A gasztroenterológiai szakképzés változása az európai uniós csatlakozás nyomán
LONOVICS János
2004. NOVEMBER 30.
Lege Artis Medicinae - 2005;15(01 klsz)
LONOVICS János
2004. NOVEMBER 30.
Lege Artis Medicinae - 2005;15(01 klsz)
A gasztroenterológiai szakképzésnek az európai uniós képzési követelményekhez való igazítását a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium mintegy tíz évvel a csatlakozás elõtt gyakorlatilag már megvalósította. A harmonizáció alapját a European Union of Medical Specialists (EUMS) European Board of Gastroenterology ajánlása képezte. A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium a gasztroenterológiai szakképzést ráépített szakképzési formában dolgozta ki. A ráépített szakképesítést három alapszakvizsga - belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat - esetében tette lehetõvé.
Lege Artis Medicinae
A rheumatoid arthritises és az osteoarthritises betegek kezelésében igen hatékonyak a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek: a fájdalom és a gyulladás csökkentése révén jelentősen javul a betegek életminősége. A nem szteroid gyulladáscsökkentők tartós szedése esetén azonban jelentős a tápcsatornai szövődmények kockázata, s ennek komoly egészségügyi és gazdasági következményei vannak. A szövődmények szempontjából fontos az egyes kockázati betegcsoportok meghatározása, és racionalizálni kell a különböző kezelési stratégiákat. A 65 év alatti, acetilszalicilsavat nem szedő betegek esetében, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi felső tápcsatornai esemény (kis vagy átlagos kockázatú beteg), a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának van realitása. A nagy kockázatú betegek esetében - akiknek anamnézisében korábbi, felső tápcsatornai esemény szerepel vagy egyidejű acetilszalicilsavterápia is folyik - nem biztonságos a hagyományos, nem szelektív, nem szteroid gyulladáscsökkentő alkalmazása; ebben a csoportban coxibot, de legalábbis szelektív ciklooxigenáz-2- gátlót kell alkalmazni, vagy a hagyományos nem szteroid gyulladáscsökkentő szer mellé protonpumpagátló társítandó. A 65 év feletti betegek esetében, akiknek anamnézisében felső tápcsatornai esemény is szerepel, illetve acetilszalicilsavat is szednek - ők képezik az igen nagy kockázatú betegcsoportot - a legmegfelelőbb stratégia: coxib és protonpumpagátló együttes adása.
Lege Artis Medicinae
Újabb kutatások szerint a ciklooxigenáz- (COX-) enzimek által mediált, a prosztaglandinok szintéziséért felelős reakcióút oki szerepet játszhat a humán daganatok kialakulásában és progressziójában. A COX-2 számos premalignus és malignus elváltozásban túlexpresszálódik. A feltételezett procarcinogen hatásért - mint például a sejtproliferáció fokozódása, az apoptózis gátlása, a tumor neoangiogenesise és megnövekedett invazív készsége, a gazdaszervezetre gyakorolt immunszuppresszív hatás és a megváltozott xenobiotikum- metabolizmus - a képződő prosztanoidok, főleg a prosztaglandin E2, tehetők felelőssé. Epidemiológiai, állatkísérletes és humán vizsgálatok egyaránt igazolták a COX-1- és COX-2- gátlók (például az acetilszalicilsav és egyéb, nem szteroid gyulladácsökkentők), valamint a szelektív COX-2-gátlók (például a coxibok) előnyös, tumorellenes hatását. A lényegesen kedvezőbb mellékhatásprofilt figyelembe véve, a szelektív COX-2-gátlók hosszú távú adása alkalmassá teheti e szereket a carcinomás elfajulás megelőzésére és kezelésére egyaránt. Más vizsgálatok szerint a COX-2 a központi idegrendszer gyulladásos folyamataiban, például az Alzheimer- kórban is túltermelődik, így az enzim gátlása az Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében is lehetséges terápiás módozatot jelenthet.
