Lege Artis Medicinae

Antipszichotikumok Rövid történeti áttekintés

BITTER István

2004. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(02 klsz)

Az első gyógyszer, amelyet mint antipszichotikumot alkalmaztak, a klórpromazin volt 1952- ben. A szkizofrénia és az akut mánia kezelésében hatékony szerek a klórpromazin bevezetése után a major trankvilláns, majd a neuroleptikum, típusos neuroleptikum, végül az első generációs antipszichotikum nevet kapták. A clozapin felfedezése új korszakot nyitott a pszichiátriai terápiában, majd ezt követte az egyre kevesebb neurológiai mellékhatású antipszichotikumok sora. Ezek az atípusos neuroleptikumok vagy második generációs antipszichotikumok. A szerző röviden ismerteti a pszichiátriai gyógyszerek elnevezéseinek változása által fémjelzett utat, amely oda vezetett, hogy a szakmai ajánlásokban ma a szkizofrénia kezelésben világszerte, így hazánkban is elsőként választható, illetve választandó szerekként szerepelnek a második generációs antipszichotikumok.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A tartós hatású risperidoninjekció klinikai profilja, hatékonysága és biztonságossága

BÁNKI M. Csaba

A szkizofrénia súlyos, krónikus betegség, világszerte a lakosság közel 1%-át érinti. Kezelésének gerincét az antipszichotikus gyógyszerek, napjainkban a második generációs, „atípusos” szerek képezik. A hosszan tartó farmakoterápia egyik kulcskérdése a betegek terápiás együttműködése, amelyet tartós hatású parenteralis készítményekkel nagymértékben javítani lehet. A tartós hatású risperidoninjekció kéthetente adagolva stabil, megbízható terápiás eredményeket nyújt. A csekély plazmaszint-ingadozás és az alacsonyabb csúcskoncentrációk miatt a szer a per os kezelésnél is kevesebb mellékhatást okoz, igen jól tolerálható és speciális technológiájának köszönhetően nem okoz jelentős lokális fájdalmat. Kontrollált vizsgálatok szerint hatékonysága hosszú távon sem csökken, a más antipszichotikumról átállított betegek a szert kedvezően fogadják, és rendszerint még stabil kiindulási állapot esetén is további javulást mutatnak. A szer alkalmazása biztonságos, a kórházi újrafelvételek megritkulása révén pedig már középtávon is költséghatékonynak ígérkezik.

Lege Artis Medicinae

Szkizofrén betegek terápiás együttműködésének problémái Okok, következmények, megoldási lehetőségek

BARTKÓ György

A szkizofrén betegek akár 80%-ánál - hosszú távú gyógyszeres kezelésük egy adott pontján - együttműködési zavarok léphetnek fel. A betegek terápiás együttműködése leggyakrabban részlegesnek mondható, vagyis a gyógyszerszedési utasításokat csak részben tartják be. A részleges compliance korai figyelmeztető jeleit az orvos az alkalmazott szerre adott rossz terápiás válasznak tulajdoníthatja, s ez a kezelés során egy másik, per os antipszichotikumra történő váltáshoz vezethet. Jelen tanulmány a részleges terápiás együttműködés kialakulásához hozzájáruló tényezőket tárgyalja: csökkent betegségbelátás, a gyógyszereléssel kapcsolatos negatív attitűd vagy szubjektív válasz, kognitív funkciózavar, kezeléssel kapcsolatos mellékhatások, pszichoaktív szer abúzusa, bonyolult gyógyszerszedési előírások. A részleges terápiás együttműködés a relapsusok és az emiatt történő kórházi újrafelvételek leggyakoribb okai között szerepel. A mellékhatás- incidencia (extrapyramidalis tünetek) atípusos antipszichotikumok szedése mellett észlelt csökkenése kedvező lehetőséget teremt a compliance javítására a szkizofrénia fenntartó kezelésében. A tartós hatású injekciós antipszichotikum alkalmazása bizonyítékul szolgál arra, hogy a beteg a szükséges gyógyszerelést megkapta. Az orvos számára elkülöníthetővé válik az eddig rejtve maradt hiányos terápiás együttműködés és a szerre adott kedvezőtlen terápiás válasz. A részleges terápiás együttműködést javító stratégiák között szerepel a tartós hatású, parenteralis bevitelű, atípusos antipszichotikum alkalmazása pszichoedukációval és kognitív-viselkedési intervenciókkal kombinációban.

