Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelés felső tápcsatornai mellékhatásainak gyógyszeres megelőzése

HERSZÉNYI László, TULASSAY Zsolt

2004. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(01 klsz)

A rheumatoid arthritises és az osteoarthritises betegek kezelésében igen hatékonyak a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek: a fájdalom és a gyulladás csökkentése révén jelentősen javul a betegek életminősége. A nem szteroid gyulladáscsökkentők tartós szedése esetén azonban jelentős a tápcsatornai szövődmények kockázata, s ennek komoly egészségügyi és gazdasági következményei vannak. A szövődmények szempontjából fontos az egyes kockázati betegcsoportok meghatározása, és racionalizálni kell a különböző kezelési stratégiákat. A 65 év alatti, acetilszalicilsavat nem szedő betegek esetében, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi felső tápcsatornai esemény (kis vagy átlagos kockázatú beteg), a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának van realitása. A nagy kockázatú betegek esetében - akiknek anamnézisében korábbi, felső tápcsatornai esemény szerepel vagy egyidejű acetilszalicilsavterápia is folyik - nem biztonságos a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazása; ebben a csoportban coxibot, de legalábbis szelektív ciklooxigenáz-2- gátlót kell alkalmazni, vagy a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentő szer mellé protonpumpagátló társítandó. A 65 év feletti betegek esetében, akiknek anamnézisében felső tápcsatornai esemény is szerepel, illetve acetilszalicilsavat is szednek - ők képezik az igen nagy kockázatú betegcsoportot - a legmegfelelőbb stratégia: coxib és protonpumpagátló együttes adása.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentők és alkalmazásuk újabb lehetőségei

MŰZES Györgyi

Újabb kutatások szerint a ciklooxigenáz- (COX-) enzimek által mediált, a prosztaglandinok szintéziséért felelős reakcióút oki szerepet játszhat a humán daganatok kialakulásában és progressziójában. A COX-2 számos premalignus és malignus elváltozásban túlexpresszálódik. A feltételezett procarcinogen hatásért - mint például a sejtproliferáció fokozódása, az apoptózis gátlása, a tumor neoangiogenesise és megnövekedett invazív készsége, a gazdaszervezetre gyakorolt immunszuppresszív hatás és a megváltozott xenobiotikum- metabolizmus - a képződő prosztanoidok, főleg a prosztaglandin E2, tehetők felelőssé. Epidemiológiai, állatkísérletes és humán vizsgálatok egyaránt igazolták a COX-1- és COX-2- gátlók (például az acetilszalicilsav és egyéb, nem szteroid gyulladácsökkentők), valamint a szelektív COX-2-gátlók (például a coxibok) előnyös, tumorellenes hatását. A lényegesen kedvezőbb mellékhatásprofilt figyelembe véve, a szelektív COX-2-gátlók hosszú távú adása alkalmassá teheti e szereket a carcinomás elfajulás megelőzésére és kezelésére egyaránt. Más vizsgálatok szerint a COX-2 a központi idegrendszer gyulladásos folyamataiban, például az Alzheimer- kórban is túltermelődik, így az enzim gátlása az Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében is lehetséges terápiás módozatot jelenthet.

Lege Artis Medicinae

A kis dózisú acetilszalicilsav-terápia gastrointestinalis veszélyei

RÁCZ István

Az acetilszalicilsav a szintetizálása óta eltelt több mint 100 év alatt az egyik legsikeresebb gyógyszernek bizonyult. A kis dózisú, tartós acetilszalicilsav- terápia csökkenti a myocardialis infarctus kockázatát, a stroke gyakoriságát, valamint az artériás érbetegségek és emboliás betegségek által okozott halálozást is. Az acetilszalicilsav-kezelés terjedésével párhuzamosan bővülnek az ismeretek a szer gastrointestinalis kockázatáról, de a kedvező hatásokról is. Az acetilszalicilsav által okozott gastrointestinalis károsodások több tényezőre vezethetők vissza: a mucosa endogén prosztaglandinszintézisének gátlása, az ioncsapdahatás, a mucosalis barrier károsítása és a thrombocytaaggregáció- gátlás egyaránt szerepel a folyamatban. Epidemiológiai tanulmányok szerint a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés az akut felső gastrointestinalis vérzés kockázatát 1,5-2-szeresre növeli. Endoszkópos vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy acetilszalicilsav tartós szedése mellett az esetek akár 10%-ában is kialakulhat gastroduodenalis fekély, legtöbbször tünetmentes formában. Idős életkorban és Helicobacter pylori- pozitivitás esetén nagyobb a veszélye annak, hogy az acetilszalicilsav fekélyt okoz. A gastroduodenalis szövődmények kockázatának csökkenése a Helicobacter pylori eradikációja mellett a preventív célú protonpumpagátló kezeléstől és az új típusú, kevésbé toxikus acetilszalicilsav- készítmények elterjedésétől várható. Az acetilszalicilsav által okozott vékonybél-eróziók és -fekélyek diagnosztikájában a vékonybél kapszulás endoszkópiája ígéretes módszer. A tartós acetilszalicilsav-kezelés növeli a vastagbél- diverticulumokból származó heveny vérzés veszélyét, különösen egyidejű nem szteroid gyulladásgátló kezelés mellett. A colorectalis carcinomák kemoprevenciójában a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav kezelés hatásosnak ígérkezik.

