A nitrogén-monoxid szerepe egyes élettani folyamatok szabályozásában és betegségek patogenezisében
KÁPOSZTA Rita1, MARÓDI László1
1993. JANUÁR 27.
Lege Artis Medicinae - 1993;3(01)
Összefoglaló közlemények
KÁPOSZTA Rita1, MARÓDI László1
1993. JANUÁR 27.
Lege Artis Medicinae - 1993;3(01)
Összefoglaló közlemények
A nitrogén-monoxid fiziológiai és patofiziológiai jelentőségével kapcsolatban az utóbbi 10 év kutatómunkája eredményeként egyre több adat áll rendelkezésünkre. Közleményünkben az irodalmi adatok alapján foglaljuk össze a nitrogén-monoxid hatása kapcsán megfigyelteket, különös tekintettel az immunbiológiai hatásra és betegségek patogenezisében játszott szerepére.
Lege Artis Medicinae
A szerző a relaxációs- és szimbólumterápiás eljárásokról ad áttekintést. A fogalmak (relaxáció, meditáció, imagináció) meghatározását követően utal e pszichoterápiák eredetére, gyökereire. Tisztázza a relaxációs élettani hatásmechanizmusokat. A szorongásszabályozás pszichofiziológiáját a viselkedés komplex regulációs rendszerébe ágyazottan mutatja be. Rávilágít a meditatív-imaginatív (képi-képzeleti) pszichoterápiák lelki munkaszintjeire. E pszichoterápiák osztályozásában a nagy terápiás irányzatok szerinti felbontást követi. A főbb módszertani iskolák közül a szerző a dinamikus (pszichoanalitikus) szemléletet követi. Esetbe mutatásában a relaxáció és imagináció gyors terápiás hatását illusztrálja. E módszerek széles indikációs köre (egészségvédelem, önismeret-növelés, önszabályozás, neurotikus tünetek, pszichoszomatikus betegségek, immuntréning stb.) indokolja az alkalmazás elterjedtségét. Napjaink ,,divatmód szereként" szakmai védelemre, a módszertani tisztaság megőrzésére van szükség. A szerző bemutatja e terápiák nemzetközi és hazai helyzetét, a magyar szakmai képviseletnek Nyugat- és Kelet Európa relaxációs terapeutáit összekötő tevékenységét.
Lege Artis Medicinae
A címben szereplő idézet, amely a würzburgi Juliusspital nyugati kereszthajójának bejárata fölött olvasható felirat egy részlete, némi magyarázatra szorul. Annál is inkább, mivel a ma használatos kórház szavunk egészen más asszociációkat kelt, mint amit a szó a fenti szöveg keletkezésének korában, valamikor 1588 tájékán jelentett. Közelebb jutunk a megfejtéshez, ha a szó néhány nyugati nyelvben előforduló megfelelőjét vetjük vizsgálat alá. A németben használatos Hospital, Spital, Spitel, Spytl szavak, a francia Hopital, Hospice, Hotel, valamint az angol Hostel és Hotel kifejezések minden bizonnyal a latin hospes illetve hospitium főnevekre vezethetők vissza. Az előbbi jelentése elsősorban „vendég”, de fordítható „idegen”-ként is, az utóbbit pedig talán „vendéglátás, vendégszeretet” szavaink adják vissza leginkább.
Lege Artis Medicinae
A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis in farctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.
Lege Artis Medicinae
Egy év után a halálozási ráta 12.1% volt a hydralazin + isosorbid dinitráttal kezelt csoportban, 19.5% a placeboval kezeltek között, ami az aktív kezelésben részesülők esetén a mortalitás 38%-os csökkenését jelenti. A mortalitás két év után 25.6% (hydralazin + nitrát), illetve 34.3% (placebo), majd három éves kezelés után 36.2% (hydralazin + nitrát), illetve 46.9% (placebo) volt. A teljes követési időszak során a prazosinnal kezelt csoportban 91 halott volt (49.7%), 72 (38.7%) a hydralazin + isosorbid dinitráttal kezeltek között és 120 (44%) a placebo csoportban. A hydralazin + nitrát csoportban a bal kamrai ejectios frakció a 8. héten és az 1. éves kontroll során szignifikánsan nőtt, de nem változott a prazosinnal vagy placeboval kezelt betegek között.
