Ideggyógyászati Szemle

Residualis dimenzió és defectus

PETHŐ B.1, HORVÁTH Szabó K.1, MÓROTZ K.1, HAJTMAN B.1, SAJGÓNÉ Molnár I.1

1974. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(5)

A psychosisok residualis dimenziójának psychopathologiai és szociálpsychiatriai szempontból egyaránt jelentős és aktuális problémáját cycloid psychosisban és hebephreniában szenvedő betegek két, jól kiegyenlített csoportjának a vizsgálatával közelítettük meg. A kvalitatív klinikai vizsgálat mellett tünetbecslés-skálát és psychologiai teszteket (Taylor-féle Manifest Szorongás Skála, Eysenck-Brengelmann-féle kérdőív, Wechsler-féle intelligenciateszt, Rorschach teszt és Klinikai Gondolkodásvizsgálati Séma) alkalmaztunk. Betegeinket felvételkor és elbocsátáskor egyaránt részletesen és rendszeresen megvizsgáltuk és számbavettük az előtörténeti tényezők, a kezelés és a kórlefolyás adatait is. Ez alkalommal — célkitűzésünknek megfelelően — az elbocsátási jellemzőket tárgyaljuk, annyit használva fel a felvételi, előtörténeti stb. adatokból, amennyi éppen szükséges. Megállapítottuk a következőket: 1. A residualis dimenzió nem egységes, nem homogén és nosologiailag nem neutrális, hanem complex, sokrétű és jelentős mértékben nosospecifikus jellegű; 2. A cycloid psychosisok residualis dimenziójának az elemzéséhez elengedhetetlenül szükséges, de a (systhematikus schizophreniákhoz tartozó) hebe- phreniák esetében is hasznos az előalakjellegű maradványtünetegyüttes felmérése; 3. A cycloid psychosisok előalak jellegű maradvány-tünetegyüttessel jellemzett residualis dimenziójában egymástól jól elkülönült a) endogén kötöttségű, nosospecifikus morbogen hatás, b) endogen kötöttségű nem nosospecifikus hatás, c) nem-endogen és nem nosospecifikus, hanem a (complementer) characterogen, psychogen és pharmacogen hatások játékterének szabaddá-válásával érvényesülő morbogen hatás ismerhető fel; 4. Az irreversibilitas criteriumának alkalmatlansága miatt empirikusan használható és korszerű, szociálpsychiatriai igényeknek is megfelelő defectus-fogalom kialakítása szükséges. Klinikai defectusról az inkább életműködésük zavarát jelző manifest tüneteknek és a reszocializáció inkább élettörténeti természetű tüneteinek a szerves összekapcsolódása esetén beszélünk, feltárható defektusnak pedig (a tesztpsychologiai módszerekkel) feltárható tüneteknek a reszocializáció zavarával való szerves kapcsolódását nevezzük. Hangsúlyozzuk, hogy a psychiatriai defectus felmérése az antropologiai horizonton értelmezhető defectushoz képest kétszeresen resignatiós ismeretmód, azonban az empirikus haszon éppen a tudatosan vállalt korlátozásból adódik. 5. Klinikai defectust csak a hebephreneknél találtunk. A cycloidoknál cognitiv defectust, a hebephreneknél személyiség-defectust tártunk fel. A cycloidoknál feltárható defectus nagy aktuális jelentőségén túlmenőleg a catamnestikus vizsgálatokra vár a residualis dimenzióban rejlő, defectus-jelző tendenciák validálása. 6. A klinikai és a feltárható defectus nosologiai szempontból semmiképpen sem neutrális, hanem jelentős mértékben nosospecifikus jellegű. 7. A residualis dimenzió és a defectus felmérése során az élmény- és magatartástünetek következetes elkülönítése elengedhetetlenül szükséges. 8. A tiszta defectus elmélete és azok az egyéb, részben a pharmacogen pathomorphosis koncepciójával kapcsolatos álláspontok, amelyek szerint a „residualis psychosyndroma” általános, differenciálatlan és noso-aspecifikus, nem állják ki a kritikát: a nosologiai és antropologiai megközelítést psychopathologiai és pathopsychologiai vizsgálatokkal egyesítő empirikus vizsgálatok a fenti, újszerű eredményekre és meggondolásokra vezetnek.

AFFILIÁCIÓK

  1. A Budapesti Semmelweis Orvostudományi Eegyetem II. sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinikája, Biofizikai Intézete

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Subfrontalis meningeomák tapadása és vérellátása

DR. HULLAY J., DR. VELOK Gy., DR. BORUS F., GOMBI R.

