Lege Artis Medicinae

A trimetazidinterápia lehetőségei diabeteses koszorúérbetegeken

NAGY András

2006. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2007;17(02 klsz)

Diabeteses szívben az érfali merevség miatt korlátozott a hemodinamikai szerek hatékonysága. A metabolikusan ható szerek - mint a trimetazidin - átkapcsolják az energiatermelést a diabetesre jellemző zsírsav-oxidációból a hatékonyabb glükolízisbe. Az energiatermelés javulásával a kontraktilitás fokozódik. Három vizsgálatot végeztek diabeteses ischaemiás szívbetegeken trimetazidinnel. Ezekben a trimetazidin javította a diabeteses betegek balkamra-funkcióját, anélkül, hogy a frekvencia vagy a vérnyomás változott volna. A glykaemiás kontroll markerei szintén javultak. A trimetazidin a keringő endotelin-1 szintjét is csökkentette. A trimetazidin biztonságosan és hatékonyan alkalmazható diabetes mellitus és komorbid ischaemiás szívbetegség esetén a myocardiumfunkció és a glykaemiás kontroll javítására.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Metabolikus terápia és balkamra-diszfunkció

MÁRK László

A koszorúér-betegség gyógyszeres kezelése korábban a hemodinamikai szerekre - a nitrát, béta-receptor-blokkoló és kalciumcsatorna-gátló alkalmazására - korlátozódott. A trimetazidin a szívizomsejtek energiatermelését a szabad zsírsavak oxidációjáról a glükózoxidáció felé tolja, ezzel hatékonyabb oxigénfelhasználást tesz lehetővé. Alkalmazása új megközelítési módot jelent a szívizomzat működésének javításában: metabolikus kezelést. A közlemény a legutóbbi évek tanulmányai alapján bemutatja a trimetazidin kedvező hatásait súlyos és kevésbé súlyos balkamra-diszfunkció esetén. A bal kamra működését jellemző paraméterek mellett szó esik a tüneti javulásról is, továbbá a trimetazidin kedvező hatásáról coronariaangioplastica után és időskorban. A kezelés biztonságos, kedvező hatáserőssége hoszszú távú alkalmazás során sem csökken.

Lege Artis Medicinae

Az If-csatorna gátlásától a stabil anginás beteg kezeléséig Az ivabradin

KOLOZSVÁRI Rudolf, ÉDES István

Az ivabradin a sinuscsomó If-csatornájára szelektíven ható szer. Elektrofiziológiai vizsgálatok során a placebóhoz képest szignifikánsan csökkentette a szívfrekvenciát, viszont nem befolyásolta a frekvenciára korrigált QT-időt (QTc), valamint a pitvari izomzat, az AV-csomó, a His- Purkinje-rendszer és a kamraizomzat vezetési képességét, illetve refrakteritását. Atenolollal való összehasonlítás során - noninferiority tanulmányban - az ivabradin kisebb frekvenciacsökkentés mellett azonos hatékonyságot mutatott: növelte a terhelhetőséget és mérsékelte az anginák számát. Hasonló eredményt kaptak az amlodipinnel végzett összehasonlítás kapcsán is (az ivabradin az amlodipinnel egyenértékűnek mutatkozott). Leghosszabban, 12 hónapig vizsgálták az ivabradin hatékonyságát és biztonságosságát. Az eredmények szerint a tanulmány teljes ideje alatt szignifikánsan csökkent az anginás epizódok száma és a szívfrekvencia. A folyamatban lévő BEAUTIFUL tanulmány az ivabradin effektivitását vizsgálja szívelégtelenségben. Az ivabradin egyetlen lényeges mellékhatása a szikralátás, ez ritkán vezet a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztéséhez. Egyéb mellékhatások - súlyos, panaszokat és tüneteket is okozó bradycardia, vezetési zavarok - nem igazolódtak. Jelenleg az ivabradin a stabil angina pectoris alternatív kezelésében alkalmazható.