Lege Artis Medicinae

A gasztroenterológiai szakképzés változása az európai uniós csatlakozás nyomán

LONOVICS János

A gasztroenterológiai szakképzésnek az európai uniós képzési követelményekhez való igazítását a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium mintegy tíz évvel a csatlakozás elõtt gyakorlatilag már megvalósította. A harmonizáció alapját a European Union of Medical Specialists (EUMS) European Board of Gastroenterology ajánlása képezte. A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium a gasztroenterológiai szakképzést ráépített szakképzési formában dolgozta ki. A ráépített szakképesítést három alapszakvizsga - belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat - esetében tette lehetõvé.

Lege Artis Medicinae

Az aszpirintől a coxibokig A nem szteroid gyulladásgátló kezelés Janus-arca

NEMESÁNSZKY Elemér

Az aszpirin felfedezése óta eltelt egy évszázadot meghaladó időszak, valamint a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek alkalmazása során szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a mellékhatások az életet is veszélyeztető szövődmények formájában is megnyilvánulhatnak. Különösen a rizikócsoportba sorolható betegek - kockázati tényezők: időskor, az anamnézisben gastroduodenalis ulcus, szteroidszedés, antikoaguláns kezelés - esetén fontos a gastroprotectio, azaz preventív medikáció a szövődmények elkerülése érdekében. Ebben a vonatkozásban a leghatékonyabb gyógyszercsoportnak a protonpumpa-inhibitorok bizonyultak. Az utóbbi években derült ki, hogy a prosztaglandinszintézis gátlása fokozza a thrombosisok kialakulásának veszélyét is. A nem szteroid gyulladásgátló szer párhuzamos szedése acetilszalicilsavval csökkenti annak cardioprotectiv hatékonyságát. A szövődmények tárháza tehát a szívés érrendszeri betegségek - különösen a myocardialis infarctus - incidenciájának növekedésével bővült. A ciklooxigenáz-2 izoenzimet szelektíven gátolják a coxibok. A coxibok alkalmazásakor jóval kisebb a gastrointestinalis mellékhatások veszélye, mint más nem szteroid gyulladásgátlók esetében. A COX-2-gátlás által viszont újabb, elsősorban kardiológiai szövődmények indukálódhatnak. Emiatt a rofecoxibot 2004. szeptember 30-án kivonták a forgalomból. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának főbb javallatai: a láz, a fájdalom csillapítása és a gyulladás gátlása. Az indikációk köre egyre bővül, mivel az utóbbi években számos újabb kedvező hatásra derült fény. Tartós szedés esetén csökken a colorectalis adenomák, polipok és carcinomák, valamint a cholelithiasis incidenciája. Az irodalmi adatok arra utalnak, hogy nem szteroid gyulladáscsökkentők adásával késleltethető az Alzheimer-kór kialakulása.

Lege Artis Medicinae

Az esomeprazol gastrointestinalis protektív hatása Összehasonlító vizsgálatok a külföldi irodalomban

Az esomeprazol csillapítja a nem szteroid gyulladáscsökkentõk szedése következtében kialakuló felsõ gastrointestinalis tüneteket a folyamatos kezelés alatt álló betegek esetében

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentő okozta gastropathia A megelőzés újabb szempontjai

