Lege Artis Medicinae

Az ajak- és szájpadhasadékos gyermekek gondozása a háziorvosi gyakorlatban

HIRSCHBERG Jenő

2004. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2004;14(10)

A társszakmák haladása

Az ajak- és a szájpadhasadék (összefoglaló nevén: archasadék) a gyakori és torzító rendellenességek közé tartozik. Sikeres megoldásának alapfeltétele a kezelés korai elkezdése és egy olyan tapasztalt munkacsoport, amelyben a terápia során érdekelt minden szakma - sebészet, fül-orr-gégészet, orthodontia, logopédia - képviselői közreműködnek; a szülők és a háziorvos együttműködése is nélkülözhetetlen. A szerző 45 év alatt munkatársaival mintegy 3500 archasadékos betegen több mint 6000 műtétet végzett, és évi 60-70, hasadék nélküli szájpad-elégtelenségben szenvedő gyermeket gondozott. Tapasztalatai és nemzetközi irodalmi ismeretei alapján dolgozatában összefoglalja az archasadékok etiológiáját, kialakulásának mechanizmusát, ismerteti a fellépő tüneteket és a funkcionális következményeket, valamint mindezek sebészi és konzervatív megoldásának általa ajánlott módozatait. Magyarországon jelenleg 500 élveszülésre jut egy archasadékos csecsemő. Biztos megelőzés nincs, a hasadékképződés ismételten fellépő, 5-6%-os kockázata folsav adagolásával felére csökkenthető. Az ajakplasztika általánosan elfogadott időpontja a csecsemő három hónapos kora. A szájpadműtét egy vagy két szakaszban végezhető, de a lágy szájpadot a beszéd kialakulása előtt mindenképpen zárni kell. A logopédiai kezelést akkor célszerű elkezdeni, ha a beszédzavar már nyilvánvaló, és a gyermek a logopédussal együttműködik. Ha a beszédterápia nem eredményes, ötéves korban garatszűkítő műtét ajánlott. A fogszabályozás a vegyes fogazat korában indul, nagyobb orrkorrekcióra csak a pubertás után kerülhet sor. Pusztán a hasadék miatt a gyermek nem aspirál; a szoptatás nagyon előnyös és legtöbbször keresztülvihető. Az archasadékosoknál gyakori fülpanasz és hallászavar miatt rendszeres halláskontroll indokolt. A várható kimenetelről, a prognózisról, az ellátás menetéről a szülőket írásos útmutatóval célszerű ellátni, amelyből a háziorvos is kellően tájékozódhat.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Whipple-kór sikeres kezelése Nyirokcsomó-megnagyobbodás miatt vizsgált beteg kórlefolyása

SOMOGYI Ágota, SZABÓ Tamás, KISHÁZI Péter, KISS Erika, ARATÓ Gabriella, PÁL Katalin, MADÁCSY László

BEVEZETÉS - Az intestinalis lipodystrophia vagy Whipple-kór ritka, krónikus, szisztémás bakteriális infekció következménye. Általában a 40 év feletti kaukázusi népcsoporthoz tartozó férfiak betegsége. Leggyakrabban a bélrendszert betegíti meg, hasi fájdalommal, hasmenéssel, felszívódási zavarral és fogyással jár, ezek következményeként hiányállapotok alakulnak ki. A változatos klinikai képet hőemelkedés, láz, vándorló ízületi gyulladás, fájdalom, nyirokcsomó-megnagyobbodás, a bőr hiperpigmentációja, a savós hártyák gyulladása, perifériás és központi idegrendszeri elváltozások jellemezhetik. A betegség sokszínűsége a diagnózis felállítását évekkel, évtizedekkel késleltetheti. ESETISMERTETÉS - A szerzők 51 éves férfi betegük esetét ismertetik, aki fogyás, a subileus klinikai tünetei miatt került kórházba. A vizsgálati leletek alapján ennek hátterében lymphomabetegséget gyanítottak. Az exploratív laparotomia során nyert nyirokcsomó- biopsziás minta szövettani és elektronmikroszkópos vizsgálata Whipple-kórt igazolt, amelyet a mély duodenumbiopszia kórszövettani vizsgálata is alátámasztott. Hat hónapos sulfamethoxazol- és trimetoprimkezeléssel a szerzők komplett klinikai és molekuláris biológiai remissziót értek el. KÖVETKEZTETÉS - A Whipple-kórra jellemzőnek mondott intestinalis tünetek nem specifikusak. Crohn-betegség, coeliakia, amyloidosis, macroglobulinaemia, histoplasmosis, az AIDS-betegek nem tuberculoticus mycobacteriumfertőzése, valamint a gyomor-bél rendszert, illetve a hasi nyirokrégiót érintő lymphomabetegség hasonló klinikai képet okoz. A kezelés nélkül halálhoz vezető fertőzés, egy évig tartó sulfamethoxazol- és trimetoprimterápiára általában komplett klinikai remisszióba kerül, a beteg gyógyul.

