Lege Artis Medicinae

A nemi hormonok változásának hatása a hereditaer angioneuroticus oedemában szenvedő betegek rohamainak gyakoriságára

FELVINCI Réka, VISY Beáta, NÉMETH Éva, VARGA Lilian, JAKAB László, FARKAS Henriette

2005. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(03)

BEVEZETÉS - Hereditaer angioneuroticus oedemában a szervezet hormonális egyensúlyának változása befolyásolja a betegségben fellépő oedemás rohamok számát. Felmérésünkben elsősorban arra kerestük a választ, hogy a rohamok gyakorisága összefügg-e a pubertással, a menstruációs ciklussal, fogamzásgátló tabletta alkalmazásával, a terhességgel, a szüléssel és a menopausával. Felvetettük azt a kérdést is, hogy ha a magzat örökölte a betegséget, akkor ez mennyiben befolyásolta a rohamok gyakoriságát a terhesség alatt. BETEGEK, MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK - Retrospektív elemzésünkbe 53 nőbeteget vontunk be. Kérdőíves felmérést és részletes nőgyógyászati szűrővizsgálatot végeztünk. Azt találtuk, hogy a pubertás idején a betegek 34%- ánál, a menstruáció alatt 58%-uknál, az orális fogamzásgátlót szedők 63%-ánál emelkedett a rohamok száma. A postmenopausában 36%-uknál csökkentek a tünetek. Azoknak a nőknek az esetében, akiknél a terhesség befolyással volt a betegségre, a hereditaer angioneuroticus oedemában szenvedő magzat növelte az oedemás rohamok számát. KÖVETKEZTETÉS - Vizsgálatunk alátámasztja, hogy a fiziológiás nemi hormonális változásokkal járó állapotok befolyásolják a hereditaer angioneuroticus oedemában szenvedő betegek oedemás rohamainak gyakoriságát, mégpedig egyénenként különböző mértékben és különbözőképpen. Elemzésünk felhívja a figyelmet arra, hogy a betegek életük hormonális változásainak idején mind a gondozást, mind a terápiát illetően fokozott odafigyelést igényelnek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az atópiás dermatitis napjainkban

SZALAI Zsuzsanna

Az atópiás dermatitis egyre gyakoribb napjainkban. Ez az öröklött hajlamon - atópiás alkat - alapuló krónikus bõrgyulladás bõrszárazsággal, gyulladással, intenzív viszketéssel, gyakori fellángolásokkal jár. Leggyakrabban csecsemõ- vagy kisdedkorban jelentkezik.

Lege Artis Medicinae

Az utazók hasmenésének megelőzése céljából alkalmazott eredményes rifaximinkezelés

NEMESÁNSZKY Elemér

Különösen a trópusi és szubtrópusi régiókba utazók között fordul elõ gyakran a néhány napig tartó hasmenés (travelers diarrhea), amelyet általában szerteágazó panaszok kísérnek (rossz közérzet, émelygés, hányás, hasi diszkomfort, fokozódó gyengeség, idõnként láz).

Lege Artis Medicinae

CAMELOT (Comparison of AMlodipine vs Enalapril to Limit Occurrences of Thrombosis)

MATOS Lajos

Kezelés: Amlodipin, enalapril, illetve placebo. A gyógyszerbevétel rendje a következõ volt: a betegek egyik csoportja egy tabletta amlodipint (5 mg) és egy tabletta placebokapszulát - az enalapril helyett - kapott. A másik csoport az amlodipin helyett kapott egy tabletta placebót és mellé egy tabletta enalapril kapszulát (10 mg), a betegek harmadik csoportja mindkét gyógyszer helyett placebót kapott.

Lege Artis Medicinae

A colorectalis daganatok korszerű kezelése

LAKATOS László, LAKATOS Péter László

Az elmúlt másfél évtizedben a colorectalis daganatok kemo- és radioterápiája az onkológia sikeres területei közé került. A kezelés alapját évtizedek óta az 5-fluorouracil jelenti, de biomodulátorokkal való kiegészítése, az alkalmazási módszerek továbbfejlesztése (folyamatos infúziós adás, orális szerek) jelentősen javították a hatékonyságot. A nagy változást az irinotecan, illetve az oxaliplatin alkalmazása hozta, amelyek a metasztatizáló vastagbélrákok túlélését háromszorosára, átlagosan 20 hónapra növelték. A prognózis javulásában jelentős része van a metasztázisok hatékonyabb kezelésének is. A Dukes-féle C stádiumú tumorok adjuváns kezelése ma már alapelvként fogalmazható meg, kedvezőtlen prognosztikus tényezők esetén B2 stádiumú tumoroknál is indokolt a kemoterápia. A rectumtumorok prognózisát javítja a neoadjuváns, illetve adjuváns radiokemoterápia. Bár az optimális módszer még nem eldöntött, egyre több adat szól a preoperatív kezelés mellett. A monoterápiával szemben a kettős, hármas, négyszeres kombinációs kezelések hatékonyabbak, és úgy tűnik, hogy az alkalmazás módja, sőt, az egyes szerek sorrendje is lényeges (szekvenciális kezelés). Nemcsak a jövő, hanem lassan a jelen szereit is jelentik az új biológiai szerek, így az epidermális növekedési faktor receptor elleni antitest, a cetuximab, valamint a vascularis endothelialis növekedési faktor elleni monoklonális antitest, a bevacizumab, amelyek az eddigi adatok szerint tovább javítják a citosztatikus kezelésre már nem reagáló betegek esélyeit. Az új szerek alkalmazásának magas áruk szab korlátot.

Lege Artis Medicinae

A vascularis neurológia mint a klasszikus neurológia új iránya

NAGY Zoltán

A klasszikus klinikai alapszakmák az elmúlt évtizedekben tovább differenciálódtak. Ennek a differenciálódásnak következtében növekvő számú új szubspecialitás jelent meg. Ezt a folyamatot felgyorsította az alaptudományok robbanásszerű fejlődése, az orvostechnológia haladása, valamint a betegellátásban megjelenő növekvő igények és lehetőségek. A neurológiában is hasonló jelenségek játszódtak le. Újabban körvonalazódott az igény a cerebrovascularis betegek ellátásában járatos szakemberek képzésére. Ezt indokolják az epidemiológiai adatok is. Az iparilag fejlett országokban ugyanis a várható élettartam növekedésével a cerebrovascularis megbetegedések gyakoriságának emelkedése várható, így a vascularis neurológiai szindrómák akut ellátása, a rehabilitáció, illetve a stroke utáni állapotok kezelése, gondozása speciális képzettségű szakembereket követel. A vascularis neurológusok speciális képzésének feltételeit az Amerikai Egyesült Államokban már megfogalmazták és számos európai országban ennek az új szubspecialitásnak az oktatása szervezés alatt áll. Hazánkban a Magyar Stroke Társaság kezdeményezte a gyakorlati és elméleti képzéshez kötött vascularis neurológusi képesítés megszerzésének lehetőségét.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Az ultrahangvizsgálat jelentősége a hereditaer angioneuroticus oedema akut hasi rohamaiban

FARKAS Henriette és munkatársai

BEVEZETÉS - A hereditaer angioneuroticus oedema (HANO) az ascites egyik ritka etiológiai tényezője. A betegség akut hasi rohamai sürgősségi sebészeti kórképeket utánozhatnak, így alapvető fontosságú a gyors és pontos diagnózis. Jelen vizsgálatunk során a hasi ultrahangvizsgálatok differenciáldiagnosztikai hasznosságát értékeltük. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hetven HANO-ban szenvedő beteget követtünk majdnem egy évtizeden keresztül. Minden akut hasi oedemás rohammal érkező beteget megvizsgáltunk hasi ultrahanggal, és a megfelelő kezelést követő 24 és 48 óra elteltével megismételtük a hasi ultrahangvizsgálatot. EREDMÉNYEK - A vizsgált populációban 22, hasi panaszszal járó akut oedemás roham alatt került sor kórházi megfigyelésre. A roham alatt készített hasi ultrahang az esetek 80%-ában mutatta a bélfal oedemás megvastagodását, és minden betegben mutatott szabad hasűri folyadékot. A kezeléssel elért gyors tüneti javulást az ultrahang-elváltozások regressziója követte. KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahanggal kimutatott átmeneti ascites segítség a HANO akut abdominalis attakjának diagnosztikájában. A HANO lehetőségét mindig föl kell vetni, amikor ismeretlen etiológiájú hasi fájdalom ismétlődik ascitesszel vagy a nélkül.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdôívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnôtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali elôhívását mérô alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérô alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külsô orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérô tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fô tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzôszervi érintettségen túl a fertôzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegû panaszok és tünetek a kórházba kerülô COVID-19-betegek 30–50%-ánál elôfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylô kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedôk folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövô feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertôzés járhat-e késôi neurológiai szövôdményekkel.