Lege Artis Medicinae

A minőség elismerési lehetőségei a finanszírozási szerződésekben

BELICZA Éva, EVETOVITS Tamás

2010. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2010;20(05)

Orvoslás és társadalom

Egyre növekszik az érdeklődés az egészségpolitikai döntéshozók és a finanszírozók részéről, hogy olyan ösztönző mechanizmusokat vezessenek be, amelyek az ellátókat a minõség fejlesztése irányába motiválják. A nemzetközi gyakorlatot áttekintve azt látjuk, hogy ugyan néhány országban már bevezettek ún. „pay for performance” (P4P - szó szerinti fordításban teljesítmény alapján történő fizetés) programokat, de a hatástanulmányok száma is kevés. Nem ismert ezért, hogy mely eszközök, módszerek képesek a leginkább eredményes és hatékony módon hozzájárulni a minőség javításához. Az eddig megvalósult programokban a P4P értékelési és elismerési rendszere az alapellátás és az ellátásszervezési programok esetében főleg indikátorokra támaszkodik, amely indikátorok túlnyomórészt folyamat, kisebb részben eredmény indikátorok. A kívánt minőségfejlesztési hatást elsõsorban a jelentős bónuszt adó, a szolgáltató plusz költségeit is fedező programok érhetik el. A program irányítását világos módszerekkel, mindenki számára közérthetõ módon kell végezni, megfelelő szakmai megalapozással és kelő források rendelkezésre állása esetén. A próba tanulmányok készítése elengedhetetlen feltétel.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az anyagcsere-semleges hatású antihipertenzív kezelés jelentősége a mindennapi orvosi gyakorlatban

FI Zsolt, DÉZSI Csaba András

Közismert, hogy a magasvérnyomás-betegség a cardiovascularis betegségek egyik legfontosabb kockázati tényezője.

Lege Artis Medicinae

A gyermekkór etiológiája és kezelése

SMOLLER W. Jordan

A szerző korunk tudományos/kodó gondolkodása és terminológiája elé tart tükröt, hogy bemutassa annak torzulásait, jellemzőit.

Lege Artis Medicinae

Haiti sorsok

NAGY Zsuzsa

2010. január 28-án indult Haitire a Magyar Református Szeretetszolgálat második önkéntes csoportja. Az egyik résztvevőt, dr. Mikos Borbálát kérdeztük tapasztalatairól.

Lege Artis Medicinae

A krónikus stressz és a depresszió, az evészavarok pszichoendokrin vonatkozásai

MOLNÁR Ildikó, MOLNÁR Gábor

Az agy nemcsak központi szerve, hanem célszerve is a stresszfolyamatoknak. Krónikus stresszben a meggyengülő allostasis, vagyis az egyén adaptációs képessége számos szomatikus és pszichés betegség elindítója lehet. Az agy hormonok, neuropeptidek, monoaminok és citokinek hatásain keresztül vesz részt a stresszfolyamatok szabályozásában. Számos endokrin betegségben vagy hormonális változásokban kimutathatók a viselkedési, vegetatív és emocionális zavarok, ami bizonyos esetekben pszichés zavarokhoz, például depresszióhoz vezethet. A pszichiátriai betegek gyógyszeres kezelésében is megmutatkozik az endokrin háttér szerepe, gondoljunk például a szelektív szerotoninreuptakegátlókra, az ösztrogén- vagy levotiroxinszubsztitúcióra. A bemutatott pszichoendokrin kórképeket, az eltérő depresszióformákat és az evészavarokat (anorexia és bulimia nervosa) gyakoriságuk és az életet veszélyeztető tulajdonságuk miatt emeltük ki. Ismertetésük e betegségek korai felismerését és kezelését kívánja segíteni, ezáltal elősegítve, hogy részét képezzék a mindennapi orvosi gyakorlatnak.

Lege Artis Medicinae

A ciclesonid és a fluticason proprionat kis légúti funkcióra kifejtett hatásának összehasonlítása enyhe asthmában

BÖSZÖRMÉNYI NAGY György

Asthma bronchialéban a légúti gyulladás, a következményes hörgőszűkület (obstrukció) és szerkezeti átépülés (remodelling) az egész hörgőrendszert érinti a betegség összes súlyossági fokozatában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Poszt-Covidban jelentkező lokalizált és kiterjedt fájdalom kezelési lehetőségei

VERECKEI Edit

Az új koronavírus-betegségről és ke­ze­lé­sé­ről több mint egy éve gyűlnek az adatok. A betegség kimenetele négyféle lehet: tünetmentes vagy enyhe lefolyású, hospitalizációt igénylő, súlyos vagy letális ki­me­netelű, és tartós, vagy utólagos manifesztációjú. Ez utóbbiakat nevezzük poszt-Co­vid-tünetegyüttesnek. Az akut Covid- és a poszt-Covid-tünetegyüttes részeként gyakori, de igen heterogén lokalizációjú fájdalomszindrómákat írtak le. Ezeket a fáj­da­lom típusa szerint célszerű osztályozni: nociceptiv/gyulladásos, perifériás neuropa­thiás vagy centrális. Tisztázni kell azt is, hogy a poszt-Coviddal megjelenő beteg milyen szakaszban van, azaz elhúzódó, long-, vagy poszt-Covid-szindrómával ál­lunk-e szemben. Az akut általános gyulladásos reakció mellett igen ritka a mozgás­szervrendszerben jelentkező valódi ízületi vagy izomgyulladásos jelenség. Akut és elhúzódó formákban viszont egyaránt jelen van a diffúz mozgásszervi fájdalom, a krónikus fáradtság, a generalizált szorongás és a depressziós hajlam. Ezek magyará­zata alapvetően neurológiai: parainfekciós „neuroinflammatio”, azaz neuropathiás és centrális mechanizmusok állnak a háttérben. Eszerint kell az analgetikumok neurofarmakológiai hatásmechanizmusainak is­me­retében a terápiás lehetőségek közül választani. Az időskorú, nagy iatrogén kockázatú betegeknél, több társbetegség fennállása mellett, per os kezelés helyett a transdermalis gyógyszerbevitel is alkalmazható.

Lege Artis Medicinae

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és kezelési lehetőségei

LOSONCZY György

Az előrejelzések szerint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) már valószínűleg a 3. leggyakoribb korai halálok. Fő kiváltó oka a több évtizedes dohányzás, amelynek hatására nagy részben visszafordíthatatlan nagy- és kislégúti gyulladás és obstrukció, valamint pulmonalis interstitialis elastolysis következik be következményes emphysemával. Az intrathoracalis légúti obstrukció miatt a kilégzés (főként fizikai megterhelés során) nem teljes, a tüdő és a mellkas hi­per­­inflálódik. A légzőizmok munkája megsokszorozódik, kimerülésük a beteg sorsát megpecsételi. A COPD-s légzészavart elő­ször hypoxaemia kíséri normocapniával, később, amikor a dyspnoe már régóta fennáll, és a légzőizmok fokozatosan kimerülnek, hypercapnia jellemző (globális légzési elégtelenség). A fenntartó terápiában in­halációs hosszú hatású hörgőtágítók és inhalációs kortikoszteroid-kezelés biztosítja a légúti obstrukció bizonyos mértékű csökkenését, a légszomj enyhülését, az exacerbációk ritkulását és a jobb életminőséget. Az exacerbációk a progressziót felgyorsítják és a várható élettartamot megrövidítik. A ke­ze­lés legfontosabb eleme a dohányzás abbahagyása. Krónikus parciális légzési elégtelenségben tartós otthoni O2-terápia biztosítható. Az oxigén túladagolásával kapcsolatos hypercapnia megelőzése érdekében az adagolt O2-mennyiség pontos be­állítása kórházban történik.

Nővér

APN szerepe a hypertoniás beteg gondozásában a háziorvosi körzetben

VÖRÖS Tünde, PAKAI Annamária, SZEBENI-KOVÁCS Gyula, SZABÓNÉ Bálint Ágnes, OLÁH András

Nemzetközi szinten az APN ápoló szerepe a magas vérnyomás kezelésében sokat bővült. Az ápolók bevonása a vérnyomás kezelésébe, a szakszerű vérnyomásmérés elsajátításával és a betegoktatással kezdődött és a leghatékonyabb stratégiává vált a vérnyomáscsökkentés terén. Az egyetemi végzettségű APN ápolók feladatai közé tartozik a felmérés, nyomon követés, diagnosztika, gyógyszeres kezelés, egészségnevelés, betegeducatio, ellátás koordinálása, teljesítményellenőrzés és a minőség javítása. Hazánkban a hypertoniások ellátását és gondozását az alapellátásban háziorvosok végzik. A napi szinten ellátandó betegek száma miatt az egy főre jutó ellátási idő folyamatosan csökken. A magas számú akut betegek ellátása miatt kevesebb idő jut a krónikus betegek gondozására. Hazánkban 2017 őszén indult az egyetemi végzettséget adó APN képzés. Az első egyetemi végzettségű APN közösségi szakápolók 2019 februárjában kerültek ki a rendszerbe. Képzettségüknek megfelelően alkalmasak háziorvosi praxisokban, praxis közösségekben a kompetencia szintjüknek megfelelően krónikus betegek gondozására és nyomon követésére.

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése időskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idősebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nő a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az időskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az időskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minőség romlásáért. A megfelelően al­kal­mazott lipidcsökkentő kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevő cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminőségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nőkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idősebb egyéneknél is egyértelműen javasoljuk elsődleges megelőzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása időskorban kiemelten nagy jelentőségű, alkalmazása bizonyítottan kedvező. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Ideggyógyászati Szemle

Az insomniák kezelésének helye az alvásmedicinában: gyógyszeres és nem gyógyszeres eljárások

FALUDI Béla, ROZGONYI Renáta

Az insomnia - az alvás elégtelensége - jelentős következményekkel járó gyakori állapot. Megkülönböztethetünk elsődleges formát (insomniabetegség) és komorbid insomniákat. A hatásos kezelés alapfeltétele a számos kiváltó ok miatti gondos kivizsgálás és - ha lehetséges - az oki terápia, melyben az alvásmedi-cina-centrumok tudnak segítséget nyújtani. Az insomniabetegség kezelésében elsődleges a kognitív viselkedésterápiák alkalmazása, valamint az altatók megfelelő használata. Az összefoglalóban érintjük az insomnia kivizsgálási lehetőségei mellett az alapvető ismereteket a kognitív viselkedésterápiáról. Érintjük továbbá az altatóként alkalmazott hatóanyagok jellemzőit is. Annak ellenére, hogy számos insomniaellátási protokoll áll rendelkezésre, viszonylag kevés szó esik az altatóhasználat gyakorlati szempontjairól. Összefoglalónk célja ezért a klasszikus irányelvszerű leírás mellett a helytelen és helyes altatóhasználati eljárások, szokások ismertetése is.