A gümőkóros esetek ritkulása következtében a tüdőtbc differenciáldiagnózisa nehéz lett, az orvosok nem gondolnak erre a betegségre, ami különösen az idős tbc-s emberek életét veszélyezteti. Primaer tbc-s fertőzés ma Magyarországon elsősorban fiatalembereken észlelhető. A főleg általános tünetek mellett a tuberkulin-re akció hyperergiás. A tbc-s pleuritis diagnózisa leginkább más eredetű mellkasi folyadékgyülemek kizárása útján lehetséges, de thoracoscopos biopszia is szükséges lehet. A tbc-s bronchadenitis ritkaság, de adott esetben sarcoidosistól vagy malignus nyirok csomó-megnagyobbodásoktól elkülönítendő, ami bronchoscopiával vagy idős egyéneken terápiás teszttel lehetséges. Az infiltrativ tbc lényegesen ritkább mint a radiológiailag hasonló primaer vagy secundaer (főleg tüdőrák melletti) pneumonia, vagy a tüdőinfarctus. Koch-negatív, infiltrativ tbc diagnózisa sokszor csak terápiás teszttel lehetséges. A differenciáldiagnosztikus nehézségek legnagyobbak a disseminalt formában. A szerző óva int az aggresszív beavatkozások (BAL, thoracotomiás biopszia) túl korai alkalmazásától, helyette a terápiás teszt jelentőségét hangsúlyozza. Kerekárnyékok esetében viszont a tbc diagnózisa és a tüdőrák kizárása érdekében ideális vizsgálatnak tartja a transthoracalis tűbiopsziát. Befejezésül megemlíti az újabb kutatásokat a kevés baktériumot ürítő betegek tbc-jének bakteriológiai diagnózisa érdekében, de hangsúlyozza, hogy ezekben az esetekben a közvetett eljárásokra (kizárásos diagnózis, terápiás teszt) még sokáig szükség lesz.

Szerzők két c. c. a.-s esetüket ismertetik. Ezek közül egyik élőben diagnostizált, másik 80 éves korban talált boncolási melléklelet volt. Az élőben diagnostizált esetben a c. c. hiányt más fejlődési anomalia is kíséri. Tünetileg mentalis visszamaradottság, paroxysmalis indulat-kitörések tették szükségessé vizsgálatát, s diagnosisát PEG tisztázta. A második eset gyakorlatilag tünetmentes volt, itt a primaer c. c. a.-hoz más fejlődési anomália nem társult. Az agyban talált egyéb rendellenességek mind a c. c. hiány következményeiként keletkeztek, tehát a Jacob által „secundaer adaptatiós processus" -nak nevezett csoportba tartoznak, ezek: a fornixok és a septum pellucidi csökevényes fejlettsége, a gyrus cinguli kialakulásának hiánya s helyette a mediális felszínen sugárirányba haladó tekervényezettség; az occipitalis lebenyek fejletlensége, az occipitalis kamraszarvak nagyfokú tágulatával. Végül szerzők hangsúlyozzák a c. c. functiójára vonatkozó újabb kutatások jelentőségét. Ezek alapján valószínű, hogy célzott psychologiai vizsgálattal finomabb perceptuo-motoros coordinatiós zavar a tünetszegény esetekben is felszínre hozható.

A nyirokrendszer funkcionális viszonyainak megismerését, élő szervezetben ábrázolását lymphographiás vizsgálat tette lehetővé. Ma is használatos metodikáját Kinmonth angol idegsebész 1952-ben dolgozta ki. A lymphographia elsősorban a nyirokrendszer primaer és metastatikus daganatainak, ismeretlen eredetű oedemák eredetének kimutatását segíti elő.Alkalmazásával a daganatos betegségek stádiuma határozható meg.

Két egészen heveny (2 nap és 7-8 nap alatt) halálosan végződött "felszálló polyradiculoneuritis" klinikai és kórszövettani leleteinek ismertetése után szerző a kóroktan kérdéseivel foglalkozik, amire az esetek hevenységére tekintettel a kórszövettan elég megfelelő kiindulást biztosít. A szöveti folyamat súlypontja a gyöki ideg és a csigolya-közti dúc területére esik. A gyulladásos beszűrődések azonban kezdetben igen gyérek, végig lymphocytákból állnak és nem lépik túl a parenchymapusztulás területét; vagyis nem valódi, hanem "reparativ gyulladásnak" felelnek meg. A morphologiailag igazolható parenchymasérülés kezdetben szintén nem arányos a súlyos klinikai kiesésekkel és teljes terjedelmében csak kb. 1 hét alatt bontakozik ki. Mindez az általánosan elfogadott virus-eredet ellen szól; a Pette által felvetett allergiás eredet igazolása nem szövettani, hanem klinikai-laboratóriumi vizsgálatok útján történhet.

Macskában rövid ideig tartó körülírt agyfelszíni hűtést végeztünk a somato sensoros areában s a kiváltott potenciálok változásait vizsgáltuk. 1. Intenzív hűtés hatására a primaer komplexus hullámai eltűntek, csupán a változatlan latenciával jelentkező irradiatiós potenciál volt észlelhető. 2. Hűtés hatására a postsynapticus potenciál latentia ideje megnő, a pozitív hullám tartama nagyobb a hűtés előttinél. 3. Hűtéses kísérleteink arra utalnak, hogy a primaer komplexus negatív hullámának kialakításában a kéreg felszínesebb sejtjeinek functióján túlmenően más mechanizmus is szerepet játszik. 4. A hűtés hatására jelentkező felszín-pozitív utókisülés úgy értelmezhető, mint az extralemniscalis polysynapticus afferentatio irradiatiós hulláma. 5. Az agykéreg lokális hűtésekor spreading depression állapot is jelentkezhet. 6. 30 sec-os jeges hűtésre a kiváltott potenciálok teljesen eltűnnek, a sejtek functiójának károsodása azonban mindig reversibilis. A primaer komplexus hullámainak restitutioja 3- 4 perc alatt következik be. A kiváltott potenciálok változásában a hűtés mértékén túlmenően jelentős szerepe van a hűtés ütemének is.