Lege Artis Medicinae

A DPP-4-gátló sitagliptin helye a 2-es típusú diabetes terápiájában, az új irányelvek tükrében

HIDVÉGI Tibor

2012. NOVEMBER 22.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(10-11)

A 2-es típusú diabetes globális közegészségügyi veszéllyé vált, valamennyi nemzet gazdaságát fenyegetve, a gyors városiasodás, a táplálkozási szokások megváltozása, a mozgásszegény életmód, és az obesitas eredményeként. A kaukázusi néptípushoz hasonlítva az ázsiai népességben a diabetes korábbi életkorban és alacsonyabb testtömegindex mellett alakul ki. Az Amerikai és Európai Diabetes Társaság legújabb ajánlásában az életmódkezelést javasolja első lépésként a frissen felfedezett diabetes esetén. A széles körben alkalmazott metformin megmaradt a gyógyszeres terápia első vonalában. Ha monoterápiával nem sikerül elérni vagy megtartani a HbA1c-célértéket, következő lépésként második orális készítmény hozzáadása javasolt. A nagy szelektivitású dipeptidil-peptidáz-4-gátló sitagliptin és a metformin hatékony és jól tolerálható. Egymás hatását kiegészítve a sitagliptin-metformin kombináció a glykaemiás kontroll hatékony, biztonságos és hosszan tartó javulását eredményezi.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Egy magyar medikus II. Katalin udvarában - Adalékok Gyöngyössi Pál karriertörténetéhez

V. MOLNÁR László

„Gyöngyössi Pál fordulatos, ellentmondásokban gazdag, magasba vezető és mégis a tragikumba hajló életével kezdődik meg azoknak a 18. században élt orvosoknak a sora, akiknek életpályája hazánkból Oroszországba ívelt”

Lege Artis Medicinae

A szűrővizsgálatok daganatbiológiai alapja: a rosszindulatú daganatok fejlődéstörténete

DÖBRŐSSY Lajos, KOVÁCS Attila, BUDAI András

A rosszindulatú daganatok kifejlődése időben elhúzódó, több szakaszos folyamat. A klinikai tünetek és szubjektív panaszok megjelenését szabályszerűen megelőzi a preklinikai kimutathatóság szakasza, amely alatt a tünetmentes daganat már jelt ad magáról; ez a szakasz alkalmas szűrővizsgálatokra. A fejlődésmenet ismeretének gyakorlati fontossága van a szűrési stratégia megválasztásában. A szűrővizsgálatok értékelésénél ajánlatos figyelembe venni a daganatbiológiai okokra visszavezethető torzulásokat.

Lege Artis Medicinae

Alkalmas-e a menopauzális hormonterápia cardiovascularis prevencióra?

LÁSZLÓ Ádám

A menopauzát követő tüszőhormonhiány következtében a nők körében gyakoribbá válnak a coronariabetegségek és a szívinfarktus, ezért ezek megelőzésére és a menopauzális tünetek kezelésére korábban kiterjedten használták a hormonpótló kezelést. 2002-ben azután nagy esetszámú, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatban azt találták, hogy a menopauzális hormonterápia (MHT) súlyos mellékhatásokkal jár, és nem alkalmas cardiovascularis prevencióra. A tanulmány későbbi reanalízisei, majd az elmúlt 10 év újabb vizsgálatai tükrében azonban úgy látszik, hogy a 60 évesnél fiatalabb nők esetében, illetve a menopauzát követő 10 éven belül elkezdve az MHT-nak számos előnye és nagyon kevés hátránya van, jelentősen javítja az életminőséget, a mellékhatások abszolút kockázata kicsi, és az MHT alkalmas a coronariabetegségek primer prevenciójára. Összefoglalom a menopauzális hormonterápia cardiovascularis vonatkozásait azzal a nem titkolt céllal, hogy segítsem az ebben a kérdésben szükséges paradigmaváltást.

