Lege Artis Medicinae

A fertőzések megelőzésének lehetőségei krónikus hepatitis és cirrhosis esetén

PÁR Alajos, NEMESÁNSZKY Elemér

2005. NOVEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(11)

Krónikus májbetegségekben szenvedőkön - főleg időseknél - a károsodott immunválasz miatt gyakran fordul elő a kórlefolyást súlyosbító fertőzés, s ez sokszor nem kap figyelmet a gyakorlatban. Alkoholos májbetegeken mind a hepatitis Avírus- (HAV-), mind az akut hepatitis B-vírus- (HBV-) infekció fulmináns májelégtelenséghez vezethet, ezért számukra HAV- és HBV-vakcináció javasolt, akárcsak az influenza és a Pneumococcus elleni védőoltás. Idült vírushepatitisekben az alkoholabúzus gyorsítja a cirrhosisba való progressziót, csökkenti az antivirális kezelés hatékonyságát. Krónikus Chepatitises betegeken a HAV-, illetve a HBVszuperinfekciók megelőzését is az említett immunizációk jelentik. A humán immundeficientiavírus (HIV) okozta fertőzés nemritkán társul hepatotrop vírusfertőzéssel, ekkor a HBV-vakcináció hatékonysága a CD4-sejtszám függvénye, ugyanez determinálja a hepatitis B-vírus- vagy hepatitis C-vírus antivirális kezelésének időzítését is. Cirrhosisban a bakteriális infekciók közül a spontán bakteriális peritonitis a legsúlyosabb szövődmény. Az ismétlődő spontán bakteriális peritonitis prevenciója a Gram-negatív kórokozókra ható szelektív intestinalis dekontamináció: hoszszan tartó antibiotikus profilaxis - a béltraktusból gyengén felszívódó kinolonszármazékkal (norfloxacinnal) - a már egyszer spontán bakteriális peritonitisen átesettek számára indokolt. Tuberkulózisra különösen az alkoholos májbetegségben szenvedők fogékonyak. A portalis hypertonia és a nyelőcsővarix-ruptura kialakulásában szerepet tulajdonítanak a bakteriális fertőzésnek, másrészt a vérzés és az invazív endoszkópos beavatkozások növelik az infekció kockázatát. Ilyen esetekben rövid tartamú (öt-nyolc napos) norfloxacin- vagy ciprofloxacinprofilaxis szükséges. Mindezen szempontok figyelembevétele meghatározó jelentőségű a krónikus májbetegek gyógyítása során.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Hemingway és a császármetszés

SZABÓ András

Az anyaság, a terhesség, a szülés a közvélekedés szerint nagyon is konvencionális és hétköznapi történések, amelyekkel valamilyen vonatkozásban minden ember szinte nap mint nap találkozik. Mégis ritkaságnak számít - főként a legújabb korban - művészeti ábrázolásuk, megjelenítésük. Melocco Miklós, aki több állapotos nőt és szülést ábrázoló szobrot is készített, mondta egy interjúban: „Nem értem, hogy másokat miért nem izgat annyira, mint engem. Lehet, hogy nemcsak a keresztény szemérmesség, nemcsak a külső cenzúra tehetett arról, hogy a willendorfi Vénusz után szinte egyáltalán nem voltak termékenységábrázolások? Talán nem tartották a terhes nőt szépnek. Vagy nem tartották képnek.”

Lege Artis Medicinae

A tiotropium hatása a tüdő-hiperinflációra, a terhelési toleranciára és a dyspnoéra COPD-ben

NAGY László Béla

A tiotropium naponta egyszer adagolandó, inhalációs antikolinerg gyógyszer (a muszkarinreceptorok M3-as altípusának szelektív antagonistája), alkalmazása tartós bronchodilatatiót eredményez, ami a krónikus obstruktív légúti betegségben (COPD) szenvedő betegek életminőségét jelentősen javítja.

Lege Artis Medicinae

Tudományos tallózó

Lege Artis Medicinae

Egy angyal emléke Alban Berg élete

MALINA János

„A zsúfolásig megtelt teremben, a sokaság közepén, ült egy húszéves fiatalember, aki úgy festett, mint egy angyal. A világ csak évtizedekkel később tudta meg, milyen életre szóló hatással volt rá a darab, az előadás… A fiatalembert Alban Bergnek hívták.” E sorokat egy fiatal bécsi színésznő, Mathilde (Tilly) Newes írta le emlékirataiban, Frank Wedekind Pandora szelencéje című darabjának 1905-ös bécsi bemutatójára emlékezve.

