Lege Artis Medicinae

Az immunszcintigráfia értéke melanoma malignum metasztázisainak kimutatásában

PAPÓS Miklós1, LÁNG Jenő1, CSERNAY László1, SZEKERES Lenke2, KUBA Attila3

1994. ÁPRILIS 27.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(04)

Eredeti közlemények

A szerzők 99m Tc-mal jelzett antimelanoma monoklonális ellenanyag F(ab'), fragmentjével végzett immunszcintigráfia diagnosztikus teljesítőképességét vizsgálták melanoma malignum áttételeinek kimutatásában. 23 betegben 24 immunszcintigráfia történt. A betegekben egyéb módszerekkel (mellkasröngten, hasi ultrahangvizsgálat, CT, csontszcintigráfia, biopszia) 40 metasztázist mutattak ki. A 40 metasztázis közül az immunszcintigráfia 24-et (60%) igazolt. Digitális szubtrakcióval történt háttérkorrekció után további 3 májáttét vált megjeleníthetővé. A szerzők az immunszcintigráfiát alkalmasnak tartják melanoma malignum áttételeinek igazolására. Eredményeik megegyeznek más szerzők nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalataival.

AFFILIÁCIÓK

  1. Központi Izotópdiagnosztikai Laboratórium
  2. Belgyógyászati Klinika Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem
  3. Kalmár László Laboratórium József Attila Tudományegyetem Szeged

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az orális alvadásgátló kezelés laboratóriumi ellenőrzése

VAJDA Zoltán, PÁL András, SIKOS Zita, SAS Géza

A thromboemboliás megbetegedések kezelésében és megelőzésében alkalmazott kumarinvegyülettel (Syncumar) végzett, tartós alvadásgátló kezelés két alapvető követelménye az újabb thrombosis megakadályozása, és a vérzéses szövődmények elkerülése. Ehhez a protrombinszinttel jellemezhető megfelelő mértékű alvadásgátlás szükséges. A közlemény áttekinti a Syncumar-kezelés laboratóriumi ellenőrzésének elméleti és gyakorlati vonatkozásait. A legjelentősebb nehézséget az okozza, hogy a méréshez használt, különböző forrásból készített tromboplasztin-készítmények eltérő protrombinszintet (Quick időt) adnak meg ugyanazon beteg plazmájából, ami lehetetlenné teszi az egyes laboratóriumok mérési adatainak összehasonlítását. A közlemény ismerteti a helyzet megoldása céljából bevezetett, a különböző tromboplasztin-készítményeket jellemző International Sensitivity Index (ISI), valamint az ennek alap ján számítható International Normalized Ratio (INR) fogalmát és használatát. A kétségtelen fejlődés ellenére az INR be vezetése nem küszöböli ki teljesen azokat a bizonytalanságokat, amelyek a különböző detektálási módszerek és a tromboplasztinok kölcsönhatásaiból származnak, és eltérő ISI értékeket eredményeznek a különböző mű szereket használva. A fejlődés a laboratórium- és készülékspecifikus ISI-értékek alkalmazásától várható.

Lege Artis Medicinae

Az amaurosis fugax általános orvosi vonatkozásai

HORVÁTH Sándor, SOMLAI Judit

Az amaurosis fugax (egy szemen jelentkező átmeneti vakság) tünete nem csupán a nyaki erek atherosclerosisára, hanem a keringési rendszer általános megbetegedésére is utal. A tünet jelentősége, különösen ha 50–55 éves életkoron túl jelentkezik, prognosztikai szempontból hasonló a tranziens ischaemiás attakéhoz: első klinikai jele lehet mind az extra és intracranialis agyi erek, mind a coronariák atherosclerosisának. Mortalitási adatok szerint az amaurosis fugaxot elszenvedett betegek vezető haláloka szív eredetű, döntően myocardialis infarctus. Azokon az 50–55 évesnél idősebb betegeken, akiknél az amaurosis fugax tünetei felléptek, nem elegendő csupán a szemészeti vizsgálatokat elvégezni: a betegeket neurológiai és kardiológiai szem pontból is vizsgálni kell. Amaurosis fugax után nem a tünet, hanem a betegség kezelése az, ami a betegek életkilátását kedvezően befolyásolhatja.