Lege Artis Medicinae

Szenzoros inzulinpumpa és gyakorlati alkalmazása

KÁNTOR Irén

A diabetes egyike a leggyakoribb krónikus betegségeknek. A technológia fejlődése egyre kifinomultabb eszközöket ad a klinikus kezébe az 1-es és 2-es típusú diabetes kezelésére. A folyamatos subcutan inzulininfúzió, amit inzulinpumpának is neveznek, lehetővé teszi a kifinomult inzulinadagolást: bázis- és/vagy bolusinzulin vonatkozásában egyaránt. A folyamatos glükózmonitorizálás a betegnek és a klinikusnak egyaránt segíthet megérteni és menedzselni a vércukortrendeknek a változásait, valamint a percről percre történő vércukoringadozásokat egyaránt. Ezeknek az eszközöknek az egyesítése hozta létre a „szenzorral kiegészített inzulinpumpát”, ami korszakalkotó előrelépés az önszabályozó zárt rendszerű inzulinadagolás vagy mesterséges pancreas elérésében.

Lege Artis Medicinae

Örökletes betegségek a szülészetinőgyógyászati praxisban - jogi, etikai dilemmák

MARTON István, ELEKES Tibor, CSERMELY Gyula

Évszázadokon keresztül egy-egy közösségben a társadalmi kapcsolatok alapját olyan megbecsült hivatások szereplői és képviselői jelentették, mint a tanító, pap, orvos. A napjainkban kialakult társadalmi bizalmi válság következtében ez az érték - a hitelesség - elveszett.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A 2-es típusú diabetes előfordulása a világban, Európában és Magyarországon

KÉKES Ede

A diabetes legnagyobb, világméretű felmérését az NCD Risk Factor Collaboration 2016-ban közölt összefoglalója mutatja be, amelyben 751 felmérést és tanulmányt összesítettek 4 372000 fős, 18 év feletti populációban. Az elemzés 146 ország adatait használta fel, és mutatta be a diabetes (DM) előfordulási trendjét 1980-tól 2014-ig.

Nővér

1-es és 2-es típusú diabeteszes betegek a peritoneális dialízis programban

JUHÁSZNÉ LESKÓ Mónika, GYÖRFI Gáborné, LADÁNYI Erzsébet

A vizsgálat célja: Peritoneális dialízissel (PD) kezelt 1-es és 2-es típusú cukorbetegeknél a kezelés hatékonyságának és a szövődmények előfordulásának a vizsgálata. Vizsgálati módszer és minta: 22 év alatt 85 diabéteszes beteget kezelése történt PD-vel, (19 fő 1-es típusú és 66 fő 2-es típusú). Retrospektív vizsgálatban összehasonlításra került a betegek PD beteghónapjainak száma, a szénhidrát anyagcsere paraméterek, a testsúly és a reziduális veseműködés értékeinek változása, a kezeléshez felhasznált PD oldatok mennyisége és minőségi eloszlása, az infekciók előfordulása és a PD programból való kikerülések oka. Eredmények: Mindkét vizsgált csoportban a betegek közel azonos időt töltöttek PD programban, a reziduális klírensz az 1-es típusú diabéteszes (DM1) csoportban alacsonyabb volt. Mindkét csoport betegeinek testsúlya növekedett a PD mellett. A 2-es típusú cukorbetegeknél már induláskor is több volt a nagy testsúlyú beteg, akik a PD kezelések során nagyobb mennyiségű és töményebb PD oldatra szorultak. A 2-es típusú cukorbetegek esetében jobb anyagcsere kontrol figyelhető meg, az 1-es típusú diabéteszes csoport magasabb HbA1c értéke csökkenést mutatott a PD kezelés alatt. A PD peritonitisz előfordulása az DM1-ben ritkább volt, azonban ebben a csoportban gyakrabban fordultak elő katéter infekciók. Következtetés: Mindkét diabéteszes csoport jól kezelhető volt PD-vel, bár alapbetegségük és szövődményeik miatt nagyobb odafigyelést igényeltek, mint a nem diabéteszes betegtársaik.

Lege Artis Medicinae

Inkretinalapú kezelések a klinikus szemszögéből

KIS János Tibor

Az inkretin hatásmechanizmusú készítmények a 2-es típusú diabeteses betegek ellátásának új és sokat ígérő lehetőségét adják. Hazánkban jelenleg két inkretinmimetikum és három inkretin hatásfokozó hatóanyag van forgalomban, a vegyületek és gyári kiszerelések száma is egyaránt növekszik. Számos közlemény jelent már meg e készítmények előnyeiről, de egymással való öszszehasonlításáról még alig. A szerző az elérhető adatok alapján kísérletet tesz az inkretin hatásmechanizmusú készítmények összevetésére, megpróbál segítséget nyújtani a klinikusoknak azok választásához.

