Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Az emberi kommunikáció és társas viselkedés egyik alapja az arcfelismerés. Számos korábbi vizsgálat során próbálták felfedni, hogy mely kérgi struktúrák játszanak szerepet az emberi testrészek felismerésében, a nemek, illetve népcsoportok közötti különbségek elkülönítésében. A transcranialis egyenáram-ingerlés (tDCS) fájdalommentes, noninvazív eljárás, amelynek segítségével reverzíbilis módon vizsgálhatjuk a különböző corticalis régiók szerepét az emberi agyban. A katodális ingerlés a neuronok membránjának hiperpolarizációja révén csökkenti az agykérgi terület excitabilitását, míg az anodális ingerlés a membrán hipopolarizációja révén növeli azt. Vizsgálatunkban katodális transcranialis egyenáram-ingerlés segítségével kimutattuk a lateralis temporoparietalis régió szerepét a nemek elkülönítésében arcadaptációs feladat során. Ezzel szemben a primer vizuális kéreg nem játszott szerepet az adaptációs folyamatban. Eredményeink szerint az emberi arcok adaptációja során kialakuló utóhatások elsősorban magasabb szintű, temporoparietalis feldolgozó lépések működésétől függenek.

Õsi megfigyelés, hogy az alma nem esik messze a fájától, azaz, bizonyos jellegzetes külső vonások, illetve belső tulajdonságok olykor hosszú generációkon keresztül továbböröklődnek egy-egy családon belül. Ezek a hasonlóságok esetenként olyan szembetűnőek, hogy a szülők, még ha akarnák, sem tagadhatnák le csemetéiket.

Bod Péter, a bizottság mellett dolgozó, a társadalombiztosítás reformjával foglalkozó szakértői csoport koordinátora. A Parlament szakbizottságának üléseit rendszeresen látogató Tudósítónak feltűnt, következésképpen a tudósításait olvasónak is feltűnhetett az egyre többet és egyre markánsabban véleményt nyilvánító szakértő, Bod Péter. Eleinte a LAM szerkesztőségében dolgozó orvosok között, majd szélesebb körben való tudakozódással sem tudtam kideríteni, hogy ki ő. Nyilvánvalóvá lett, hogy nem az egészségügyben dolgozik és nem is pártpolitikus. Ki hát ő, aki jó retorikával előadott, hatásos érveivel egyre többször állítja véleménye mellé a szavazataikkal döntő képviselőket, vagyis egyre nagyobb befolyással van a készülő társadalombiztosítási törvényekre.

Fáklya Csaba, SZDSZ; Budapesten születtem, hat gyermekes család legidősebb fiaként. Véletlen, de tény, hogy mint annyi mai politikus, én is a Toldi Gimnáziumban érettségiztem. Sok megbetegedés volt a családban, édes apám súlyos tüdőbeteg volt, majd rákban halt meg. Lehetséges, hogy emiatt vonzódtam az orvosi pályához.