A szerzők 13 subfrontalis meningeoma kórrajzi adatait, műtéti jegyzőkönyveit, osteo- és angiographiás rtg-képeit értékelték. Beszámolójuk 20 előzőleg tanulmányozott eset 8 éve közölt megfigyeléseiből indul ki, arra támaszkodik, azt erősíti meg és azt egészíti ki néhány új részlettel. Eszerint a PM tapadási helyén gyakori csontdomb nem csak a planum sphenoidale közepén ülhet, hanem elől az os sphenoidale spina ethmoidalisán is és lehet paramedian helyzetű is. Az OM és PM elkülönítése a klinikum, az osteo- és angiographiás rtg.-képek alapján nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű is. Angiogrammokon szemléltetik táplálóér szerinti elkülönülésüket és rámutatnak arra, hogy vérellátásukban a carotis interna — a. ophthalmica, recurrens ága, a. ethmoidalis anterior, posterior, a. meningea anterior — mellett a carotis externa — a. maxillaris interna, a. meningea média — is résztvesz. Az ékcsonton tapadó subfrontalis meningeomákkal kapcsolatban arra hívják fel a figyelmet, hogy az ékcsonti meningeomák sokkal nagyobb csoport, ha nemcsak a kis- és nagyszárnyiakat sorolják oda, hanem a planumon, a tuberculumon és a dorsumon tapadókat is.

Ideggyógyászati Szemle

Időskorú betegek psychopharmaconokkal való kezelésének különleges szempontjai

DR. SIMKÓ Alfréd

A psychopharmaconok klinikai alkalmazása során alapkövetelmény a szerek hatásmechanizmusának, metabolismusának, eliminatiójának, az adagolás módjának, az indicatiós területnek és a contraindicatióknak, valamint a várható mellékhatásoknak és szövődményeknek pontos ismerete. Az idős szervezet sajátosságainak egyik csoportját az általános reagibilitásbeli változások képezik. További jellegzetességeket jelentenek az időskor sajátos physiologiai változásai, az adaptatiós mechanizmusok mennyiségi és minőségi eltolódásai, valamint az önszabályozó rendszerek merevebbé válása. Az egyes gyógyszerekkel szembeni tolerancia-változások megbeszélése a maior- és minor-tranquillansok, az antidepressivumok és az altatók csoportosítása alapján történik. — Különös fontossággal bírnak öregeknél a vascularis rendszert és az extrapyramidiumot érintő nemkívánatos mellékhatások, továbbá az interneuronalis transmitterek inetabolismusát akadályozó károsodásokból származó veszélyek. A szerek hatáserősségi rangsorának betartása és a változások valamennyi paraméterének egyidejű figyelembevétele a geriatria alapelve.

Ideggyógyászati Szemle

Összefüggés az agyon átáramló vér gáz-tensióinak változása és az agyi elektromos tevékenység között relaxatióban végzett elektroshock alatt

DR. SZIRMAI Imre, DR. BOLDIZSÁR Ferenc, DR. FISCHE Járnos

A szerzők 23 psychiatriai osztályon kezelt beteget vizsgáltak relaxatiós elektroshock alatt. Az agyi elektromos tevékenység folyamatos regisztrálása mellett vérmintákat vettek a véna jugularis internából és az artéria femoralisból. A vérmintákban radiometriás módszerrel meghatározták az oxigén-tensiót és saturatiót, a széndioxid-tensiót, a pH-t valamint a serum bicarbonát mennyiségét. Megállapították, hogy: 1. A görcsök alatt nem alakul ki anoxiás anoxia az agyszövetben. A therapiás hatás szempontjából a vérgázértékek változása nem látszik számottevőnek. 2. A görcsöket követő restitutio alatt az agyban mind az oxigén-felhasználás mind a széndioxid termelés csökken. A változásokat a glucose-oxidatio romlásával, és az agyban bekövetkező haemodinamikai változásokkal hozzák összefüggésbe. A restitutióban felvett agyi elektromos tevékenységben jellegzetes szakaszok állapíthatók meg. A szakaszok és a vérgázértékek változása között szoros összefüggés van.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

Ideggyógyászati Szemle

[A transcranialis Doppler-ultrahang alkalmazása ischaemiás stroke-ban]

FINNSDÓTTIR Herdis, SZEGEDI István, OLÁH László, CSIBA László

[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hető a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]

