Ideggyógyászati Szemle

Scutamil-C tabletta fájdalomcsillapító és spasmolyticus hatásának vizsgálata idegsebészeti betegeken

VIDOVSZKY Tamás1

1968. NOVEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1968;21(11)

A Scutamil-C elnevezésű drazsét összesen 64, idegsebészeti osztályon, illetve ambulancián kezelt betegen próbáltuk ki. Átlagosan 4X1 tablettát adtunk és azt tapasztaltuk, hogy olyan kórképek esetében, ahol a panaszok és tünetek előterében fájdalmas izomspasmusok állanak, jó eredménnyel alkalmazható anélkül, hogy károsnak értékelhető mellékhatásokat okozna.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A plexus chorioideus öregkori elváltozásairól

HORÁNYI Béla, SZENDRŐI Mária

Szerzők 30 esetben vizsgálták a plexus chorioideus hámsejtjeinek és stromajának időskori elváltozásait. Minden esetben találtak változó intenzitású plexus sclerosist. 21 esetben észlelték a plexus hámsejtjeiben ezüst-impregnatióval kimutatható Biondi-féle képződményeket. Foglalkoznak ezen képződmények morphológiai sajátságaival. Anyagukban összevetették a plexus chorioideus eltéréseit az agy egyéb öregkori elváltozásainak, azaz a senilis plaque-oknak és az Alzheimer-féle fibrillum elváltozásnak az előfordulásával.

Ideggyógyászati Szemle

A beszámítási képességet befolyásoló psychopathiás reactiók

MAGYAR István

Összefoglalva az elmondottakat az alábbiakban szeretném a psychopathia kérdésben kialakult elképzeléseimet ismertetni. 1. A kóros személyiség-structura nem betegség és így önmagában a beszámítási képesség épségét nem befolyásolja. 2. A kóros személyiség-structura megkönnyítheti egy adott cselekmény létrejöttét, de ennek enyhítő körülményként való értékelése bírói feladat. Ritka esetben válik szükségessé, hogy az elmeszakértő erre felhívja a figyelmet, sőt különösen a visszaeső bűnözők eseteiben a börtönt mint „kényszer gyógykezelést” kell tudomásul vennie és helyeselnie. 3. A beszámítási képesség érintettsége a manifest psychopathiás állapotoknál, vagyis a pathologiás szintet elért psychés decompensalódás esetén kerül előtérbe, illetve olyankor, amikor a kóros személyiség-structura talaján psychotikus reactio jelentkezik. Ezekben az esetekben a legdöntőbb kérdés annak megállapítása, hogy milyen kapcsolatban áll a kialakult kóros állapot a bűn cselekménnyel; Nyírő meghatározásával élve a betegség bűnözött, vagy a tudatos én. 4. Nem beszéltem külön a katonai igazságszolgáltatás és a kóros személyiség structura vonatkozásairól, csupán megemlítem, hogy itt a kérdést az elmondottakon kívül speciális katonai problémák bonyolítják, többek között a katonai alkalmasság kérdése, a speciális katonai bűncselekmények jelentkezése. Gyakoribb a korlátozottság, vagy a beszámítási képesség kizártsága ha a bűnt elkövető alkalmatlan volt, vagy alkalmatlanná vált a katonai szolgálatra. Más a megítélés specialis katonai bűncselekmény esetében és megváltozik az értékelésben a katonai környezet alakító hatása is. E kérdésekről csupán a teljesség kedvéért tettem említést, miután önmagában kimerítené egy referátum lehetőségeit, másrészt speciális, szűkebb rétegeket érintő probléma. Témám címe a beszámítási képességet érintő psychopathiás reactiók ismertetését ígérte és látszólag nem ezt adtam. Úgy vélem azonban, hogy a kóros személyiség-structura – mely ma is vitatott kérdése mind a psychiatriának, mind az igazságügyi elmekórtannak és mely általában a beszámítási képesség épségét nem befolyásolja - e vonatkozású negatív értékelése nélkül a kérdés nem tárgyalható. Gyakorlati tapasztalat, hogy a kóros személyiség-structura talaján kialakult pathologiás állapotok elmeszakértői megítélése az esetek nagy többségében kisebb problémát jelent, mint magának a kóros személyiség structurának, a psychopathiának adaequat értelmezése, ill. a beszámítási képesség épségére való kihatásának helyes megítélése.

