Ideggyógyászati Szemle

THE RELEVANCE OF HANS SELYE’S WORK IN THE FIELD OF OTORHINOLARYNGOLOGY

VOLKER Jahnke

2014. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2014;67(03-04)

First of all I want to thank Professor Somogyi very much for arranging this tribute to Hans Selye, with such great organising efforts. For my presentation today, I have no slides or powerpoint because it is so long ago, and I will not read from a manuscript which certainly is in agreement with Hans Selye who never did that.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az MDS-UPDRS magyar validációja: Miért szükséges újabb Parkinson-pontozóskála? (open access)

HORVÁTH Krisztina, ASCHERMANN Zsuzsanna, ÁCS Péter, BOSNYÁK Edit, DELI Gabriella, PÁL Endre, KÉSMÁRKI Ildikó, HORVÁTH A. Réka, TAKÁCS Katalin, KOMOLY Sámuel, BOKOR Magdolna, RIGÓ Eszter, LAJTOS Júlia, KLIVÉNYI Péter, DIBÓ György, VÉCSEI László, TAKÁTS Annamária, TÓTH Adrián, IMRE Piroska, NAGY Ferenc, HERCEG Mihály, HIDASI Eszter, KOVÁCS Norbert

Pontozóskála (UPDRS) utódjaként kifejlesztett, a Movement Disorder Society által fémjelzett Egységesített Parkinson Pontozóskálát (MDS-UPDRS) 2008-ban véglegesítették. A skála egyéb nyelvre történő hivatalos fordításához az MDS négy lépésből álló szigorú validálási módszert dolgozott ki: 1. fordítás/visszafordítás, 2. kognitív előtesztelés, 3. nagy beteganyagon történő tesztelés és 4. klinimetrikus analízis. Vizsgálatunk célja az MDS-UPDRS ismertetése és a magyar nyelvi validáció folyamatának és eredményeinek bemutatása. Módszertan - Első lépésben az MDS-UPDRS-t magyarra lefordítottuk, amit független munkacsoport angolra visszafordított. Miután a visszafordított szöveget az MDS-UPDRS bizottsága elemezte, a magyar szöveg érthetőségét két kognitív előteszteléssel ellenőriztük. A validálási folyamat harmadik fázisában a magyar verziót 357 Parkinson-kóros betegen vettük fel. Ezt követően ellenőrző faktoranalízis segítségével megvizsgáltuk, hogy a magyar MDS-UPDRS faktorszerkezete mennyire illeszkedik az angol verzió faktorszerkezetéhez. Az általunk lefordított skálát akkor tekinthettük validnak, ha az összehasonlító illeszkedési mutató (CFI) mind a négy részben ≥0,90 feletti. Eredmények - A CFI értéke a magyar MDS-UPDRS mind a négy részénél ≥0,94 volt. Következtetés - A magyar nyelvű MDS-UPDRS faktorstruktúrája a magas CFI-értékek alapján jó illeszkedést mutatott az eredeti angol MDS-UPDRS felépítésével. A fentiek alapján az általunk elkészített és validált verziót a hivatalos magyar MDS-UPDRS verzióként fogadták el.

Ideggyógyászati Szemle

Terápiás továbblépés dilemmája relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben az első vonalbeli kezelés hatástalansága esetén: fingolimod vagy natalizumab?

LOVAS Gábor

Relapszáló-remittáló, első vonalbeli kezelés mellett is relapszusokat szenvedő sclerosis multiplexes (SM-) betegek esetében a klinikusnak terápiás dilemmát jelent, hogy a hatékonyságot és a biztonságosságot is figyelembe véve milyen terápiás döntéssel haladjon tovább a beteg kezelésében, melyik másodvonalbeli készítményt használja.

Ideggyógyászati Szemle

Gyulladásos temporalis leukoencephalopathia együttes megjelenése két B-sejtes malignomával

GARZULY Ferenc, HAHN Katalin, IVÁNYI János László, KERESKAI László, GÁBOR Valéria, KOVÁCS G. Gábor, BUDKA Herbert, KÁLMÁN Bernadette

A klinikus időnként olyan beteggel is találkozik, akinek egyszerre többféle, látszólag egymástól független betegsége van. Ilyenkor az esetleges kapcsolat felderítése komoly kihívást jelenthet számára. Ilyen bonyolult esetet mutatunk be, amelyben két malignus B-sejtes betegség és gyulladásos leukoencephalopathia fordult elő együtt. Az idős férfi a felvételt megelőzően három nappal gyengeségre kezdett panaszkodni, fejét fájdította, ismételten hányt, feledékeny lett, étvágytalanná, deprimálttá, majd aluszékonnyá vált. Klinikai, laboratóriumi, képalkotó és hisztológiai vizsgálatok történtek, melyek során primer központi idegrendszeri lymphoma, a temporalis lebeny gyulladásos leukoencephalopathiája és lappangó myeloma multiplex derült ki. A beteg korábban kemoterápiában nem részesült. Korábbi genomikai tanulmányok eredményei alapján feltételezhető, hogy a molekuláris abnormalitások B-sejtekben történő szekvenciális akkumulációja vezetett először a myeloma multiplex, majd a primer központi idegrendszeri lymphoma kialakulásához, míg a temporalis lebeny leukoencephalopathiája a lappangó myeloma multiplex paraneoplasiás következményeként értelmezhető.

Ideggyógyászati Szemle

Régi és új neuroendokrin molekulák: szomatosztatin, ciszteamin, pantethin és kinurenin

VÉCSEI László, HORVÁTH Zoltán, TUKA Bernadett

Az összefoglaló célja, hogy megemlékezzünk Selye Jánosról, az endokrinológusról, a stressz leghíresebb kutatójáról, és röviden összefoglaljuk a szomatosztatin (SST), a ciszteamin (CysA) és a pantethin (PAN) legfontosabb jellemzőit neuroendokrinológiai szempontból, amelyek szoros összefüggésben álllnak tudományos munkájával. Emellett megemlítjük a kinurenin (KP) -útvonal néhány metabolitját is mint a neuroendokrinológia néhány lehetséges célmolekuláját.

Ideggyógyászati Szemle

A stressz a hypophysistumorok osztályozásában. Fókuszban az agresszív hypophysisadenomák

KOVÁCS Kálmán, ROTONDO Fabio, HORVÁTH Éva, SYRO V Luis

A stresszelmélet és Selye János munkásságának rövid összefoglalása után a hypophysisdaganatok osztályzására és a különböző hypophysistumorok prognózisáról adható információk nehézségeire fokuszálunk. Bevezetjük az „agresszív hypophysistumor” kifejezést. Ezekben a daganatokban gyors ütemű a sejtosztódás. Jelenleg a Ki-67 nukleáris jelölés index felmérése tűnik a legyegyszerűbb és legmegbízhatóbb módszernek a daganatsejtek osztódásának felmérésére. További vizsgálatokra van szükség a hypophy - sistumorok biomarkereiről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Különböző ápolói munkarendek hazánkban és egészségre gyakorolt hatásaik]

FUSZ Katalin, TÓTH Ákos, VARGA Bernadett, ROZMANN Nóra, OLÁH András

[Bevezetés - A váltott műszak megterhelő az ápolóknak, és egészségi problémákhoz vezethet. Cél - Kutatásunk célja volt a különböző ápolói munkarendtípusok feltérképezése, és az ápolók tápláltsági állapotára, szubjektív fizikális és mentális egészségére kifejtett hatásuk elemzése. Módszer - Az első vizsgálatban 326, váltott műszakban dolgozó ápoló töltötte ki a Bergen Shift Work Questionnaire-t, miután adaptáltuk magyar nyelvre. A második felmérés során összesen 518 ápoló töltötte ki a kérdőívet dél-dunántúli kórházakban, a Pécsi Tudományegyetem klinikáin és az Egészségtudományi Kar szervezésében tartott továbbképzések szüneteiben. Eredmények - A Bergen Váltott Műszak Alvás Kérdőív (BSWSQ-H) megfelel a szükséges pszichometriai előírásoknak, amely lehetővé teszi a diszkrét álmatlanság tüneteinek vizsgálatát különböző műszakokban. A szabálytalan munkarendben dolgozó ápolók alvásminősége rosszabb, mint a szabályos és flexibilis munkarendben dolgozóké (p<0,001). A válaszadók 76,6%-a szerint a szabálytalan munkarend rosszabb, mint a szabályos. Az ápolók 63,8%-a szerint az alábbi szabályos munkarend a legjobb: egy 12 órás nappali műszak után egy 12 órás éjszakai műszak, majd két pihenőnap. Az átlagos testtömegindex 26,16 kg/m2, mely túlsúlyt jelez. A váltott műszak kezdete óta 42,7%-nál súlygyarapodás lépett fel. A pszichoszomatikus panaszok közül a hát- és derékfájás a leggyakoribb (78,4%), mely összefügg a testtömegindex emelkedésével (p=0,013). Az ápolók koherenciaérzete átlagosan 61,76 pont. A nappali munkarendben dolgozók koherenciaérzete jobb, mint a váltott műszakban dolgozóké (p=0,004). A szabálytalan munkarendű ápolók rosszabbnak ítélték az egészségi állapotukat (p=0,019), és koherenciaérzetük is alacsonyabb (p=0,04). Következtetés - A munkarend szabálytalansága megterhelő az ápolók számára. Az ápolók egészsége miatt célszerű a legkevésbé megterhelő ápolói munkarendeket kialakítani.]

Ideggyógyászati Szemle

Régi és új neuroendokrin molekulák: szomatosztatin, ciszteamin, pantethin és kinurenin

VÉCSEI László, HORVÁTH Zoltán, TUKA Bernadett

Az összefoglaló célja, hogy megemlékezzünk Selye Jánosról, az endokrinológusról, a stressz leghíresebb kutatójáról, és röviden összefoglaljuk a szomatosztatin (SST), a ciszteamin (CysA) és a pantethin (PAN) legfontosabb jellemzőit neuroendokrinológiai szempontból, amelyek szoros összefüggésben álllnak tudományos munkájával. Emellett megemlítjük a kinurenin (KP) -útvonal néhány metabolitját is mint a neuroendokrinológia néhány lehetséges célmolekuláját.

Ideggyógyászati Szemle

A stressz a hypophysistumorok osztályozásában. Fókuszban az agresszív hypophysisadenomák

KOVÁCS Kálmán, ROTONDO Fabio, HORVÁTH Éva, SYRO V Luis

A stresszelmélet és Selye János munkásságának rövid összefoglalása után a hypophysisdaganatok osztályzására és a különböző hypophysistumorok prognózisáról adható információk nehézségeire fokuszálunk. Bevezetjük az „agresszív hypophysistumor” kifejezést. Ezekben a daganatokban gyors ütemű a sejtosztódás. Jelenleg a Ki-67 nukleáris jelölés index felmérése tűnik a legyegyszerűbb és legmegbízhatóbb módszernek a daganatsejtek osztódásának felmérésére. További vizsgálatokra van szükség a hypophy - sistumorok biomarkereiről.

Nővér

Szakmai gyakorlat teszi a mestert

BURJÁNNÉ TÖRÖK Orsolya

Ez annak az Erasmus+ projektnek a címe, melynek keretében a Váci Szakképzési Centrum Selye János Egészségügyi és Szociális Szakképző Iskolájának tanulói kötelező nyári gyakorlatukat Németországban tölthetik le. A projekt Európai Uniós támogatásból valósul meg.

Ideggyógyászati Szemle

Selye János és a stresszválasz: az „első Mediátortól” a hypothalamicus corticotropin- Releasing faktor felfedezéséig

TACHÉ Yvette

Selye vezette be a stresszelméletet, ami bekerült a mindennapi szótárunkba. Eredetileg azon a kísérletes megfigyelésen alapult, hogy a különböző ártalmas ágensek hasonló endokrin (mellékvese-megnagyobbodás), immun- (thymusinvolúció) és bél- (gyomoreróziók) választ váltanak ki, ahogyan arról a Nature-ben 1936-ban megjelent levélben beszámolt. Később a háttérben álló mechanizmust kutatta és feltételezte, hogy a hypothalamusban lévő „első mediátor” vezérli ezeket a testi változásokat. A mediátor azonosításához generációk munkája kellett. Selye korábbi PhD-hallgatója, a Nobel-díjas Roger Guillemin mutatta ki 1955-ben az adrenokortikotrop hormon felszabadulását kiváltó hypothalamicus faktort patkány hypophysisében, és nevezte el kortikotropin releasing faktornak (CRF). 1981- ben Wylie Vale, Guillemin korábbi PhD-hallgatója írta le a CRF 41 aminosavját, és klónozta a CRF1- és CRF2-receptorokat. Ez megnyitotta az utat azoknak a kísérleteknek, amelyek során kiderítették, hogy a CRF jelátvivő útvonal aktivációja az agyban kulcsszerepet játszik a stresszel összefüggő endokrin, viselkedési, autonóm és zsigeri válaszokban. A stressz biokémiai kódolásának felderítése Selye munkásságában gyökerezve továbbra is jelentős hatást gyakorol a tudományos közösségre.