Lege Artis Medicinae

A perzisztenciaérték empirikus vizsgálata a hallgatói professzionalizáció kezdetén egészségügyi tanulmányokat folytató hallgatók körében

DINYÁNÉ Szabó Mariann1, PUSZTAI Gabriella2

2019. JÚLIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2019;29(06-07)

DOI: https://doi.org/10.33616/lam.29.031

BEVEZETÉS - Az egészségügyi tanulmányokat végző hallgatók mentális talpon maradását, egészségének megőrzését segítheti, ha az oktatók ismerik a hallgatói perzisztencia mértékét. A perzisztencia (kitartás) meghatározza a tanulónak a tanuláshoz való viszonyát, valamint a tanulmányi eredményesség egyik előjelzője is lehet. A felsőoktatásba történő belépéskor a preegyetemi tapasztalatok figyelembevételével mérhetővé tehető. RÉSZTVEVŐK ÉS MÓDSZEREK - A Deb­receni Egyetem és a Semmelweis Egye­tem Egészségügyi szervező szakos (BSc), 1. éves hallgatói (n=200) körében végzett kérdőíves vizsgálat (n=200). A folytonos perzisztencia változó értékeire leíró statisztikai módszert használtunk, illetve a csoportok közötti összehasonlításra független kétmintás t-tesztet, a hatásméret kifejezésére a Hedges-g-értéket számítottuk ki. A perzisztenciamodell meghatározására GLM (Ge­ne­ral Linear Model, általánosított lineáris modell) modellt alkalmaztunk. Faktor­ana­lízis segítségével a szignifikáns prediktor GLM-változókból faktorokat képeztünk, amely faktorok a hallgatók tanulmányi esélyeinek felméréséhez adnak segítséget. Szignifikáns eredménynek a p < 0,05 értéket tekintettük. A statisztikai elemzéseket IBM SPSS Statistics 24.0 programcsomaggal végeztük el (SPSS, Chicago, IL). EREDMÉNYEK - A perzisztencia-töltéssúly három típusba sorolható: magas, közepes és alacsony. A magas perzisztencia átrendezi a hallgató preferenciáit, az alacsony perzisztenciaérték esetén minimális az akadémiai elfoglaltságok iránti érdeklődés. A közepes értéket elérők esetében az ön­kéntes munka (élettapasztalat-szerzés) és a barátok fontossága kiemelkedő. KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a hallgatói élet kezdetén tetten érhetők a későbbi sikeres tanulmányokat előfeltételező céltudatosság, szorgalom, az akadémiai értékek elfogadása, az érdeklődés megléte, illetve hiánya. A tanulmányok alatt ezek a jellemzők monitorozhatók, ezáltal a szükséges be­avat­kozások időben megtehetők.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Alapozó Egészségtudományi Intézet, Alkalmazott Pszichológia Tanszék, Pedagógiai Csoport
  2. Debreceni Egyetem, Neveléstudományok Intézete

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A Jó, a Rossz és a Csúf

BENCZÚR Béla, BAJNOK László, REIBER István, TSCHÜRTZ Nándor

A címről sokunknak (de nem mindenkinek!) Sergio Leone filmklasszikusának figurái villannak fel és halljuk (vagy mégsem?) Ennio Morricone zenéjét. Ugye, ez a mondat is csupa furcsaság? Pedig, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki látta a filmet (sőt, biztos, hogy nem) és a fülünkbe csengő zene dallama is lehet csalóka. Tetszik vagy sem, de így vagyunk a lipidológiai tudományterület klasszikusaival is. A legtöbben, akik most a négy klinikus összefoglalóját olvassák, sokat (de korántsem mindent!) tudnak a témá(k)ról, másoknak talán ez lesz a további érdeklődést felkeltő „nagy cikk”. Részeire bontjuk az oszthatatlan, csak egyben funkcionáló egészet, hogy modellt építsünk gondolkodásunkban an­nak működéséről. Ez az, amit a tudományos megismeréssel teszünk. Modellt gyártunk, egyszerűsítünk, sőt (néha akár té­ve­sen) kinyilatkoztatunk. Vessük most el a ben­nünk élő sztereotípiáinkat (vagy legalábbis tegyünk rá kísérletet)! Beszéljünk a „mindig” jó HDL-koleszterinről, a rossz LDL-ről és a csúf (vagy mostoha?) trigliceridről, sőt (és itt már el is fogyott a három kulcsszereplős westernklasszikus analógiája) a sokak szemében együtt csúf és rossz lipoprotein(a) többi arcáról is! Az emberi szervezetben ugyanis minden mindennel összefügg, semmi sem véletlen, semmi sem lehet csak jó, rossz vagy csúf, még a Jó, a Rossz és a Csúf sem.

