Lege Artis Medicinae

A kockázatmegosztás szerepe a gyógyszerek finanszírozásában

KALÓ Zoltán, VOKÓ Zoltán

2010. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2010;20(03-04)

Egészséggazdaság

A gyógyszerkassza tervezhetősége érdekében elfogadott nemzetközi gyakorlat, hogy az egészségbiztosítók egyre nagyobb finanszírozási kockázatot igyekeznek áthárítani a gyógyszergyártókra. A pénzügyi jellegű kockázatmegosztásnak a legfőbb paradoxona az, hogy a halálozás növekedése, a rossz terápiahűség, az egészségügyi ellátórendszer hozzáférhetőségének csökkentése, a minőségrontás, a kezelés elmulasztása csökkenti a gyógyszerkiadásokat. Ezért kezdenek elterjedni azok a gyógyszer-finanszírozási módszerek, amelyek segítségével a finanszírozó garantálni tudja az egészségnyereséget és az ellátásminőséget. Az eredményesség és terápiahűség-alapú kockázatmegosztás bevezetése komoly előrelépés lehet az OEP gyakorlatában is. A garantált terápiás hasznot biztosító támogatási technikák elősegíthetik a finanszírozói döntések bizonytalanságának csökkenését a nagy értékű, innovatív egészségügyi technológiák esetében. Azonban szakmailag kérdéses a pénzügyi és eredményalapú kockázatmegosztási módszerek mikroszintű párhuzamos alkalmazásának indokoltsága. Amennyiben az OEP a gyógyszerkassza finanszírozhatóságának fenntartását tekinti elsődleges céljának, akkor is célszerű a pénzügyi kockázatokat makroszinten kezelni.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Nebivolol: a hosszú hatású, vasodilatator tulajdonságú béta-blokkoló

LÉGRÁDY Péter

A nebivolol harmadik generációs, kifejezett béta-1-szelektivitású, hosszú hatású, vasodilatator tulajdonságú béta-adrenoreceptor-blokkoló. Hatékony vérnyomáscsökkentő hatásán túlmenően a vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az értágító hatású, endotheldiszfunkciót javító nebivolol biztonságos, jól tolerálható terápiás választási lehetőséget jelent az idős, szívelégtelenségben, krónikus tüdőbetegségben szenvedő, cukorbeteg, hyperlipidaemiás, hypertoniás betegek számára. Nem befolyásolja vagy javítja a lipid- és szénhidrát-anyagcserét, és nem utolsósorban több módon képes javítani a betegek életminőségét is.

Lege Artis Medicinae

Új korszak a 2-es típusú diabeteses betegek kezelésében - Az inkretinanalóg liraglutid jelentősége egy belgyógyász szemszögéből

FARSANG Csaba

A 2-es típusú diabeteses betegek kezelésének két kiemelkedő jelentőségű tényezője van: a nem farmakológiai terápia (életmód-változtatás, diéta, dohányzás elhagyása, testmozgás) és a gyógyszeres kezelés a vércukorszint, valamint a többi kardiometabolikus kockázati tényező (vérnyomás, testsúlytömeg, lipidek, húgysav) célértékeinek elérésére. Sajnos világszerte nagy gond, hogy a diabeteses betegek viszonylag kis részében sikerül megfelelőképpen csökkenteni ezeket a kockázati tényezőket. Ezért van nagy jelentősége minden olyan új gyógyszernek, amely nemcsak a vércukorszintet csökkenti, hanem kedvezően befolyásol több kardiometabolikus kockázati tényezőt is. Az inkretinhatáson alapuló antidiabetikumok, a GLP-1-analógok, illetve -mimetikumok és a DPP-4-gátlók ebből a szempontból új korszakot jelentenek a 2-es típusú diabeteses betegek kezelésében, mert a vércukorszint csökkentése mellett kedvező hatásúak lehetnek a vérnyomásra, a lipidszintekre és a testsúlyra is. E szerek között fontos szerepe van az újabban törzskönyvezett és hazai forgalomba került liraglutidnak, mert az inzulinszekréciót a vércukortól függően stimulálja, ezenkívül csökkenti a vércukorszintet növelő glükagon szekrécióját. A kardiometabolikus faktorokra gyakorolt hatásai közül fontos kiemelni, hogy étvágy-, testsúly- és vérnyomáscsökkentő hatású. Számos klinikai farmakológiai vizsgálat történt liraglutiddal. Ezek között is kiemelkedő jelentőségű a LEAD (Liraglutide Effect and Action in Diabetes) vizsgálatsorozat, amelyben bizonyították, hogy mind monoterápiában, mind különféle antidiabetikus kombinációkban hatékonyan csökkenti a vércukrot, a testsúlyt, s kedvezően befolyásolja a szisztolés vérnyomást is.

Lege Artis Medicinae

HuMánia - Önkéntes kortársképzés a jövő orvosaiért

HORVÁTH Dóra Anita, DOMBI Anna Zsófia, FÉSŰS Szilvia, ROSTA Eszter Andrea, SÁNDOR Zsuzsanna, HEGEDŰS Katalin

A kortársoktatás az a világszerte elterjedt módszer, amely a hasonló korúak közötti informális kapcsolatokra épül, és különösen alkalmas a megfelelő megküzdőstratégiák kidolgozására.

Lege Artis Medicinae

Az újraszűkülést befolyásoló műszaki paraméterek vizsgálata coronariastenteken

TAKÁCS Tibor, BOGNÁR Eszter, DOBRÁNSZKY János

A coronariaszűkületek kezelésében a korábbi szívsebészeti módszereket mára jelentősen kiszorították a percutan coronariaintervenciók, ezen belül is a stentbeültetések. Azonban a beültetett stenteknél a tágított érszakasz ismételten beszűkülhet, ez az in-stent restenosis. Munkánkban a coronariastentek olyan műszaki tulajdonságait vizsgáltuk, amelyeknek optimális megválasztásával csökkenthető a stentek által tágított érszakasz újraszűkülésének a gyakorisága. E tulajdonságok közé tartozik például a stent gyártástechnológiája, szerkezeti kialakítása, fémmel fedett felülete, bordaprofilja és bevonata, amelyek közül a vizsgálat keretében a stentek bordaszélességét és bordaprofilját vizsgáltuk. Vizsgálataink során tíz darab stent (AVE GFX, Express, Liberté, Multi-Link Zeta, Orbus R, Pro-Kinetic, Sanocor, Tecnic Carbostent, Tentaur, Tentaur-C) bordaszélességét mértük meg, Olympus PMG3 típusú fémmikroszkóp segítségével, valamint a Sanocor stent bordavastagságának változását vizsgáltuk a stent gyártási folyamatainak során. Eredményeink alapján a Sanocor stent bordavastagsága a gyártási folyamat során csökkent.

Lege Artis Medicinae

Táplálkozási zavar következtében kialakult szekunder hyperaldosteronismus

TÓTH Géza, RÁCZ Károly, FŰTŐ László

BEVEZETÉS - Számos betegség okozhat a reninangiotenzin rendszer stimulációja miatt hyperreninaemiát és szekunder hyperaldosteronismust. A szerzők táplálkozási zavarban szenvedő beteg esetét mutatják be, akinek a hormonvizsgálatokkal igazolt szekunder hyperaldosteronismusa a táplálkozási zavar megszűnése után gyógyult. ESETISMERTETÉS - A szerzők az extrém vegetáriánus étrendet tartó beteg esetében, aki nyolc éve a konyhasó minden formáját kerülte, valamint a természetesen bevihető nátriumot is csökkentette, következetesen normális elektrolitértékeket, normális vérnyomást, megnövekedett plazmarenin-aktivitást és plazmaaldoszteronszinteket találtak. A sóterhelés és a posturalis teszt szekunder hyperaldosteronismust igazolt. A renin-aldoszteron rendszer aktivációjához vezető lehetséges ismert betegségeket kizárták. A sóhiányos diéta felfüggesztését követően a plazmarenin- aktivitás és plazmaaldoszteron-értékek normálissá váltak, ami egyértelműen a táplálkozási zavar következtében kialakuló szekunder hyperaldosteronismus lehetőségét erősítette meg. KÖVETKEZTETÉS - A szerzők az áttekintett irodalomban alimentáris okból kialakuló hasonló hormonális elváltozásokat ember esetében nem találtak. A szerzők hipotézise szerint a táplálkozási zavar a renin-angiotenzin rendszer aktivitását szabályozó rendszer(ek)re kifejtett hatás(ok)on keresztül vezethet a szekunder hyperaldosteronismus kialakulásához.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

