Célkitűzések - Nagy multicentrikus vizsgálatokban elemezték a különböző antithromboticus kezelési módok hatékonyságát ischaemiás stroke-ban. Bizonyos klinikai helyzetekben azonban a vizsgálatok eredményeinek alkalmazhatósága nem egyértelmű. Tanulmányunkban elemeztük a neurológusok által alkalmazott antithromboticus kezelés különféle szempontjait. Módszerek - Széles körű felmérést végeztünk strokekezelésben jártas magyar neurológusok körében. A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, amelyben az akut ischaemiás stroke-ban és a másodlagos prevenció során alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns kezelésre vonatkozó kérdések szerepeltek. Eredmények - A válaszadási arány 65%-os volt. A legtöbb (69%) klinikus akut stroke esetén mindig megvárja a képalkotó vizsgálat eredményét, mielőtt antithromboticus kezelést indítana. Az első ischaemiás eseményt követően a leggyakrabban adott thrombocytaaggregáció-gátló szer az acetilszalicilsav (100 mg/nap). Az első ischaemiás esemény után az acetilszalicilsav helyett egyéb hatóanyag felírásának gyakori okai közé tartozik a nagy kockázat és az acetilszalicilsav-allergia vagy -intolerancia. Az in vitro aggregometriás vizsgálatok eredményei gyakran befolyásolják a gyógyszerválasztást. Ha adott thrombocytaaggregáció- gátló kezelés mellett ismételt ischaemiás esemény következik be, a legtöbb válaszadó módosítja a gyógyszerelést. Néhány kolléga említést tett olyan nem kardiológiai indikációkról is, amelyekben alvadásgátlást vagy acetilszalicilsav és clopidogrel kombinációs kezelést alkalmaz. Következtetések - Ez a felmérés információt nyújt az általános neurológiai gyakorlatban alkalmazott antithromboticus kezelésről, beleértve az olyan mindennapi helyzeteket is, amelyekre vonatkozóan a szakmai irányelvek nem nyújtanak segítséget.

Célunk a gerincvelősérültek alsó végtagi mozgását megvalósító optimális ingerlési mintázat meghatározása. A jelen közleményben az egészségesek normális körülmények közötti kerékpározásának, illetve gerincvelősérültek funkcionális elektromos ingerlés által létrehozott kerékpározó mozgásának vizsgálatáról számolunk be. A gerincvelősérültek összehangolt lábizom-aktivitásához szükséges ingerlőmintázatot 42 egészséges fiatal kerékpározó mozgásának méréséből és elemzéséből nyert megfigyelések segítségével tökéletesítettük. Ultrahangalapú mozgáselemző rendszerrel egyidejűleg rögzítettük a kinematikai jellemzőket (ízületi hajlásszögeket) és izomaktivitásokat (EMG-t). A kereskedelmi forgalomban is kapható stimulátor kerékpározó programját új - a mért egészséges kerékpározó mozgás alapján fejlesztett - változatra cseréltük. Bemutatjuk, hogy az új ingerlőmintázatunk nagy teljesítménybeli javulást eredményezett gerincvelősérült betegeink esetében.

Az arteria carotis interna súlyos fokú szűkülete vagy elzáródása tünetmentesen is kialakulhat. Ezt a Willis-kör kollaterális rendszere és/vagy az agyi vérkeringés szabályozómechanizmusai teszik lehetővé. Az agyi arteriolák tágulékonysága a vasomotor-reaktivitással jellemezhető. Három beteget mutatunk be, akik esetében mindkét oldalon az arteria carotis interna különböző mértékű súlyos szűkülete, vagy az egyik oldalon szűkület, az ellenkező oldalon elzáródás alakult ki. A véráramlás sebességét transcranialis Dopplerrel mértük 20 percen át mindkét arteria cerebri mediában nyugalomban, és 1 g acetazolamid adása után. Az artériás vérnyomást tonometriás módszerrel, a kilégzett levegő szén-dioxid-tartalmát kapnométerrel határoztuk meg. Nyugalmi állapotban mindhárom esetben (két esetben angiográfiával igazoltan) az arteria communicans anterior, az arteria communicans posterior és az arteria ophthalmica biztosított kollaterális keringést a súlyosabban érintett arteria carotis interna oldala felé. Acetazolamid adását követően ezen az oldalon mindhárom beteg esetében csökkent a véráramlási sebesség az arteria cerebri mediában, míg az ellenoldalon növekedett. Feltételezzük, hogy a súlyosabban érintett arteria carotis interna oldalán már kimerült a vasomotor-reaktivitás, az arteriolák nem voltak képesek további dilatációra, és a nyitott kollaterálisokon a megtartott rezervkapacitású oldal felé rendeződhetett át a véráramlás. A súlyosabban érintett arteria carotis interna oldalán az arteria cerebri mediában mért véráramlási sebesség csökkenése ezt az intracerebralis stealt jelezhette.

Donáth Gyula rendkívüli tehetségével és sokoldalú munkásságával különleges helyet foglal el a magyar orvostörténelemben. Tanulmányai idején először a kémia iránt érdeklődött, és negyedéves orvostanhallgató korában már fizetéses asszisztensi állást kapott az innsbrucki egyetemen, majd mint orvos, Grazban az általános fizika és kémia magántanári címét szerezte meg. Az 1877-78-as orosz-török háborúban katonaorvosként működött, s végül külföldön ideggyógyásszá képezte ki magát; 1902-től a Szent István Kórház idegosztályának főorvosává nevezték ki.

Adr. Schaffer Károly ideg- és elmegyógyász professzor emlékének megőrzésére 2006-ban létrehozott alapítvány célja a fiatal, tehetséges neurológus és pszichiáter szakorvosok szakmai továbbfejlődésének elősegítése. Az erkölcsi és anyagi elismerés hozzájárul ahhoz, hogy tovább erősítse szakmai motivációjukat, és a megszerzett tudásukat Magyarországon kamatoztassák. Az alapítók dr. Schaffer Károly leszármazottai, unokája: dr. Bogsch Attila és dédunokája: Bogsch Erik.