LAM KID

Fájdalomcsillapítás neurológusszemmel

KOMOLY Sámuel

2011. OKTÓBER 20.

LAM KID - 2011;1(02)

A fájdalom eredete szerint anatómiailag lehet nociceptív (szomatikus, visceralis), vagy neuropathiás, azaz a szomatoszenzoros rendszer károsodásának vagy betegségének közvetlen következménye. A legutóbbi évek epidemiológiai kutatásai szerint a krónikus neuropathiás fájdalom a lakosság 7-8%-át érinti. A neuropathiás fájdalom diagnózisa műszeres vizsgálatok nélkül felállítható, ebben a minden orvos által könnyen alkalmazható, validált tesztek segítenek. A neuropathiás fájdalom az életminőség jelentős rosszabbodásával jár, kezelésében a hagyományos fájdalomcsillapítók hatása elégtelen, tehát fontos azoknak a kezelési eljárásoknak, gyógyszereknek az ismerete, amelyek bizonyítottan hatékonyak a neuropathiás fájdalom enyhítésére.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

A csontátépülés és az energia-háztartás nõkre jellemző kapcsolatai

BUDAY BARBARA, PACH Péter, LITERÁTI-NAGY Botond, VECSEI Zsuzsa, KORÁNYI LÁSZLÓ

HÁTTÉR - Az elmúlt évtized új felismerése volt, hogy a csontátépülés helye, a metabolikus csontegység (bone metabolic unit) és a szervezet energia-háztartása között egy addig nem ismert kapcsolat létezik. Eddigi állatkísérletes és klinikai adatok alapján az oszteokalcint tekintették e kapcsolat fő mediátorának. A katepszin K ciszteinproteáz típusú, osteolyticus enzim, amelynek szerepe van a csontreszorpcióban, farmakológiai célpont az osteoporosis és a csontmetasztázis kezelésében. Állatkísérletes adatok szerint hiánya vagy szelektív gátlása csökkenti a praeadipocyták differenciálódását, a testsúlyt, a szérum inzulin- és glükózszintjét elhízott egerekben. Vizsgálatunk célja az volt, hogy feltárjuk a katepszin K szerepét nőknél (n=66), a humán csont-metabolizmus tengelyben. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 21 egészséges és 45 glükózintoleráns nőt vizsgáltunk. Orális és intravénás glükóztolerancia-tesztet (OGTT, IVGTT) és hyperinsulinaemiáseuglykaemiás clamp vizsgálatot végeztünk a szénhidrátháztartás, inzulinszekréció, egésztest- és izom-glükózfelhasználás vizsgálatára (M-1 és M-3). Mértük a csontmarkerek és az adipokinek vérszintjét, valamint DEXA-val a csontok denzitását és a zsír- és izomszövet mennyiségét. EREDMÉNYEK - A katepszin K-szintek szignifikáns (p<0,05), negatív korrelációt mutattak a BMI-vel, a testzsírszázalékkal, az OGTT glükóz- és inzulingörbe alatti területével (AUC), míg pozitív korrelációt az M-értékekkel. Nem találtunk összefüggést a katepszin K-szintek és az IVGTT-adatok között. KÖVETKEZTETÉS - A katepszin K - nők esetében - nemcsak résztvevője a csontátépülés- energia-háztartás tengelynek, de szerepe a humán glükózhomeosztázisban eltér az állatkísérletek alapján elvárttól, mert paradox módon a növekvő katepszin K-szintek a javuló anyagcsere-állapotot jelzik. Adataink alapján úgy tűnik, hogy a katepszin K inzulinregulációja az inkretinrendszeren keresztül valósul meg.

LAM KID

Osteoporosisban szenvedõ betegeknek felírt gyógyszervények kiváltása - próbavizsgálat

BATKA Gábor, SZENTANDRÁSSY Andrea Éva, SZEKERES László

HÁTTÉR - Magyarországon a legmagasabb mortalitású csípőtáji törések száma éves szinten 12 000-15 000 között van. A bekövetkezett törések kezelésére többszörösét költjük, mint a megelőzésre fordított gyógyszeres kezelésre. Ebből adódik, hogy az osteoporosisos betegek compliance-e kiemelkedő jelentőségű. MÓDSZEREK - A Hévízi Szent András Reumakórház informatikai rendszeréből nyert adatok alapján kigyűjtöttük egy év vényfelírásait az osteoporosis elleni gyógyszerekre vonatkozóan, és az OEP-adatok alapján összevetettük a betegek által kiváltott vények számával. EREDMÉNYEK - Általánosságban a gyógyszervények 75%-át váltották ki a betegek. A D-vitamin és kalcium kivételével a 4354 doboz felírt antiporotikumból 3637 biszfoszfonát hatóanyagú készítmény volt. Ezen a csoporton belül a kombinációs készítmények kiváltása 88%-nak bizonyult, ami meghaladta a nem kombinációs biszfoszfonátok 84%-os kiváltási arányát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményünk alapján feltételezhető, hogy ha kombinációs készítmény kerül felírásra, az valamelyest javítja a betegek együttműködését. Aggasztó a Dvitamin- és főleg a kalciumkészítmények alacsony konkordanciája.

LAM KID

A csontáttétek okozta fájdalom csillapítása

BOÉR Katalin

A csontáttétek kialakulása számos szolid tumor szóródásának jellegzetes velejárója. A vázrendszeri áttétek kezelése palliatív, az elsődleges cél a fájdalom enyhítése, és emellett fontos szempont a csontfracturák kockázatának csökkentése, a túlélés meghosszabbítása, a betegek aktivitásának megőrzése. A fájdalom a csontmetasztázisok leggyakoribb tünete, és a betegek életminőségének fenntartásában fontos szerepe van a korszerű fájdalomcsillapításnak. A fájdalomcsillapítás módszereit a gyógyszeres kezelés, a radioterápia, műtét, szisztémás onkoterápia, mint például kemoterápia és/vagy hormonterápia, multibone radioaktívizotóp-terápia és a biszfoszfonátok adása képezik. A rosszindulatú daganatok okozta fájdalom csillapításában a Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet által kifejlesztett ajánlás az irányadó. A fájdalomcsillapítás algoritmusa a fájdalom intenzitásának felmérésével kezdődik, és farmakológiai, illetve nem farmakológiai módszerekkel történik. Az analgetikus terápián belül nem opioid, opioid és adjuváns szerek kerülnek alkalmazásra. A korszerű fájdalomcsillapítók kombinációjával a fájdalmat a betegek túlnyomó többségében eredményesen lehet enyhíteni.

LAM KID

Fájdalomcsillapítás a reumatológiában

NAGY Katalin

A fájdalom a reumatológiában a leggyakrabban előforduló tünet; lehet mechanikus és gyulladásos eredetű, akut és krónikus, nociceptív, neuropathiás és pszichogén. A fájdalom csökkentésére adhatunk analgetikumokat, nem szteroid gyulladáscsökkentőket, opioidokat, adjuváns szereket és a kiváltó ok szerint speciális gyógyszereket, például a köszvényes roham szüntetésére colchicint. A fájdalomcsillapításban a WHO terápiás ajánlását használjuk, amelynek első lépcsőfokán az analgetikumok, a nem szteroid gyulladáscsökkentők és az adjuváns szerek állnak, a második fokozat a gyenge, a harmadik az erős opioidok használata. A reumatológiában általában az első fok szereit használjuk. A nem szteroid gyulladáscsökkentőket lehetőleg kúraszerűen adjuk, kiegészítésképpen analgetikumok és izomlazítók használhatók. Ha nem elégséges a hatás, tramadol adása javasolt. Fontos része a reumatológiai fájdalomcsillapításnak a lokális és intraarticularis injekciók adása, a fizioterápia, a TENS és a balneoterápia. A fenti lehetőségeket kombináló komplex kezelés sokszor eredményesebb, mint önmagában a csak gyógyszeres fájdalomcsillapítás.

LAM KID

A nukleáris faktor kappa-B-receptor-aktivátorligand gátlása: patofiziológia és preklinikai adatok

LAKATOS Péter, NÁDASI Edit

A csontátépülés élethosszig tartó folyamat, amelyben az osteoclastok és az osteoblastok kiegyensúlyozott működése központi szerepet játszik. Egyes állapotokban, mint a menopauza utáni hirtelen hormonális változás során is, ennek az egyensúlynak a felborulása kórosan fokozott csontvesztéshez vezet. Ilyen állapotokban fokozott csontvesztés, és ennek talaján létrejövő fokozott csonttörési kockázat alakul ki. A csontfelszívódást elsősorban a tumornekrózis-faktor család egyik tagja, a nukleáris faktor κBreceptor aktivátorának ligandja szabályozza, amelynek kulcsszerepe van az osteoclastok érésében, működésében és túlélésében. A nukleáris faktor κB-receptor aktivátorának ligandja katabolikus hatásait egy, a tumornekrózis-faktor családba tartozó másik molekula, az oszteoprotegerin gátolja, amely a ligandhoz kötődve megakadályozza annak interakcióját receptorával, a nukleáris faktor κB-receptor aktivátorával. Az osteoclastaktivitás legalább részben a ligand és az oszteoprotegerin relatív egyensúlyától függ. Számos állatmodellben kimutatták, hogy a ligand gátlása jelentősen csökkenti a csontfelszívódást, és fokozza a corticalis és trabecularis csont mennyiségét, sűrűségét és teherbírását, anélkül, hogy jelentős hatást gyakorolna más szervrendszerekre. Ezek alapján a nukleáris faktor κB-receptor-aktivátor ligandjának gátlása ígéretes terápia a fokozott csontvesztéssel járó állapotok kezelésében. A denosumabbal folytatott, III. fázisú klinikai vizsgálatokban a denosumabkezelés szignifikánsan emelte a csontváz különböző helyein mért csontásványianyag-sűrűséget, és szignifikánsan csökkentette a csontanyagcsere markereinek szintjét a placebo-, illetve az alendronátkezeléssel szemben, és placebóval szemben szignifikánsan csökkentette az új csigolyatörések, csípőtáji törések és nonvertebralis törések előfordulását. Ezek alapján a denosumabkezelés új, forradalmi megoldást kínál a posztmenopauzális osteoporosis kezelésére.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Krónikus fájdalom szindrómák Myofascialis fájdalom szindrómák

BÁLINT Géza, MANDL Péter, FINCZICZKI Ágnes, BÁLINT Péter

A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.

Ideggyógyászati Szemle

Funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatok a fájdalomkutatásban

ÉDES Andrea Edit, JUHÁSZ Gabriella

A fájdalomérzékelés hátterében álló neuralis változások és a krónikus fájdalom szindrómák patomechanizmusának megértésében a funkcionális képalkotó vizsgálatok új utat nyitottak. A funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) segítségével az utóbbi húsz évben számos eredmény született a komplex fájdalomélmény különböző aspektusainak vizsgálatáról. Ezek a kutatások az akut fájdalominger hatására aktiválódó fájdalomszabályozó rendszer, a fájdalommátrix működésének és az azt befolyásoló külső és belső faktorok fájdalomhoz való hozzájárulásának megértésére irányultak. A fájdalomkutatás másik fontos területe a krónikus fájdalmak hátterében álló neuralis folyamatok vizsgálata, hiszen a betegségek patomechanizmusa a mai napig nem tisztázott. Közleményünk célja betekintést nyújtani az fMRI-vizsgálatokkal végzett fájdalomkutatás módszerébe és az utóbbi években elért eredményeibe.

Ideggyógyászati Szemle

[Korai stádiumú Parkinson-kóros betegek gondozóinak életminősége és a rájuk nehezedő teher]

YUKSEL Burcu, AK Dogan Pelin, SEN Aysu, SARIAHMETOGLU Hande, USLU Celiker Sibel, ATAKLI Dilek

