LAM KID

Aktív spinalis ortézis viselete osteoporoticus vertebralis törések mellett javítja a háti extensor funkciót

HORVÁTH Péter

2014. MÁJUS 30.

LAM KID - 2014;4(02)

A vertebra törései az ostoporosis klinikai manifesztációinak egyik leggyakoribbja. Az átlagpopulációban az 50 évesnél idősebb nők negyede szenvedett el egy vagy több vertebralis csigolyatörést. A vertebrák kompressziója a háti extensorok gyengeségével kiegészülve hyperkyphosist okozhat.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

Szklerosztinszint-meghatározás egészséges férfiakban

MOLNÁR Zsuzsanna, WAMWAKI John, PETHŐ Zsófia, KALINA Edit, FÖLDESI Róza, BALOGH Ádám, ANTAL-SZALMÁS Péter, BHATTOA Harjit Pál

BEVEZETÉS - Célkitűzésünk az 50 évesnél idősebb, egészséges magyar férfiak szérumszklerosztinszintjének az életkorral, a cisztatin C-szinttel, a csontásványianyagsűrűséggel (bone mineral density, BMD) és a csontanyagcsere biokémiai paramétereivel fennálló összefüggésének vizsgálata. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Meghatároz - tuk a szérumszklerosztinszintet és elemeztük a kapcsolatát az életkorral, cisztatin Cvel, oszteokalcinnal, keresztkötött kollagén C-telopeptiddel (CTx), 1-es típusú teljes prokollagén aminoterminális propeptiddel (P1NP), 25-(hidroxi)-D-vitaminnal, para thy - reoid hormonnal, és a lumbalis L1-L4 (LS) csigolyák, illetve a femurnyak (FN) ásványianyagsűrűség-adataival 194, vélet - lenszerűen kiválasztott, a HunMen ko - horszhoz tartozó férfiak esetében. EREDMÉNYEK - A vizsgált csoportban [n=194; életkor (medián, range) 59 (51-81) év] azt találtuk, hogy a szérumszklerosztinszint szignifikáns korrelációt mutat az életkorral (r=0,211; p=0,003), a cisztatin C-vel (r=0,246; p=0,001), az FN BMD-vel (r=0,147; p=0,041) és az LS BMD-vel (r=0,169; p=0,019). Az idős (életkor >59 év, n=96) férfiak szklerosztinszintjét szignifikánsan magasabbnak (67,8±15,9 vs. 63,5±14 pmol/l; p=0,047) találtuk, mint a középkorú (életkor ≤59 év, n=98) férfiakét. A normál (T-score <-1,0) FN BMD-vel rendelkező férfiak között az idős férfiak szklerosztinszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a középkorú férfiaké (70,4±17 vs. 63,9±11,5 pmol/l; p=0,019). Továbbá kimutattuk, hogy idős férfiak esetén a cisztatin C volt a szérumszklerosztinszint egyetlen prediktora [standardizált regreszsziós koefficiens (β) = 0,487; p<0,001]. KÖVETKEZTETÉSEK - Az általunk vizsgált idős férfiak csoportjában eredményeink azt mutatják, hogy a szklerosztinszint az életkorral és a romló veseműködést jelző cisztatin C-szinttel együtt szignifikánsan nő.

LAM KID

Az ösztrogénreceptor működése a legújabb genomikai kutatások tükrében

BOJCSUK Dóra, ERDŐS Edina, BÁLINT Bálint László

Az emlőrák és a hormonok közötti kapcsolatról 1896-ban Sir George Beatson brit sebész számolt be elsőként, amikor is arra a megfigyelésre jutott, hogy azon nők körében, akik petefészkét eltávolították, életük további részében sokkal csekélyebb mértékben alakult ki emlőrák.

LAM KID

A diclofenac/orphenadrin kombinált analgetikum helye a fájdalomcsillapító terápiában. Irodalmi áttekintés

ROJKOVICH Bernadette

A dolgozat célja, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentő diclofenac és centrális izomlazító orphenadrin kombinációját tartalmazó Neodolpasse® infúzió hatásosságát és biztonságosságát ismertesse az újabb adatok alapján. A Medline-on és a hazai szakirodalomban közölt IV. fázisú véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgála - tokat gyűjtötte össze a szerző. Az irodalmi adatok alapján a diclofenac/orphenadrin infúzió hatásos és biztonságos készítmény, könnyen alkalmazható és kombinálható más fájdalomcsillapítóval akut derékfájdalomban, más fájdalmas reumatológiai kórképekben és posztoperatív fájdalomban.

LAM KID

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen - tő ségű.

LAM KID

Ritka arthritisek jellegzetességeinek felismerése

ROJKOVICH Bernadette, MÉSZÁROS Györgyi

Az arthritisek jellegzetességeinek felismerése a diagnózis kulcsa. A diagnosztikában segítséget nyújt az anamnézis és a klinikai lefolyás, így az arthritis kezdeti tüneteinek jellegzetessége (akut, fokozatos kezdet), a tünetek fennállási ideje (self-limiting, krónikus), az érintett ízületek száma (mon-, oligo-, polyarthritis), az ízületi érintettség megoszlása (szimmetrikus, aszimmetrikus), az érintett ízület lokalizációja (gerinc-, perifériás ízületek), a lefolyás menete (progrediáló, migráló, intermittáló). A beteg neme, életkora, családi anamnézise, az extraarticularis tünetek megléte vagy hiánya is fontos támpontot ad a helyes diagnózishoz. A betegség lefolyása során a betegség jellegzetességei változhatnak, és egy betegség jellemzői több diagnózis kritériumait is teljesíthetik. A diagnosztika pontosításához szükség lehet még laboratóriumi, képalkotó és egyéb vizsgálatokra is. Ismertetett esetünkben ízületi punkcióra és hisztológiai vizsgálatra volt szükség a helyes diagnózis megállapításához, mert akut, destruktív, infekciózus arthritist utánzó steril arthritis több ízületi betegség jellemzője lehet. A jellemző klinikai kép felismerése segítséget nyújt a diagnózishoz és csökkenti a feleslegesen elrendelt diagnosztikai vizsgálatokat. A közleményben azokat a klinikai jellemzőket emeljük ki, melyek az egyes reumatológiai betegségekre jellemzőek, hogy a kezelést idejében el lehessen kezdeni. A betegek egy részében a betegség oka felderítetlen marad, de a pontos anamnézis és fizikai vizsgálat a diagnosztika mérföldköve marad.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Eltérô irányban? Koleszterincsökkentési stratégiák Európában és a tengerentúlon

REINHARDT István

A nagy nemzetközi szakmai társaságok által kiadott, a tudomány haladásához idôrôl idôre hozzáigazított irányelvek a bizonyítékokra alapozott gyógyítás általánosan elfogadott kiindulópontjául szolgálnak. Azonos kérdésekkel foglalkozó, különbözô testületek által összeállított irányelvek között azonban szignifikáns különbségek fedezhetôk fel még akkor is, ha nagyjából azonos idôpontban készültek, és azonos tudományos alapokra építenek. Európában a dyslipidaemiákkal, az Amerikai Egyesült Államokban (USA) pedig a vér koleszterinszintjével kapcsolatos irányelveiket a vezetô kardiológiai és más tudományos társaságok a kö­zelmúltban szinte egyszerre, egy évnél kevesebb eltéréssel frissítették. Ha a két dokumentumot egymás mellé helyezzük, az alapvetô hasonlóságok vagy azonosságok mellett számos releváns különbséget is találhatunk. Ezt az összehasonlítást végezte el Baris Gencer és Robert P. Giuliano, melynek eredményeit 2020 tavaszán a Clinical Cardiology hasábjain közölték.

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvû diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, elôkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt fôbb jellemzôinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkezô kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdôívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részbôl, egy kognitív szûrôvizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztbôl áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentôsen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékû egyéni variabilitás volt jellemzô a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idô és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhetô egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és elôzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történô változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szûrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetôen egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.