Ideggyógyászati Szemle

Parkinson-os betegek stereotaxiás kezelése

HULLAY József

A szerző 35 Parkinson-os beteg 40 stereotaxiás műtéte kapcsán szerzett megfigyeléseit ismerteti. Új stereotaxiás módszert dolgozott ki, amely a lehetőség szerint maximálisan alkalmazkodik a kamra- és a structura-variációkhoz, és ennek megfelelően a pontos célzás mellett a műtéti történések in vivo localizalását, dokumentálását és interpretálását is lehetővé teszi. Új módszerével laesio-elemzést végezve a tremorra és tonusra hatásos laesiók tömörülését a thalamusban a V.o 1. p. és V. im., ill. V. o. a. határán, a subthalamusban pedig a Z. i. és a Ra. prl., I, határán észlelte. A subthalamikus tömörülés helyének megfelelő célpontban az EMG-san követett elektród-bevezetéskor tartós tremor leállást észlelt, s az itt ejtett egyetlen kis laesio (40 mm) mind a tonus, mind a tremor szempontjából igen jó hatásúnak bizonyult. A műtéti eredményeket a laesio-ejtés helyének megfelelően értékelve azt találta, hogy a VL mag és subthalamus kombinált laesiója jobb eredményt adott, mint a pallidum laesio, de a legjobb eredményt subthalamus, Z. i., Ra. prl. laesio után észlelte. Nemkívánatos psychés melléktünetet leggyakrabban a VL mag és subthalamus laesio-kombinációnál észlelt. A psychés kép pozitiv alakulása és a legkevesebb melléktünet subthalamikus laesio után mutatkozott. A somatomotoros javulásban, ill. annak megőrzésében a psychomotilitas javulását fontos tényezőnek tartja.

Ideggyógyászati Szemle

Az intrauterin táplálkozási zavar késői neuropsychiatriai következményei

LIPÁK János, BAZSÓ János, KLEININGER Ottó, ZSADÁNYI Ottó, SOÓS Árpád, MALÁN Mihály

20 ikerpárnál végeztünk 10–17 éves korban anthropologiai, gyermekgyógyászati, szemészeti, neuropsychiatriai és psychologiai vizsgálatokat. Valamennyi ikerpárnál az egyik ikertag születési súlya a másik ikertaghoz viszonyítva legalább 15%-kal alacsonyabb volt, és minden esetben a median alatt helyezkedett el. A születési súlyon kívül minden más befolyásoló tényezőt igyekeztünk kizárni. Kétségtelen, hogy a kissúlyúaknál egy erős kiegyenlítődési tendencia figyelhető meg, de a kiegyenlítődés még a pubertáskorban sem válik teljessé. Szignifikáns különbség mutatkozik a visuomotoros perceptióban, a testsúlyban és közel szignifikáns a mozgásfejlődésben. Nem szignifikáns, de következetesen jelentkezik a retardatio a kissúlyú csoportban a testi és szellemi fejlődés valamennyi paraméterénél, és ugyanígy kimutatható hátrányos helyzetük neuropsychiatriai vonatkozásban is. Úgy véljük, hogy a 10. év utáni testi és szellemi subnormalitások területén az intrauterin rosszultápláltságot aetiologiai tényezőként el kell ismernünk.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a carotis-keringési zavarok kérdéséhez I. A carotis interna thombosisa

DÉNES Iván, KÉKES Ede, HORÁNYI Péter

A szerzők 29 carotis interna-thrombosisban szenvedő beteg adatait dolgozták fel. Felhívják a figyelmet a betegség megelőzésének, ill. korai diagnosisának fontosságára. A közismert klinikai tüneteken kívül a vérnyomás változásának megfigyelését, a carotis-oszlás tapintási érzékenységének vizsgálatát, a carotis pulsus-görbe végzését, valamint az ellenoldali zörej keresését ajánlják. Tapasztalataik szerint a betegség kapcsán kialakult súlyos vérnyomásesés kezelésében és kivédésében a carotis sinus környékének novocainos infiltratiója mindig eredményes.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

Nővér

A műtői hatékonyság vizsgálata perioperatív APN szemszögből

MADARÁSZ Ildikó, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PUSZTAI Dorina, ROZMANN Nóra, BERTA Gábor, HARANGOZÓ Csilla, KOZMANN Krisztina

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.