséhez a Media Literacy skálát adaptáltuk, amely összesen 31 állítást tartalmazott. Faktoranalízist követően a szociodemográfiai változók és a magatartás szerint kétmintás t-próbával elemeztük a médiatudatosság faktorait. EREDMÉNYEK - Eredményeink szerint a médiatudatosság- faktorok jól elkülönülnek a szociodemográfiai változók mentén, és még inkább a dohányzó vagy alkoholfogyasztó magatartás függvényében. A lányok és a fiatalabbak (akik körében a szerfogyasztás még ritkább) hajlamosabbak észrevenni a reklámokban és filmekben megjelenő szerfogyasztás rejtett üzeneteit, a dohányipar és szeszipar érdekeinek megjelenését a médiában. A nemdohányzók és az alkoholt nem fogyasztók lényegesen nagyobb mértékben vannak tisztában a média manipulációs hatásaival. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink felhívják a figyelmet a médiatudatosság jelentőségére a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás prevenciójában.

A szerzők egy 14-18 éves serdülőkből álló 28 fős klinikai mintát hasonlítottak össze depresszió és diszfunkcionális attitűdök vonatkozásában, nem és korösszetételben azonos egészséges serdülőkből álló kontrollcsoporttal (n=68), a betegcsoport diagnózisa típusos aurával járó migrén volt. A Burns Diszfunkcionális Attitűdskálájával és Beck Depressziókérdőívével végzett felmérés szerint a migrénben szenvedő serdülők fokozottan dependensek és szenzitívebbek hasonló korú társaiknál, kevéssé realisztikusan gondolkodnak, egészében diszfunkcionálisabb személyiségprofilt mutatnak fel az egészségesekhez képest. Jóllehet nemcsak a kontrollcsoportot, de a klinikai csoportot is jobban jellemzik a pszichológiai, mint a klinikai paraméterek, diszkriminancia-analízissel kielégítő szenzitivitás mellett csak mérsékelt specificitást sikerült elérni. Fokozott depresszivitást nem sikerült kimutatni a migrénben szenvedő serdülőknél, a két serdülőcsoport között csak fokozati különbségek vannak.

BEVEZETÉS - A kutatások szerint a hagyományos vallásgyakorlás egyre inkább háttérbe szorul a serdülők körében, ami azonban nem jelent vallástalanságot vagy a spiritualitás teljes hiányát. A spiritualitás/vallás ma is jelentős védőfaktor. Ezért tanulmányunk célja az volt, hogy középiskolás mintán elemezzük a spiritualitás/vallásosság változóinak tükrében a fiatalok mentálisjóllét-indikátorait. MÓDSZEREK - Kérdőíves adatfelvételünk (2010) során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14-21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). Függő változóként a depressziós tünetegyüttes, az élettel való elégedettség és az optimizmus, függetlenként pedig spirituális és vallásos változók szerepeltek. A leíró statisztikán túl korrelációelemzést és többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk. EREDMÉNYEK - Eredményeink szerint a mai fiatalok boldogsága elsősorban egzisztenciális jóllétüktől függ: azok, akik látják életük értelmét, akiknek céljai vannak, és hisznek abban, hogy képesek életük eseményeit átlátni és megérteni, elégedettebbek életükkel, optimistábbak, és kevésbé hajlamosak depresszióra. Emellett az élettel való elégedettséghez a spirituális hit is hozzájárul, míg a vallás fontossága a depresszió esetében védőfaktor. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy az egzisztenciális jóllét (amely főként az élet értelmére vonatkozik) kiemelten fontos spirituális mutató. Az adatok azonban azt is sugallják, hogy a fiatalok mentális jólléte csak kis részben származik a vallásgyakorlásból, a fiatalok spirituális hite jórészt más forrásból táplálkozik. Ennek kiderítése további vizsgálatokat igényel. Mindenesetre bizonyossá vált, hogy a mai fiataloknak ugyanúgy szükségük van az élet értelmébe vetett hitre, mint más korosztályoknak.

Az ingerkontrollált éberségiszint-változtatás mint önkontroll módszer, epilepsziás betegeknél megfelelő feltételek esetén akaratlagos rohamgátlásra alkalmas kezelési eljárás. A szerzők kidolgozták ennek az önkontroll technikának egy olyan változatát, amikor parciális epilepsziás betegeknél hipnózis alatt az imaginált aurához társítottak komplex szenzoros ingert és éberségiszint-változást azzal a céllal, hogy később a beteg az aura jelentkezése esetén, ezzel a társított éberségiszint-változással saját maga kíséreljen meg akaratlagos rohamgátlást. A szerzők két, gyógyszeres kezelésre kevésbé jól reagáló parciális epilepsziás beteg esetét ismertetik, akik elsajátították ennek az önkontroll módszernek az alkalmazását. Az egyik beteg ily módon 1 év alatt 73 esetben hajtott végre akaratlagos rohamgátlást, és így a korábbi évi 115-ről 77-re csökkent a rohamgyakoriság. A másik betegnél a módszer elsajátítása és alkalmazása az aurák számát is jelentősen csökkentette. Így a korábbi 8 hónap során lezajlott 38 rosszulléttel szemben az auraszám 7-re csökkent, ebből 6 alkalommal sikeresen leállította a rosszullétet, mely így csak 1 alkalommal fejlődött ki. A szerzők véleménye az, hogy parciális epilepsziás betegek egy részénél az általuk kidolgozott technikával elsajátítható önkontroll módszerrel akaratlagos rohamgátlás érhető el, mely a terápiarezisztens betegeknél egy új kezelési lehetőséget jelenthet.