HERSZÉNYI László

A nem szteroid gyulladáscsökkentők világszerte a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak. Rendszeres szedésük mellett az endoszkópos vizsgálatok 15-30%-ban igazolnak gastroduodenalis fekélyeket. A felső gastrointestinalis súlyos szövődmények (például vérzés, perforáció) éves aránya 1-1,5%. Költség-hatékonysági szempontból a megelőzés kapcsán a gastrointestinalis kockázati tényezők mellett újabban a cardiovascularis rizikót is figyelembe kell venni. Alacsony gastrointestinalis kockázat esetén nem szükséges profilaxis. A tápcsatornai mellékhatások kivédésére jelenleg négy stratégia lehetséges: 1. szelektív ciklooxigenáz-2 enzimgátlók, illetve coxibok alkalmazása; 2. megfelelő gyomornyálkahártya-védelem biztosítása, elsősorban protonpumpagátló gyógyszerek használatával; 3. igen nagy kockázatú betegeknek (lezajlott vérzés esetén) coxib és protonpumpagátló együttes adása; 4. az anamnézisben előfordult fekély esetén a Helicobacter pylori-fertőzés eradikációja. A coxibok használata körülbelül 50%-kal csökkenti a gastrointestinalis mellékhatásokat. Fennálló gastrointestinalis kockázat esetén, vagy ha acetilszalicilsav-szedéshez nem szteroid gyulladáscsökkentő vagy coxibkezelés is társul, protonpumpagátló védelemre van szükség. A protonpumpagátló kezelés a nem szteroid gyulladáscsökkentők szedésével összefüggő dyspepsia megelőzésére és kezelésére is alkalmas. A protonpumpagátlók kedvező klinikai hatása nem magyarázható csupán a savszekréció hatékony gátlásával. Ezért számos, a gyomorsavelválasztástól független hatásmechanizmus lehetősége is felmerül.

Lege Artis Medicinae

A gastrooesophagealis reflux betegség kezelésének hatása az asthmás köhögésre

BÖCSKEI Csaba, VICZIÁN Magdolna, BÖCSKEI Renáta, HORVÁTH Ildikó

BEVEZETÉS - Jól ismert, hogy a gastrooesophagealis reflux krónikus köhögést okozhat, valamint hogy a légúti asthma rosszabbodásának, exacerbatiójának gyakori kísérője. Prospektív vizsgálatot végeztünk, hogy megállapítsuk a gastrooesophagealis reflux betegség klinikai jelentőségét krónikusan köhögő asthmás betegek csoportjában, és elemezzük az időbeni kapcsolatot a refluxesemények és a köhögés között, valamint hogy felmérjük az esomeprazolkezelés hatását a légúti tünetekre és a légzésfunkciós paraméterekre. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Százhuszonhat, krónikusan szárazan köhögő asthmás beteget vizsgáltunk. A gastrooesophagealis reflux betegség diagnózisa a típusos tüneteken és a terápiás teszt hatékonyságán vagy pH-monitorozáson alapult. A kontrollcsoportba azok a betegek kerültek, akiknek pH-metriájuk negatív lett. A vizsgálati csoport betegei az asthmaellenes kezelés folytatása mellett protonpumpagátló esomeprazolt kaptak (40 mg/nap három hónapig). A vizsgálat során négy alkalommal értékeltük a légzésfunkciós paramétereket (erőltetett kilégzési másodperctérfogat és kilégzési csúcsáramlás), továbbá kérdőív alapján a reflux tüneti pontszámait. EREDMÉNYEK - A pH-monitorozások eredménye azt mutatta, hogy a köhögési epizódok 64%-a volt a savas refluxszal kapcsolatos, és ezeknek az eseményeknek a 91%-ában a reflux előzte meg a köhögést. Az esomeprazolkezelés nemcsak a refluxbetegség tüneteit csökkentette, hanem az asthmás állapot fokmérőit is javította. A kiindulási légzésfunkciós értékek szignifikánsan emelkedtek, a tüneti pontszámok és a rohamszerek használatának ugyancsak szignifikáns csökkenésével együtt. A refluxos betegek további három hónapos, fenntartó refluxellenes terápiája mellett a legtöbb betegnél csökkenteni lehetett az inhalációs szteroid dózisát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink azt mutatják, hogy a refluxesemények a legtöbb esetben megelőzik a köhögést, és a refluxbetegség kezelése az asthmás állapot különböző fokmérőinek javulását eredményezi. Ez azt sugallja, hogy a gastrooesophagealis reflux betegség rontja az asthmát, és kezelése klinikai fontosságú ezeknek a betegeknek a hatékony gondozásában.