Lege Artis Medicinae

Az interferonkezelés pszichiátriai mellékhatásainak szűrése kérdőíves módszerrel

GAZDAG Gábor, SZABÓ Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az interferon számos onkológiai, hematológiai és virális betegség hatékony kezelési módja, ám alkalmazása során súlyosabb mellékhatások is előfordulhatnak. Leggyakrabban pszichiátriai tünetek megjelenésével kell a kezelőorvosnak számolnia. Ezek a tünetek képezik a leggyakoribb okát az együttműködési problémáknak és a kezelés megszakításának is. A kedvezőtlen események megelőzhetők, ha a mellékhatásokat időben felismerjük és kezeljük. Mindezek alapján a pszichiátriai tünetek minél korábbi felismerése nagyon fontos. MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK - A szerzők egy egyszerűsített kérdőívet dolgoztak ki az interferonkezelés során várható gyakoribb pszichiátriai mellékhatások szűrésére. Ennek segítségével a nem pszichiáter kezelőorvosok felmérhetik betegeik pszichés állapotát. A 2004 szeptembere és 2005 júliusa között minden, interferonnal kezelt és ezzel összefüggésben pszichiátriai vizsgálatra küldött beteg előzőleg kitöltötte a kérdőívet. A vizsgálatba ily módon 26 beteget vontak be. A pszichiátriai diagnózis alapján a szerzők algoritmust állítottak fel a kérdőívek értékeléséhez, amelyből a kezelőorvos tájékozódhat a pszichiátriai konzílium szükségességéről, illetve sürgősségéről. A tíz hónapos időszak alatt klinikai pszichiátriai vizsgálaton is átesett 26 interferonkezelt beteg adatai alapján tárgyalják a kérdőívvel szerzett eddigi tapasztalatokat, részletesen áttekintve a három téves pozitív, illetve a két téves negatív eredményt adó eseteket. KÖVETKEZTETÉS - A szerzők a klinikai gyakorlatban jól használhatónak találták a kérdőívet. Ennek alátámasztására nagyobb betegcsoporton további összehasonlító vizsgálatokat tartanak szükségesnek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A szérum alanin-aminotranszferáz-értéke krónikus C-vírus hepatitisben Mennyi a „normális”, és kit kezeljünk?

HUNYADY Béla

A májbetegségek - köztük a vírushepatitisek - diagnosztikájában évtizedek óta használják a szérumaminotranszferáz- (=transzamináz) értékeket, különös tekintettel az alanin-aminotranszferázra. Az utóbbi években azonban több szempontból megkérdőjeleződött a normális aminotranszferáz- értékek megbízhatósága. Igazolódott, hogy nem kellően érzékeny a vírushepatitisek szempontjából rizikócsoportba tartozók szűrésére (a normális érték nem zárja ki a vírushepatitist), másrészt a metabolikus betegségben szenvedők (diabetes mellitus, a zsíranyagcsere zavarai) és a túlsúlyos egyének arányának növekedésével nagy számban találunk a normális tartományt meghaladó értékeket szignifikáns, különálló májbetegség nélkül, azaz túl szigorú a határérték. Külön problémát jelent a vírushepatitis- fertőzöttek kezelésének elbírálása tartósan normális szérum-aminotranszferázok esetén. Összefoglaló közleményében a szerző áttekinti a problémakörrel kapcsolatos irodalmi adatokat, megkísérelve útmutatást nyújtani a mindennapi klinikai gyakorlat számára.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fô tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzôszervi érintettségen túl a fertôzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegû panaszok és tünetek a kórházba kerülô COVID-19-betegek 30–50%-ánál elôfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylô kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedôk folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövô feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertôzés járhat-e késôi neurológiai szövôdményekkel.

Hypertonia és Nephrologia

Hyperkalaemia III. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A káliumszint mérése során a helyes vérvételi technika döntô fontosságú a korrekt eredmény érdekében. A kálium dominánsan intracellulárisan helyezkedik el, mechanikai behatások következtében könnyen felszabadul az izmokból, valamint a vér alakos elemeibôl. A vérvétel során ennek figyelembevétele fontos, nem megfelelô vérvételi technika esetén a valósnál magasabb, félrevezetô eredményt kapunk.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.