Lege Artis Medicinae

Hány cardiovascularis eseményt előzhetünk meg a prevenciós elvek szerint vezetett lipidcsökkentő kezeléssel?

MÁRK László

A lipidcsökkentő kezelés a cardiovascularis prevenció egyik legfontosabb eleme lett, de sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen. A lipidcélértékek elérése magyar és nemzetközi felmérések szerint is kívánnivalót hagy maga után. Az irányelvek szerint végzett kezeléssel a legnagyobb nyereség az igen nagy kockázatú, éreseményen már átesett betegben várható, ahol legalább az 1,8 mmol/l LDL-koleszterin-célértéket kellene elérni. A Cholesterol Treatment Trialists’ Collaboration 170 ezer, statint szedő betegének adatai alapján kalkulálva, ha 2,5 mmol/l-ről csökkentjük 1,8-re az LDL-koleszterint, 100 beteg kezelésével 10 év alatt három szívinfarktus, stroke vagy halál­eset lenne elkerülhető, ha 3,5 mmol/l-ről visszük le az értéket, akkor öt év alatt tudjuk a három extra eseményt megelőzni. A ha­gyományos LDL-koleszterin-csökkentő kezeléssel, nagy dózisú statin és ezetimib adásával, amennyiben az orvosok hoz­záállása és a betegek együttműködése ideális lenne, az 1,8 mmol/l értéket több mint 80%-ban el lehetne érni. Az ezetimib Magyarországon sajnos még mindig csak szakorvosi javaslatra írható, bármely statin bármely adagjához történő kombinálásával körülbelül 20% ráadás LDL-koleszterin-csök­kenés érhető el. A PCSK9-gátlók támogatott adására pillanatnyilag csak egyéni méltányossági kérelem alapján van lehetőség. A jobb hazai cardiovascularis morbiditás és mortalitás érdekében javítani kell a kollégák lipidcsökkentéshez való hozzáállását (ezt célozza a jelen közlemény) és egyszer­smind a betegek adherenciáját is.

Lege Artis Medicinae

Multiplex tüdőtályoggal társuló súlyos polymyositis esete

SZABÓ Katalin, VINCZE Anett, NAGY-VINCZE Melinda, DANKÓ Katalin, GRIGER Zoltán

BEVEZETÉS - Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák a harántcsíkolt izmok immunmediált gyulladásával jellemezhető autoimmun betegségek. ESETISMERTETÉS - 62 éves férfi beteg esetét ismertetem, akinél 2017 decemberében kezdődő alsó végtagi túlsúlyú izomgyengeség, járásképtelenség, nyelési nehezítettség hátterében elektromiográfián észlelt myogen laesio, emelkedett kreatinkináz alapján polymyositis volt valószínűsíthető. A radiológiai vizsgálat kétoldali multiplex tüdőelváltozásokat igazolt, aminek hátterében tumor, tuberculosis, vasculitis és tályog le­he­tősége is felmerült. A beteg állapota pro­g­rediált, nasogastricus szondán keresztüli táp­­lálás, pulzusszteroid-kezelés indult, mely­­nek hatására a beteg kreatinkináz-ér­tékei csökkentek, de izomereje nem javult. Az elvégzett vizsgálatok alapján a beteg állapotának hátterében végül a myositis talaján kialakult nyelészavar, krónikus as­piráció, következményes multiplex tüdő­tá­lyog-képződés igazolódott. Folyamatos cél­zott antibiotikus terápia mellett szteroid­kezelést folytattuk, majd egyedi engedély birtokában havi 80 g intravénás immunglobulin-kezelést kezdtünk. Ezek hatására a be­teg állapota fokozatosan javult, nyelés­zavara megszűnt, kontrollvizsgálatokon az üregárnyékok szanálódtak. A folyamatos gyógy­torna, rehabilitációs kezelés hatására a beteg ismét járóképessé vált. KÖVETKEZTETÉSEK - A myositissel társuló nyelészavar esetén azonnali nasogastricus táplálás javasolt az aspiráció megelőzése céljából. Infekcióval társuló terápiarefrakter esetekben intravénás immunglobulin adása hatékony lehet.