Lege Artis Medicinae
A szerzők az elmúlt 30 évben észlelt 3 primer pajzsmirigy non-Hodgkin lymphomás beteg kórtörténetét ismertetik, különös tekintettel a diagnózisra, a staging-vizsgálatokra, a differenciáldiagnosztikára, a kezelésre, a követésre és a túlélésre. I E és viszonylag lokalizált II E stádium esetén műtét (bilateralis intra- vagy extracapsularis thyreoidectomia és szelektív nyirokcsomó-eltávolítás) indikált. A műtét után sugárkezelésre a regionális nyirokrégiók (nyak és felső mediastinum) ellátása érdekében minden esetben szükség van. Ezt követően adjuváns kemoterápia ajánlott, mivel ez az egyetlen módja a daganatos eredetű halálozás nagy részéért felelős távoli kiújulások megelőzésének. A diffúz II E, valamint II E-IV E stádiumú daganatok kezelése nem tér el más nodalis lymphomák terápiájától: a kezelés súlypontja a citosztatikumok alkalmazása, melyet többnyire sugárkezeléssel kell kiegészíteni. Ilyen esetekben radikális pajzsmirigyműtét végzése már nem indikált.
Hypertonia és Nephrologia
Az endothelialis nitrogén-monoxid-szintáz szabályozása a Ser(1177)- és a Thr(495)-oldalláncok foszforilációja révén történik, amely befolyásolja a nitrogénmonoxid biológiai hozzáférhetőségét. Munkánkban a cigarettafüst akut, nitrogénmonoxid- képződést csökkentő hatását vizsgáltuk. Endothelsejteket kezeltünk koncentráció- és időfüggően dohányfüstpufferrel, majd redukált glutationnal vagy különböző proteinkináz-inhibitorokkal. Western blot vizsgálattal határoztuk meg az összenzimszintet és a foszforilált formák szintjeit. A dohányfüst koncentráció- és időfüggően növelte a foszforilációt a Ser(1177)- és kifejezettebben a Thr(495)-oldalláncokon, valamint az aktív dimerforma disszociációjához vezetett. A glutation gátolta e foszforilációkat, és megakadályozta a dimer endothelialis nitrogén-monoxid-szintáz-szint csökkenését. A proteinkináz A vagy B gátlása nem befolyásolta a dohányfüst hatását. A proteinkináz Cgátlók növelték a dohányfüst okozta foszforilációt a Ser(1177)-, de csökkentették a Thr(495)-oldalláncon. Összefoglalva, a dohányfüst a foszforilációt a gátlás irányába tolja el, továbbá az enzimatikusan aktív dimerforma bomlásához vezet. Ez a nitrogén-monoxid biológiai hozzáférhetőségének csökkenéséhez vezet, amelyben proteinkináz C feltehetően kulcsszerepet játszik.
Lege Artis Medicinae
A nitrogén-monoxid az emberi szervezet egyik kulcsmolekulája. Felfedezése óta könyvtárnyi irodalom jelent meg élettani és kórélettani szerepével kapcsolatban. Szinte az összes kórfolyamatban jelen van. Egészséges szervezetben alapvető a keringésszabályozásban - az érelmeszesedés, a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófák bekövetkezése elleni folyamatokban - játszott szerepe. Az idegrendszerben a szinaptikus plaszticitás, a tanulás, a memória és számos neuroendokrin szabályozási folyamat a nitrogén-monoxid mint neurotranszmitter segítségével zajlik. Az immunrendszer gyulladásos sejtjei (macrophagok, neutrophilek) nitrogén-monoxidot termelve baktericid, antivirális és tumorellenes hatást fejtenek ki a gazdaszervezet védelmét szolgálva. Kóros körülmények között a szuperoxid anionnal peroxinitritet képez, s ez károsítja a mitokondriális légzési láncot, a szuperoxid diszmutáz enzimet, a redukált glutationt, valamint inaktivál vagy aktivál jelátviteli fehérjéket. Kimutatták, hogy az ischaemia és a reperfúzió során részt vesz a nitratív, illetve nitrozatív stresszfolyamat, a DNS-károsodás, valamint a következményes poli-ADP-ribóz-polimeráz-1-aktiváció létrejöttében mind szívinfarktusban, mind agyi érkatasztrófákban.
