BEVEZETÉS - A csontáttétek kialakulása az emlő- és a prostatatumor szóródásának gyakori velejárója. A vázrendszeri áttétek biszfoszfonátkezelése palliatív, az elsődleges cél a fájdalom enyhítése, és emellett fontos szempont a csontfracturák kockázatának csökkentése, a túlélés meghosszabbítása, a betegek aktivitásának megőrzése. A fájdalom a csontmetasztázisok leggyakoribb tünete. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A hazai gyakorlatban elsőként elvégzett nyílt, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálatba 845 beteg került bevonásra. A vizsgálati készítmény hatóanyaga a zoledronsav (Zometa®) volt. A vizsgálat időtartama 20 hónap, és elsődleges célja a fájdalom és az életminőség közötti korreláció vizsgálata volt csontmetasztázist adó emlő- vagy prostatacarcinomában szenvedő betegek kezelése során. EREDMÉNYEK - A vizsgálat végén a betegek átlagos fájdalma a vizuális analóg skálán mérve a 18 hónap alatt 42%-kal csökkent (p<0,0001). A 18. hónap végére a panaszmentes betegek aránya 15%-kal nőtt, és 73%-kal csökkent a kifejezett panaszokkal rendelkező betegek száma. KÖVETKEZTETÉS - A vizsgálat igazolta azt a nemzetközi irodalomban is publikált tényt, hogy csontmetasztázisban szenvedő emlőés prostatadaganatos betegeknél a zoledronsav- kezelés előnyös a fájdalom csökkentésére és ezen keresztül az életminőség javítására nézve.

BEVEZETÉS - A csontritkulás vagy osteoporosis alatt a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének olyan mértékű csökkenését értjük, amely a csont szilárdságának gyengülése és minőségének romlása révén fokozott törési hajlamot eredményez. A nők jelentős hányadában a menopauza hormonális változásához kapcsolódóan a csontmennyiség fogyása is fokozott, e populáció alkotja a posztmenopauzális osteoporosisban szenvedőket. Az osteoporosis kezelésének alapja az elegendő kalciumés D-vitamin-bevitel, amelyet szükség esetén gyógyszeres terápiával lehet kiegészíteni a csontritkulás folyamatának gátlása érdekében. A sikeres terápia kulcsa a gyógyszeres kezelés folyamatos alkalmazása, amely biztosítja a csontvesztés ütemének lassítását. MÓDSZEREK - Elemzésünkben a hazai betegek terápiahűségét vizsgáltuk, illetve a terápiahűség hatását a csonttörések kockázatára az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2004-2010 között rögzített ellátási adatai alapján. A kutatás során statisztikai eszközökkel dolgoztuk fel a rendelkezésre álló adatokat. Meghatározásra kerültek a terápiát jellemző MPR-mutatók és az adott időszakban folyamatos kezelés alatt álló betegek aránya. A különböző betegcsoportokra jellemző terápiahosszokat a Kaplan- Meier-féle túléléselemzés során vizsgáltuk. A törési rizikót befolyásoló paraméterek azonosítására Cox arányos kockázati modellt alkalmaztunk. EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉS - Kutatásaink eredményekképpen megállapítható, hogy a hazai betegek terápiahűsége alacsony (a kezelés első évében az átlagos MPR: 57,9%; 95% CI 57,7%-58,0% és a perzisztenciaarány: 32,4%; 95% CI 32,2%-32,6%). Mindezt jelentősen befolyásolja az alkalmazott terápia beviteli módja és a kezelés gyakorisága [a kezelés első évében az átlagos MPR: 41,5%-100% között szórt, míg a perzisztencia 18,8%- 100% között alakult a fentiek szerinti csoportosításban, a különbségek a csoportok között szignifikánsak (p<0,05)]. Mind a compliance-, mind a perzisztenciavizsgálataink a parenteralis beviteli mód kedvezőbb hatásait mutatták. Előzetes hipotéziseinknek megfelelően a törések kockázatát szignifikánsan csökkenti a beteg-együttműködés javulása (terápiahű betegeknek tekintettük az MPR>80% értékkel jellemezhetőket, esetükben a törési RR: 0,57, p<0,05), amely a parenteralis kezelési formával tovább fokozható [a nem terápiahű betegekhez képest a törési RR 0,60 és 0,44 az orális és a parenteralis készítmények mellett terápiahű alcsoportokban (p<0,05)].

Az arthritisekben részben helyi, részben generalizált csontvesztés jön létre. Valószínűleg hasonló gyulladásos-immunológiai faktorok vesznek részt mindkét típusú csontvesztés kialakulásában. A célzott terápia arthitisekben ma elsősorban a proinflammatorikus citokinek (TNF-α, IL-1, IL-6, a jövőben IL-17), valamint a B- és T-sejtek gátlására irányul. Mindegyik biologikum esetében bebizonyosodott, hogy lassítják a fokális ízületi destrukció kialakulását. Elsősorban a TNF-gátlók esetében igazolódott, hogy ezek a szerek kedvezően befolyásolhatják az általános osteoporosist is. Spondylitis ankylopoeticában a generalizált osteoporosis mellett helyileg fokozott csontképződés zajlik, ami ellentmondásos helyzetet teremt. További vizsgálatok szükségesek a célzott terápia csonthatásainak jobb megértéséhez.

Napjainkra nem csak az új, hatékony gyógyszerek, hanem a friss tudományos eredmények is jelentősen megváltoztatták az osteoporosis kezelésének lehetőségeit, mindennapi gyakorlatát. Több ponton változott a kezelés indikációja, bővült a terápiaváltások lehetősége és változott a kezelések javasolt hossza is. A számos új adat ellenére sok esetben terápiás döntéseink meghozatalakor nem segítenek a nagy esetszámú vizsgálatok, ezért a szakmai protokollokra, saját tapasztalatainkra, és nem utolsósorban szakmai logikánkra kell támaszkodnunk. Emellett persze a finanszírozási rendeleteket is be kell tartanunk. Ez az összefoglaló a legfontosabb döntési helyzetekben próbál útmutatót adni a terápia megkezdésétől egészen annak leállításáig.

A szerzők áttekintik a hidro- és balneoterápia helyét az oszteológiában. Tekintettel arra, hogy Magyarország termálásványvízben gazdag ország, érthető, hogy ez a terápia jelentős helyet foglal el a mozgásszervi betegségek rehabilitációjában. Az elmúlt években egyre több adat jelent meg a hidro- és balneoterápia immunológiai és metabolikus folyamatokban való moduláló, illetve fájdalomcsillapító hatásáról. Bár a balneoterápia hatásmechanizmusa nem tisztázott, számos összefoglaló és metaanalízis véleményezte a hidro- és balneoterápia kedvező hatását a mozgásszervi betegségekre. A legtöbb közlemény arthrosis vonatkozásában jelent meg, és ebben magyar szerzők az élen járnak. Növekvő számú adat áll rendelkezésre az ásványvízzel történő kalciumpótlásra is. A közlemény a hidro- és balneoterápia helyét taglalja az oszteológiai betegségek kezelésében a mai evidenciák alapján.