Lege Artis Medicinae

A coxibok hatásai és mellékhatásai a reumatológiai gyakorlatban

GÉHER Pál

A szerző áttekinti a reumatológiai betegségben alkalmazott fájdalomcsillapítás eszközeit, különös tekintettel a gyógyszeres fájdalomcsillapításra, azon belül a szelektív ciklooxigenázgátló coxibokra. A fájdalomcsillapítás új eszközeinek más a mellékhatásprofiljuk; bár ez kedvezőbb az eddig alkalmazott szereknél, de a fokozott biztonsági követelményeknek nem minden készítmény felelt meg. Az új, Magyarországon forgalomban lévő szerek gyomor-bél rendszert érintő mellékhatásainak kockázata jóval kisebb a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentőkénél, ugyanakkor hatásossága azokkal megegyezik. A nem szteroid gyulladáscsökkentők - ideértve az újabb coxibokat is - különböző mértékben, de fokozzák a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. A mozgásszervi betegségekben szükséges fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés gyógyszereinek kiválasztásakor a hatásosságot és a leggyakoribb - a gyomor- és bélrendszerre, illetve a cardiovascularis rendszerre kifejtett - mellékhatásokat mérlegelve kell a kezelést kiválasztani.

Lege Artis Medicinae

A gastrooesophagealis reflux betegség kezelése

PAPP János

A gastrooesophagealis reflux betegség savas formájában a kezelés alapja a protonpumpagátló szerek alkalmazása. A terápia eredményességét elsősorban a tünetek alakulásán mérjük le. Szinte mindig tartós, folyamatos gyógyszerelés szükséges. Emelt dózis alkalmazására és kombinációs kezelésre típusos esetekben ritkán kerül sor, extraoesophagealis tünetek esetén azonban a nagyobb adag alkalmazása vált be. A gyógyszerek legkisebb hatékony mennyiségét ma már többnyire fokozatos csökkentéssel keressük meg. A műtéti kezelés elsősorban fiataloknak ajánlható, de nélkülözhetetlen a szövődmények megoldására és volumenrefluxban. Az endoszkópos antireflux-terápia jelenleg inkább csak klinikai kísérlet. A Barrett-oesophagus kezelése gyógyszerekkel vagy antirefluxműtétekkel nem csökkenti a Barrett-carcinoma gyakoriságát; jelenleg leginkább az endoszkópos ablatív terápia ajánlható.

Lege Artis Medicinae

A kis dózisú acetilszalicilsav-terápia gastrointestinalis veszélyei

RÁCZ István

Az acetilszalicilsav a szintetizálása óta eltelt több mint 100 év alatt az egyik legsikeresebb gyógyszernek bizonyult. A kis dózisú, tartós acetilszalicilsav- terápia csökkenti a myocardialis infarctus kockázatát, a stroke gyakoriságát, valamint az artériás érbetegségek és emboliás betegségek által okozott halálozást is. Az acetilszalicilsav-kezelés terjedésével párhuzamosan bővülnek az ismeretek a szer gastrointestinalis kockázatáról, de a kedvező hatásokról is. Az acetilszalicilsav által okozott gastrointestinalis károsodások több tényezőre vezethetők vissza: a mucosa endogén prosztaglandinszintézisének gátlása, az ioncsapdahatás, a mucosalis barrier károsítása és a thrombocytaaggregáció- gátlás egyaránt szerepel a folyamatban. Epidemiológiai tanulmányok szerint a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés az akut felső gastrointestinalis vérzés kockázatát 1,5-2-szeresre növeli. Endoszkópos vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy acetilszalicilsav tartós szedése mellett az esetek akár 10%-ában is kialakulhat gastroduodenalis fekély, legtöbbször tünetmentes formában. Idős életkorban és Helicobacter pylori- pozitivitás esetén nagyobb a veszélye annak, hogy az acetilszalicilsav fekélyt okoz. A gastroduodenalis szövődmények kockázatának csökkenése a Helicobacter pylori eradikációja mellett a preventív célú protonpumpagátló kezeléstől és az új típusú, kevésbé toxikus acetilszalicilsav- készítmények elterjedésétől várható. Az acetilszalicilsav által okozott vékonybél-eróziók és -fekélyek diagnosztikájában a vékonybél kapszulás endoszkópiája ígéretes módszer. A tartós acetilszalicilsav-kezelés növeli a vastagbél- diverticulumokból származó heveny vérzés veszélyét, különösen egyidejű nem szteroid gyulladásgátló kezelés mellett. A colorectalis carcinomák kemoprevenciójában a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav kezelés hatásosnak ígérkezik.