Lege Artis Medicinae

Methylprednisolon bolusterápia szisztémás lupus erythematosusban

GERGELY Péter

A retrospektív tanulmány célja a methylprednisolon bolusterápia hatásának és mellékhatásainak vizsgálata volt. Harmincöt szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteget részesítettünk methylprednisolon boluste rápiában (lupus nephritis, súlyos haemolysis, antifoszfolipid szindróma következtében ki alakult agyi vasculitis, artériás occlusio és thrombocytopenia miatt), melyet fenntartó kortikoszteroid (és cyclophosphamid) kezeléssel folytattunk. 34 beteg került remisszióba átlagosan 4,7 hét után, a remisszió átlagos tartama > 2,7 év volt. Hat betegben exacerbáció következett be 1–2,5 év után. 28 beteg jelenleg is remisszióban van. A boluskezelés alatt mellékhatást nem tapasztaltunk. A methylprednisolon bolus terápia hatásos és biztonságos mind lupus nephritisben, mind súlyos központi idegrend szeri manifesztáció esetén. A megfelelően megválasztott fenntartó kezelés is lényeges.

Lege Artis Medicinae

A közegészségügyi-járványügyi szakmai kollégium módszertani levele a bölcsődékben és oktatási intézményekben alkalmazható vegetáriánus és hasonló jellegű étrendekről

A vegetáriánus életmódot folytatók tápláltsági állapotát döntően befolyásolja az alkalmazott étrend típusa. A szemivegetáriánus és a lakto-ovo-vegetáriánus étrend gondos, szakszerű tervezést feltételezve még a kisgyermekek tápanyagszükségletét is kielégíti, ugyanakkor a szigorúan vegetáriánus, illetve makrobiotikus étrend egyes tápanyagok vonatkozásában nem elégíti ki a szükségletet, és hiánytünetek jelentkeznek gyermekeknél, felnőtteknél egyaránt.

Lege Artis Medicinae

Svéd aszpirin alacsony dózisú vizsgálat

MATOS Lajos

Átmeneti agyi ischaemiás roham vagy minor stroke után kis adagban alkalmazott aszpirin védő hatásának vizsgálata a szélütés vagy a halál megelőzésében.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzői a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az előrehaladott Parkinson-kórban szen­vedő betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Ideggyógyászati Szemle

Ellentmondások a neurológiában: A sclerosis multiplex diagnózisának, követésének és terápiájának aktuális kérdései a patomechanizmus megközelítésével

VÉCSEI László

A sclerosis multiplex relapszáló-remittáló és progresszív formái közötti határvonal sokszor nehezen megállapítható. A kórkép különböző klinikai megjelenései (fenotípusai) ellenére nincs egyértelmű biológiai oka az egyes formák elkülönítésének. Mind a primer progresszív, mind pedig a szekunder eseteknél ugyanis hasonló patológiai eltérések észlelhetők a gyulladásos infiltráció, az axonalis károsodás és a corticalis demyelinisatio vonatkozásában. Felmerül a kérdés, hogy a primer progresszív sclerosis multiplexet megelőzheti egy aszimptomatikus (fel nem ismert) relapszáló-remittáló fázis. A szekunder progresszív sclerosis multiplex meghatározásához a betegnek 4-es EDSS-értéke kell, hogy legyen. Következésképpen a klinikai progresszió a korai fázisban kevéssé követett a betegeknél. Ismert továbbá a relapszusoktól függetlenül előrehaladó prog­resszió, ami észlelhető a betegség relapszáló-remittáló fázisában. A háttérben zajló lappangó, parázsló celluláris/molekuláris folyamatok meghatározzák a klinikai történést, amik a gyógyszeres terápia fontos célpontjai le­het­nek. Ugyanakkor a proinflammatorikus citokinek össze­függésbe hozhatók a rosszabbodó kognícióval. Ez a gyulladásos környezet igen komolyan közrejátszhat a relapszus alatt megfigyelt mentális állapot kialakulásában. A bete­geknél a motoros (fizikai) rosszabbodást jóval megelőzően rejtett kognitív teljesítménycsökkenés észlelhető. A relapszáló-remittáló fázisban észlelt silent progression pedig kapcsolatban lehet az agyi atrophia előrehaladásával. Levonható tehát az a következetés, hogy a szekunder progresszív fázisban észlelt folyamat jóval előbb elkezdődhet. Ezek az adatok a sclerosis multiplex egységes szemléletét erősítik, és felvetik a lehetőséget, hogy a betegség valójában egy primer progresszív kórkép, amire relapszusok rakódnak.

Ideggyógyászati Szemle

[A transcranialis Doppler-ultrahang alkalmazása ischaemiás stroke-ban]

FINNSDÓTTIR Herdis, SZEGEDI István, OLÁH László, CSIBA László

[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hető a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]