Klinikai Onkológia

A másodlagos májáttét eltávolításának indikációja – új terápiás megközelítések

LUKOVICH Péter, PŐCZE Balázs

A májsebészetben jelentős fejlődés volt megfi gyelhető az utóbbi évtizedekben: a műtét mortalitása rendkívüli mértékben csökkent, és az új technikák alkalmazásával a korábban technikailag nem műthető esetek váltak operálhatóvá. A máj a daganatok áttéteinek leggyakoribb helye, így a modernizáció a metasztázisok sebészetében is változásokat hozott. A műtéti mortalitás jelentős csökkenésével olyan szervek esetében is felmerült a májáttétek eltávolításának lehetősége, amelyeknél korábban nem tartottak műtétet indokoltnak (gyomor, pancreas). Az új technikák (laparoszkópia, portaembolisatio) alkalmazása óta eltelt idő alatt megjelent tanulmányok már lehetőséget adnak arra, hogy felmérjük onkológiai szempontból is az eredményeket. A laparoszkópos technika már nemcsak a primer tumorok, hanem a májáttétek kezelésében is teret nyert: a rövid és hosszú távú hatások, illetve az onkológiai eredmények szintén megfelelnek a nyitott műtétekének. Bár erre nagy esetszámú közlések nincsenek, a colorectalis daganatok szimultán májáttéteinek egy ülésben végzett reszekciójának növekedése várható a laparoszkópos technika alkalmazásától. A kiterjedt májáttétek esetében az érreszekcióval végzett májműtétek, elégtelen posztoperatív residualis májfunkció miatt végzett portaocclusio után végzett májreszekciókkal is jobb eredmény érhető el, mint az onkológiai kezeléssel. A májáttétek esetében az onkológus és a sebész közös döntése szükséges a megfelelő terápiás terv felállításához.

Ideggyógyászati Szemle

Korai tapasztalataink CyberKnife-kezeléssel suprasellarisan is terjedő hypernephroma-áttét esetén

SIPOS László, BAJCSAY András, KONTRA Gábor, CZIRJÁK Sándor, JÁNVÁRY Levente, FEDORCSÁK Imre, POLGÁR Csaba

Intra-, suprasellarisan is terjedő daganatok között ritka az áttét; a leggyakoribb elsődleges daganat a tüdő- és az emlőcarcinoma. Cikkünkben intra- és suprasellarisan elhelyezkedő világossejtes veseáttétes beteg kórtörténetét ismertetjük. Mint a suprasellarisan terjedő daganatok döntő többsége, itt is látásromlás, látótér-beszűkülés volt a vezető tünet. Transsphenoidalis behatolásból a tumor megkisebbítését, majd a residualis daganat CyberKnife-kezelését végeztük. Betegünknél a látásfunkció folyamatos javulását észleltük. Fél évvel a CyberKnife-kezelést követően készült kontroll-MR a daganat teljes regresszióját mutatta. Hazánkban ez volt az első kezelés CyberKnife-fal chiasma opticumot is elérő daganat esetén. Az irodalomban 21 intra-, suprasellaris régióba áttétet adó vesesejtes carcinoma esete ismert.

Ideggyógyászati Szemle

[A Carslon-féle munkahely-család konfliktus skála magyar nyelvű változatának validálása]

ÁDÁM Szilvia, KONKOLY THEGE Barna

[Háttér és cél - A munkahely-család konfliktus negatív egyéni (például szív- és érrendszeri megbetegedések, szorongás), szervezeti (például munkahelyi hiányzások, alacsonyabb termelékenység) és társadalmi (például az egészségügyi szolgáltatások fokozott igénybevétele) jelenségekkel hozható összefüggésbe. Azonban az adatok kultúrközi összehasonlítását mind ez idáig nagyban hátráltatta a szabványosított mérőeszközök hiánya. Jelen tanulmányunk célja az volt, hogy létrehozzuk a Carlson és munkatársai által kifejlesztett többdimenziós Munkahely-család konfliktus skála magyar nyelvű változatát és megvizsgáljuk megbízhatóságát és érvényességét. Módszerek - Ötszázötvenhét fős (145 férfi és 412 nő) mintánkban megerősítő faktorelemzést végeztünk, valamint megvizsgáltuk a faktorszerkezet nemek és adatfelvételi időpontok közötti invarianciáját, illetve az alskálák belső megbízhatóságát. A skála érvényességét dimenziói és a stresszt (általános, házastársi, munkahelyi), a depressziós tünet-együttest, a vitális kimerültséget, a funkcionális szomatikus tüneteket és a társas támogatást mérő skálák közötti kapcsolat feltárásával határoztuk meg. Eredmények - Eredményeink azt mutatták, hogy a magyar nyelvű Munkahely-család konfliktus skálára - az eredetihez hasonlóan - a hatfaktoros modell illik a legjobban. A hat dimenzió és a teljes mérőeszköz belső konzisztenciája megfelelő volt. Adataink a skála konvergens és divergens érvényességét, valamint a dimenziók diszkrimináns érvényességét is támogatták. Következtetések - Tanulmányunk empirikus bizonyítékot szolgáltat a Carslon-féle többdimenziós Munkahely-család konfliktus skála magyar nyelvű változatának érvényességéhez és megbízhatóságához. E mérőeszköz használata lehetővé teszi olyan magyarországi adatok létrehozását, melyeket össze lehet hasonlítani a más kultúrákban ugyanezzel a mérőeszközzel generált adatokkal, ezáltal elősegítve a munkahely-család konfliktus kultúrafüggő aspektusainak jobb megértését.]