Lege Artis Medicinae

Egymillió cukorbeteg él hazánkban, de az elszomorító trendek megfordulni látszanak

KATONA Ferenc

Nem a diabetes kezelésére szolgáló gyógyszerektől, hanem a be­tegségtől kell félni - mondja Kempler Péter, a Semmelweis Egyetem I. Számú Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára, a Magyar Diabetes Társaság elnöke. Mint kifejtette, az utóbbi évtizedben ugrásszerű fejlődésnek indult a cukorbetegség kezelése. Miközben a megelőzésben a mozgás és az egészséges táplálkozás játssza a főszerepet, addig a terápiában ezek mellett a minél korábban megkezdett gyógyszeres kezeléssel lehet a legjobb sikereket elérni.

Lege Artis Medicinae

A depresszió és a cardiovascularis betegségek epidemiológiája, komorbiditása, etiológiája

PÉTER László, RIHMER Zoltán

A pszichiátriai és cardiovascularis betegségek komorbid megjelenése gyakori, a depressziót a cardiovascularis betegségek önálló rizikófaktorának is tartják. Mind a cardiovascularis betegségek, mind a pszichiátriai betegségek igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük őket, kialakulá­sukban számos hasonló etiológiai tényező fedezhető fel. Depressziósoknál endo­thel-diszfunkció, illetve fokozott thrombo­cy­ta­aggregáció figyelhető meg, amely a következményes cardiovascularis szövődmé­nyeket magyarázhatja. A különböző affektív temperamentumokhoz eltérő cardiovas­cularis betegségek társulhatnak. Az antidepresszív terápia nemcsak a depressziós tüneteket csökkenti, hanem a cardialis mortalitást is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé?

SIMONYI Gábor

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő ke - zelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hyper to - niá ban az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Lege Artis Medicinae

Az adherencia fogalma és jelentősége osteoporosisban

SZEKERES László

Napjainkban a gyógyszeres kezelések gazdaságossági szempontjai kapcsán a figyelem előterébe kerültek a betegek gyógyszerszedési szokásai. Ezeknek egyik fontos mutatója az adherencia, amely négy különböző, a terápiás hűséget érintő fogalom egysége: elfogadás (acceptance), egyetértés (concordance), kitartás (persistance) és engedelmesség (compliance). Krónikus betegségekben az adherencia egy bizonyos mértéke alatt a gyógyszeres terápiától éppúgy nem várhatunk eredményt, mint amikor a beteg egyáltalán nem részesül kezelésben. Számos külföldi klinikai vizsgálat igazolja, hogy osteoporosisban a kezelés hatására csak kellő adherencia esetén várható a csonttörések számának csökkenése.

Hypertonia és Nephrologia

Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló/kalciumcsatornablokkoló fix gyógyszer-kombinációk egyéves perzisztenciája hypertoniában

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás, FINTA Ervin, IGAZ Iván, BALOGH Sándor, GASPARICS Roland, MEDVEGY Mihály

A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihipertenzív terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bár - mely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választották ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihipertenzív terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészség biztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p < 0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p < 0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p < 0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p < 0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult.

LAM KID

Adherencia a magyar posztmenopauzális osteoporoticus nõi betegek körében

LAKATOS Péter, TÓTH Emese, LANG Zsolt, NAGY Bence, SZEKERES László, TAKÁCS István