Lege Artis Medicinae
Az aszpirin felfedezése óta eltelt egy évszázadot meghaladó időszak, valamint a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek alkalmazása során szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a mellékhatások az életet is veszélyeztető szövődmények formájában is megnyilvánulhatnak. Különösen a rizikócsoportba sorolható betegek - kockázati tényezők: időskor, az anamnézisben gastroduodenalis ulcus, szteroidszedés, antikoaguláns kezelés - esetén fontos a gastroprotectio, azaz preventív medikáció a szövődmények elkerülése érdekében. Ebben a vonatkozásban a leghatékonyabb gyógyszercsoportnak a protonpumpa-inhibitorok bizonyultak. Az utóbbi években derült ki, hogy a prosztaglandinszintézis gátlása fokozza a thrombosisok kialakulásának veszélyét is. A nem szteroid gyulladásgátló szer párhuzamos szedése acetilszalicilsavval csökkenti annak cardioprotectiv hatékonyságát. A szövődmények tárháza tehát a szívés érrendszeri betegségek - különösen a myocardialis infarctus - incidenciájának növekedésével bővült. A ciklooxigenáz-2 izoenzimet szelektíven gátolják a coxibok. A coxibok alkalmazásakor jóval kisebb a gastrointestinalis mellékhatások veszélye, mint más nem szteroid gyulladásgátlók esetében. A COX-2-gátlás által viszont újabb, elsősorban kardiológiai szövődmények indukálódhatnak. Emiatt a rofecoxibot 2004. szeptember 30-án kivonták a forgalomból. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek alkalmazásának főbb javallatai: a láz, a fájdalom csillapítása és a gyulladás gátlása. Az indikációk köre egyre bővül, mivel az utóbbi években számos újabb kedvező hatásra derült fény. Tartós szedés esetén csökken a colorectalis adenomák, polipok és carcinomák, valamint a cholelithiasis incidenciája. Az irodalmi adatok arra utalnak, hogy nem szteroid gyulladáscsökkentők adásával késleltethető az Alzheimer-kór kialakulása.
Lege Artis Medicinae
Az acetilszalicilsav a szintetizálása óta eltelt több mint 100 év alatt az egyik legsikeresebb gyógyszernek bizonyult. A kis dózisú, tartós acetilszalicilsav- terápia csökkenti a myocardialis infarctus kockázatát, a stroke gyakoriságát, valamint az artériás érbetegségek és emboliás betegségek által okozott halálozást is. Az acetilszalicilsav-kezelés terjedésével párhuzamosan bővülnek az ismeretek a szer gastrointestinalis kockázatáról, de a kedvező hatásokról is. Az acetilszalicilsav által okozott gastrointestinalis károsodások több tényezőre vezethetők vissza: a mucosa endogén prosztaglandinszintézisének gátlása, az ioncsapdahatás, a mucosalis barrier károsítása és a thrombocytaaggregáció- gátlás egyaránt szerepel a folyamatban. Epidemiológiai tanulmányok szerint a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav-kezelés az akut felső gastrointestinalis vérzés kockázatát 1,5-2-szeresre növeli. Endoszkópos vizsgálatok ugyanakkor azt jelzik, hogy acetilszalicilsav tartós szedése mellett az esetek akár 10%-ában is kialakulhat gastroduodenalis fekély, legtöbbször tünetmentes formában. Idős életkorban és Helicobacter pylori- pozitivitás esetén nagyobb a veszélye annak, hogy az acetilszalicilsav fekélyt okoz. A gastroduodenalis szövődmények kockázatának csökkenése a Helicobacter pylori eradikációja mellett a preventív célú protonpumpagátló kezeléstől és az új típusú, kevésbé toxikus acetilszalicilsav- készítmények elterjedésétől várható. Az acetilszalicilsav által okozott vékonybél-eróziók és -fekélyek diagnosztikájában a vékonybél kapszulás endoszkópiája ígéretes módszer. A tartós acetilszalicilsav-kezelés növeli a vastagbél- diverticulumokból származó heveny vérzés veszélyét, különösen egyidejű nem szteroid gyulladásgátló kezelés mellett. A colorectalis carcinomák kemoprevenciójában a tartós, kis dózisú acetilszalicilsav kezelés hatásosnak ígérkezik.
Lege Artis Medicinae
Az esomeprazol csillapítja a nem szteroid gyulladáscsökkentõk szedése következtében kialakuló felsõ gastrointestinalis tüneteket a folyamatos kezelés alatt álló betegek esetében
Ideggyógyászati Szemle
A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jellegzetességeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegényebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebrovascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkoholabúzus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egyértelműen igazolja, hogy a stroke fiatalabb korban következik be, magasabb incidenciával, esethalálozással és mortalitással jár a kedvezőtlen szocioökonómiai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcsoportokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedvezőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakosságának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikótényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós programoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.
Lege Artis Medicinae
A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az infrastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.