Lege Artis Medicinae

Egyedi előnyök indapamidkezelés során

NAGY Viktor

A vérnyomáscsökkentésnek a nagy cardiovascularis betegségek kockázatára kifejtett haszna egyértelműen tisztázott. A thiazidok a vérnyomáscsökkentő kezelés első vonalbeli szerei. Az indapamid thiazidszerű és vasodilatator hatásokkal egyaránt rendelkezik. A randomizált, kontrollált tanulmányok igazolták, hogy a 1,5 mg tartalmú, lassú felszívódású indapamid hatékonyan csökkenti a vérnyomást és a különféle cardiovascularis események (balkamra-hypertrophia, szekunder stroke, nephropathia progressziója stb.) kockázatát. A csökkentett dózis következtében a szer még jobban tolerálható. A lassú felszívódású indapamid ezért ideális választás a vérnyomáscsökkentő monoterápia megkezdéséhez, illetve alapja a vérnyomáscsökkentő kombinációknak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Hyperkalaemia IV. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A hat részből álló összefoglaló bemutatja a hyperkalaemia epidemiológiáját, diagnózisát, patogenezisét és kezelését. A szívelégtelenségben (SZE) szenvedő, csökkent ejekciós frakciójú (HFrEF) betegek kezelésénél RAASg-, szakubitril/valzartán, valamint a MRA-kezelés jelentősen javította az életkilátásokat, csökkentette a mortalitást. Ugyanakkor ezeknek a szereknek az alkalmazása a gyógyszer bevezetésekor csökkentheti a vesefunkciót (eGFR) – ami egy tisztán hemodinamikai hatás, és az intraglomerularis nyomás csökkenésére vezethető vissza, míg hosszú távon ez a kezelés mérsékli a vesefunkció-romlás ütemét – és emeli a szérumkálium...

Ideggyógyászati Szemle

Diabetes, dementia, depresszió, distressz

SZATMÁRI Szabolcs, ORBÁN-KIS Károly, MIHÁLY István, LÁZÁR Alpár Sándor

A cukorbetegséggel élők száma folyamatosan nő, így a velük kapcsolatba kerülő neurológus vagy más szakemberek is egyre gyakrabban szembesülhetnek ezen betegek neuropszichiátriai zavaraival. Az utóbbi időben és jelenleg is számos kutatás foglalkozik nemcsak a cukorbetegség és az idegrendszer kölcsönhatásaival, az agy finomszerkezeti és funkcionális elváltozásaival, hanem az antidiabetikus kezelések kognitív vonatkozásaival is. A diabetes mellitus mindkét típusában megjelenhetnek a kognitív hanyatlás és a depresszió tünetei, és álmatlanság, szorongás, distressz szintén előfordulhatnak. Mindezek a diabetesszel és egymással kétirányú kapcsolatok révén további egészség- és életminőség-romlást eredményezhetnek, ezért is fontos, hogy minden résztvevő, aki a betegek ellátásában szerepet kap, időben tudomást szerezzen a fennálló zavarokról. A magasabb kockázat megállapítása és a szűrővizsgálatok szintén javíthatnák a diabetes prognózisát és a szövődmények megelőzését.

Hypertonia és Nephrologia

A nebivololhatás mélyebb elemzése

KÉKES Ede

A szerző bemutatja szervezetünk egyik legnagyobb vasodilatatorának, a nitrogén-monoxidnak a keletkezését az endotheliumban, valamint az endothel-diszfunkció kialakulását az adrenerg stimulusokra. Részletesen illusztrálja a szelektív β-1-blokkoló és β-3-adrenerg-agonista hatású nebivolol kedvező hatásait elsősorban az érrendszerre. A nebivolol rendelkezik receptorfüggetlen hatásokkal is. Komplex hatása által vasodilatatiót okoz és gátolja szöveti szinten az oxidatív stresszt, sőt képes a már termelődött szabad oxigéngyökök közömbösítésére, egészében pedig javul az endothelfunkció. Felsorolja a klinikai hatásokat és bemutatja a gyógyszer kevésbé ismert kedvező tulajdonságait. Kiemelten tárgyalja a szernek dohányzó és COPD-ban szenvedő, valamint érszűkületes hypertoniás betegeknél történő alkalmazását. A β-3-adrenerg-agonista hatás nemcsak a szív-izomzatban, hanem az adipocytákban és a vázizomzat sejtjeiben is pozitív választ ad: fokozza a kompenzáló mechanizmusként induló energialeadást obesitasban, segíti a glükózfelvételt és -tárolást a vázizomzatban diabetesesekben. A nebivolol javítja az inzulinszenzitivitást, esik a leptinszint, nő az adiponektinszint a plazmában. Feltételezzük a szer „antidiabeteses” és „antiobes” effektusát.

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Képdiagnosztika

Mit lát az alábbi cukorbeteg lábán?