[Cél - A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy hogyan alakul a korai stádiumú idiopathiás Parkinson-kórban (IPD) szenvedő betegek gondozóira nehezedő teher és a gondozók életminősége a betegség súlyosságával, időtartamával, a betegek rokkantsági fokával és pszichiátriai tüneteivel párhuzamosan. Módszerek - A vizsgálatban 30 IPD-beteg (15 nő, 15 férfi) és ezek 30 gondozója (18 nő, 12 férfi) vett részt. Hoehn- Yahr (H-Y) skálával mértük a betegség progresszióját, az Egységes Parkinson-kór Értékelő Skála (Unified Parkinson’s Disease Rating Scale, UPDRS) segítségével elemeztük a rok­kantság és az egészségromlás fokát. A Zarit és munkatársai által kidolgozott pontozási rendszert (Zarit Caregiver Burden Inventory, ZCBI) használtuk a gondozók által megélt distressz megállapítására. A betegek és gondozóik szorongását és depresszióját a Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (Hospital Anxiety and Depression scale, HADS), valamint a Beck Depresszió Kérdőív (Beck Depression Inventory, BDI) segítségével mértük. A betegek pszichotikus tüneteinek elemzésére az UPDRS elmeállapotot, hangulatot és viselkedést felmérő első részét alkalmaztuk. Mini-Mental Teszttel (Mini-Mental State Examination, MMSE) értékeltük a dementia tüneteit, és SF-36 skálával az életminőséget. Eredmények - Szignifikáns összefüggést találtunk a gon­dozókra nehezedő teher és az általuk ápoltak betegség­súlyossága, valamint a betegségük időtartama között. Szignifikáns különbség volt a magas UPDRS-pontszámok és a gondozók szándéka között, hogy betegüket hosszú távú gondozást nyújtó intézménybe helyezzék. A BDI-értékek alapján magas depressziós kocká­zatúnak bizonyuló betegek egyben magas UPDRS-pontszámokkal is bírtak. Azon betegek esetében, akiknél off időszakok is jelent­keztek, magasabbak voltak az UPDRS- és alacsonyabbak az SF-36 skála általános egészségi állapotot, fizikai, emocionális és szociális funkciót mérő alskáláinak pontszámai. Következtetés - Az IPD krónikus, progresszív neurodege­neratív megbetegedés, ami jelentős terhet ró a betegekre, gondozóikra és családtagjaikra egyaránt. A betegség súlyossága, valamint fennállásának időtartama lényegesen befolyásolja a gondozókra nehezedő teher mértékét. A jó minőségű gondozás biztosítása érdekében szükség esetén támogató terápiákat kell a gondozóknak felajánlani.]

LAM Extra Háziorvosoknak

Krónikus fájdalom szindrómák Myofascialis fájdalom szindrómák

BÁLINT Géza, MANDL Péter, FINCZICZKI Ágnes, BÁLINT Péter

A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.

Ideggyógyászati Szemle

Korábban és hatékonyabban: a mély agyi stimuláció szerepe a munkaképesség megőrzésében

DELI Gabriella, BALÁS István, KOMOLY Sámuel, DÓCZI Tamás, JANSZKY József, ASCHERMANN Zsuzsanna, NAGY Ferenc, BOSNYÁK Edit, KOVÁCS Norbert

Bevezetés – A közelmúltban publikált „EarlyStim” vizsgálat igazolta, hogy a Parkinson-kórban jelentkező korai fluktuáció miatt elvégzett mély agyi stimuláció (deep brain stimulation, DBS) jelentősebb mértékben javítja az életminőséget és csökkenti a motoros tünetek súlyosságát, illetve hatékonyabban szolgálja a szociális helyzet megőrzését is, mint az optimális gyógyszeres kezelés önmagában. Betegeink anyagának retrospektív analízisével arra kerestük a választ, hogy a megfelelő időben elvégzett DBS-kezelés hozzájárult-e a munkaképesség megőrzéséhez. Módszertan – A vizsgálat során 39 olyan, 60 év alatti Parkinson-kóros beteg anyagát dolgoztuk fel, akik a Pécsi Tudományegyetemen subthalamicus DBS-kezelésben részesültek, és akiknél legalább kétéves nyomon követés állt rendelkezésünkre. A betegeket két csoportba soroltuk – az aktív munkát végzők csoportjába (Munka+ csoport, n=15) és az aktív munkát nem végzők csoportjába (Munka– csoport, n=24). A motoros tünetek súlyosságát (UPDRS), az életminőséget (EQ-5D) és az aktív munkavégzés tényét hasonlítottuk össze a mûtétet követő 1. és 2. évben. Eredmények – A DBS-kezelés hatására mind a két csoportban közel 50%-os tüneti javulást értünk el, azonban az aktív munkát végző betegek csoportjában az életminőség szignifikáns mértékben kedvezőbbnek bizonyult. Azon betegek döntő része, akik a mûtét elvégzésekor aktív munkát végeztek, a kétéves követési periódust követően is aktívan dolgoztak (12/15, 80%). Azonban a munkaképességüket már elvesztett betegek közül csak kevesen (1/24, 4,2%) tértek vissza az aktív munka világába (p<0,01, McNemar-teszt). Következtetés – Annak ellenére, hogy retrospektív vizsgálatunk alapján csak korlátozott mértékû következtetéseket vonhatunk le, eredményeink az EarlyStim vizsgálat konklú-ziójával összhangban arra utalnak, hogy a megfelelő időben elvégzett mély agyi stimulációs kezelés hozzájárulhat a betegeink munkaképességének megőrzéséhez.