A neurorehabilitáció jövõje című szakmai találkozót 2002. február 13-án rendezték meg Újpesten, amelyen döntés született a Magyar Rehabilitációs Társaságon belül a Neurorehabilitációs Szekció megalakulásáról. A szekció alakuló ülésére 2002. május 15-én kerül sor.

Bevezetés - A szerzők 250, különböző emberi agydaganatokból származó monolayer tenyészet morfológiáját és immuncitokémiai tulajdonságait tanulmányozták azzal a szándékkal, hogy a neuropatológiai diagnózist elősegítsék és kiegészítsék. Ebben a dolgozatban 124 gliomás esetet mutattak be. Módszerek - A tumorszövetet mechanikus úton disszociálták és üveglemezre helyezték. A monolayer kialakulása után a tenyészeteket fixálták és megfestették May-Grünwald-Giemsamódszerrel morfológiai elemzés céljából. A szemikvantitatív immuncitokémiai vizsgálat során különböző mono-, illetve poliklonális antitestet és avidin-biotin vizualizációs rendszert alkalmaztak. Kilenc glioblastoma tenyésztése során az erőteljes proliferáció lehetővé tette sejtvonal kialakítását. Eredmények - A tumorok glialis eredetét 124 esetben igazolták a glialis fibrillaris savas fehérje jelenléte alapján. A glialis fibrillaris savas fehérje reakciójának intenzitása és a daganatok malignitási foka között fordított arányú összefüggést figyeltek meg. A rosszindulatú gliomák hosszabb ideig fenntartott tenyészeteiben a glialis fibrillaris savas fehérjére jelölődő sejtek intenzitása és gyakorisága csökkent. Mind a vimentin és a neuronspecifikus enoláz festések általában erősebbek voltak a gliaspecifikus antigén reakciójánál, és szinte minden sejtet jeleztek. A Ki-67 proliferációs markerrel jelölődött sejtmagok száma arányosan emelkedett a daganatok rosszindulatúságának mértékével. A morfológiai és immuncitokémiai vizsgálatok eredményei megfelelő összefüggést tártak fel az in vitro és a patológiai eredmények között a daganatok osztályozását illetően. Következtetés - Ezen eredmények alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a tumordarabokból nyert monolayer tenyészetek megerősítik és kiegészítik az agydaganatok korrekt diagnózisát.

Ez év februárjában meghívást kaptam az Amerikai Neuroophthalmologiai Társaság (NANOS) éves kongresszusára, amit a Denvertõl (Colorado állam) 70 mérföldre lévõ Copper Mountainben, az amerikai síelõk kedvelt téli pihenõhelyén rendeztek meg.

Az epilepsziának több mint negyven formáját különböztetik meg a jelentkezõ tünetek, a görcsroham típusa, oka, az EEG-elváltozások és az életkor alapján, amikor a görcsroham elsõ ízben jelentkezik1. Közös jellemzõjük a központi idegrendszer valamely területén fellépõ fokozott görcskészség, amely a neuronok egy csoportjának kóros, ismételt, szinkronizált és ritmikus akcióspotenciál- generálásában (kisülésében) nyilvánul meg.