Lege Artis Medicinae

Életesemények vizsgálata Magyarországon

NAGY Judit

BEVEZETÉS - A szociális sebezhetőség modelljében az életesemények-koncepció a szociális térben jelentkező, mentális betegségekre hajlamosító erők, életesemények mérőszáma, amelyeknek stresszértéke összeadódik. A Paykel által kidolgozott életesemények-skála a nemzetközi gyakorlatban használt kérdőív. A vizsgálat célja az életesemények-skála magyarországi adaptálása és bevezetése a hazai gyakorlatba, eredményeink nemzetközi összehasonlítása, az egészséges és a betegpopuláció összevetése, valamint elemzése a szociális adatok szerint is. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Egészségesek és különböző betegpopulációk töltötték ki a tesztet. Az adott életeseményeket a résztvevők 0-7 pont között értékelték az életesemény stresszt okozó mértéke szerint, majd azt jelölték meg, hogy megtörtént-e velük, ez után egy szociális adatokra vonatkozó kérdőív következett. Faktoranalízissel kérdéscsoportokat különítettünk el: veszteségek, változások, kudarcok, nehézségek örömteli események. EREDMÉNYEK - Nemzetközi összehasonlításban csak két kérdésnél találtunk különbséget: munkanélkülivé válás és házastársi hűtlenség vagy válás. A fiatalok a veszteségeket pontozták magasabbra, míg az idősebbek a változásokat. Az öngyilkossági kísérletet a magukat vallásosnak vallók magasabbra pontozták. A betegek átlagpontszámai magasabbak voltak, mint az egészségeseké. A megtörtént életesemények száma a depresszió-öngyilkossági kísérlet csoportban volt a legmagasabb. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink a mindennapi gyógyítómunkában hasznosíthatók, valamint a suicidium prevenciója területén lehetnek kiemelkedően fontosak.

Lege Artis Medicinae

Az endoszkópos sphincterotomia hosszú távú eredményei - Az Oddi-sphincter átmetszésének hatása és következményei

DÖBRÖNTE Zoltán

A Vater-papillán endoszkópos úton végzett sphincterotomiát (EST) követően a duodenobiliaris nyomáskülönbség kiiktatásával felgyorsul az epesavak enterohepaticus körforgása, csökken az epe lithogen indexe és a koleszterinkő-képződési hajlam; egyúttal megváltozik a hólyagepe-ürülés dinamikája: csökken a raktározási idő, és az ennek következtében megnőtt ejekciós frakció fokozza az epehólyag ürülését. Az EST-t követően a duodenobiliaris reflux következtében a baktériumok ascendálnak az epeutakban, és ez közvetve növeli a pigmentkő-képződési hajlamot. Ha az epepangást idejében megszüntetjük, az EST következményeként nem kell számolni klinikailag releváns krónikus gyulladásos kórszövettani elváltozások kialakulásával, továbbá a carcinomakockázat fokozódásával sem. Késői szövődményként - az esetek mintegy 12%- ában - papillarestenosis, recidív kőképződés, továbbá bent hagyott köves epehólyag esetén cholecystitis vagy biliaris kólika fordulhat elő. A pigmentkőképződés legfontosabb kockázati tényezői a juxtapapillaris duodenumdiverticulum és a perzisztáló epeúttágulat. Papillarestenosissal papillastenosis miatt végzett EST után egy éven belül kell számolni. Megtartott köves epehólyag esetén a cholecysta funkcióképessége, a cysticus vezeték átjárhatósága fontos tényező a késői epehólyagszövődmények előrejelzésében, ahogy azt a szerző saját vizsgálatával is bizonyította. Kisebb epehólyagkövek ennek függvényében spontán is kiürülhetnek, ezért EST után a cholecystectomia indikációja - különösen idősebb korban - egyéni mérlegelést igényel. Az EST - a bevezetése óta eltelt 30 év tapasztalatai alapján - hosszú távon is biztonságosnak bizonyult, így fiatal korban is elsőként választandó terápiás megoldás a papillastenosis és a choledocholithiasis kezelésében. A késői szövődmények a fokozott kockázatú betegek programozott utánkövetésével endoszkópos úton időben és viszonylag egyszerűen kezelhetők.

Lege Artis Medicinae

Az atópiás dermatitis új terápiás lehetősége A pimecrolimuskezelés hazai költséghatékonysági elemzése

KÓSA József, HUNYADI János, SZALAI Zsuzsanna, KÖRMENDY Miklós, KALÓ Zoltán

BEVEZETÉS - Tanulmányunk célja az atópiás dermatitis gyógyításában alkalmazható új terápiás lehetőség, a pimecrolimus hatóanyagú (1%- os) krémmel végzett kezelés magyarországi költségeinek és költséghatékonyságának vizsgálata 2-18 éves betegek körében. MÓDSZER - A költséghatékonysági elemzésben az Erasmus Egyetem (Rotterdam, Hollandia) által atópiás dermatitisre kifejlesztett Markov-modell magyar adaptációját végeztük. A modell klinikai alapját egy multicentrikus, kettős vak, randomizált, placebokontrollált klinikai vizsgálat eredményei képezték. A vizsgálatban a betegek 2:1 arányban pimecrolimus alapú terápiában (pimecrolimus, emolliensek és szükség esetén szteroidtartalmú kenőcsök), illetve hagyományos kezelésben (placebokrém, emolliensek, szteroidtartalmú kenőcsök) részesültek. A vizsgálatba 2-18 év közötti gyermekeket vontak be. A magyar költségadatokat úgy számoltuk, hogy a betegség súlyosságát leíró IGA-stádiumokhoz hozzákapcsoltuk az egészségügyi szolgáltatások felhasználásának átlagos mennyiségét. Ezen erőforrás- felhasználási adatokat a gyógyszerek és egyéb naturáliák Egészségügyi Közlönyben publikált egységköltségével szoroztuk be. EREDMÉNYEK - A pimecrolimuskezelés költsége a hagyományos terápiával szemben 143 897 forinttal bizonyult többnek. Ez a többletráfordítás a vizsgálat hat hónapja alatt 0,05 életminőséggel korrigált életévnyereséget (QALY) eredményezett, ennek alapján a költséghatékonysági ráta 2 863 913 forint/QALY-nak bizonyult. KÖVETKEZTETÉS - A modell alapján a pimecrolimuskezelés költséghatékonysági rátája jóval kedvezőbb, mint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által kiemelten támogatott számos egészségügyi eljárásé.

Lege Artis Medicinae

Transbronchialis tűaspiráció a sarcoidosis diagnosztikájában

ZSIRAY Miklós, BADÁR Éva, UDUD Katalin, FÜLÖP Andrea, SZABÓ Zsuzsanna, MATESZ István, MARKÓCZY Zsolt

BEVEZETÉS - Sarcoidosisban a szövettani kép épp oly kevéssé specifikus, mint a kórforma citológiai jellegzetességei, mégis - a klinikum és a röntgenkép alapján, valamint néhány kórkép kizárása után - a morfológiai diagnosztika mindkét formáját pontosnak tartják. BETEGEK, MÓDSZER ÉS EREDMÉNYEK - A hilusi nyirokcsomó-megnagyobbodás a sarcoidosisos esetek 80%-ában jelen van. A szerzők 33, I. és II. stádiumú betegüknél végeztek helyszíni citológiai gyorsfestéssel kombinált bronchofiberoszkópos carinapunkciót. A vizsgálat szenzitivitását 76%-osnak találták. KÖVETKEZTETÉS - A vizsgálatot végző orvos a helyszíni citológiai lelet eredményéről már a bronchoszkópia végzése közben értesül, ezért bronchus- vagy transbronchialis tüdőbiopsziát ezekben a sarcoidosisstádiumokban csak a kérdéses esetekben, azaz a betegek alig egynegyedénél kell végezni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

APN szerepe a hypertoniás beteg gondozásában a háziorvosi körzetben

VÖRÖS Tünde, PAKAI Annamária, SZEBENI-KOVÁCS Gyula, SZABÓNÉ Bálint Ágnes, OLÁH András

Nemzetközi szinten az APN ápoló szerepe a magas vérnyomás kezelésében sokat bővült. Az ápolók bevonása a vérnyomás kezelésébe, a szakszerű vérnyomásmérés elsajátításával és a betegoktatással kezdődött és a leghatékonyabb stratégiává vált a vérnyomáscsökkentés terén. Az egyetemi végzettségű APN ápolók feladatai közé tartozik a felmérés, nyomon követés, diagnosztika, gyógyszeres kezelés, egészségnevelés, betegeducatio, ellátás koordinálása, teljesítményellenőrzés és a minőség javítása. Hazánkban a hypertoniások ellátását és gondozását az alapellátásban háziorvosok végzik. A napi szinten ellátandó betegek száma miatt az egy főre jutó ellátási idő folyamatosan csökken. A magas számú akut betegek ellátása miatt kevesebb idő jut a krónikus betegek gondozására. Hazánkban 2017 őszén indult az egyetemi végzettséget adó APN képzés. Az első egyetemi végzettségű APN közösségi szakápolók 2019 februárjában kerültek ki a rendszerbe. Képzettségüknek megfelelően alkalmasak háziorvosi praxisokban, praxis közösségekben a kompetencia szintjüknek megfelelően krónikus betegek gondozására és nyomon követésére.

Lege Artis Medicinae

Depresszió, szorongás és öngyilkos magatartás. Felismerés és ellátás

RIHMER Zoltán, BLAZSEK Péter, HARGITTAY Csenge, KALABAY László, TORZSA Péter

A depressziós és szorongásos betegségek gyakoriságuk és visszatérő jellegük miatt komoly problémát jelentenek mind a pszichiátriai, mind a háziorvosi praxisban. Gyakori komplikációikkal együtt (öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, másodlagos alkoholizmus/drogbetegség, fokozott car-diovascularis és cerebrovascularis morbiditás és mortalitás, munkahely elvesztése, szociális izoláció stb.) jelentős egyéni, családi és össztársadalmi terhet jelentenek. Közle­ményünkben áttekintjük a depressziós és szorongásos betegségekben esetlegesen észlelhető, klinikailag feltárható ön-gyilkossági rizikó- és protektív faktorokat, valamint a suicidalis betegek felismerésének és ellátásának főbb szempontjait. A rendelkezésre álló gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiák segítségével a depressziós és szorongásos betegségek döntő többsége sikeresen kezelhető és a velük kapcsolatos öngyilkos magatartás az esetek döntő többségében megelőzhető. Ebben - és elsősorban az öngyilkossági rizikó felismerésében - a pszichiátereken kívül jelentős szerep jut a háziorvosoknak is.

Hypertonia és Nephrologia

A hypertonia felismerésének, megfelelő kezelésének és az adherencia fenntartásának fontossága

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A hypertonia a halálozás és a rokkantsággal járó életévek ve - zető oka. Az Egyesült Államokban több szív- és érrendszeri halálesetért tehető fe - lelőssé, mint bármely más befolyásolható rizikófaktor, és a dohányzás után a második helyen áll a bármilyen okból bekövetkező halálozás megelőzhető okainak listáján. A helyzet hazánkban sem különbözik. Magyarországon hozzávetőlegesen 3,5 millió hypertoniás személy él, és ez az igen magas prevalencia jelentősen hozzájárul a hazai rossz szív- és érrendszeri mortalitási és morbiditási mutatókhoz. A hypertonia felismerése, a gyógyszeres kezelés beállítása és a betegek gondozása elsősorban alapellátási feladatkör. Amellett, hogy ez nagy felelősséget ruház a családorvosokra, ugyanakkor hálás feladat is, miután életmódváltással és a rendelkezésre álló gyógyszerekkel a hypertonia az esetek jelentős részében kiválóan kezelhető, így a szövődmények, elsősorban a stroke prevalenciája minimalizálható a praxisokban. Összefoglaló közleményünkben a hypertonia világszerte és hazánkban tapasztalható magas prevalenciájára, a szűrés pontos kivitelezésére, a megfelelő kezelésben rejlő rizikócsökkentési potenciálra és a hosszú távú adherencia fenntartásának fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.

LAM Extra Háziorvosoknak

Savcsökkentő gyógyszerek használata a háziorvosi gyakorlatban

HAJNAL Ferenc

Az áttekintésben három savcsökkentő gyógyszercsoport (antacidák, H2-receptor-antagonisták, protonpumpagátlók) előnyeit és hátrányait foglalom össze a terápiás döntések könnyebb meghozatala céljából gyakorló (házi)orvosok számára. Taglalom a savcsökkentés lehetőségeit és mechanizmusait a termelt sav közömbösítése útján szisztémás és nem szisztémás antacidokkal, valamint a savtermelés csökkentésével H2-receptor- antagonisták (H2RA) és protonpumpa-inhibitorok (PPI) által. Megállapítom, hogy a PPI-k a legerősebb savcsökkentő készítmények, használatuk nélkülözhetetlen gastrooesophagealis refluxbetegség, Helicobacter pylori-fekély eradikációja és Zollinger-Ellison-szindróma eseteiben, valamint elsősorban ajánlott nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) okozta gastropathia és funkcionális dyspepsia, epigastrialis fájdalom szindróma során. Az antacidák vagy a H2RA-k viszont a PPI-knél gyorsabban szüntetik meg a panaszokat az utóbbi szindrómában és heveny gyomorégés esetén. Az elemzésben részletesen ismertetem a három gyógyszercsoport alkalmazásának ellenjavallatait és mellékhatásait. Eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a savcsökkentő hatóanyagok farmakológiai tulajdonságainak ismerete segíthet a megfelelő, személyre szabott terápia kialakításában. Az ismeretek felfrissítése, illetve bővítése a betegek hasznára válhat a háziorvos mindennapi gyakorlatában.

Lege Artis Medicinae

A depresszió és öngyilkossági veszély szűrése a háziorvosi és általános orvosi gyakorlatban

RIHMER Zoltán, SZILI Ilona, KALABAY László, TORZSA Péter

Az orvosi értelemben vett, és kezelést igénylő major depresszió prevalenciája a háziorvosi gyakorlatban mind nemzetközi, mind hazai vizsgálatok szerint is 6-10%. Mivel a nem kezelt depressziók jelentik az öngyilkosság legfontosabb rizikófaktorát, a depressziók (és különösen az öngyilkosságra hajlamos depressziók) korai felismerése és hatékony kezelése a megelőzés szempontjából rendkívül fontos. Nemzetközi és hazai vizsgálatok szerint a major depresszióknak az alapellátásban történt felismerése lényegesen hozzájárul az öngyilkossági halálozás csökkenéséhez. Közleményünk­ben a depresszió és az akut, illetve rövid távon megjelenő suicid veszély felismerését célzó két rövid kérdőívet, illetve ezeknek a háziorvosi/általános orvosi gyakorlatban való alkalmazását ismertetjük és felhívjuk a figyelmet egy szisztematikus, kormányzati szinten is támogatott országos suicid megelőző program szükségességére.