BEVEZETÉS - A csontritkulás vagy osteoporosis alatt a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének olyan mértékű csökkenését értjük, amely a csont szilárdságának gyengülése és minőségének romlása révén fokozott törési hajlamot eredményez. A nők jelentős hányadában a menopauza hormonális változásához kapcsolódóan a csontmennyiség fogyása is fokozott, e populáció alkotja a posztmenopauzális osteoporosisban szenvedőket. Az osteoporosis kezelésének alapja az elegendő kalciumés D-vitamin-bevitel, amelyet szükség esetén gyógyszeres terápiával lehet kiegészíteni a csontritkulás folyamatának gátlása érdekében. A sikeres terápia kulcsa a gyógyszeres kezelés folyamatos alkalmazása, amely biztosítja a csontvesztés ütemének lassítását. MÓDSZEREK - Elemzésünkben a hazai betegek terápiahűségét vizsgáltuk, illetve a terápiahűség hatását a csonttörések kockázatára az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2004-2010 között rögzített ellátási adatai alapján. A kutatás során statisztikai eszközökkel dolgoztuk fel a rendelkezésre álló adatokat. Meghatározásra kerültek a terápiát jellemző MPR-mutatók és az adott időszakban folyamatos kezelés alatt álló betegek aránya. A különböző betegcsoportokra jellemző terápiahosszokat a Kaplan- Meier-féle túléléselemzés során vizsgáltuk. A törési rizikót befolyásoló paraméterek azonosítására Cox arányos kockázati modellt alkalmaztunk. EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉS - Kutatásaink eredményekképpen megállapítható, hogy a hazai betegek terápiahűsége alacsony (a kezelés első évében az átlagos MPR: 57,9%; 95% CI 57,7%-58,0% és a perzisztenciaarány: 32,4%; 95% CI 32,2%-32,6%). Mindezt jelentősen befolyásolja az alkalmazott terápia beviteli módja és a kezelés gyakorisága [a kezelés első évében az átlagos MPR: 41,5%-100% között szórt, míg a perzisztencia 18,8%- 100% között alakult a fentiek szerinti csoportosításban, a különbségek a csoportok között szignifikánsak (p<0,05)]. Mind a compliance-, mind a perzisztenciavizsgálataink a parenteralis beviteli mód kedvezőbb hatásait mutatták. Előzetes hipotéziseinknek megfelelően a törések kockázatát szignifikánsan csökkenti a beteg-együttműködés javulása (terápiahű betegeknek tekintettük az MPR>80% értékkel jellemezhetőket, esetükben a törési RR: 0,57, p<0,05), amely a parenteralis kezelési formával tovább fokozható [a nem terápiahű betegekhez képest a törési RR 0,60 és 0,44 az orális és a parenteralis készítmények mellett terápiahű alcsoportokban (p<0,05)].

Lege Artis Medicinae

Tapasztalatok a rosuvastatin alkalmazásával

MEZŐ Izabella

Nagy cardiovascularis rizikójú, cardiovascularis eseményt elszenvedett betegeknél 25-35%-os relatív cardiovascularis rizikócsökkenés érhető el, amennyiben azonnal elkezdenek statint szedni. Mégis sok beteg nem szedi rendszeresen a felírt gyógyszerét. A további sikerek érdekében az eddigi gyakorlat javítása fontos lépés, annál is inkább, mivel a koleszterinszint-csökkentés területén olyan új adatok és irányelvek jöttek létre, amelyek jelentős mértékben alátámasztják az eddigi törekvésünk irányának helyes voltát. Bemutatjuk tíz, myocardialis infarktuson átesett, rosuvastatinnal kezelt betegünk eredményeit, akik az ALADDIN vizsgálatban vettek részt. A hat hónapos követés alatt a 40 mg rosuvastatin hatására az LDL-koleszterin 55%-kal (3,55±1,1-ről 1,58± 0,6 mmol/l-re, p<0,01), a non-HDL-koleszterin 52%-kal (4,15±1,23-ról 2,0±0,8 mmol/l-re, p<0,01), a triglicerid 26%-kal (1,63±0,41-ról 1,2±0,4 mmol/l-re) és a hsCRP-szint 61%-kal (5,47±3,8-ról 2,1± 1,0 mg/l-re, p<0,01) csökkentek. A kétéves perzisztencia 100%-nak bizonyult betegeinknél. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a napi rendszerességgel szedett nagy hatású statin (rosuvastatin) kedvező hatású a lipidparaméterekre és elősegíti a célértékek na­gyobb arányú elérését, illetve tényleges car­diovascularis rizikócsökkenést is eredményez.