[A percutan endoszkópos interlamináris lumbalis discectomia és a microdiscectomia direkt költségeinek összehasonlítása: török eredmények]

ÜNSAL Ünlü Ülkün, ŞENTÜRK Salim

[A microdiscectomia (MD) a lumbalis porc­korongsérv műtéti kezelésének standard technikája. Az egy munkacsatornás percutan endoszkópos in­ter­lamináris lumbalis discectomia (PELD) egy másik műtéti lehetőség, ami a rövidebb kórházi ápolási idő szüksé­ges­sége és a gyorsabb funkcionális gyógyulás miatt egyre nép­szerűbbé válik. Nagyon kevés tanulmány elemzi e két technika költségeit. Jelen tanulmány célja az MD és a PELD összes kórházi költségének összehasonlítása. Negyven 22 és 70 éves kor közötti, PELD vagy MD módszerrel és különböző aneszteziológiai technikával operált beteget osztottunk négy csoportba: 1. PELD + helyi érzéstelenítés (PELD-Local) (n = 10), 2. PELD + ál­ta­lános ér­zéstelenítés (PELD-General) (n = 10), 3. MD + spi­nalis ér­zés­­telenítés (MD-Spinal) (n = 10), 4. MD + ál­ta­lános érzés­telenítés (MD-General) (n = 10). Az egészség­ügyi költsé­ge­ket a direkt költés összegeként definiáltuk. A költségek direkt összehasonlíthatósága érdekében az ada­tokat az érzéstele­nítés módja szerint elemeztük. A direkt költségeket az MD- és a PELD-csoportok között hasonlí­tottuk össze. A PELD-Local-csoportban az összes költség összege 1249,5 $, a PELD-General-csoportban 1741,5 $, az MD-Spinal-csoportban 2015,6 $, az MD-General-csoportban 2348,7 $ volt. Az összes költség összege magasabb volt az MD-Spinal- és MD-General-csoportokban, mint a PELD-Local- és PELD-General-cso­portokban. A mű­tét, a sebészi eszközök, az anesz­tézia (az aneszteziológus díja), a kórházi tartózkodás, az érzéstelenítés során használt gyógyszerek és anyagok, a laboratóriumi vizsgálatok, az ápolás és a posztoperatív gyógyszerelés költsége szigni­fi­káns mértékben eltért a négy csoport között (p < 0,01). Vizsgálatunk igazolta, hogy a PELD kevésbé költséges, mint az MD.]

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-asszociált Guillain–Barré-szindróma első hazai esete

AL-MUHANNA Nadim, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, JARECSNY Tamás, FOLYOVICH András

A Guillain–Barré-szindróma (GBS) sporadikus, viszonylag ritka betegség. Legsúlyosabb formájában légzési elégtelenséghez és halálhoz vezethet. Jelenleg még nem ismert a Covid-19-betegek GBS-megbetegedési kockázata, pedig a SARS-CoV-2-fertőzés elhúzódó pulmonalis károsító hatása a GBS okozta potenciális légzészavarhoz társulva nagy gyakorlati jelentőséggel bírhat. Az irodalom nem egységes a tekintetben, hogy a GBS a SARS-CoV-2 vírus direkt vagy indirekt következménye-e. A szerzők betegük kórtörténetét ismertetik, akit hazánk első Covid-19- fertőzésen átesett GBS-betegének tartanak. Az irodalomban közölt esetekhez hasonlóan az időbeli egybeesés miatt itt feltételezhető a Covid-fertőzés trigger szerepe. Eddig egyetlen betegben sem sikerült PCR-vizsgálattal liquorból kimutatni a SARS-CoV-2 vírust, így ebben a betegben sem.

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.