Klinikai Onkológia

Geriátriai onkológia

TELEKES András

2017. MÁJUS 10.

Klinikai Onkológia - 2017;4(02)

A társadalom elöregedésével egyre nagyobb szerepet kap a geriátriai onkológia, már csak azért is, mert számos daganat esetén a diagnóziskor a medián életkor meghaladja a 60 évet. Az idős betegek adekvát onkológiai kezelését számos előítélet, sztereotípia vagy ismerethiány hátráltatja. Ez azt eredményezi, hogy még a fejlett országokban sem kapja meg minden idős daganatos beteg a szükséges kezeléseket. Ez még inkább igaz a szegény országokra, ahol az idős betegek kezelése kapcsán próbálják csökkenteni a fiatalabb korosztályok terápiája során felgyülemlett veszteségeket. Mindenki hevesen tiltakozik, ha egy gyerekonkológiai beteg nem kap megfelelő ellátást, ugyanezek a tiltakozások a semmibe vesznek, ha egy 80 éves betegről van szó. Ezért az elfogadhatatlan állapotért a hatóságok (finanszírozás) és a szakma (kezelés, képzés) egyaránt felelős. Különösen azért, mert a klinikai adatok azt bizonyítják, hogy az idős daganatos betegek az aktív onkoterápiából ugyanannyit profitálnak, mint a fiatalabbak. Az életkor önmagában egyetlen onkológiai kezelésnek sem kontraindikációja. A jelen közlemény célja, hogy adatokkal bizonyítsa az idős daganatos betegek aktív onkológiai kezelésének szükségességét és lehetőségét. Ugyancsak érintjük az állapotfelmérés kérdését, beleértve az elesett állapotot, a daganatképződés és öregedés összefüggését és az idős betegek onkológiai kezelésének problémáit.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

Sugárkezelés és immunterápia kombinációja

HIDEGHÉTY Katalin, BRUNNER Szilvia, SZABÓ Zoltán Imre, SZABÓ Emília Rita, POLANEK Róbert, TŐKÉS Tünde

Nagyszámú kísérletes és klinikai adat bizonyítja a széles körben terjedő immunterápia és a lokális sugárkezelés korszerű formáinak szinergista hatását, nemcsak a sugárkezelt malignus elváltozás eliminálásában, hanem az immunmediált, szisztémás antitumoralis hatás fokozásában. E különböző támadáspontú, jól tolerálható bináris rendszer egymást erősítő hatásának maximális kiaknázása céljából nagy fontosságú a megfelelő betegszelekció, a két modalitás sorrendjének, a besugárzás sugárminőségének (részecske), dozírozásának (összdózis, frakciószám), a céltérfogat nagyságának és az egyéb szupportív és tumorellenes gyógyszerek alkalmazásának meghatározása. Az eddig felhalmozódott adatokból már levonhatók következtetések, melyek segítenek a mindennapi onkológiai ellátásban. Ezért, áttekintve az együtthatás patomechanizmusát, molekuláris hátterét és a klinikai eredményeket, kiemeljük a legfontosabb paramétereket, melyek az ionizáló sugárzás abszkopális hatását, illetve ezzel az immunterápia hatékonyságát növelhetik. Az immunterápia és a sugárkezelés integrációja, és a betegek számára előnyös alkalmazás irányelveinek kidolgozása a folyamatban lévő számos klinikai vizsgálat értékelése után várható. Ha igazolódnak a preklinikai eredmények, valódi paradigmaváltás következhet be a sugárterápiában, radioimmunterápiában.

Klinikai Onkológia

Az emlőrák adjuváns kezelése

PAJKOS Gábor

Az optimális adjuváns kezelés választása állandó szakmai viták, kétségek és már meglévő vagy folyamatban lévő evidenciák ütköztetésén alapul. Az egyre újabb vizsgálati eredmények következtében a szakmai ajánlások rendszeresen változnak, megújulnak. Az elmúlt évben a III. Kecskeméti Emlőrák Konszenzus Konferencia hazai szakemberek által összeállított alapos és korszerű szakmai útmutatást adott. Jelen közlemény a korai emlőrák adjuváns kezelési lehetőségeit foglalja össze, elsősorban a kemoterápiával foglalkozó szakemberek szempontjai alapján, az időközben megjelent újabb eredményeket is figyelembe véve.