LAM Extra Háziorvosoknak

Metformin - De mi van még a dobozban?

KISS Zsófia, KIS János Tibor

A metformin jelenleg a leggyakrabban felírt per os antidiabetikum 2-es típusú diabeteses betegek részére. Adását a kontraindikációk mellett az esetleges gastrointestinalis mellékhatások korlátozhatják. Magyarországon jelenleg számos kiszerelési formában létezetik, tolerálhatóság szempontjából ezek közül kiemelendőek az elnyújtott hatóanyag-kibocsátású készítmények. A szerzők röviden összefoglalják a metforminok legújabban felismert előnyös tulajdonságait, segítséget adnak a klinikusoknak a megfelelő metforminkészítmény kiválasztásához, kiemelik a gastrointestinalis mellékhatások elkerülését szolgáló adagolási formákat.

Lege Artis Medicinae

Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében - A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ

JEMENDY György

Az inzulinanalógokat a humán inzulinok néhány kedvezőtlen tulajdonságának kiküszöbölése érdekében fejlesztették ki. A bázis-bolus kezelési rendszeren belül a humán bázisinzulin felváltása naponta egyszer adott detemirrel az anyagcserehelyzet javulását és a kezelés biztonságosságának növelését eredményezheti. A humán NPH-inzulin helyett napjában egyszer alkalmazott detemir inzulin hatását vizsgáltuk bázis-bolus rendszerrel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében, beválasztási feltétel volt a HbA1c ≥7,0% értéke. A megfigyeléses, többcentrumos, 24 hétre terjedő követéses vizsgálatban 1474 cukorbeteg adatát [életkor: 59,1±9,8 év, testtömeg 89,6±8,6 kg, testtömegindex (BMI) 31,6±5,4 kg/m2] értékeltük. Valamennyi beteg kezelése bázis-bolus rendszerrel történt, ahol bázisinzulinként korábban humán NPH-t, bolusinzulinként pedig humán vagy analóg inzulint lehetett használni. A beválasztást követően a betegek NPH-inzulin helyett napjában egyszer detemir inzulint kaptak, a bolusinzulinok folytatólagos alkalmazása mellett. A betegek ellenőrzése a 12. és a 24. héten történt. A HbA1c a 24. héten a kiindulási helyzetben talált 8,63±1,01% értékről 0,79±0,63% értékkel, szignifikánsan (p<0,0001) csökkent, a változás az egyes BMI-kategóriákban közel azonos volt. Az éhomi vércukor 8,86±1,78 mmol/l-ről 7,09± 1,31 mmol/l értékre csökkent; p<0,0001). A HbA1c kezelési célértékét (<7,0%) 194 beteg (13,1%) érte el. A betegek testtömege szignifikánsan csökkent a 12. héten (-0,69±2,00 kg; p<0,0001) és a 24. héten (-1,28±2,80 kg; p<0,0001). A csökkenés kifejezettebb volt a nagyobb, mint a kisebb BMI-kategóriákban (p a tendenciára <0,0001). A bázisinzulin napi átlagos dózisa 0,28 NE/kg-ról 0,33 NE/kg-ra nőtt, a bolusinzulinok dózisa érdemben nem változott. A súlyos hypoglykaemiás események előfordulása szignifikánsan (p=0,048) csökkent [kiindulási helyzet: 2,95 (nappal 1,02, éjszaka 1,93), 24. hét: 0,06 (nappal 0,04, éjszaka 0,02) epizód/betegév]. A bázis-bolus rezsimmel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében a naponta egyszer adott detemir inzulin a korábban alkalmazott humán bázisinzulinhoz viszonyítva szignifikáns anyagcsere- javulást eredményez, kevesebb hypoglykaemiás esemény és a testtömeg csökkenése kíséretében. Mindazonáltal a glykaemiás célértéket elérő betegek kis aránya arra hívja fel a figyelmet, hogy a bázisinzulin megfelelő megválasztásán túl más tényezők is szerepet játszanak az optimális anyagcsere-egyensúly elérésében.