Hypertonia és Nephrologia
Az előző, 2015-ben megjelent magyar irányelv óta számos új ismeret látott napvilágot, amelyeket a 2018-ban kiadott ESC/ESH új európai irányelv részletezett. Ezek érintik a vérnyomás emelkedésében és a következményes szervkárosodásokban (úgynevezett hypertonia mediálta szervkárosodás [hypertension-mediated organ damage] - HMOD) szerepet játszó kórélettani folyamatokat, a hypertonia epidemiológiáját, a társuló cardiovascularis kockázati tényezőknek és társbetegségeknek a hypertoniás betegekre gyakorolt hatását, a vérnyomáscsökkentő nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés hatékonyságát, valamint a hypertonia genetikáját. Ezek tették lehetővé a célvérnyomás pontosabb meghatározását is. Feladatunk tehát az volt, hogy ezeket az eredményeket beépítsük a korábbi irányelv szövegébe úgy, hogy egyúttal gyakorlatiasabb szempontokat is érvényesítsünk, és a hypertonia diagnosztikájára, kezelésére vonatkozó ajánlást közvetlenebb módon fogalmazzuk meg. A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) 2018. évi irányelveinek szerkezete nem tér el lényegesen a korábbitól. Az ajánlások osztályai (I, IIa, IIb és III) és a bizonyítékok szintjei (A, B és C) is azonosak.
Hypertonia és Nephrologia
A tanulmány célja a stressz és a hypertonia, illetve a cardiovascularis betegségek kapcsolatának áttekintése, valamint egy Magyarországon is elérhető, a stresszkezelést segítő, bizonyítottan hatékony magatartásorvoslási program bemutatása. Számos, a patogenezist és a klinikai végpontokat vizsgáló tanulmány bizonyítja a cardiovascularis megbetegedések és a pszichoszociális tényezők (ideértve a mentális betegségek egyidejű fennállását, egyes személyiségtényezőket vagy éppen a társas környezetet) szoros összefüggését. Ezzel összhangban az Európai Kardiológiai Társaság 2016. évi szakmai irányelvei I.A szintű ajánlásként tartalmazzák a pszichoszociális problémák azonosítását és magatartásorvoslási módszerekkel történő kezelését. A szakmai irányelvek minél szélesebb körű, átfogó gyakorlati alkalmazása elengedhetetlen a cardiovascularis kockázat csökkentése érdekében. Ennek fontos eleme a klinikumban dolgozó szakemberek képzése, a multidiszciplináris együttműködés erősítése, és a magatartásorvoslási beavatkozások integrálása a mindennapi ellátásba. A Williams Életkészségek® program egy nemzetközi, Magyarországon is széles körben elérhető stresszkezelő, kommunikációs készségfejlesztő program. Fő célkitűzése olyan egyszerű, a mindennapi életben alkalmazható megküzdési készségek elsajátítása, amelyek lehetővé teszik a pszichoszociális stresszhelyzetek sikeresebb kezelését, valamint a testi és lelki feszültségszint tudatos csökkentését. Cardiovascularis betegségben szenvedőknél javul a kimenetel és az életminőség. Az egészségügyi dolgozók számára kiemelten javasolt az átlagosnál magasabb stresszterhelés és a kiégés kockázatának csökkentésére. A gyógyítók és pácienseik együttműködése során a stressz mindkét felet érintheti. A Bálint-csoportok pozitívan befolyásolják az orvos-beteg kapcsolatot, segítik a betegségek komplexebb megközelítését, és hatékonyak az egészségügyi dolgozók kiégése elleni küzdelemben.
Lege Artis Medicinae
A perifériás érbetegségek (peripherial arterial disease, PAD) ellátása a cardiovascularis betegségek legmostohább területei, egyrészt mert az ebben a betegségben szenvedők a legelhanyagoltabb, legkevésbé egészségtudatos réteg (elég, ha csak a nagymértékű nikotin- és az ehhez gyakran társuló alkoholabúzusra gondolunk), másrészt mert elégtelen a perifériás érbetegségek kezelésére specializálódott szakemberek, az angiológusok száma. Az artériás érszűkület kimutatása ráadásul nem is lenne nehéz, hiszen széles körben alkalmazható, olcsó funkcionális szűrővizsgálat, a boka-kar index (ABI) áll ehhez a rendelkezésünkre, melyet az alapellátásban kötelező szűrővizsgálatként írtak elő. Egyre jobbak a terápiás lehetőségeink is, hiszen mióta a cilosztazolt bevezették, evidenciákon alapuló, a tüneteket mérséklő, a progressziót lassítani képes gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre, melynek az alkalmazását mind a magyar, mind az amerikai irányelvek első osztályú ajánlásként javasolják. A cilosztazolnak, mint PDE3-inhibitornak, komplex farmakológiai hatása van, ugyanakkor számos esetben nem alkalmazható, emiatt a pentoxifyllin sem szorulhat ki teljesen a terápiás fegyvertárból. Az új európai ajánlás a vérlemezkegátlók helyét is jól definiálja a PAD kezelésében. A gyógyszeres kezelés mellett az intervencionális radiológia ugrásszerű fejlődése is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne kelljen több végtagot elveszíteni, amennyiben az érszűkületet időben felismerik.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás