A mikro-RNS-molekulák az átírt RNSmolekulák fehérjékre való átfordítását szabályozzák. Maria A. Cortez és munkatársai a Nature folyóiratban 2011-ben közölt tanulmányukban felvetik annak lehetőségét, hogy az általánosan elfogadott biomarker és transzlációs szerepük mellett a mikro- RNS-molekulákat nukleinsav természetű hormonoknak is tekinthetjük. Jelen cikkünkben bemutatjuk a hormonok és a mikro-RNS-ek olyan tulajdonságait, melyek alapján hormonszerű működésük valószínűsíthető.

Magyarországon az osteoporosis talaján kialakult medialis combnyaktörés ellátási taktikája függ a törés típusától és a sérült általános állapotától. Nyilvánvaló cél, hogy kis kockázatú, minimálisan invazív műtéti technika megtartása mellett minimálisra csökkentsük a módszer leggyakoribb szövődményeit: a combfejnecrosist és a törés újbóli elmozdulását. Kézenfekvő volt, hogy az országunkban legáltalánosabban alkalmazott módszert, a kettős kanülált csavarozást kombináljuk a kompressziós HLS-csavar technikával, ami intraoperatív kompressziót, így nagyobb stabilitást biztosít a minimálinvazív elvek megtartása mellett.

A D-vitamin-hiány világszerte elterjedt egészségügyi probléma. A közelmúltban megrendezett D-vitamin konszenzuskonferencia ajánlásaira alapozva szeretnénk a figyelmet felhívni a prevenció és a tényleges hiányállapot felismerésének, kezelésének fontosságára. Megemlítjük, hogy a rendelkezésre álló antiporoticumok között olyan (az antihipertenzívumok elnevezéséből átvéve) „prefix” vagy „kombi” készítmények is rendelkezésre állnak, amelyek biztosíthatják a csontanyagcserére ható szer mellett a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt is, segítve a betegek terápiahűségét.

CÉL - Keresztmetszeti vizsgálatunk célja az életminőség csontritkulásos törések miatti romlásának becslése volt. MÓDSZEREK - A vizsgálatot csontritkulásos betegek gondozására és csonttörések akut ellátására szakosodott 21 centrumban végeztük, 840 beteg bevonásával. A betegeket véletlenszerűen választottuk, és a törés lokalizációja, illetve a törés óta eltelt idő szerint csoportosítottuk őket. Az életminőséget a Qualeffo-41 és az EuroQoL-5D kérdőívekkel értékeltük. EREDMÉNYEK - Eredményeink közül kiemelendő, hogy az egynél több morfometriás csigolyatörést szenvedett betegeknél kaptuk az EQ-5D index legalacsonyabb medián értékét (0,59). A tünetet mutató csigolya-, combnyak- és kartörések szintén jelentősen rontották az életminőséget. Hasonlóan, az egynél több morfometriás csigolyatörést szenvedett betegeknél kaptuk a legrosszabb Qualeffo- 41-pontértéket. Életkorra és nemre történő korrigálás után a combnyaktörést vagy morfometriás csigolyatörést szenvedett betegeknél legalább 0,2 értékkel kisebb a hasznossági értékek átlaga, mint azoknál a csontritkulásban szenvedő betegeknél, akiknek a kórtörténetében nem szerepel csonttörés. Azoknál a betegeknél, akiknél a kórtörténetben több mint egy éve combnyaktörés szerepelt, ugyanolyan rossz volt az életminőség, mint az akut törést szenvedett betegeknél. Ugyanakkor a csukló- és kartörések esetén az életminőség akut romlása idővel némiképp enyhül. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján állíthatjuk, hogy a csontritkulásos törések, különösen a combnyak- és a csigolyatörések miatt jelentősen romlik a betegek életminősége. Eredményeink azt jelzik, hogy fokozni kell a morfometriás csigolyatörésekkel kapcsolatos orvosi figyelmet, mert ezek a törések jelentős humántőkeveszteséggel járnak.

Az osteoporosis kezelésében alkalmazott gyógyszerek esetében a nem megfelelő beteg-együttműködés vagy adherencia nemcsak Magyarországon, de világszerte is jól ismert probléma. Krónikus betegségek esetén, ez a nem megfelelő gyógyszerszedési compliance komoly egészségügyi és gazdasági problémát jelent a betegek és a társadalom számára egyaránt. Osteoporosisban ez a következmény az elkerülhető törések számának növekedése. Az együttműködést és perzisztenciát javító törekvések, mint például a gyógyszerszedés frekvenciájának csökkentése, javíthat az adherencián. Számtalan klinikai vizsgálat bizonyítja, hogy osteoporosisban csak kellő adherencia esetén várható a csonttörések számának csökkenése. Igazi áttörést hozhat azonban az adherencia javításában az orvos- beteg kommunikáció, a betegek oktatása, a betegek szükségleteinek, igényeinek jobb megismerése és a betegek bevonása a terápiás döntésbe.