Ideggyógyászati Szemle
A migrén az egyik leggyakoribb neurológiai betegség, amely a népesség körülbelül 14%-át érinti. A betegség nemi dimorfizmust mutat és feltételezhető, hogy más érző működéssel egyetemben a nemi hormonok alapvető szerepet játszanak a kialakulásában. Egyik kísérletes modellje a nitrogén-monoxid (NO) -donor nitroglicerin (NTG) szisztémás adása, amely késleltetett, aura nélküli rohamot provokál a migrénes páciensekben, de nem az egészséges kontrollszemélyekben. Állatkísérletekben is bizonyítást nyert, hogy az NTG képes a caudalis trigeminalis rendszer aktiválására. Munkánkban összefoglaljuk az NTG hatását a patkány caudalis trigeminalis magjában előforduló, néhány, a fejfájásban kiemelkedő szerepet játszó molekula expressziójára, és megvizsgáljuk a krónikus ösztradiolkezelés erre gyakorolt moduláló hatását. Adataink szerint az NTG befolyásolja az összes általunk vizsgált molekula megjelenését, s ezt a hatást a krónikus ösztradiolkezelés kivédi. Eredményeink közelebb vihetnek a migrén patomechanizmusának pontosabb megismeréséhez, valamint információt nyújthatnak a nemi hormonok trigeminovascularis rendszerben betöltött szerepéről.
Lege Artis Medicinae
A dyslipidaemia tudottan az atherosclerosis egyik fő kockázati tényezője, amely endotheldiszfunkciót okozva fontos szerepet játszik az érelváltozások elindításában és progressziójában. Újabb kísérletes és klinikai adatok arra utalnak, hogy létezik egy lipoprotein-neurohormonális kölcsönhatás, amely károsíthatja az erek szerkezetét és működését. A renin-angiotenzin rendszernek az emelkedett lipidértékek következtében fellépő aktivációja, az emiatt bekövetkező fokozott LDL-koleszterin-képződés, illetve az oxidált LDL felvétele magyarázatot adhat az egyidejűleg fennálló hypertonia és dyslipidaemia szinergista, rizikófokozó hatására. A koleszterincsökkentő kezelés és a szöveti renin-angiotenzin rendszer gátlásának együttes alkalmazása a cardiovascularis rizikó még hatékonyabb csökkentését eredményezheti.
Lege Artis Medicinae
A szerző ismerteti az endothelium működésének alapelveit, a keringésszabályozó mechanizmus funkciójában bekövetkező változások - az endotheldiszfunkció - kialakulásának okait, a befolyásoló és triggerelő tényezőket. Magasvérnyomás- betegségben elsősorban az endotheldiszfunkció okozza az érfalban kialakuló strukturális elváltozásokat, a hypertoniás microangiopathia és a kialakuló szervkárosodások alapját képező vascularis remodellinget. Hypertonia fennállásakor éppen az endothelium kóros működése miatt más az ér reagálókészsége. A főbb gyógyszercsaládok tagjai különbözően hatnak az endotheliumra, illetve az ott termelődő vazoaktív anyagokra. A hatás különbözősége adja az eltérően kedvező effektusokat. Az antihipertenzív szerek közül elsősorban az ACE-gátlóknak és a kalciumcsatorna-blokkolóknak (különösen a dihidropyridinek) ismert az endotheliumvédő hatása, de bizonyos β-receptor-blokkolók, az α-1- adrenerg-blokkolók, valamint más megközelítésben a statinok is képesek az endothelkárosodás befolyásolására.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás