Az allergia genomikai háttere
SZALAI Csaba
2004. MÁRCIUS 20.
Lege Artis Medicinae - 2004;14(03)
Orvosi Genomika
SZALAI Csaba
2004. MÁRCIUS 20.
Lege Artis Medicinae - 2004;14(03)
Orvosi Genomika
Az allergia genetikai szempontból multifaktoriális betegség: a betegségre való hajlamot egy vagy több gén hatása, kölcsönhatása eredményezi, ráadásul a betegség megjelenéséhez nemcsak genetikai, hanem környezeti tényezők is szükségesek. Az atópiás hajlam öröklődését támasztja alá az a megfigyelés, hogy az olyan családokban, ahol egyik szülő sem szenved allergiás betegségben, gyermekeiknél 11-13% a betegség előfordulási rátája; ahol mindkét szülő allergiás, ott a gyermekek 50-70%-a beteg. Az allergiás betegségek közül az asthma bronchiale genomikai hátterét tanulmányozták a legalaposabban. Eddig 16 teljes genomszűrést publikáltak asthmás vagy asthmához kapcsolódó fenotípusokra, 12 különböző populációban. Az asthma genetikai komplexitására utal, hogy 20 különböző genomterületen találtak asthmára hajlamosító géneket, a genetikai asszociációs vizsgálatokban több mint 500 jelölt gént neveztek meg. Ebben a tanulmányban a szerző azokat az eredményeket válogatta ki, amelyeket több független vizsgálat konzekvensen megerősített, illetve a vizsgálatok alapján különösen jelentősnek vagy érdekesnek tűnnek. A genomprogramok és az allélaszszociációs vizsgálatok eredményei alapján részletesen tárgyalja a fontosabb kromoszómarégiókban található, az allergia patomechanizmusában szóba jövő jelölt gének lehetséges szerepét.
Lege Artis Medicinae
A migrén népegészségügyi kihívás, hiszen a lakosság közel 12%-át érinti. A szerzők a nemzetközi irodalom áttekintésével összefoglalják a triptánokkal, vagyis az 5-hidroxi-triptamin1B/1Dreceptor- agonistákkal, kapcsolatos legfontosabb adatokat. Tárgyalják a hatásosság, a tolerálhatóság és a biztonságosság legfőbb kérdéseit is. Az egyes gyógyszerek közti különbségek a fentiek tekintetében nem alapvetőek, viszont módot adnak arra, hogy a gyakorló orvos az egyéni sajátosságok figyelembevételével meg tudja tervezni betege számára a legelőnyösebb kezelést. A fejfájásban szenvedő betegek korszerű és hatékony ellátását a fejfájáscentrumok biztosítják, ezért differenciáldiagnosztikai nehézség esetén javasolt a beteget ilyen ambulanciára irányítani.
Lege Artis Medicinae
Az Amerikai Egyesült Államok Minnesota államának fõügyésze 1994-ben - az államnak okozott károk miatt - „büntetõ kártérítési pert” kezdeményezett a dohánygyártók ellen. Ehhez további államok csatlakoztak és több százmilliárd dolláros kártérítési persorozattal fenyegették a dohánygyártókat. A dohányipar a „kisebbik rosszat” vállalta, az államok pedig az elhúzódó pereskedés és a hatalmas perköltségek elkerülését választották: az Egyesült Államok négy legnagyobb, a világ dohánypiacán is meghatározó szerepet játszó dohányipari vállalata 1998-ban úgynevezett általános rendezési egyezséget (master settlement agreement) kötött az USA 46 államával.
Lege Artis Medicinae
Kezelés: Carvedilol (2×3,125 mg, amit az adag megkétszerezésével növeltek a 2×25 mg-os céldózisig), illetve metoprolol (2×12,5 mg - céldózis: 2×50 mg). Ha a beteg nem tolerálta az adagot, a vizsgáló csökkenthette.
Lege Artis Medicinae
Kezelés: DASH étrend (sok gyümölcs és zöldség, alacsony zsírtartalmú tejtermékek, teljes õrlésű gabonafélék, baromfi és hal, csonthéjas gyümölcsök, illetve kevesebb vörös hús, szénhidrát). Ez az étrend kevesebb zsírt, telített zsírt és koleszterint, illetve több káliumot, kalciumot, magnéziumot, rostot és fehérjét tartalmaz, mint a szokványos amerikai diéta. A másik csoport a szokásos amerikai étrendet fogyasztotta. Mindkét étrendbõl háromféle sótartalmú diéta létezett: nagy sótartalmú (150 mmol/nap, 2100 kcal energiabevitellel - ez megfelel a szokásos amerikai étrendnek), közepesen sós (100 mmol/nap, ez a jelenlegi ajánlás felsõ határával egyezik), és kis nátriumtartalmú (50 mmol/nap), ami a feltételezett vérnyomáscsökkentõ hatású szint volt.
Lege Artis Medicinae
A dohányzás az egész világon népegészségügyi katasztrófát okoz. Jelentősége egyre nő a fejlődő országokban. Újabban mind több fiatal és nő kezd dohányozni. A nőkre gyakorolt romboló hatása a következő generációkat is súlyosan érinti. A dohányzás megelőzése már gyermekkorban aktuális. Hazánkban kiterjedt leszokást segítő hálózat áll rendelkezésre, elsősorban a tüdőgondozókban. A küzdelemben kiemelkedő szerepet játszanak a kortárs segítők. Szoros figyelmet érdemelnek a multinacionális cégek stratégiái, a reklámok.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés és célkitűzés - A szerzők prospektív vizsgálatot végeztek annak megítélésére, hogy milyen arányban fordulnak elő DNS-pontmutációk egészségesek és stroke-betegek esetében, valamint van-e összefüggés a betegek családi anamnézise, egyéni rizikófaktorai, a carotis Doppler-szonográfiás (CDS) és a koponya CT-leletei, valamint a polimorfizmusok között. Vizsgált egyének és metodika - 173 egészséges donor és 253 stroke-beteg vérmintáinak DNS-vizsgálatát végezték PCR-metodikával a következő genetikai polimorfizmusokra: Leiden V. faktor, II. faktor protrombingén, ACE-gén I/D, GP IIb/IIIa-gén, fibrinogén β-gén-455, metiléntetrahidrofolátreduktáz (MTHFR C677T) -gén. Kérdőívvel vizsgálták a családi anamnézisben a hagyományos kockázati tényezők előfordulását, a betegeknél a vascularis rizikófaktorokat, összevetették a CDS és a CT-vizsgálat eredményeivel. Eredmények - A polimorfizmusok prevalenciája nagyobb a betegcsoportban az egészségesekéhez képest: a valószínűségi hányados 1,4 és 4,08 között volt. A családi anamnézisben kapcsolatot találtak a stroke, valamint a Leiden-mutáció (p=0,01) és az MTHFR-gén jelenléte (p=0,05) között, szoros összefüggést tapsztaltak a myocardialis infarktus és az ACE I/D-polimorfizmus (p=0,05), valamint a diabetes mellitus és az MTHFR-gén (p=0,02) között. Az egyéni rizikófaktorok között 50 év alattiak esetében a Leiden-mutáció (p=0,03) és az ACE I/D-polimorfizmus a hyperlipidaemiával áll korrelációban. Sinusthrombosisban gyakori a Leiden-mutáció (p=0,003) és a II. faktor-variáns (p=0,02). Fiatal betegeknél szignifikánsan gyakoribb a GP IIb/IIIa- és a protrombingén G20210A-variáns (6,74), valamint a protrombingén G20210A és az MTHFR(+/+) -gén együttes előfordulása (p<0,05). Következtetés - A fenti eredmények azt támasztják alá, hogy a vizsgált polimorfizmusoknak szerepük van a hagyományos rizikófaktorok kóroktani szerepének fokozódásában, főleg 50 évesnél fiatalabb betegek esetében, részben az endothelkárosító (ACE-gén, MTHFR-gén), részben a prothromboticus állapotot előidéző folyamatokban (GP IIb/IIIa, Leiden-mutáció, fibrinogén- és II. faktor-zavarok).
Lege Artis Medicinae
Az orvosbiológiában forradalmi jelentőségű genomika egyik legfontosabb eleme a bioinformatika. A szerzők foglalkoznak a genomvariancia kérdésével és az összehasonlító genomika lehetőségeivel. Röviden szó esik az új gének azonosításáról, illetve a diagnosztikában kiemelt jelentőségű génexpressziós mintázatok elemző összehasonlításáról. A bioinformatika lehetővé teszi a patogének gyors azonosítását és különleges szerepet kap a molekuláris gyógyszertervezési eljárások között.
Hypertonia és Nephrologia
Gyermekkorban az ismétlődő húgyúti gyulladás (UTI) a veseszövet hegesedéséhez, majd az ennek talaján kialakuló krónikus veseelégtelenséghez (KVE) vezethet, amely vesepótló kezelést, vesetranszplantációt (VTx) tehet szükségessé. A húgyúti fejlődési rendellenességek különösen hajlamosítanak ismétlődő UTI-k megjelenésére. A visszatérő gyulladások során sérült veseszövet regenerálódását segíti elő a hősokkfehérje 72 (HSP72), amely a degradált fehérjék, sejtek helyreállításával véd a vesekárosodással szemben. A HSPA1B (1267)G allél hordozása csökkent HSP72-termelődést eredményez. Vizsgálatainkban 103 UTI, 26 VTx és 236 egészséges gyermek DNS-mintájában PCR-RFLP módszerrel meghatároztuk a HSPA1B A(1267)G-polimorfizmus előfordulását, és elemeztük a betegek klinikai adatait. A HSPA1B (1267)GG genotípus és HSPA1B (1267)G allél gyakrabban fordult elő az UTI (p=0,0001; CI: 1,378-2,68) és a VTx (p=0,014; CI: 2,29-187,7) -csoportokban a kontrollcsoporthoz képest, és összefüggést mutatott az UTI következtében kialakuló hegesedés (p=0,05; CI: 0,33-1,00) és a KVE kialakulására hajlamosító húgyúti fejlődési rendellenességek (p=0,0072; CI: 1,623-140,6) előfordulásával. Adataink alapján a HSPA1B (1267)G allél hordozása hajlamosíthat recidív UTI, valamint KVE kialakulására, ami felveti ennek a polimorfizmusnak a jelentőségét a mindennapi klinikai és terápiás gyakorlatban.
Lege Artis Medicinae
A Humán genom projekt fő célja a teljes emberi DNS-állomány szerkezetének feltárása, ami hozzávetőlegesen hárommilliárd bázispár szekvenciájának meghatározását jelenti. A program 1990-ben indult el, több ország állami támogatású kutatóintézeteiben, az eredményeket mindenki számára hozzáférhetően tették közre a világhálón. 1998-ban indult el a Celera privát szektor hasonló célú programja. A két projekt 2001-ben, összehangoltan jelentette be a humán genom első, nyers példányának elkészítését, és a két projekt kutatói a Nature, illetve a Science egy teljes számában taglalták az első eredményekből levonható következtetéseket. Az eredmények azt mutatták, hogy a genetikai információnak mindössze igen kis része (kevesebb mint 1%-a) íródik át fehérjékre. A gének becsült száma meglepően alacsony (30-40 ezer; ez a szám a későbbiekben 40-60 ezerre nőtt). Mindezek alapján az emberi komplexitás gyökerét feltehetően nem a gének számában, hanem az információs egységek (domének) variabilitásában kell keresnünk. A humán genom teljes szekvenciájának megismerésével lezárul a „pregenomiális” korszak, és elkezdődik a „posztgenomiális” időszak, amelyben a genetikai információ értelmezése és a gének funkciójának megismerése mellett az emberek közti genetikai variabilitás feltérképezése is nagy hangsúlyt kap.
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés - Az újabb vizsgálati eredmények kezdenek rávilágítani a mikrobiom szerepére a sclerosis multiplex patogenezisében. Azt is feltételezik, hogy a neuropatológiai változások összefüggésben állhatnak az antimikrobiális peptidek (AMP), köztük a defensinek rendellenes expressziójával és szabályozó funkciójával. Vizsgáltuk a DEFB1 gén egynukleotidos polimorfizmusának és a DEFB4 gén kópiaszám-polimorfizmusának a jelentőségét sclerosis multiplexben. Módszerek - A DEFB1-polimorfizmusokat - c.-20G > A (rs11362), DEFB1 c.-44C > G (rs1800972), DEFB1 c.—52G>A (rs1799946) - és a DEFB4-gén kópiaszámát vizsgáltuk 250, sclerosis multiplexben szenvedő beteg esetében. Kontrollcsoportonként 232, életkor és nem szerint illesztett egészséges véradó szolgált. ELISA-val határoztuk meg a humán b-defensin 2 peptid (hBD2) előfordulását a kontrollok és a betegek plazmájában. Eredmények - A DEFB1 c.-44C>G GG protektív genotípusa ritkábban fordult elő a betegek, mint a kontrollok csoportjában. A DEFB4-gén kisebb (<4) kópiaszámának a nagyobb frekvenciáját figyeltük meg a betegek, mint a kontrollok esetében (43% vs. 28%). A keringő hBD2 szintjének mediánja a betegek esetében 150,6±12,71 pg/ml, a kontrollcsoportban 262,1±23,82 pg/ml volt (p<0,0001). Az eredményeink szerint a b-defensinek szerepet játszanak a sclerosis multiplex kialakulásában.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás