Ideggyógyászati Szemle

Széles nyakú intracranialis aneurysmák ellátása két ülésben stentbeültetéssel és spirálokkal

MÓZES Péter, LÁZÁR István, SOLYMOSI László

2011. JÚLIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2011;64(07-08)

Az elektrolitikusan leválasztható spirálok bevezetése óta dinamikusan fejlődik az intracranialis aneurysmák endovascularis kezelése. Az ezzel a technikával elért jó eredmények az indikáció progresszív bővüléséhez vezettek. A komplex, széles nyakú és fuziformis aneurysmák kezelésére számos új eszközt és technikát fejlesztettek ki. Egy új eszköz bevezetése „feasibility study” után lehetséges. Ezekben a vizsgálatokban az esetszámok kicsik. Néhány kockázati tényező vagy lehetséges komplikáció csak az új eszköz piacra kerülése és a rutinbevezetése után válik ismertté.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Kombinált kiváltott válaszok egyidejű figyelemhiányos hiperaktivitás zavar és epilepszia esetén

MAJOR Zoltán Zsigmond

Kérdésfelvetés, célkitűzés - Úgy az ingerfüggő, mint az eseményfüggő kiváltott válaszok is eltéréseket mutatnak hiperaktivitás és epilepszia esetén. A kutatás tervezett célja, hogy meghatározza, az alkalmazott kiváltott válaszokat jellegzetesen befolyásolja-e a két betegség jelenléte, egyenként, és közös megjelenés esetén is. Betegek és módszerek - Negyven gyereket választottunk ki négy csoportot alkotva: kontrollcsoport, hiperaktív csoport, epilepsziás csoport és egy csoport komorbid hiperaktivitással és epilepsziával. Az epilepsziás betegeknek megfelelő antiepileptikumot adtak, a hiperaktív csoport nem kapott specifikus kezelést. A betegek esetében vizsgáltuk az agytörzsi kiváltott választ, a vizuális kiváltott választ és elvégeztük az auditív ingerrel kiváltott P300-vizsgálatot. Eredmények - Az epilepszia jelenléte szignifikánsan növelte a vizuális kiváltott válasz P100- és N135-komponensének latenciáját. Egyidejű hiperaktivitás esetén az előbbi hatás mérséklődött. A komorbiditás jelenléte késleltette az auditív kiváltott válaszokat, elsősorban az agytörzsben generált hullámokat. A P300 hullám latenciája növekedett egyidejű hiperaktivitás és epilepszia esetén. A feedback paraméterek a tesztelt kognitív teljesítmény általános csökkenését jelezték a hiperaktív csoportban. Következtetés - Az eltérések, amelyeket a komorbid hiperaktivitás és epilepszia okoz, elméletileg egymáshoz kapcsolódó fiziopatológiai állapotot jeleznek, és diagnosztikailag feltehetően fontos megközelítést jelentenek a kombinált kiváltottválasz-vizsgálatokhoz.

Ideggyógyászati Szemle

Paramedian thalamicus infarktussal társuló unilateralis ptosis

TOPCULAR B, YANDIM-KUSCU D, ÇOLAK M, BEHREM N, KARAGOZ-SAKALLI N, GUL G, SUTLAS NP, KIRBAS D

Az arteria paramediana az a. cerebri posterior P1 szegmentumából ered és változó mértékben látja el a thalamust, rendszerint a dorsomedian, median és belső medullaris réteget és az intralaminaris magokat. Az unilateralis paramedian thalamicus infarktus tipikus klinikai képéhez tartoznak az éberség és a memória zavarai, a nyelvi és vizuospaciális eltérések a laesio helyétől függően, amelyeket tekintésbénulás és szenzomotoros deficitek kísérnek. Ritkán számolnak be paramedian thalamicus infarktussal társuló ipsilateralis ptosisról. Az ismertetett 31 éves beteg unilateralis ptosissal és a jobb arcfél érzéketlenségével járó jobb oldali paramedian thalamicus infarktus miatt jelentkezett.

Ideggyógyászati Szemle

Gliomák 125I-brachytherapiáját leíró polinomiális analízis kiterjesztése 48 hónapos időtartamra - kiegészítő közlemény

KOLUMBÁN Zsuzsa, MAJOR Tibor, JULOW Jenő

Bevezetés - Tanulmányunk célja az általunk korábban 24 hónapra ismertetett, az Ideggyógyászati Szemle 2008;61(3- 4) számában közölt, a 125I-brachytherapia hatására kialakuló, a „hármas gyűrű” dinamikáját leíró „új, polinomillesztésen alapuló prognózisgörbe” kiterjesztése 48 hónapos időtartamra 20, inoperábilis, low grade gliomás beteg esetében. Módszerek - CT/MRI képfúzióval 48 hónapig követtük a „hármas gyűrűt” alkotó paraméterek, azaz a tumornekrózis, a reaktív zóna, illetve az oedema térfogatainak változását. A tumor felszínére eső sugárterhelés 50-60 Gy volt. A kontroll- MRI-képeket fuzionáltuk a sugártervezés CT-képeivel és az izodózisgörbékkel. A képfúziót és a dozimetriai tervezést a BrainLab Target 1.19 szoftverrel, míg a matematikai és a statisztikai számításokat a Matlab numerikus analitikai és vizuális programcsomaggal végeztük el. Vizsgáltuk az egyes régiók összefüggését egymással, illetve azt, hogy a kezdeti tumorméret milyen mértékben határozza meg a polinomok dinamikáját. Eredmények - Kiterjesztettük az általunk kifejlesztett „polinomillesztésen alapuló prognózisgörbe” segítségével a 125Iinterstitialis sugárterápia dinamikáját 48 hónapos időtartamra. Arra az eredményre jutottunk, hogy az oedema két maximummal tetőzik az időszak alatt, először a 4. és 8. hónap között, majd a 27. és 36. hónap folyamán. Megállapítottuk, hogy a reaktív zóna, illetve az oedema alakulása egymással nagyban összefügg az első 24 hónap alatt. Továbbá kimutattuk, hogy kis tumorméret esetén az első oedema hamarabb, nagyobb volumennel jelentkezik. Következtetések - Az immáron 48 hónapos időtartamra kiterjesztett, a „hármas gyűrű” térfogatainak változását leíró polinomok és az előállítását követő multivariációs analízis nagyban hozzjárulhatnak a szövetközi 125I-brachytherapia hatásának részletesebb megismeréséhez, ezáltal segíthetik a legideálisabb terápia kialakítását.

Ideggyógyászati Szemle

Pseudoabducens paresis

RÓZSA Anikó, KOVÁCS Krisztina, SZILVÁSSY Ildikó, BOÓR Krisztina, GÁCS Gyula

Közleményünkben két esetet ismertetünk, ahol különböző szemmozgászavarok változatos klinikai kórlefolyást mutattak, azonban mindkét esetben ugyanazt a végállapotot, az egyik szem abdukciós gyengeségét észleltük, mely a másik szem takarásakor megszűnt. Differenciáldiagnosztikai szempontból az ocularis myasthenia gravis, a konvergenciaspazmus, az ocularis myotonia merült fel. Feltételezésünk szerint azonban a klinikai kép pseudoabducens paresisnek avagy fokális dystoniának felelhet meg, melynek hátterében a m. rectus medialis inhibíciójának a csökkenése állhat. Cikkünkben kísérletet teszünk a pseudoabducens paresis és az internukleáris ophthalmoplegia variánsai patomechanizmusának magyarázatára is.

Ideggyógyászati Szemle

A limbicus encephalitisek paradigmaváltásáról az első felismert magyar NMDA-receptorencephalitis- eset kapcsán

ILLÉS Zsolt

A limbicus encephalitisek szemléletében az utóbbi néhány évben jelentős változás történt. Felszíni receptorok vagy fehérjék elleni új ellenanyagokat írtak le, melyek patogén szerepe genetikai vagy degeneratív betegségek kapcsán (epilepszia, stroke, szkizofrénia, dementia) korábban már felmerült. A típusos limbicus encephalitis ellenanyagként számon tartott káliumcsatornák ellen generált antitestek szerepe megkérdőjeleződött; a szindróma hátterében a transzszinaptikus állvány protein LGI1 állhat ellenanyagcélpontként. Előtérbe került az NMDA-receptor elleni antitestválasz, mely a limbicus encephalitis valószínűleg leggyakoribb oka, és elsősorban fiatal nőbetegek esetében, ovariumtumorhoz társulva okoz jellegzetes klinikai képet. A szinaptikus jelátvitelben és plaszticitásban fontos egyéb receptorok (AMPA, GABAB) ellen szintén keletkezhetnek ellenanyagok részben paraneoplasiás mechanizmussal. E felszíni proteinek ellen termelődő ellenanyagok relapszáló, de immunterápiára jól reagáló kórképekhez vezetnek a receptorok reverzíbilis internalizációja miatt. A ritka, intracelluláris célpontok elleni klasszikus onconeuralis antitestek (anti-Hu, anti-Ta/Ma2, anti-CV2/CRMP5), amennyiben limbicus encephalitist okoznak, rendszerint egyéb tünetekkel is járnak, és prognózisuk rossz.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A subarachnoidealis vérzést követő krónikus hydrocephalus kialakulását befolyásoló tényezők vizsgálata, különös tekintettel a kamrai és az ágyéki liquordrenázs szerepére

FÜLÖP Béla, DEÁK Gábor, MENCSER Zoltán, KUNCZ Ádám, BARZÓ Pál

A hydrocephalus az aneurysmaruptura okozta subarachnoidealis vérzés (SAV) gyakori szövődménye. Eddig számos tanulmányban foglalkoztak a krónikus liquorkeringési és liquorfelszívódási zavar kiváltó okával. Bár többfajta magyarázattal szolgáltak, abban a többségük egyetértett, hogy a liquorutak mechanikus elzáródása jelentős szerepet játszik a kórkép kifejlődésében. Összeállításunkban három év klinikai beteganyagát átvizsgálva arra kerestünk választ, hogy milyen tényezők befolyásolják a subarachnoidealis vérzést követő hydrocephalus kialakulását, illetve, hogy annak gyakorisága csökkenthető-e az agyvíz és a liquortér tisztulását elősegítő, folyamatos liquorlebocsátással. A Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján 2002 és 2005 között 171 (127 nő) beteget kezeltünk aneurysmaruptura okozta SAV miatt. Felvételkor minden esetben feljegyeztük a beteg nemét, klinikai állapotát, a kockázati tényezőket (a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a magas vérnyomást), a műtét, valamint a liquorlebocsátás módját és idejét. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a férfiak esetében, valamint súlyos klinikai állapottal járó kiterjedt vérzés esetén nagyobb a krónikus hydrocephalus kialakulásának valószínűsége. A kockázati tényezők közül egyértelmű összefüggést csak az alkoholfogyasztás és a magas vérnyomás mutatott, míg a dohányzás nem befolyásolta a liquorfelszívódási zavar kialakulását. A betegeink között igen kis számban észlelt késői hydrocephalusok aránya (mindössze 5,8%) összehasonlítva a jóval magasabb világirodalmi adatokkal (7-40%), arra utal, hogy liquorkeringési és -felszívódási zavar az esetek jelentős részében elkerülhető a klinikánkon rutinszerűen alkalmazott folyamatos kamrai vagy lumbalis liquorlebocsátás segítségével.

Lege Artis Medicinae

Gyógyszerkibocsátó stent alkalmazása arteria mesenterica superior in-stent restenosisában

P. SZABÓ Réka, PÉTER Mózes, VARGA István, VAJDA Gusztáv, HARANGI Mariann, MÁTYUS János, BALLA József

BEVEZETÉS - Az intestinalis ischaemia időben történő felismerése és kezelése nagy kihívást jelent a gyakorló orvos számára. ESETISMERTETÉS - A 60 éves dializált nőbeteg hasi anginája hátterében az arteria mesenterica superior angiográfiával igazolt stenosisa állt, amely miatt 6×29 mm-es Genesis stentet implantáltak. Egy év után ismét panaszossá vált, a kontrollangiográfia restenosist mutatott, amit 7×34 mm-es Wallstenttel oldottak meg, és ezzel egy időben a korábbi acetilszalicilsav-kezelését clopidogrellel egészítették ki. Ennek ellenére egy év múlva hasi anginája ismét visszatért. Az újabb intervenció során - tekintettel az in-stent restenosisra - Taxus Liberte gyógyszerkibocsátó stentet ültettek be. A kettős thrombocytaaggregáció-gátlást tovább folytatva hasi panaszai nem ismétlődtek, testsúlya nőtt és a kontrollangiográfia négy év után sem mutatott restenosist az érintett érben. KÖVETKEZTETÉSEK - A gyógyszerkibocsátó stent jó választás lehet az arteria mesenterica superior restenosisakor. A stentelt beteg esetében fontos a megfelelően ellenőrzött, tartós, kettős thrombocytaaggregáció- gátló kezelés.

Magyar Radiológia

A szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek radiológiai vonatkozásai

VÁGÓ Andrea, LUKOVICH Péter, FARKAS Szabolcs, KISS Katalin, KUPCSULIK Péter

BEVEZETÉS - A különböző indikációkkal végzett, szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek (anastomosisinsufficientia, strictura stb.), illetve ezek minimálisan invazív terápiával történő ellátásának speciális radiológiai vonatkozásai vannak. A korai szövődményekkel az ilyen beavatkozásokat végző sebészeti intézetek radiológiai osztályai találkoznak. A késői szövődményekkel azonban bármely radiológiai intézményben vizsgálatra kerülhet a beteg, így ezek ismerete minden radiológus számára fontos. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 1995 és 2005 között 58 betegnél történt szubtotális nyelőcsőkiirtás a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján, a posztoperatív radiológiai vizsgálatok a Radiológiai és Onkoterápiás Klinikán történtek. Hagyományos mellkasröntgent és - a nem kívánt, motilitást fokozó hatás elkerülésére - felszívódó, alacsony ozmolalitású kontrasztanyaggal nyelés-röntgenvizsgálatokat végeztünk. Ha más nem indokolta, az első nyelés-röntgenvizsgálatra a hetedik posztoperatív napon került sor, majd ezt követően akkor, amikor a klinikai kép igényelte. EREDMÉNYEK - A szövődményeket korai, illetve késői csoportba soroltuk. A korai szövődmények közül aspirációt, anastomosisinsufficientiát (az esetek 31%-ában), késői szövődményként pylorusspasmus okozta gyomorectasiát (egy esetben), anastomosisstricturát (14 esetben), illetve túl hosszúra hagyott nyelőcsőcsonkot (három esetben) igazoltunk. A leggyakoribb korai szövődményként észlelt varratinsufficientia, illetve az anastomosisszűkületek miatt kilenc betegnél öntáguló stent behelyezése történt. A stent behelyezését követően is tapasztaltunk újabb szövődményeket: stentocclusiót, stentelmozdulást és sarjszövet okozta stentelzáródást. KÖVETKEZTETÉS - A nyelőcső-exstirpatio után fellépő szövődmények diagnosztikájában és ezek terápiájában vezető szerepe van a hagyományos radiológiának. A diagnosztikában elengedhetetlen a dinamikus röntgenvizsgálat, valamint a sebész és a radiológus együttműködése. Ugyanígy szükséges a kooperáció a szövődmény elhárításakor alkalmazott, öntáguló stentek behelyezésekor, illetve az ezt követően fellépő szövődmények észlelése és ellátása kapcsán is. A nemzetközi irodalomban teret nyert endoszkópos stentbehelyezésekkel szemben a röntgenátvilágítás alatt végzett beavatkozásokat tartjuk indokoltnak.

Ideggyógyászati Szemle

Az aneurysmák biomechanikai tulajdonságai

FARKAS István, NYÁRY István, RAFFAI Gábor, ZILAHY G, MONOS Emil

Bevezetés - Méréseink során elemeztük a rupturált és néma aneurysmazsákok meridionális, valamint cirkumferens feszültség-megnyúlás értékeit. Célunk az volt, hogy hozzájáruljunk a rupturált és néma aneurysmazsákok mechanikai vizsgálatával a rupturaveszély előrejelzésének lehetőségeihez. Módszerek - Aneurysmás betegeink direkt műtéti ellátása során - amennyiben lehetséges volt - reszekáltuk a klippel ellátott aneurysmazsákot. Meridionális, valamint cirkumferens csíkokat vágtunk az aneurysmák falából, majd uniaxiális biomechanikai berendezéssel vizsgáltuk: meghatároztuk a nyújtási lépcsőkhöz tartozó relatív megnyúlást, valamint a nedves tömegből számolt falvastagságot és falfeszülést. Az aneurysmafal-csíkok a nyújtáskor szabályos stresszrelaxációt mutattak. A stresszrelaxációs görbékhez a Maxwell-féle viszkoelasztikus modell szerint exponenciális görbét illesztettünk, a soros, párhuzamos elasztikus és viszkozitási modulusokat ebből számoltuk. Eredmények - Lineáris összefüggés van a falvastagság és a maximális nyújtási erő között. Anizotróp viselkedés figyelhetõ meg a meridionális és a cirkumferens mintákban. A feszültség-megnyúlás a néma és a rupturált aneurysmazsákok között, illetve a gyulladásos infiltrációt mutató, valamint a hypertoniás betegekből származó aneurysmazsákok esetében a kontrollhoz képest eltérést mutatott. Megbeszélés - Mérési eredményeinkkel - az esetszám folyamatos bővítésével - a Budapesti Műszaki Egyetem informatikusaival együttműködve háromdimenziós számítógépes modellt állítunk fel, amelynek segítségével közelebb juthatunk az angiográfiás adatokból történő rupturapredikcióhoz.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a magyarországi subarachnoidealis vérzésekről. A kórházak 2009. évi jelentései alapján készült elemzés

KOZÁK Norbert, SZABÓ Sándor, AJTAY András, BERECZKI Dániel

Célkitűzés - A subarachnoidealis vérzés (SAV) statisztikai jellemzőit vizsgáltuk hazánkban 2009-ben. Módszer - Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé a kórházak által a BNO-10 I60-as kódjával jelentett aktív fekvőbeteg-osztályos adatokat elemeztük. Eredmény - 2009-ben a magyarországi kórházak 1028 érintett személynél 1403 SAV-esetet jelentettek. Ez jóval magasabb a korábban közölt adatok alapján vártnál. A betegek 63,6%-a nő. Bennfekvése során az érintettek 12,2%-a halt meg. Az átlagos ápolási nap 6,47 nap volt. CT 763 személynél történt (74,2%). Hypertoniát a betegek 61,3%-ában jelentettek kísérőbetegségként. Az esetszám az életkorral nőtt az 51-60 éves korcsoportig, onnantól csökkent. A vérzésforrást 531 esetben jelölték meg. A leggyakoribb az arteria cerebri media (ACM) aneurysmája volt. Férfiakban gyakoribb az arteria communicans anterior, nőkben az ACM és az arteria carotis interna aneurysmája. A betegek 7,6%-ában fordult elő a SAV hátterében arteriovenosus malformatio. Az esetszám januárban és februárban volt a legnagyobb, áprilisban és augusztusban a legkisebb. Következtetés - A SAV gyakoribb Magyarországon, mint korábban gondoltuk.