Klinikai Onkológia

Miért nem hatékonyak az immunellenőrzőpont-gátlók colorectalis carcinomában?

SHI Yuequan, ZOU Zifang, KERR David

Az elmúlt években kimutatták, hogy az immunellenőrzőpont-gátlók hatásosak különféle malignus daganatok kezelésére, de kevésbé alkalmazhatók colorectalis carcinomában (CRC). Miközben egy egykaros fázis II. klinikai vizsgálatban a CRC mikroszatellit-instabilitást (MSI, vagy MMR-defi ciens, mismatch repair defi - cient) mutató alcsoportja közepes mértékű válaszreakciót mutatott a pembrolizumabra, a mikroszatellit-stabil (MSS) tumorok nem reagáltak rá. Ebben a cikkben a CRC-ben az immunválaszt lehetségesen befolyásoló mechanizmusok kerülnek áttekintésre, hogy a hiszton-deacetiláz (HDAC) -gátlás visszafordíthatja-e az előrehaladott CRC-k esetén gyakran észlelt immunológiai editálást, és visszaállítja-e az immunellenőrzőpont-blokáddal szembeni szenzitivitást.

Klinikai Onkológia

Pneumonitis - A terápia súlyos mellékhatása

VÁRNAI Zsuzsanna

Az interstitialis tüdőbetegségeknek (ILD, interstitial lung disease) egy nagyon heterogén betegségcsoportot nevezünk, amelyek elsősorban a tüdő interstitiumát érintik. Hasonló klinikai tüneteik és radiológiai megjelenésük, illetve patológiai eltéréseik miatt kerülhettek egy nómenklatúra alá. Alapvető felosztásuk ismert és ismeretlen etiológiájú (idiopathiás) kórképekre történik. A kezelést és a prognózist az etiológia határozza meg, ezért alapvető fontosságú a korai korrekt differenciáldiagnózis. Daganatos betegeknél a sugárés kemoterápia súlyos mellékhatásaként alakul ki.

Klinikai Onkológia

Paleoonkológia - A múlt üzenete

MOLNÁR Erika, MARCSIK Antónia, PÁLFI György, ZÁDORI Péter, BUCZKÓ Krisztina, TAKÁCS Vellainé Krisztina, HAJDU Tamás

A daganatokkal való küzdelem napjainkban az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Máig nem teljes az egyetértés azonban abban a tekintetben, hogy ez a betegség modern, civilizációs megbetegedésnek tekinthető-e, vagy pedig az emberiséget ősidőktől sújtó probléma. A kérdésre az írásos források és a paleopatológiai kutatások eredményei együtt adhatnak választ. A tanulmány a daganatok „sorsát” mutatja be történeti források, szakirodalmi adatok és saját kutatási eredmények alapján. A korai források arról tanúskodnak, hogy a daganat már az ókorban is ismert betegség volt. Az ősi állati és emberi fosszíliák paleopatológiai vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a rosszindulatú csontdaganatok, ha nagyon alacsony gyakorisággal is, de jelen voltak már az ősi állatoknál és az emberelődöknél is. Az előkerült fosszilis leletek számának növekedésével, és a modern diagnosztikai eszközök alkalmazásával a felismert és szakirodalomban közzétett esetek száma egyre gyarapodik. A rosszindulatú csontdaganatok történeti kori megjelenési formáira és gyakoriságuk változásaira fókuszáló átfogó magyarországi paleoonkológiai vizsgálatsorozatunk 11 000, az újkőkortól a késő középkorig terjedő időszakra tehető csontvázlelet elemzésén alapult. A makromorfológiai analízisen túl modern képalkotó és szövettani módszereket alkalmazó komplex vizsgálat 39 esetben azonosította a csontokon nyomot hagyó rosszindulatú daganatok valamely formáját. Malignus csontdaganatok valamennyi vizsgált régészeti periódusban előfordultak, és megjelenési formájukban nem volt kimutatható lényegi különbség a különböző történeti korok között.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése időskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idősebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nő a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az időskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az időskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minőség romlásáért. A megfelelően al­kal­mazott lipidcsökkentő kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevő cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminőségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nőkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idősebb egyéneknél is egyértelműen javasoljuk elsődleges megelőzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása időskorban kiemelten nagy jelentőségű, alkalmazása bizonyítottan kedvező. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Hypertonia és Nephrologia

A magas vérnyomás gyógyszeres kezelésének küszöbés célértékei a legjelentősebb terápiás irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter, NAGY Judit

A gyógyszeres kezelés indítása és a helyes célérték megválasztása döntő jelentőségűek a ma már – a világ népességének öregedésével együtt – egyértelműen népbetegségként számon tartott magas vérnyomás előfordulásának a visszaszorítása érdekében. Ez azt is jelenti, hogy indokolt az ajánlásokat kor szerinti bontásban alkalmazni, és szétválasztani a 18–65 év közöttiek, az idős és a nagyon idős hypertoniásokat. Az utóbbiaknál nemcsak a prevalencia aránya növekedett jelentősen, hanem számolni kell az esendőséggel, a kognitív diszfunkcióval, a fizikai inaktivitással és a gyakori társbetegségekkel, valamint a polipragmázia miatti mellékhatásokkal is. Mindezek figyelembevételével mutatjuk be a legjelentősebb, a hypertonia kezelésével foglalkozó irányelvek ajánlásait – a Magyar Hypertonia Társaságét is –, rámutatva az egyező/hasonló útmutatásokra.

Nővér

Idősek tápláltsági állapotának felmérése standard állapot­felmérő skálák segítségével

MADARÁSZ Ildikó, PAKAI Annamária, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, FERENCZY Mónika, SZEBENI-KOVÁCS Gyula

A vizsgálat célja: felmérni a kórházi osztályon ápolt idős betegek tápláltsági állapotát. Anyag és módszer: prospektív, keresztmetszeti, kvantitatív kutatást végeztünk egy megyei kórház belgyógyászati osztályain. Nem véletlenszerű, célirányos, szakértői mintavétel során a célcsoport 65 év feletti, idős fekvőbetegek voltak (N=100). Kizártuk a vizsgálatból a kognitív diszfunkcióval rendelkező, illetve végstádiumú betegeket. Eredmények: az MNA standard kérdőív szerint a betegek 46%-a alultáplált, 47%-uk fokozott rizikó-kategóriába tartozik. NRS 2002 módszerrel a betegek 55%-a került a rizikócsoportba. NSI alapján a betegek 91%-a veszélyeztetett. Saját szerkesztésű kérdőíveink eredményei alapján a hiányos fogazatú (p<0,05) és 80 év feletti (p<0,05) idősek többségét érinti az alultápláltság (p<0,05). A nyelési probléma és az alultápláltság között szignifikáns összefüggés mutatható ki (p<0,05). Következtetések: felmért idősek több, mint fele alultáplált vagy fokozott rizikóval rendelkezik. A szűrőmódszerek rövid időt vesznek igénybe, de a tápláltsági állapot első felmérésétől a folyamatos követésén át rendkívül informatívak.

Nővér

Az idősödő szervezet táplálkozással összefüggő változásai

NAGY-LŐRINCZ Zsuzsanna, ZÁMBÓ Leonóra, MARGARITOVITS Tijana, VARGA-NAGY Veronika, VARGA Anita, ZENTAI Andrea

A társadalmak öregedése korunk egyik legnagyobb problémája, így arra kell törekednünk, hogy ne csupán önmagában az élethossz növekedjen, hanem az egészségben eltöltött évek száma is. Az öregedés természetes biológiai folyamatnak tekintendő, mely során a szervezet működése folyamatosan lassul. Nem szükségszerű, hogy az idősödő szervezet táplálkozással összefüggésbe hozható, illetve működésének egyéb változásai kapcsán ezt a természetes folyamatot kóros állapotok (malnutríció, dehidratáció, obstipáció, kognitív állapot romlása, esendőség, polifarmácia) kísérjék, azonban a kialakuló élettani változások kétségkívül fokozzák a betegségekre, balesetekre való hajlamot. Fontos, hogy a kialakult változásokhoz igazodva, személyre szabottan valósuljon meg az idősgondozás.