Az elmúlt öt évben az onkológiai kezeléseket forradalmasította az immunterápiák megjelenése, amelynek következményeképpen a különböző immunellenőrzőpont-gátlók okozta mellékhatások kerültek a tudományos érdeklődés középpontjába. A leggyakoribb daganatos megbetegedések közé tartozó emlő- és vastagbél daganatok kezelésében azonban napjainkban is a platina-, illetve taxánalapú kemoterápiák jelentik a kezelés alapját. Az elmúlt évtizedekben számos kemoterápia okozta mellékhatás kezelésében jelentős fejlődés ment végbe. A korszerű szupportív terápiák bevezetésével a kemoterápia okozta hányinger, hányás, neutropenia, anaemia preventív kezelése mára már magas evidenciákon alapul. Továbbra is vannak azonban olyan mellékhatások, amelyeknek a megelőzése, illetve a tünetek kezelése jelenleg sem megoldott, ezek közé a mellékhatások közé sorolható a kemoterápia indukálta perifériás neuropathia is. A cikk áttekintést nyújt a kemoterápia indukálta perifériás neuropathiák megelőzésére alkalmazható gyógyszeres terápiákról, vitaminkészítményekről, illetve a nem farmakológiai eljárásokról, azonban jelenleg nincs olyan gyógyszerkészítmény, amely a klinikai vizsgálatok alapján bizonyítottan hatékony a kemoterápia indukálta perifériás neuropathia megelőzésében.

A kalcium alapvető szerepet tölt be az emberi szervezetben. Nélkülözhetetlen a megfelelő csontszilárdsághoz, szükséges a normális izom- és idegműködéshez, befolyásolja számos enzim aktivitását és nem utolsósorban fontos szerepet játszik a sejten belüli jelátvitelben. Az utóbbi évek számos kutatása és klinikai tapasztalata igazolta a kalcium-anyagcsere és a daganatos betegségek kapcsolatát. A szabályozás zavara súlyos, esetenként életveszélyes kalciumeltérésekhez vezethet. Daganatos betegekben a fi ziológiás szabályozás eltolódása mellett patológiás tényezők is befolyásolhatják a csontáttétek és a hypercalcaemia kialakulását. Emiatt is rendkívül fontos ismerni a daganatos betegségekben kialakuló kalciumanyagcsereváltozásokat és azok kezelési lehetőségeit.

A felületesen elhelyezkedő daganatok standard elektrokemoterápiával (ECT) történő kezelésének gyakorisága az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett, és indikációja a bőrdaganatoktól a lokálisan előrehaladott, vagy metasztatikus tumorokig terjed. Az eljárás kevés mellékhatása, különféle szövettani típusokban igazolódott hatásossága és ismételhetősége miatt az egyéb lokális tumorablatiós módszerek megbízható alternatívájává tette. Az ECT a reverzibilis elektroporáció fi zikai jelenségén alapul, amelynek során nagy energiájú elektromos impulzusok hatására a sejtek membránja átmenetileg áteresztővé válik olyan kemoterapeutikumok számára, amelyek egyébként csak kismértékben jutnának a sejtbe, és így megnövekszik a citotoxikus hatásuk. A beavatkozás jelenleg elfogadott indikációit képezik a superfi cialis melanoma és emlőrák-metasztázisok, bőrfelszíni fej-nyak táji tumorok, primer és recidív nem melanoma bőrrákok, Kaposi-sarcoma, és jól megválasztott esetekben nyálkahártyán lévő orr-garat tumorok. Az újabb kezelési területek a visceralis és hematológiai tumorok bőrmetasztázisai, vulvacarcinoma, bizonyos jóindulatú bőr elváltozások és az ECT immunterápiákkal való kombinációja. A technikai fejlesztéseknek köszönhetően a változtatható geometriájú hosszú elektródákkal az ECT új indikációi a mélyen ülő daganatok, beleértve a máj-, pancreas-, prostatatumorokat és csontmetasztázisokat. Ebben az összefoglalóban áttekintjük az eljárás jelenlegi helyzetét az alapelvektől a közelmúltban frissített kezelési protokollon át a kutatási fázisban lévő vizsgálatokig, és szövettani típusonként beszámolunk az ECT hatásosságáról.

Háttér: Az áttétes colorectalis daganatos (mCRC) betegek másodikvonalbeli kezelése utáni optimális kemoterápiás kezelés kérdése még nem tisztázott. Anyag és módszer: A szerzők szisztematikusan kikeresték a Cochrane Database of Systematic Reviews-ban, az EMBASEben és a Medline-ban 2002. január és 2017. május között a témában megjelent publikációkat, valamint átnézték a 2014. január és 2017. június között tartott kongresszusok adatbázisait. A hatásosság, a biztonságosság és a betegek beszámolói alapján válogatták ki a monoterápiákat és kombinált kezeléseket, tekintet nélkül arra, hogy az mCRC betegség második vonalbeli kezelés utáni kezelése milyen dózisokkal és hány ciklusban történt. A tanulmányokat azok kialakítása és minősége szerint választották ki, és az adatokat minőségük szerint összesítve kísérelték meg a különböző kezeléseknek a teljes túlélésre és az egyéb, daganatos megbetegedésekkel összefüggő jellemzőkre gyakorolt hatását megérteni. Eredmények: A kutatás során 938 tanulmányt találtak a témában, amelyek közül 68 volt alkalmas minőségi összesítésre. Csak elég korlátozott bizonyítékokat találtak a kemoterápia, a célzott terápia vagy mindkettő újraindítására (a rechallenge-re). A trifl uridin/tipiracil (TAS-102 néven is ismert) kombináció, illetve a regorafenib kezelés a placebóhoz képest hosszabb teljes túléléssel járt előzetesen konvencionális kemoterápiával, vagy célzott terápiával kezelt betegeknél. Ugyanakkor ezen kezelések hatásossága között nem lehetett különbséget igazolni. Ilyen helyzetben a megfelelő kezelés kiválasztásához a betegek elvárásait és az életminőséget is fi gyelembe kell venni. Következtetések: Ezek a megfi gyelések alátámasztják másodikvonalbeli kezelésekre nem reagáló mCRC-ben az olyan törzskönyvezett kezelések használatát, mint a trifl uridin/tipiracil vagy a regorafenib.

Az úgynevezett alternatív gyógyítók azzal érvelnek, hogy a XXI. századi evidenciaalapú gyógymódokat, amellyel a halálozási és gyógyítási mutatókat jelentősen javítani lehetett, ki lehet váltani olcsóbbakkal, hatékonyabbakkal. Az elméleti megfontolásokat azonban nem igazolják sem kísérleti, sem klinikai bizonyítékok. A gyógyszermarketingnek mára kialakult a saját etikája, amely szigorúan ügyel a beteg és a gyógyító alapvető érdekeire a gazdasági érdekek mellett. Sajnálatos módon az alternatív medicina a minimálisan elvárható piaci etikai normákat sem tartja be, így szerezve jogtalan előnyöket. A nagy tekintélyű nemzetközi szervezetek ismételt állásfoglalásai mellett nagy szükség van a betegek folyamatos, alapismeretekre alapozó, érthető tájékoztatására arról, hogy ezen „új típusú” gyógykészítmények valódi bizonyítékokra alapozott hatékonysága erősen megkérdőjelezhető.