Klinikai Onkológia - 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

A mellékvesekéreg-elégtelenség jelentősége az onkológiai betegellátásban

IGAZ Péter

A mellékvesekéreg-elégtelenség jelentősége összetett az onkológiai ellátásban. Egyrészt mellékvesekéreg-elégtelenségben szenvedő betegekben kialakulhat rosszindulatú daganat, ami kezelést igényel, másrészről rosszindulatú daganat következtében, illetve annak kezelése nyomán is kialakulhat mellékvesekéreg-elégtelenség. Az onkológiai betegség progressziója során a mellékvese kétoldali áttétje vagy, nagyon ritkán, a hypophysis áttéte vezethet mellékvesekéreg-elégtelenséghez. Az onkológiai kezelés során alkalmazott új immun-checkpoint-gátlók, opioidok és a tartós glükokortikoidkezelés is mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhatnak. A mellékvesekéreg-elégtelenség felismerése, illetve kezelésének ismerete fontos, hiszen a kezelés elmaradása súlyos, akár fatális következményekkel is járhat. Ezen összefoglaló cikkben e klinikailag fontos területeket mutatom be.

HUN 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Az új generációs szekvenálás szerepe a klinikai onkológiában

KOTMAYER Lili, BÖDÖR Csaba

Az új generációs szekvenálás megjelenése az elmúlt évtizedben az onkológiai entitások molekuláris hátterének részletes megismeréséhez vezetett. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan új célzott terápiás lehetőségek váltak elérhetővé az onkológiai betegek számára. A folyamat eredményeképpen a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok, a prediktív biomarkerek vizsgálatának köszönhetően, mára a precíziós medicina alappillérévé váltak. A klasszikus monogénes vizsgálatok mellett az elmúlt években előtérbe kerültek a célzott terápiatervezést támogató, új generációs szekvenáláson alapuló multigénes genetikai vizsgálatok. Közleményünkben a multigénes új generációs szekvenálás alkalmazása és az eredmények interpretációja kapcsán felmerülő legfontosabb szakmai szempontokat tekintjük át.

HUN 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Angiogenezis-gátlók és immunjelátviteli pontokra ható szerek kombinációja egymás hatásának potencírozására

PIKÓ Béla, BASSAM Ali, MARIK László

A daganatok nem sebészi kezelésében mind az angiogenezis gátlásának, mind az immunfolyamatok befolyásolásának jelentős és egyre növekvő szerepe van. A tumoros neo-angio­genezis kedvezőtlenül befolyásolja az immunrendszer működését, ezért gátlása serkenti a kulcsfontosságú T-lym­phocyták és azok működését támogató egyéb tényezők hatását, kedvezően befolyásolja a daganat mikrokörnyezetét, miközben az immunjelátviteli pontokra ható kezelés segít az érrendszer normalizálásában. A két támadáspont együttes befolyásolása ezért kedvező hatású lehet. A szerzők vesesejtes rákban, melanoma malignumban, nem kissejtes tüdőrákban, vastag- és végbél-, valamint hepatocellularis és emlőrákban mutatják be a két hatásmechanizmusú csoportba tartozó szerek alkalmazását és kombinálását, megállapítva, hogy sikerrel zárult fázis III vizsgálatok döntően a világos sejtes (vagy világos sejtes komponenst is tartalmazó) vesesejtes rákokban történtek. Hangsúlyozzák, hogy az immunterápiához általában szükséges az érzékenységet előrevetítő paraméterek (megfelelő PD-L1, MSI-H, dMMR, TMB-H) kimutatása, és a tumoragnosztikus kezelés terápiás filozófiája mellett is figyelembe kell venni a törzskönyvezett javallatokat.

HUN 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

A pancreascarcinoma preoperatív kezelésének átformálása a precíziós medicina korában

CASOLINO R, BRACONI C, MALLEO G, PAIELLA S, BASSI G, MILELLA M, DREYER S B, FROELING FE M, CHANG D K, BIANKIN A V, GOLAN T

Ez az áttekintés összefoglalja a pancreascarcinoma preoperatív kezelési stratégiáira vonatkozó legújabb bizonyítékokat, és a nem metasztatizáló betegség esetén tárgyalja a személyre szabott terápiás módszer mielőbbi bevezetésének szükségességét és észszerű magyarázatát. A pancreascarcinoma molekuláris diverzitása, és annak a prognózisra és a terápiás válaszra gyakorolt hatása, kombinálva az „összes ígéretes új szerrel” végzett kezelések sikertelenségével, jelentős hatást gyakorol a betegség lefolyására, ami paradigmaváltást tesz szükségessé a genomika által irányított megközelítés felé. Ez különösen fontos a preoperatív, potenciálisan gyógyítható esetekben, ahol a személyre szabott kezelés megválasztásában jelentős potenciál rejlik, ami csökkenti a hasnyálmirigyrák mortalitását.

HUN 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Mikroszatelliták mint a genom „szeizmográfjai”

SÜKÖSD Farkas

A genetikai állomány fehérjét nem kódoló, monotonon ismétlődő, 1–6 nukleotidot tartalmazó szakaszain, a mikroszatellitákon a DNS-kettőződésért felelős polimerázok könnyen hibáznak. Így azok rövidülnek vagy hosszabbak lesznek. Ha az ilyen típusú DNS-hibákat javító enzimek működőképesek, a mutációk kijavítódnak. Ha nem, akkor különböző hosszúságú szakaszokként, instabil formában adódnak át az utódsejtekbe. Nemcsak korán jelzik a fokozott mutációs hajlamot, hanem önmagukban is, keretleolva­sási problémát okozva, továbbiakat generálnak. Következésképpen a mikroszatellita-instabil (MSI) daganatok nagyobb arányban fejeznek ki idegen antigéneket, mint ezen eltérést nem mutatók, ami a tumorellenes immunválasz fokozott hatékonyságát valószínűsíti. Az MSI tehát nemcsak a genetikai instabilitásra, hanem az immunellenőrzőpont-gátló szerek hatásosságára is utal. Jelenlétét lehet közvetlenül, nukleotidfelbontási szintű PCR-alapú eljárással vagy közvetve, a hibajavító fehérjék kimutatásával, immunhisztokémiával vizsgálni, de ma már új generációs szekvenálási adatokból és mesterséges intelligencia képi elemzésből is kinyerhetők ilyen információk. Az MSI-meghatározás módszertanát és klinikai jelentőségét foglaljuk össze.

HUN 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

EMDR-terápia az onkológiai páciensek kezelésében

HAVELKA Judit

Egy olyan, életet veszélyeztető betegség diagnózisa és kezelése, mint a rák, nagymértékű fizikai és pszichológiai stressznek teszi ki a betegeket, és a legtöbb ember számára traumatikus élményt jelenthet, amelynek következtében kialakuló tünetegyüttes a poszttraumás stressz zavar (PTSD). Az életveszélyes betegségnek való kitettség traumatikus élményt jelenthet, amely onkológiai PTSD kialakulásához vezethet. A megélt traumatikus élmény okozta stressz hatására a neurobiológiai rendszerek abnormális adaptációja következik be, ezenkívül gyakran olyan speciális egyéni faktorok is szerepet játszanak a PTSD-tünetek kialakulásában, mint a korábbi traumák, illetve negatív életesemények. Az onkológia olyan szakterülete a gyógyításnak, ahol nagy szükség van pszichológiai eszközökre, amelyekkel a rákkal kapcsolatos stresszorokat kezelni lehet. A szemmozgásokkal való deszenzitizálás és újrafeldolgozás (EMDR-) terápia ebben nagy segítséget jelenthet, mivel az adaptív információ újrafeldolgozása elősegítheti a veleszületett öngyógyító képesség kiváltását és az immunrendszer természetes gyógyulási folyamatát. Az onkológiai betegekkel végzett EMDR-terápiás beavatkozás célja a pszichés egyensúly helyreállítása, a rezilienciatényezők megerősítése és a betegséggel kapcsolatos traumatikus élmények feldolgozásának lehetővé tétele.

HUN 2021;8(2)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Sugárterápia indukálta másodlagos daganatok

VALIKOVICS Anikó, FEKETE Gábor, SZABÓ Imre, BOLOBÁS Gábor, SEBŐK Gábriel, RÉVÉSZ János

Az onkológiai kezelések szerves részét képezi a sugárterápia, amiben a betegek közel fele részesül. A modern onkológiai kezeléseknek köszönhetően a túlélés egyre hosszabb, így a betegek körülbelül egyötöde megéli azt is, hogy egy második tumor kialakuljon. Több tanulmány szerint maga az onkológiai kezelés is összefüggésbe hozható a másodlagos primer tumor kialakulásával, ami egyes becslések szerint az esetek 5-8%-ában lehet a sugárterápia következménye. Nagy kihívást jelent, hogy megértsük a sugárterápia okozta hatásokat az esetlegesen túlélő daganatsejtekben, a daganatot körülölelő egészséges szövetekben, az alacsony dózisban részesült területekben, illetve az egyáltalán nem irradiált szövetekben, ahol abszkopális hatások érvényesülhetnek. Ezek együttes hatása tehető felelőssé az úgynevezett radiokarcinogenezis kialakulásáért. Manapság számos tanulmány foglalkozik a sugárterápia daganatindukáló hatásaival. Ez az összefoglaló arra hivatott, hogy áttekintse a témával kapcsolatos ismereteinket a patogenezis, radiogenomikai, sugárfizikai és sugárbiológiai szempontok alapján, továbbá tárgyalja a megelőzés és a szűrés lehetőségeit. A sugárterápia kétélű fegyver, amely egyrészt nagyon jól alkalmazható a daganatos betegségek kuratív kezelésében, másrészt azonban potencionálisan másodlagos daganatot indukálhat, amely évekkel később jelentkezik. Emiatt a jövőben a maximálisan optimalizált, személyre szabott sugárterápiának lehet csak létjogosultsága.

HUN 2021;8(2)