Lege Artis Medicinae

Sikeres kezelés tartós hatású risperidoninjekcióval

TÉNYI Tamás

BEVEZETÉS - Az elmúlt 15 évben a klinikai gyakorlatban egyre inkább előtérbe kerültek a hatékonyabb atípusos antipszichotikumok a szkizofrénia kezelésében. Ezek az új készítmények biztonságosabbak, és kevesebb mellékhatást okoznak mint elődeik. Igazolt, hogy a szkizofrénia kezelésében a hosszú távú, fenntartó kezelés előnyösebb, mint az intermittáló. ESETISMERTETÉS - A szerző egy középkorú, szellemi foglalkozású szkizofrén férfi beteg esetét ismerteti, aki az elmúlt tíz évben háromszor került kórházba pszichotikus tünetek miatt. Beállított gyógyszeres kezelését az első alkalommal tünetmentessége miatt, a második alkalommal a súlyos mellékhatások miatt hagyta abba, majd megszakadt a kapcsolata orvosával. A betegség fellángolása miatt ismételten kórházba kerülő betegnél az akut tünetek kezelését követően, fenntartó terápiára a tartós hatású injekciós risperidont alkalmazták sikerrel. A rendszeres gyógyszerelés mellett a beteg két éve tünetmentes és eredeti munkakörében dolgozik. KÖVETKEZTETÉS - A folyamatos, tartós hatású, injekciós terápia hatékonynak bizonyult a relapsus prevenciójában, alkalmazása mellett javult a beteg együttműködési készsége, kisebb adagokkal is biztosítani lehetett az egyensúlyi állapot kialakulását.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Lege Artis Medicinae

Kommunikáció pszichésen traumatizáló terápiás helyzetekben. A VitalTalk „COVID-19 communications skills” példatárának magyar fordítása

TIRINGER István

Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásai alapján egyértelművé vált, hogy nem csak extrémen megterhelő vagy fenyegető helyzetek – külső katasztrófák – válthatnak ki poszttraumás stressz zavart, hanem az életet veszélyeztető betegségek és olyan terápiás helyzetek is, amelyekben a betegek közvetlen életveszélyt élnek át. Az ilyen helyzeteket követően poszttraumás stressz tünetek a betegek többségénél megfigyelhetők, de hosszú távon poszttraumás stressz zavar (PTSD – Post Trau­matic Stress Disorder) csak egy jelentős kisebbségnél alakul ki (Greene és munkatársai szisztematikus áttekintése alapján az alapellátás betegei között a pontprevalencia 2–39%) (1). A PTSD ki­alakulása számos kockázati és protektív tényezőtől függ. Ezek közül az alábbiakban az orvosi kommunikáció jelentőségéről adunk rövid összefoglalót, majd közreadjuk annak a kommunikációs példatárnak a fordítását, amelyet az orvosi kommunikációs készségek tréningjével és kutatásával foglalkozó VitalTalk szervezet adott közre (1. melléklet). A példatár jelenleg (2020. április 28-án) 22 nyelven érhető el a szervezet honlapjáról és az most már a saját fordításunkat is tartalmazza (https://www.vitaltalk.org/guides/covid-19-communication-skills/).

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Hypertonia és Nephrologia

Az ACE-2–Ang-(1–7)–Mas-tengely mint a vérnyomáscsökkentés új lehetősége

KÉKES Ede

Az ACE-2–Ang-(1–7)–Mas-tengely szervezetünkben az ACE/ Ang-II–AT1R-tengelyt ellensúlyozza annak érdekében, hogy a normális homeosztázis fennmaradjon. A Covid-19-pandémia során ez a védekezőrendszer újra előtérbe került, és tisztázódnak a cardiovascularis-metabolikus rendszerre gyakorolt kedvező hatásai, amelyek között az antihipertenzív hatás is jelentős. Rövid összefoglalónkban ezen kutatások lényeges szempontjait elemezzük.