Ideggyógyászati Szemle

Vasalis mechanimusokról a subacut progressiv panencephalitisek pathologiai variatioinak keletkezésében

TARISKA István1

1959. OKTÓBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(10)

15 klinikailag és pathológiailag vizsgált esete alapján a szerző úgy véli, hiányoznak a biztos alapok a Dawson-féle inclussios, a Pette-Döring-féle pan-, és a van Bogaert-féle subacut sclerotisaló leukó-encephalitis elkülönítése s ezért elnevezésükre a subacut progressív panencephalitist javasolja. A betegség (-csoport) széles pathológiai variatiós spektruma, szerinte nem az alapvető gyulladásos folyamat közvetlen következménye, hanem komplikáló anoxiás-vasalis zavarok terméke. 3 eset bemutatásával demonstrálja az anoxiás-vasalis hatást pár napos kéregírtástól és transuddatios károsodástól a több éves-hónapos ulegyriáig. Az anoxiás-vasalis károsodás formalgenesise tekintetében bonyolult, egymást kölcsönösen befolyásoló szívműködési, vérkeringési, légzési, valamint localis koponya üregen belüli értamponade együttes hatását veszi fontolóra, amelyekhez még májműködési zavar okozta cytotoxikus hatások is társulhatnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg-és Elmegyógyintézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A vér fehérjefrakcióinak változásai a nagyagykéreg részleges eltávolítása és a központi idegrendszer egyes területeinek (hypothalmus, formatio reticularis) sértése után

MAROS Tibor, KOVÁCS Endre, MÓDY Jenő, LÁZÁR László

A szerzők megfigyelték, hogy a központi idegrendszer különböző részeinek sértése milyen változásokat okoz a vér fehérjefrakcióiban. 57 kutyára vonatkozó kísérletes vizsgálataik azt igazolják, hogy a nagyagykéreg részleges eltávolítása e tekintetben csak átmeneti változásokat hoz létre. Ezek az átmeneti változások nem specifikusak, hanem inkább a műtéttel járó általános trauma következményei. A hypothalamus sértése tartós eltolódásokat eredményez az alfa- és a beta globulinokban, míg a raphe mesencephalival szomszédos formatio reticularis elektromos roncsolása az albuminok abszolút és relatív csökkenését és az alfa 2 és gamma globulin-frakciók jelentékeny emelkedését hozza létre. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a hypothalamusban és az agytörzsi formatio reticularis mentén a fehérjeháztartás irányítását végző központok és pályák vannak, amelyeknek közelebbi elhatárolása további kutatásokat igényel.

Ideggyógyászati Szemle

Jobboldali teljes hemihypertrophia schizophreniával társult esete

ADORJÁNI Ferenc, BŐHM Tivadar

A hemihypertrophia (hh.) a test egyik felének megnagyobbodása a másik testfélhez viszonyítva. Teljes hh.-nál ez a megnagyobbodás a koponyától a lábbujjakig terjed és a csontokat, lágyrészeket egyaránt magában foglalja. Az első hh.-val foglalkozó klinikai tanulmányt Wagner (37) közölte 1839 ben, majd Friedberg (6) írt le 1867-ben keresztezett hypertrophiát (h.). Gesell (9, 10). 1921 és 1927-ben ismertette az addig megjelent esetek irodalmát, majd Lenstrup (20), Wakefield és Hines (38), Petre (26), Schwartzmann és munkatársai (36), E. Toussaint Aragon (1), Sayer és Fatherre (32), Rugel (29), Ward és Lerner (39) ismertették betegeiket. Sylver és Gruskay (34) szerint az irodalomban 1957-ig nem kevesebb mint 130 esetet közöltek.

Ideggyógyászati Szemle

A pénzbeli dotáció szerepe az elmebetegek therápiás foglalkoztatásánál

TÖRÖK István, LESCH Gyula

Már régi tapasztalati tény, hogy az ésszerű foglalkoztatás jótékony hatással van az elmebetegekre. Régi tradícióval rendelkező intézetek, mint a szovjet intézetek vagy a lengyel Berenice, a keletnémet Goerden, a nyugatnémet Gütersloh és Lengerich, a csehszlovák intézetek és még sok más, a tapasztalatok alapján kidolgozott therápiás jellegű és rendszerű foglalkoztatást alkalmaznak. Nálunk, sajnos, a therápiás foglalkoztatás még igen gyerekcipőben jár. Pedig ez nemzetgazdasági szempontból is hasznos volna.

Ideggyógyászati Szemle

Könyvismertetés

PERÉMY Gábor

Szerző ismerteti az alábbi művet: Klinische Psychotherapie innerer Krankheiten.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az alvásfüggő légzészavarok és epilepszia: kapcsolódási pontok és terápiás megfontolások

FALUDI Béla, BÓNÉ Beáta, KOMOLY Sámuel, JANSZKY József

Az alvásfüggő légzészavarok (obstruktív alvási apnoe szind-róma, centrális apnoe és Cheyne–Stokes-légzés) szerepe a cerebro- és cardiovascularis betegségek kialakításában jól ismert. Hasonlóan fontos, de kevésbé alkalmazott összefüggés áll fenn e kórképek és egyes epilepsziák között. A kapcsolat kétirányú. Az alvás során jelentkező légzészavarok szerepet játszanak a rohamok keletkezésében, de a rohamok, vagy az antiepileptikus terápia következtében légzészavar is jelentkezhet, melyek negatívan hatnak a rohamkontrollra. Az új terápiás eljárások (vagusstimuláció, mélyagyi stimuláció) szintén számos kérdést vetnek fel az alvásszerkezetre gyakorolt hatásuk és alvásfüggő légzészavar indukáló szerepük miatt. Az elméleti háttér mellett egy rövid esettanulmányban a mélyagyi stimulálás alvásszerkezetre való hatását is bemutatjuk. A fenti összefüggések, ismeretek alkalmazása lehetőséget nyújt egyes epilepsziák hatékonyabb kezelésére.

Magyar Immunológia

SS-A(Ro) és SS-B(La) autoantitestek elõfordulása szisztémás lupus erythematosusban

SALLAI Krisztina, NAGY Eszter, GERGELY Péter

BEVEZETÉS - A tanulmány célja annak vizsgálata volt, milyen kapcsolat van szisztémás lupus erythematosusban a klinikai kép, valamint az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitestek jelenléte között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Szisztémás lupus erythematosusban szenvedõ 200 beteg adatait elemezték. Az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitesteket enzimimmunesszével határozták meg. EREDMÉNYEK - A betegek 40,5%-ának volt az SSA( Ro) vagy az SS-B(La) antitestekre pozitív az eredménye („pozitív” csoport), ezek többségénél mindkét antitest megtalálható volt. A betegek 16,5%-ának lelete volt csak az SS-A(Ro) antitestre, míg csupán 2%-a csak az SS-B(La) antitestre pozitív. Az arthritis, a szekunder antifoszfolipid-szindróma és a hematológiai eltérések elõfordulásának tekintetében a „pozitív” és a „negatív” csoport között nem volt szignifikáns különbség, a serositis a „pozitív” csoportban valamivel gyakrabban fordult elõ. A bõrtünetek, elsõsorban a subacut cutan lupus erythematosus és az urticaria- (urticariform) vasculitis gyakrabban, a veseés a központi idegrendszeri involvatio - kivált ezek súlyos formái - viszont ritkábban fordultak elõ a „pozitív” csoportban. A szekunder Sjögren-szindróma csak a „pozitív” csoportban fordult elõ. Az Sm, az RNP és az Scl-70 antitestek is gyakrabban fordultak elõ a „pozitív” csoportban. KÖVETKEZTETÉS - Az SS-A(Ro) vagy az SS-B(La) antitesteknek szisztémás lupus erythematosusban prognosztikai jelentõsége van; az antitestre pozitív eredményű betegek között gyakoribbak a bõrtünetek, elsõsorban a subacut cutan lupus erythematosus és az urticariavasculitis, valamint a szekunder Sjögren- szindróma, viszont ritkábbak a súlyos vese- és központi idegrendszeri manifesztációk.

Ideggyógyászati Szemle

A corpus amylaceum előfordulásának statisztikai értékelése és patológiai jelentősége

LEEL-ŐSSY Lóránt

A vizsgálat tárgya a corpus amylaceum szemikvantitatív értékelése volt a már közölt módszerrel főleg autopsziás, kisebb részben biopsziás anyagon. Statisztikus, morfometriás vizsgálatnak tekinthető, ami azt jelenti, hogy az adatokat betegség szerint táblázatokban számokban, százalékban, illetve homogenitás vizsgálattal értékeltük. A sokrétű neuropatológiai vizsgálat több klinikai jelentőségű következtetés levonását is lehetővé tette. A beteganyag eddig nem közölt igen nagy számú esetet foglalt magában, amit különböző betegségekben - korcsoportok szerint - a corpus amylaceum előfordulást 0-4 fokozattal jelölve, kvantitatíve, részben homogenitás vizsgálati módszerrel tüntettünk fel. A predilekciós helyek vizsgálata, a corpus amylaceum keletkezési mechanizmusának tisztázása, valamint egyes állapotokban, betegségekben való előfordulása tekinthető a legfontosabb változóknak. A corpus amylaceum keletkezésében jelentősnek tűntek a krónikus ismétlődő vascularis zavarok, amelyek a vér-agy gát elhúzódó zavaraihoz vezethettek. Nem mutatkozott jelentős különbség a corpus amylaceum előfordulását tekintve a vérzéses és ischaemiás vascularis betegségek között, mint ahogyan nem volt több előfordulás Alzheimer-féle dementiákban sem. A gerincvelőt érintő betegségeknél – főleg vascularis myelopathiában – jelentősen nagyobb volt a corpus amylaceumok száma, amit részben a nagyobb liquortömeg és/vagy lassúbb liquorfelszívódás okozhatott. A gliosissal járó folyamatokban, ahol nagyobb az astrocyta proliferatív hajlama, mint posztraumás gliosis vagy astrocytoma, corpus amylaceum képződés nem volt. Ez a megállapítás további vizsgálódások tárgyát képezheti. Külön kiemelést érdemel az a következtetés, hogy a corpus amylaceum képződésében több mechanizmus szerepelhet. Ilyenek az astrocyták insufficientiája a glükózfelhasználásban, ami bizonyos szénhidrátpolimerek és glikogén felszaporodásával jár. Fontos tényező a predilekciós helyeken lévő nagyobb liquortömeg. Az ismétlődő gátzavarok egyes patológiás folyamatokban döntő jelentőségűek lehetnek a strukturális - perivascularis, subpialis, subependymalis – predilekciós helyeken. Kiemelt predilekciós hely a gerincvelő, ahol a vascularis myelopathiákon kívül egyes betegségeknél (sclerosis multiplex, sclerosis lateralis amyotrophica stb) feltűnő volt a corpus amylaceumok fokozott megjelenése, amit a stresszproteinek fokozot jelenléte magyarázhat. A végső következtetés, hogy a corpus amylaceumnak nincs ugyan patognosztikus jelentősége, de egyes állapotokban jóval gyakoribb, ami több patomechanizmus szerepét emeli ki.

Ideggyógyászati Szemle

A basalis ganglionok lehetséges szerepe a nervus medianus szomatoszenzoros kiváltott válasz N30 komponens keletkezésében

BENICZKY Sándor, NAGY Helga, VARGA Edina, VÖRÖS Erika, KÉRI Szabolcs, VÉCSEI László

Célkitűzés - A nervus medianus szomatoszenzoros kiváltott válasz (SEP) frontális (N30) komponens eredete, illetve ennek afferentációja nem teljesen tisztázott. A vizsgálatunk célja az volt, hogy az N30 komponens esetleges szelektív károsodását vizsgáljuk a basalis ganglionok területére korlátozott lacunaris infarktusos betegek esetében, és ezt összehasonlítsuk olyan betegek SEP-eltéréseivel, akik esetében a lacunaris infarktusok megkímélték a basalis ganglionokat. Módszerek - Nervus medianus SEP-vizsgálatokat végeztünk tíz, lacunaris infarktusos beteg és 13 egészséges önkéntes esetében. Négy beteg lacunaris infarktusa csak a basalis ganglionok területére terjedt ki, hat esetben pedig más agyi területekre. Eredmények - Két beteg esetében, akik egyoldali károsodást szenvedtek a nucleus caudatus fejében, az N30 komponens nem volt kimutatható a károsodásnak megfelelő oldalon. A kétoldali globus pallidus károsodását elszenvedett beteg esetében az N30 komponens amplitúdója jelentősen csökkent. A nucleus caudatus farkát érintő károsodás mellett normális volt az N30 komponens. Az N30-amplitúdó csökkenését észleltük két esetben, amikor frontális fehérállományi lokalizációban voltak a lacunaris infarktusok. A többi vizsgálati alany esetében mindkét oldalon normális volt az N30. Következtetések - Az eredményeink alátámasztják a basalis ganglionok, különösen a caudatusfej szerepét a medianus-SEP N30 komponens keletkezésében.

LAM KID

Posztmenopauzában lévő, osteoporosisos nők ötéves denosumabkezelése: a kiterjesztett FREEDOM vizsgálat első két évének eredményei

BALLA Bernadett

A menopauzát követően felerősödő reszorpciós aktivitás a csonttömeg megfogyatkozásához, a csont szerkezetének romlásához és fokozott törékenységéhez vezet. A receptoraktivátor nukleáris faktor kappa-B ligandja (RANKL) központi szerepet játszik az osteoclastok keletkezésében, érésében és ezáltal a csontbontás stimulálásában.